Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Tanuljunk nyelveket ? Nyelvi laboratórium Szekszárdon Fogalmak — fókuszban F orgóeszközök A termeléshez, a termékek előállításához nemcsak épüle­tekre, gépekre, berendezések­re stb, azaz állóeszközökre van szükség, hanem nyers- és alap­anyagokra, vásárolt félkész­termékekre szintén. A műkö­dés során a vállalatnál lelhető befejezetlen termék, készáru, a forgalmazásnál pénzt ad ki és vesz be, hitelt használ fel; ezeket s még néhány más dol­got nevezzük összefoglalóan forgóeszközöknek. Jelölése ér­zékelteti: a termelés egy-egy • szakaszában el-, illetve fel­használt eszközök értéke a ter­mékre ruházódik át, azaz úgy forog — némi leegyszerűsítés­sel —, hogy az áruból pénz, a pénzből ismét áru lesz. Állandó versenyfutás Mivel a forgóeszközök lété­nek értelme a mozgás, a gaz­dálkodás fontos tényezője megtérülésük ideje, azaz a forgási sebesség. A vállalatot többszörösen ösztönzi ennek növelésére, befektetett pénzé­nek mielőbbi viszontlátására, a lekötött eszközök után fize­tett járulék, az igénybe vett hitelekért járó kamat. Éssze- i rű, ütemes termelés és értéke­sítés esetén növekszik a for­gási sebesség, a megtérülés rövidebb ideje lehetővé te­szi, hogy a vállalat változat­lan nagyságú forgóeszközök­kel növelje termelését, érté­kesítését és jövedelmét. Ha viszont lassú e forgás, a vál­lalat csak később látja viszont befektetett pénzét, a nagyobb esritözmennyiség miatt nö­vekszik a lekötési járulék, a hitelek kamata, tehát azonos mennyiségű termék előállítása költségessé válik. A termelőüzemek, a szállítá­si, kereskedelmi vállalatok — a gazdaságirányítás mai rend­jében — nyereségükből, a fej­lesztési alap közbejöttével, maguk teremtik elő a tevé­kenységük bővítéséhez szüksé­ges forgóeszközeiket. Tonnák, milliárdok Annak érzékeltetésére, hogy miként növekszik a forgó­eszköz-szükséglet, kezdjük vizsgálódásunkat az anyag­felhasználással. Tíz esztendő alatt a népgazdaságban a kő­olajfeldolgozás évi 2,8 millió tonnáról hatmillióra, a beton­acél felhasználása 141 ezer Laptársunk, a Dunántúli k Napló keddi számában olvas­tuk : „Két este a népdalé, a nép­táncé volt a Pécsi Nemzeti Színház színpada. Napközben tanácskozások folytak a nép­művészetről; népművészeti ki­állításokat nyitottak meg, va­sárnap pedig a mai élő népi fazekasság országos szemléjé­vel zárult Siklóson a III. dél­dunántúli népművészeti hét. Akik részesei lehettek, bizony­nyal szívesen emlékeznek rá. A bemutatók, kiállítások él­ményt adtak: népművészetünk esztétikai örömén túl népi- •nemzeti kultúránk élő valósá­gának tudatát ismerhették fel sorra itt, ezen a szűkebb táj­egységen, amit úgy hívunk: Dél-Dunántúl, amelynek ma­gyar és nemzetiségi népművé­szete a maga sajátos stílus­jegyeivel egymás mellett for­málódott értékké és kart kar­ba öltve jelent meg most is a színpadon, a kiállításokon”. Mint ez ismeretes, 'a négy dél-dunántúli megye, Zala, Ba­ranya. Somogy és Tolna első ^ alkalommal 1970-ben teremtett hagyományt népművészetünk Hégalább annyira tartalmas, mint parádés demonstrációjá­ba, melynek évente más a rendezője, házigazdája. Első alkalommal mi láttuk vendé­tonnáról 226 ezerre, a henge­relt alumínium lemezé 12 ezer tonnáról 48 ezerre növekedett. Egy évtizede mindössze 836 tonna polietilén „forgott” a termelésben, ma ez a mennyi­ség 24 ezer tonna. S hogy há- zunktáját említsük: Tíz év alatt 24 ezerről 40 ezer ton­nára nőtt az újságnyomópapír­felhasználás. Közelítsünk a termelés oldaláról. Majdnem ötszörösére — 677 ezer négy­zetméterről 3,2 millióra — bő­vült az öntött síküveg terme­lés, 108 ezerről 255 ezerre emelkedett a fém fürdőkádak előállítása, nyolcezerről 313 ezerre nőtt az olajkályhák, ugyancsak nyolcezerről 242 ezerre a villamos hűtőszekré­nyek kibocsátása. Nézzük fo­rintban? 1970-ben 96 milliárd fo­rintra rúgott a gépipar összes értékesítése. Ez az egyetlen adat is képet ad arról, hogy a termeléshez milyen értékű forgóeszközre van szükség, s mi található készletként — azaz anyagban, félkész-ter­mékben, késztermékben — a vállalatoknál. Ésszerű készletarányt Csupán anyagban, s egyet­len iparágban — a közlekedé­si eszközök gyártásában — nyolcmilliárd forintnyi lelhe­tő. Még az olyan szerény iparterületen is, mint a kéz­mű- és háziipar, 200 millió fo­rint felett van az anyagok ér­téke. A szocialista ipar egé­szében meghaladja a 70 mil- liárdot az anyagok és fogyó­eszközök értéke, s ha ezekhez hozzászámítjuk a befejezetlen és félkésztermékeket, a kész­termékeket és árukészleteket, akkor láthatjuk valóiában, hogy micsoda hatalmas összeg — oénzformában is, anyagfor­mában is — forog csak az iparban. S akkor még hol van a kereskedelem, a mezőgazda­ság, a szállítás.. i Nem mindegy teh'át, hogy e nagy summa miként, mennyi idő alatt, s hogyan kamatozik, hiszen a forgóeszközök legje­lentősebb csoportját a készle­tek alkotják. Ezért hallani, ol­vasni oly sokat a készlethely­zetről, a készletállomány vál­tozásáról, az ésszerű készlet- csökkentésről. Napjainkban, ha lassan is, de ebben az irányba tartunk. A készletek növekedésének üteme mér­séklődött. míg 1969-ben 7,6 gül a dél-dunántúli népművé­szeti hét legjobb táncosait, kó­rusait, népdalos és hangszeres szólistáit. Együttesen: a részt­vevő megyék népművészetét. A rendezésbeli elsőség — teli az úttörés sikert és balsikert egyaránt kínáló alkalmaival — nem volt eredménytelen, mert a népi hagyományokat élet­telivé avató hagyomány alap­jait mi vetettük meg, és jogos büszkeségünkre szolgálhat, hogy abban — ahogy ma em­lékezhetünk a III. dél-dunán­túli művészeti hét kiállításai­nak, tanácskozásainak, bemu­tatóinak sikerére, — benne van a mi úttörő munkánk is csak­úgy, mint a sorban utánunk elkövetkezett somogyiaké. Mindez aligha homályosítja el az esemény harmadik házi­gazdájának érdemeit. A bara­nyaiak kitűnő szervezők, le­bonyolítók voltak az idén, mégsem lehet majd nemvárt meglepetés, ha a jövő évi házi­gazda Zala megye tovább bő­víti, gazdagítja a tájegység százalékot tett ki, 1970-ben és 1971-ben négy százalék körül volt. Az átlag természetesen elfedi a szélsőségeket. Nagyobb sebesség Lelhetünk olyan iparágat, ahol — a villamosipari gépek és készülékek gyártása — az árukészletek egyetlen év alatt 47 százalékkal csökkentek. Másutt viszont — a fafeldol­gozó iparban — 110 százalék­kal növekedtek. Az ilyen adatokból nem szabád mesz- szemenő — elhamarkodott — következtetéseket levonni, ám a készletváltozás iránya, mér­téke, szélsőségessége már fon­tos jelzőrendszer. így például az, hogy a papíripar készletei három százalékkal csökkentek 1969-ben, de 46 százalékkal nőttek 1970-ben, a textilruhá­zati iparé ugyancsak csökken­tek 16 százalékkal, majd emelkedtek 36-tal, már figyel­meztet a termelés és az érté­kesítés egyenetlenségeire, fe­szültségeire. 1968, azaz a reform előtt 8 —9 százalék volt a teljes ter­melésből a készletkötési arány, ma ez 4—5 százalékra mérséklődött. Kedvező válto­zások elindítója s hordozója tehát a reform, mert beveze­tése óta — szemben a koráb­bi, lassuló irányzattal —? gyor­sul a készletek forgási sebes­sége, az árbevétel növekedése nagyobb, mint a készleteké. Jó. hogy enyhült a vállalatok­nál a fölös készletek halmo­zását sugalló hiánv-nszichózis, helye van a szigorúbb hitele­zési gyakorlatnak is. de nem úgy mint történt a kereskede­lem esetében. Mert ott átme­neti ellátási zavarokat okozott, s négy ízben módosították a készletgazdálkodás szabályozó­it. .. Eredmény, hogy az új készletek túlnyomó része már nem elfekvő áru, ám ez még keveredik a sok helyen hosz- szú ideje raktározott, teljesen eladhatatlan termékekkel. Ahogy szintén rond ok forrása a tartósan lekötött forgóeszkö­zökre jutó csekély figyelem, a kooperáció zavarai — mert felborítják az érintett válla­lat forgóeszköz gazdálkodását. Ahhoz sem férhet kétséff hony e szezon végén érkező áru aligha kél el, tartósan készlet lesz belőle, költségtöbbletet okozva a vevő vállalatnak. MÉSZÁROS OTTÖ népművészeti kincseit feltáró események sorát a IV. dél­dunántúli népművészeti hét al­kalmával. Ahogy azt már följegyeztük, a rendezés kifogástalan volt, bemutatók és kiállítások egy­aránt példaszerű gördülékeny- séggel követték egymást. S mindvégig úgy, hogy az ese­ménysor ünnepélyessége is tö­retlen maradt. A III. dél-dunántúli népmű­vészeti hét nagyközönsége ez­úttal jól megszerkesztett mű­sorokban ünnepelhette a négy megye művészeti bemutatóinak együtteseit és szólistáit is. Pénteken Zala és Baranya megyék énekes- és hangszeres szólistái, néndalkórusai és tán­cosai mutatkoztak be a várt­nál nagyobb sikerrel. De a másnap este sorra kerülő so­mogyi és tolnai együttesek és szólisták is derekasan kitettek magukért, hiszen mindkét me­gye igen színvonalas és ünne­pi folklórműsorra) ajándékoz- ta meg a bemutató értő, há­Igen! Az alábbiakban nem a diá­kok kötelező nyelvtanulásáról lesz szó, hanem azokról a lehetőségekről, amelyek a dolgozó embereknek teremte­nek alkalmat egy-egy általuk választott nyelv tanulására. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Tolna megyei szervezete 1968-ban indította be első nyelvtanfolyamait, amikor 19 csoportban 415 hallgató kezdte meg a tanu­lást. A következő évben már 50 csoportban 1016-an vettek részt nyelvtanfolyamokon. Az azóta eltelt időszakban a csoportok és a hallgatók száma is csökkent, örvende­tes viszont, hogy a tavalyi és az idei évben szervezett tan­folyamok mintegy fele me­dvénk járási székhelyein, községeiben lesz. Az elmúlt évek alatt je­lentősen javult a TIT-tanfo- lvamok oktatási színvonala, hiszen a megyei székház ok­tatótermébe magnetofont, dia­filmvetítőt állítottak be, rész­ben megvalósítva ezekkel a modern audio-vizuális okta­tás feltételeit. A TIT szervezésében az idén október végén várható­an húsz tanfolyam indul me­gyénkben, mintegy három­százötven hallgatóval. Lehet-e a TIT-en kívül má­sutt is idegen nyelveket ta­nulni? Lehet, s ezt sok vállalat vezetője is tudja már, hiszen nemrégiben kapták kézhez gazdasági vezetőink a megyei művelődési központ körleve­lét, ami egy modern, audio- víziuális nyelvi laboratórium rövidesen sorra kerülő bein­dulásáról tájékoztatta az ér­dekelteket. Milyen az új nyelvi labo­ratórium? Ahogy a megyei művelődé­si központ igazgatója, dr. Va­das Ferenc elmondotta, orszá­gos viszonylatban is egyedül­álló. A nyelvi laboratórium létrehozását a művelődési központ vezetőinek ilyen irá­nyú tapasztalatcsere-látoga­tásai előzték meg, s útjaik során hasonló laboratóriumo­kat tekintettek meg az NDK- ban és Csehszlovákiában. A laboratórium egy koráb­ban oktatóteremnek használt helyiségben kapott helyet. Felszerelése akusztikai és optikai részre tagolódik. lás, egyben lelkes közönségét. Ezen az estén elnyerték fá­radozásuk méltó jutalmát mindazok, akik a megyénket képviselő tizenegy csoportban, hangszeres együttesben olyan nagy gonddal készültek föl népművészetünk emlékezetes élményt nyújtó megmutatásá­ra. A bennünket képviselő mintegy háromszáz szereplő­nek már a puszta megjelené­se is fergeteges sikert aratott eredeti viseletbe öltözötten. És az egy és negyedórás műsor előadásának osztályrésze sem volt más, bár néhányan kifo­gásolták, hogy mind a tizen­egy tolnai együttest, illetve szólistát egyszerre konferálták be és így nehezebb volt a né­zőknek tájákozódniok, hogy hova rakják az előadott tán­cosokkal, dalokkal összetarto­zó helységneveket. A siker megérdemelt jutalmán túl te­hát jövőre szóló tapasztalato­kat is hozhattunk haza a ven­déglátó Baranyából, mely a Az akusztikai rész elemei a különleges magnetofonok, me­lyek lehetővé teszik — csak egyet emelünk ki sokféle tu- lajdonságaiak közül —, hogy a tananyagot egyszerre tizen­hat hallgató hallgatja. Mag­netofonok rögzítik az egyes kérdésekre adott válaszokat is. Ennek előnye, hogy az ok­tatást vezető tanár másnap bármelyik tanulójának két órai munkáját ellenőrizheti. A nyelvi laboratórium opti­kai részét a hangszigetelt he­lyiségben lévő automata dia- és 16 mm-es mozgófilm vetítő képezi. E felszerelések —; melyek mintegy hatszázezer forintba kerültek — lehetővé teszik az intenzív tanulást. A jó és eredményes okta­tás érdekében a közelmúlt­ban foglalta el munkahelyét a megyei művelődési központ­ban Regős Gabriella német- orosz szakos középiskolai ta­nár. Milyen az érdeklődés az új nyelvi laboratórium iránt? Ahogy a megyei művelődé­si ház igazgatója elmondotta, körülbelül két-háromszoros a túljelentkezés, mind a kez­dőknél, mind haladó fokon. A jövő hét közepe táján körülbelül ötvenen kezdik meg tanulmányaikat a né­met nyelvi tanfolyamon. Egyelőre csak német tan­anyag áll rendelkezésre, me­lyet Lipcséből szereztek be. De ha minden jól megy, a jövő évtől orosz nyelvi tan­folyam is indul a megyei művelődési központban. Végezetül felmerül a kér­dés, vajon van-e lehetőség a nyelvi laboratórium bővítésé­re? ( Az igazgató szerint, ha a modern felszerelések a várt eredményt meghozzák, akkor magnetofonszalagon a tan­anyagot megküldik más mű­velődési házaknak is, ahol egyszerűbb technikai beren­dezésekkel is hasznosíthatják azt. Jelen pillanatban még tart a nyelvi laboratórium felsze­relése, a MECHLABOR szak­emberei hamarosan befejezik munkájukat. —vj­III. dél-dunántúli hét prog­ramjának középpontjába a megyére legjellemzőbb népi díszítőművészetet és kerámiát állította. (Egyébként, innen sem hiányozhattunk, lévén, hogy megyénk helye az ország népi fazekasságában — mint ez köztudott is — igen előkelő hely.) Jövőre a négy megye Zala­egerszegen ad egymásnak ta­lálkozót. Akkor, a Dél-Dunán­túl tudományos szakemberei, népművelői a népi építőművé­szet demonstrátorai lesznek és nagyon valószínű, hogy napi­rendre kerül a tudományos ta­nácskozások, tapasztalatcserére alkalmas beszélgetések során a hazai skanzenek, szabadtéri múzeumok jelenének és jövő­jének megvitatása is. Végül még valamit. A III. dél-dunántúli népművészeti hét szakembereinek körében ja­vaslatként merült föl, hogy a művészeti bemutató műsorát Budapest is fogadhatná. Nem tudni még, mikor kerülhet er­re sor. Egy bizonyos, hogy a gondolat fölér a legszebb kri­tikával, amit csak falusi kó­rusok, néptáncegyüttesek és szólisták kaphatnak értékes hagyományőrző munkálkodá­sukért. — őa — Az idén Pécs volt a III. dél-dunántúli hét házigazdája Jövőre Zalaegerszegen találkozunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom