Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
I ? ; y T ' g alálkozásuk olyap véletlenül történt, amilyen a szerencsés lottójárás. Mégsem lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja, állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lex-aj- zolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura kacskaringóin, pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higgyük. ivuszter George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta, nem is egy hónapja, hanem egy hete, hogy a becsi küldetése három nappal to- váDb tart, mint a dolga, az osztrák cég négyezer schil- linggel hálálja üzletszerzői jó- inauxatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta megszellőzteti a Hamburgban béreit friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meggyá- moiítja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal, és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy esztendeig. Persze az nem volt benne az útitervben, hogy a mama esengeni fog a beteg húga, meg a nagyszülők sírja után, a íathernak eszébe jut a templomzugi kert, amit visszaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evvel a nagy kocsival, miért ne híres- kednének véle otthon, Kőrös- j marton is egy kicsikét. Nem árt azt finoman a falu érzésére adni, most már lehet is, hogy: Elvettétek a földemet, házam, tanyám, most mégis saját villában lakom Rákosligeten, a nyugdíjam ezerkettő, nem háromhatvan öregségi az asszony százasával együtt, mintha itthon maradok, s a fiam, akit kiajánlottatok az egyetemről, akkora, kocsin jár, mint a tanácsháza. Több volt ebben a honvágy, amit leplezett, mint a gyűlölet — az talán nem is volt benne —, parancsnak sem hangzott, pedig valamikor Szabó Gyuri bácsi ugyan szeretett parancsolni, inkább kérelemszámba ment: Hazaszaladhatnál velünk, fiam! De a bagórágta hangszálak olyan mélyen orgonálták, hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle, Mr. Sabo, azazhogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. Ha George Sabo nem gondolta ezt, az otthoni Szabó Gyurka, a Rákóczi M. Tsz. gépkocsivezetője — ragadványnevén Béres Szabó —, se gondolta, hogy miután csütörtök-pénteken egész nap szállította a nedves répaszeletet Szolnokról, szombaton reggel majd ezt mondja néki az elnök: Állj be a garázsba, öcsém, és hétfőn reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de szót fogadott. Hazament a Gazda Szabóéktói vett portára épített háromszobás új házába, megfürdött és lefeküdt aludni. Tudta, hogy nem zavarhatja senki. Felesége a postán dolgozik, a kisebb gyerek az óvodában, a nagyobb az iskolában, a szülei pedig a lenti kisházban, ahová már jövetben beszólt: — Délig nem vagyok itthon! — Nem is háborgatták. A harangszóra is idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt, és hogy múlassa az időt. bejárta a nortát. Letép- deste a hónalihaitásokat _ a lugasról, k’senerte a hízók betonos kifutóját, a starkm.g- fákról lenvírt néhány szövő- íenkefészket,. és azon vette rrmCTát észre, hogy unatkozik. Pedi<? a belsősí* szép valósága ott tükröződött a szemén: Esv szót sem szólhatsz a sor- sor) eilen Béres Bznbó Gyurka! Háznö. kerted, két családod. Trabantod van. Az asz- szonnval keresed a néavet a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Tímár Máté Oké az ... Szabóéknál szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye nem gondoltad? Nem, bizony nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy megvész egy pohár sörért. Beleült a Trabantba: — Ha keresnek, a nagyvendéglőben vagyok, és gyerünk! Útközben — talán a kanászságról —, Gazda Szabó Gyurka jutott eszébe. Ugyan mi lehet véle? Azóta se volt olyan cimborája, pedig gazda fia volt. Röhögött is a katonaságnál, amikor eVvel sám- fázták a fejét, hogy: így a kulák, meg úgy a kulák! Egy percig sem érezte annak őket. Meló az volt, istentelen sok meló, olyan vaskalaposság, hogy a Bodri is megveszne tőle, de a gazdáék is velük húztak. Voltak persze bitang kenyéradók is, de Gazda Szabóék? Tőlük vették a portát is, az apja most a templomzugi kertre alkuszik, levélben, és Gyurka is kihivatta a kaszárnyakapuba, amikor ötvenhat végén nyugatra indult:—■ Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért haverság volt. Ugyan mit csinálhat most Gyurka ? Éppen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Ford- dal, hogy pár órára a véletlenek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen, hogy éppen Béres Szabóéknál tülkölt, a háziak, meg a vendégek körülörvendezték egymást, Béres Szabóné törülte alájuk a széket, Béres Szabó megkotyogtatta a borlopót, és Mr. George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka ezt kérdezte elsőnek: — Hát Gyurka? S megtudván, beszállt a lágyan rugózó Fordba, végiggurult a megkisebbedett falun, odafa- rolt a Trabant mellé, és már bemenet illesztette a szálát: — How do you do, Mr. Szabó? Csakhogy azonnal eltévedt az arcok között... Utoljára katonaruhában látta Gyurkát, ennek is tizenötödik éve, azelőtt se sűrűn, mióta felnőttek, egyetemre járt, bányában dolgozott, s ahogy ő változott, nyilván változott a cimbora is. Állt az ajtóban, modem vonalú napszemüveg rejtette a szemét, ruhája szinte ordította az idegent, s bár szívével otthon is érezte magát meg nem is, a centes küzdelmekben köszörült agya ezt zakatolta: Nem vagy te már itthon Mr. Sabo, csak itt születtél! Szőke pincérfiú lépett hozzá, és meghajolt: — Tetszik parancsolni? — Szabó Györgyöt keresem. — Olyan sok van, kedves vendég, a másik nevét is! — Úgy emlékszem, hogy Béres Szabónak hívták. ■— Béres Szabó? A pincérfiú tizenhétéves volt, értelmét sem vette a szónak. Segélykérőén körülnézett, míg egy sílószagú öreg, igen, igen, olyan, mint Csősz Lakatos bácsi, mankót nem adott a hóna alá: — Azokat most Sofőr Sza- bóéknak hívják! — Sofőr Szabó Gyurka bácsi ott ül a cimbalom mellett — mondta erre a kamaszpincér, és odakísérte. De mire odaért Gazda Szabó Gyurka szájáról lehervadt a how do you do, s ennyi lett belőle: — Jónapot Gurka. Szervusz. Csak másodsorban szervusz, úgy megfeküdte az idegenség. A vendéglő is más lett. modem, tiszta, az emberek is mások, ismeretlenek, s Gyurka is más. Nyírott bajszos, vállas valaki, testére szabott angolszövet ruhában, svájci órával a kúrián, de szaopanta- gadó olaj foltokkal a keze fején. És a szeme is idegenül vibrált kevéskét, míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönését. — Jónapot Gyurka, szerbusz. Hazajöttél? — Hazahoztam a fathert._ szóval az öregeket. — Ülj le. Mit kérhetek? Sört? — Viszkit szoktam, de talán. .. — Brandy jó lesz? Mert én a sörnél maradok. Ittak, és nézegették egymást, keresvén a mostaniban a régit, a cimborát, és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül. — Remélem, milliomos lettél? — kérdezte a sofőr. — Mert én csak motorkocsis... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a National Companynál... — Az mi? — Ügynök... — hirtelen kijavította —, képviselő... — és hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét. — Kasszagépekben utazom, bejártam már a félvilágot. .. New Yorkban házam van, feleségem... olasz, Ludynak hívják, két fiam, Jim and Joe, egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam a tietek helyén, két fiam, Gyuri meg Jancsi, feleségem Csősz Lakatos Margó, azt már mondtam, hogy sofőr vagyok, — s huncut mosollyal —, egyszóval nekem is oké az egész. Az amerikás harangozott a poharával : — Hát akkor oké, szervusz! — Szerbusz! Iszunk még egyet? — Azt majd én... Kérte, itták, a sofőrhöz többen odaköszöntek, elment mellettük a körzeti rendőr is, és az ujjával tréfásan megfenyegette a sörért, de az a régi cimboraság sehogyan sem jött vissza, csak integetett a múltból, mint egy távoli fejfa, amire ez van írva: Miért? Pedig, ha bármelyiküket kérdik, szavával hiteli, hogy rendes ember a másik. — Először nem mondom, nehéz volt — öklözött a fagyos csendbe George —, osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De azután kikerültem. és all right lett, hát most oké! Itthon tudod mi volt? Az öreg börtönben, én a bányában... Én nem voltam te, én kulák voltam... Mit mondjak neki? — találgatta Béres Szabó. — Azt nem mondom, mert nem is érzem, hogy amikor te gimnáziumba jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te... — Eljössz hozzánk? —kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Ápámék ott vannak.:; ? Hangolt a cigány, lassan es-’ teledett, és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, Úgy fátyolozta a füst. — Te Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fatheréknál a padlásán néhány birkakolomp, meg tehéncsengő, nem találtátok meg? — Dehogynem... — Nekem adnád? — Szívesen. De minek; Nyujorkban nincsen csordajárás! — A gyerekeknek... hazulról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szóit, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you... majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes mondta Sofőr Szabó, és elfeledte, hogy a fia állandóan Lee farmernadrágért nyúzza. Felálltak és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz hogy csak mutatja! A kora estben úgy fénylettek a lámpák, mint a búcsú- járó szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon sok-sok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött. Mr. George Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta, mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a szíve alatt... A gyárakban csak úgy hívják: Marika Ha egy gyárban -megjelenik, a munkások őszinte bizalommal mondják el gondjaikat — Marikának. Természetesnek tartják a megszólítást, úgy érzik, okuk van erre a bizalomra. Balogh Mária szerkesztő-riporter 1958 óta a Magyar Televízió munkatársa. Megszállottan küzd, harcol azokért az emberi jogokért, amelyekért — elméletben — már nem kellene harcolni. A butaság, a közöny, a paragrafusokon lovagló emberek ellen emel vádat. Megtanul paragrafusokat, technológiai eljárásokat, megtanulja az export termékek valutaárfolyamát, nem riad meg a szakkifejezésekkel teletűzdelt szólamoktól, mert tisztában van a szakkifejezések értelmével, vitatkozik, érvel — tényekkel. A vezetők nem rajonganak érte, de tisztelettel válaszolnak kérdéseire. A munkások érzik, hogy őszinte segítőszándék sarkallja, elhiszik amit mond, akkor is, ha nemleges választ kell adnia egy- egy kérésre. Mert nekik is tényekkel bizonyít. — Miért szegődtél el ilyen konokul a munkások érdekei védelmezőjének? — Kis ország vagyunk, lehetőségeink szűkre szabottak, ezzel mindannyian tisztában vagyunk, akik a saját gondjainkon túl, a társadalom gondjaival is törődünk. De erkölcstelennek, felháborítónak tartom, hogy sok vezető elbújik e rideg tény mögé. Soha nem kérek lehetetlent, csak figyelmet a munkások valós gondjai iránt. Kell-e kommentár ahhoz, hogy felháborítónak tartom, ha egyes embereket figyelmeztetni kell a felelősségükre? A megszámlálhatatlanul sok példa közül hadd említsek egyet, öreg, egyedülálló néni hetekig feküdt betegen lakásnak kinevezett mosókonyhában. A környék lakói, a körzeti orvos, a házibetegápoló-nővér írásban, meg telefonon kérték a tanács és más hivatalos szervek segítségét, hogy a nénit valahol elhelyezzék. Eredménytelenül. Végső kétségbeesésében a néni irt nekem. Felhívtam az illetékes egészségügyi osztályt, elmondtam a tényeket, másnap a nénit elhelyezték egy szociális otthonban. De miért kellett ehhez a nyilvánosság ítéletétől való félelem? Hol volt addig a soha fel nem lelhető, névtelenségbe burkolódzó illetékes, akinek módjában lett volna intézkedni? És aki azonnal cselekedett, amint nyilvános kipellengérezés fenyegette?! — Hogyan született meg a népszerű Ebédszünet című műsor? — Sokan írnak, nyilatkoznak a munkásokról. Szerettem volna módot, lehetőséget adni a munkásoknak, beszéljenek, nyilatkozzanak ők maguk is problémáikról. Elvégre ők a legilletékesebbek. — A munkások, természetes módon, nem ismerik, nem is ismerhetik összességében a vállalat gondjait, a társadalmi, gazdasági ösz- szefüggéseket. — Ez igaz. De ez soha nem lehet kiindulópont. Egy munkahely vezetőjének sincs joga ahhoz, hogy egy kérdező, esetleg háborgó munkást elzavarjon, mondván, hogy ehhez nem ért, semmi köze hozzá. Persze, az is igaz, a munkahelyen dolgozni kell és nem magyarázni. De azoknak, akiket érdekel a vállalat gondja, azoknak igenis el kell magyarázni. És ha munka, vagy a békesség érdeke úgy kívánja, akkor ki kell fejteni egy-egy rendelkezés okát, értelmét is. — Nem élnek vissza néha segítőszándékoddal? — Nem. Az előfordult már, hogy vélt igazuk érdekében a televízióhoz fordultak segítségért, de arról nem tehetnek, ha nem ismerik a bonyolultan fogalmazott paragrafusok értelmét. Többnyire, végső elkeseredésükben fordulnak az emberek hozzám, vagy riporter kollégáimhoz. Ezért oly nagy a mi felelősségünk is. — Mit tartasz munkádban a legszebbnek? — A lehetőséget arra, hogy segíthetek az embereknek. Újságírónak, riporternek lenni — elhivatottság. És aki nem él ezzel a jogával, nem igazi újságíró, riporter. Nem hiszek a csak szép, csak nemes eszmékről írott-vallott gondolatok kizárólagosságában. Szükség van arra is, de fontosabbnak tartom a napi gondokat, a munka problémáit rendezni. A szép szavaknak csak akkor van értelmük, ha nem csak egy szűk réteg, de minden ember meghallja azokat. , LÁSZLÓ ILONA Foto: Lippai Ágnes (Magyar Televízió.)
