Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
\ \ A TOLNAI NYUGDÍJASOK ÉLETÉBŐL Tolna munkásmozgalmának hagyományai vannak. Ezeket a hagyományokat ápolja a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága Tolnán, melynek 317 szak- szervezeti tagjából 151 idős ember tartozik a nyugdíjasok szakszervezeti fizottságához. A tolnai nyugdíjasklübban biztosítják ennek a mozgalmi munkának a folytatását. Természetesen a bizottság fontos feladata, hogy ismerje nyugdíjasai életkörülményeit, gondjait, segítséget vagy anyagi támogatást nyújtson azok megoldásához. Támogatja üdülési terveiket, kedvezményes tűzifaakeiót szervez (az év elején a szedresi termelőszövetkezet segítségével 322 mázsa fűrészelt keményfát biztosítottak az igénylőknek). Szeptembertől júniusig mindén hónap második szerdáján ismeretterjesztő előadásra kerül sor, vasárnaponként pedig rendszeresen találkoznak, ügyes-bajos dolgaik elintézésére, a szakszervezeti bélyeg befizetésére, üdülési beutalók átvételére, és természetesen beszélgetésre. Nagy figyelmet fordítanak az alacsony nyugdíjjal rendelkezők sorsára. Az első félévben három ilyen nyugdíjas részesült 500 forintos rendkívüli segélyben. Megrendezett kirándulásaikon, társasutazásaikon rendszerint 30—40 nyugdíjas vesz részt. Évente a december első vasárnapján nyugdíjasok napján vendégelik ’ meg az idős embereket, az otthonhoz kötött betegeket pedig meglátogatják. Ilyenkor előkerülnek a szerető figyelmességről tanúskodó szerény édességcsomagok, és ha a szükség úgy hozza, rendkívüli segélyt kan a család.. Németh József titkár A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁBAN A közügyért fáradozók mó- rágyi táborából egy ifjú és egy idős pártmunkás portréját ragadjuk ki. A mindig optimista Váncsa István 69 éves, pártnyugdíias. Bukovinából 1945-ben települt hazánkba, évtizedek hányattatása után otthonra lelt. Azóta aktívan részt vész a forradalmi munkásmozgalomban: több mint tíz éve a mó- rágyi pártszervezet titkára. Naponta rója az utcákat, dűlőutakat, szervezi a különböző gyűléseket, rendezvényeket. fiatalos lendülettel, fáradhatatlanul. Hitvallása, munkaelve a helytállás,’ fáradhatatlanság, a nép .szolgálatához való hűség. Mindig azt tette, amit mondott, ahová a párt állította. Szervezte a földosztást, majd a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Volt tömegszervezeti vezető és függetlenített pártmunkás. Amikor az ellenség tört a nép államára, fegyverrel a kézben védelmezte a nép ügyét. Váncsa elvtárs a munkásőrségnek alakulása óta tagja. Helytállásáért több magas kitüntetésben részesült. Birtokosa többek között a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek, a Munka Érdemrendnek. Több emléklap és oklevél is bizonyítja a példás ' munka elismerését. Pista bácsi — mert Mórágyon legr többen csak így szólítják" — rászolgált a tiszteletre és megbecsülésre. A pártszervezet irányítása mellett egy sor más társadalmi közéleti funkciót visel. Részt vesz az ÁFÉSZ bizottságában, a népfrontmozgalomban. Szervezi a nyugdíjasok klubéletét, de számíthatnak jó tanácsaira az MHSZ és a KISZ-szervezet tagjai is. Az úttörők szívesen hallgatják élménybeszámolóit. Több ciklusban tagja a helyi tanácsnak, ahol kitűnik eredményes fáradozásaival választói érdekében, és példát mutat a társadalmi munkában is. Fáradhatatlansága, nagy optimizmusa, munkában való helytállása követendő példa az ifjabb nemzedéknek. * Szilágyi Jánost 1971-ben KISZ-ajánlással vették fel a pártba. Lelkesen követi tagtársai jó példáját. A márciusi párttaggyűlésen megbízták, vegye kézbe, segítse a fiatalok honvédelmi oktatását. Ez nagyon nehéz és izgalmas feladatnak látszott, mivel Mórágyon nem akadt évek óta megfelelő gazdája. Szilágyi elvtárs érezte, hogy a bizalom kötelez, nekigytirkőzött. Májusban megbeszélésre hívta egybe a fiatal sorköteleseket. KISZ-tagokat; 27 részvevővel beindult a honvédelmi oktatás, megalakult a lövészkör. Azóta minden vasárnap délelőtt 2—3 órás tanrend szerinti képzés folyik, a fiatalok szórakozva sajátítják el a honvédelmi alaoismereteket. Mivel már 24-nek van MHSZ tagságai igazolvánva, igénylik az önálló szervezet megalakítását. Időközben rendeztek jól sikerült klubdélutánt is. és az alkotmány ünnenén szintén bizonyítottak gyakorlati tudásból. Jó kapcsolatban vannak a KISZ-szervezettel, ahol Szilágyi János vezetőségi tag. Beneveztek a megyei szintű lövészversenybe, amit a falusi fiatalok részére szerveznek. A lövészkor vezetője persze nehézségekkel is találkozik. Az oktatáshoz, nincs meg a szükséges technikai felszerelés; kevés a kispuska, és a lőtér sem kifogástalan. Jó volna, ha a tanács, de különösen az MHSZ járási vezetése felfigyelne és segítene a lövészkör nehézségeinek leküzdésében. Lovák András A LÄNG GÉPGYÁR ÉLETÉBŐL Dombóvárott az ifjú gyáregységben aktív a dolgozógárda. A legutóbbi negyedéves termelési tanácskozásokon javaslataikkal ismét segítették a tervfeladatok teljesítését. Főként az anyaghiány megszüntetése sürget. Túlzott a leterhelés a forgácsolóterületen és ez gyakran akadálya a zavartalan szerelésnek. Állandóan hangsúlyt kap a minőség javítása. A termelési tanácskozások jegyzőkönyvei jó általános munkamorálról, kollektív szellemről, a tulajdonosi szemlélet kialakulásáról tanúskodnak, ami egy új üzemnél különösen lényeges. Oszlánczi János Csaknem kétezer látogatója volt Tamásiban annak a népi faragóművészetet bemutató kiállításnak, amely 30-án zárta kapuit a tamási művelődési otthonban. A sikert jelzi, hogy a tárlatot az IKARUS gyáriak szeretnék Budapesten is bemutatni. „Összkomfortos” szőlőhibrid — Keresztező-partner az Amur vidékéről Mit mond a tudós az új faj táj élőitekről ? I A kertészeti egyetem szigetcsépi kísérleti telepén olyan új szőlő-fajtajelölteket sikerült előállítani, amelyek a korszerű nagyüzemi termesztés valamennyi követelményének maradéktalanul megfelelnek. Az új hibridek 25—27 fokos fagyot is könnyűszerrel átvészelnek, tökéletes peronoszpó- ra-ellenállók és a különböző rothadásos gombamegbetegedések ismétlődő támadásait is kivédik. A jó tulajdonságokat az is tetézi, hogy az új fajtákat nem kell fednl-nyitni és permetezni is csak minimálisan. Üzemszervezési és gazdaságossági szempontból nagy előny, hogy a metszési munkálatokat az egész tél folyamán egyenletesen lehet végezni és így a sok problémát jelentő munkacsúcsokat ki lehet küszöbölni. Mindezeken túl előnyösek az új „kreációk” mert még öntözés nélküli, száraz körülmények között is 60—100 mázsa termésátlagot biztosítanak. pen a síkvidéki szőlőtermelő nagygazdaságok voltak ezért, nehéz helyzetben. Főképpen a fagyveszéllyel nem tudtak eredmény esen megbirkózni, ami pedig évtizedekre visszanyúló felmérések tanúsága szerint meglehetősen gyakori „vendég” volt a szőlősportákon. Egy-egy tízéves szakaszban — kiszámíthatatlan, szeszélyes eloszlásban — általában évenként fagytak el a tőkék. A peronoszpóra szintén nagy anyagi károkat okozott. — E negatív természeti adottságokat szem előtt tartva kellett keresztező kísérleti munkánkhoz megfelelő partnert keresnünk. Hosszú időn át tartó, alapos felderítő munkával az Amur vidékén sikerült találnunk egy liánszerű növényi tenyészetet, amely erre kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ennek a kelet-ázsiai fajtának több változatát először régi, kipróbált, klasszikus egyedekkel „hoztuk össze” mint amilyen a hárslevelű és a furmint. Már az első keresztezések is eredményekkel kecsegtettek: az utódok teljes fagy- és peronoszpóra-ellenál- lók lettek, szokatlanul apró bogyóikkal és cukortartalmukkal azonban nem voltunk megelégedve. Visszakereszteztük tehát más magyar fajtákkal, és olyan hibrideket kaptunk, amelyek az utóbbi években egyre jobban elszaporodó szürke penész bántalmainak is ellenállnak és így a legnedvesebb időszakokban is teljes termést hoznak. Ugyanakkor boraik minősége jobb, mint az ezerjó, a hárslevelű és a közkedvelt olaszrizling „nedűje”. Mivel az új fajtajelöltek alföldi, sík vidéken alkalmazhatók a legnagyobb hatásfokkal, érthetően elsősorban az ilyen területeken gazdálkodó állami gazdaságok tetszését nyerték meg. Üzemi kísérleti szaporításuk eddig 15 katasztrális holdon történt; az eddigi eredmények nagyon biztatóak és a bővebb termőre fordulás 2—3 év múlva várható. (MTI) z esti bajai gyors egyik kocsijának peronján beszélgetünk a jegykezelőnővel, akit csak hivatalosan neveznek így, mert az utasok mindközönségesen „kalauz néninek” titulálják. A kalauz néni fiatal, szürke egyenruhájának sapkáját kissé kacéran félrecsapva viseli, de azért látszik rajta, hogy fáradt. Odabenn „Nemdohányzó” szakasz van, így hát itt kinn állunk és fújjuk a füstöt. — Meg tudná mondani, hogy amikor reggel felfelé megy a gyors, miért áll meg olyan „világvárosnál”, mint Nagykarácsony-Felső? — Benne van a menetrendben ... — Az lehet, de ... — Mindig van néhány felszálló. Igaz, hogy csak Dunaújvárosig utaznak. Különbért nem én csinálom a menetrendet! — Ha maga csinálná? — Akkor ez az esti gyors meg Decsen nem állna meg! Ott ilyenkor, jó ha két-három utas mozdul. Miután tisztázzuk a menetrenddel kapcsolatos, egyébként senki számára sem mértékadó véleményünket, egy darabig tovább füstölünk. Közben eszembe jut, hogy édeskeveset tudok a jegyvizsgálói mesterség mindennapjairól. Megkérdem, amit úgyis látok: — Fáradt? — Hát hogyne lennék? A motorkocsiban annyian vannak, hogy még ezt a kis táskái A jegykezelőnő is bajos átbújtatni köztük. Én meg egyedül az egész szerelvényen! — Egyedül? — Igen! A motorkocsi, meg a négy másik mind az enyém. — Sok lehet... — mondom bizonytalanul, mert gyorsvo- nati kocsikban még sosem gondolkoztam. — Sok is! Igazság szerint minden két kocsira kellene egy jegyvizsgáló. Csak hát kevés az ember... Ezt tudom. Az emberhiányon azonban tűzbe jön és kérdezetten is folytatja: — Ha felszáll egy felülvizsgáló, nekem aztán nem szólhat egy szót se! Megyek sorba, ahogy tudok, meg nem szakadhatok, az utas meg úgyis eljut oda, ahová igyekszik, ha én nem is látom. Nem igaz? — Igaz! Meg a többsége úgyis jegyet vált... Érezhetően nem szívesen hallgatja, hogy megpróbálom védeni utas-sorstársaimat. — A többsége! De azért az utasok sem egyformák! — Biztos! Elővesz a táska mellől egy masszív kis kéziszerszámot. Úgy tartja, mintha csövénél fogna egy revolvert. — Tudja, hogy főleg nekünk, nőknek, milyen jó ez a kulcs? Ahány utasnak én már a kezére vertem ezzel'! Tisztelettel nézem az önvédelmi kulcsot. — Már az „olyannak"! — teszi hozzá magyarázólag, mintha nem érteném, hogy milyennek. — Huszonnégy órázik? — kérdem merőben szakszerűtlenül. Legyint: — Dehogy! Megyek, ahogy beosztanak. Van amikor nyolc, máskor tizennyolc, tizenkettő, tizenhat óra, ahogy jön. Ez a gyors még egész istenes. Hajnalban felmegyek, estére visz- szajövök. Bajától Bajáig. — Bajai? — Az! Tudja mi volt az igazán pocsék? Amikor fel kellett vinni a gyorsot Pestre, ott nyomban átdobták az embert a fonyódira, azzal le, tüstént vissza és újra a bajaira. Any- nyi időnk is alig maradt, hogy egy tányér levest bekapjunk! — Pocsék lehetett — bólintok együttérzően. — Megérte? — Most már megéri. Megkeresem a havi kétezerötszázat, ha jól megy a kétezernyolcszá- zat. De rossz pénzért ki vállalná a MAV-nál ezt a melót? » Csakugyan, ki vállalná? Nem tudom megkérdezni, mert már a szekszárdi sorompónál csattogunk. Barátságosan elköszönünk egymástól, aztán még látom, hogy a huszonötévesforma, kacérsapkás, fáradt „kalauz néni", táskáján az önvédelmi kulccsal, udvariasan igyekszik segíteni a nehézkej. sen lefelé kászálódó utasokon. O. L Az „újszülöttek” dr. Ta- mássy István egyetemi tanár és dr. Koleda István egyetemi docens csaknem húszéves kutató-kísérletező munkájának eredményei. Mint Tamássy professzor elmondta, több körülmény indokolta és sürgette az új szőlőfajták megszületését. Eddig nem rendelkeztünk a mi szélsőséges ökológiai viszonyainkhoz jól alkalmazkodni tudó, maximális termésbiztonságot nyújtó fajtákkal. Kiváltkép-
