Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
Várkonys Nándor: A MANDALA-JELKÊP Értékes Petőfi-dokumentumok Mennyei birodalmak, városok, épületek 17. Az óriási ovális tér, magasra nyúló falaival, maga a Min- denség, melyben az élet örök. körforgása kering, mint már a sumérek tanították. Tengelye a középen húzódó fal, a spina, s ahogy az égi hierarchiát az elvont tökéletesség hármas rendje tagolja (Dionüsziosz Areiopagita rendszerezése szerint), itt a Kozmosz négyes beosztása, a négyes szám és osz- tata dominál. A spina két végében határkőként a két obe- liszk áll, a Nap képei, négyes oldalukkal a világtájakat jelezve; tetejük nem gúla alakú aranyozott csúcsban végződik (mint Egyiptomban), hanem napkorongot tart, vagy ércből formált lángokat. A Földet Kübelé, a Magna Mater szobra ábrázolja, kettejük egyesüléséből származik minden élet, szántásra, vetésre, aratásra (nemzésre, foganásra, szülésre)' osztottan; az életnek e három oszlopa előtt a termékeny erőket gyarapító, három szamothrakéi phallikus isten, a Kabirok oltárai állnak; a vizet, az életnedvet Poszeidón-Neptunus delfinjei jelképezik. Minden együtt van tehát, ami az élő világot betölti és fenntartja. Az élet körforgása azonban periodikus, noha szakadatlan; kikel magvából, megfutja pályáját, azután elhal, hogy új csírákból újra kezdje. Az örök keletkezés, csírázás ősrégi, kő- korbeli szimbóluma a tojás, mi az élet piros színére festett, húsvéti tojás alakjában ismerjük, melyet tavaszújulás- kor hoz a szapora nyúl. A cirkusz vörös porfirgolyóinak ugyanez a jelentése. Mikor egy ( futam, egy körforgás véget ér, leemelnek ‘egy poffírtöjást és. egy delfint, a női és a hímerő jelképeit. Megindul ,a második futam, folytatja a többi reggeltől estig, nap mint nap; megállás nincs, csak közjátékok, mert az élet' tarka, változatos. De tudjuk, hogy az első tojásokat maga Zeusz nemzette hattyú alakjában Léda nimfával, belőlük kelt ki Kasztor és Polüdeukész, a két dioszku- irosz, azaz „fiatal isten”, az első lóidomítók. Fejükön még rajta van a tojás héja, mintha most bújtak volna ki belőle. Noha örökifjak, igen régiek, már a Védákban megjelennek, nevük: deva napátá, ugyancsak ifjú isteneket jelent, s jelzőjük: aszvin, lovasokat. Ügy látszik, az ázsiai nomád fénykultusz szülöttei eredetileg, lovaik színe fehér és fekete, a Nap és az Éj színe, s a görög mítosz a Hajnali és Esthajnali csillaggal kapcsolja össze nevüket. Állatuk a ló, a gyorsaság állata, mert az élet fut, mint a sebes paripa, s tovaragadja szekerünket Lovaik száma négy, mint a világtájaké, az elemeké, s az alapszíneké. E négy ló szobra fent állt a cirkusz oromzatán, míg Dandolo dózse, kifosztván Bizáncot, Velencébe nem hurcolta őket. Ma is a áan Marcót díszítik. A négy színt Tertullianus tévesen kapcsolja össze a négy évszakkal, s rosszul tudja, hogy eleinte csak kettő volt; fordítva áll. Itt a szfinx rejtélye előtt állunk: a négy szín a négy őselemet jelenti, melyekből a világ áll, s az élet fakad: a zöld a földet, a kék a vizet, a fehér a levegőt, a vörös a tüzet. A bika testű, oroszlán, lábú, madár szárnyú, ember arcú szfinx állat és ember jelképek által egyesíti őket. A cirkusz jelképsora: Kübelé — föld, delfin = víz, dioszkurok = levegő, napobcliszk ?=* tűz. Utóbb a cirkuszi szín-', s óma kettőre csökkent, a o.-.ztatára; a kék és a zöld magába olvasztotta a pirosat és a fehéret. így jött létre a kékek és a zöldek pártja, s tett szert történelmi nevezetességre, — nem ok nélkül, mert valóban történelmet csinált. De ezekben a versengésekben a kék és zöld színből már kivész a mitikus eredet és a kozmikus jelentés, vagy csak annyi marad, hogy a természet nyers erői tombolják ki magukat az emberekben e színek ürügyén. Midőn Rómában a császári impérium a semmibe süllyeszti a népakarat színpadát, a Fórumot, a cirkusz lesz az állami akciók mérlegének nyelve, a közélet gyújtópontja, a tömegszenvedély forraló kazánja. Nem egy császár vidékre menekül a cirkusz elől, Spala- tóba, Nikomédiába, Milánóba, Trierbe, Ravennába. Bizánc átveszi az örökséget, de a ba- sileusz nem futhat el a földi Kozmosz középpontjából, helyt kell állania, ha robbanásig hévül is a kazán. A tömeggel együtt a cirkuszban sűrűi össze a pártszenvedély is, és az ősi szimbólumok bűvölete alatt a két szín külső jele köré csoportosul. A zöld és a kék az ellentétek jelképévé válik, tárgyuk alkalmi, ami épp a kazán gőzét feszíti : trónviszály, háború, hittétel, zsinat, képrombolás, kormányintézkedés, miniszteri korrupció, eunuch- csere, pátriárka-választás, adóemelés, ínség, ragály. A cirkuszban persze mindegyik párt tombolva örül a maga kocsi- hajtói diadalának, s ha más ok nincs, ha béke honol a birodalomban, a színek győzelme, veresége okán esnek egymásnak a kékek és a zöldek. De éppoly gyakran ünnepel a cirkusz koronázást, esküvőt, trónörökös-születést, nyert háborút, diplomáciai sikert, békekötést, idegen követséget, reformot, adóelengedést. A ba- zileusz felavatása után a Hagia Sophiából egyenesen a hip- podromba vonul teljes díszben, s ott nyeri el a végső fölszentelést. S nem egyszei ott teszik le hivatalából, minden parlamentáris eljárás nélkül : a nép ősi, íratlan szertartása szerint helyben felkoncolják. De a versenyek pörögnek tovább, a császár a kereszt jelével nyitja meg a műsort, a napobeliszk ragyog, a porfir- tojásokat és a delfineket csereberélik, a cirkusz ormán az Égre rajzolódik Kasztor és Polüdeukész négy lovának árnyképe. A kozmosz folytatja kerengősét. (Vége!) Fülöp János: FÜLEMÜLE 17. Már rég nem venni ki a figurát. Most már én is tudom, hogy ez valóban szűzmániás médaillon —, de kitől mástól kaptam volna, mint az anyámtffi? Ha egy kis csórót megtalálnak valahol a küszöbön, akkor arra nem egy vadidegen akaszt aranyláncot. Mindegy, mi van rajta. nekem ez az egyetlen szál, ami valakihez hozzáköt. Ne is ábrándozzon róla a pilóta. Azért furcsa ez. Van, ak: mfegőrül, ha az anyját csak említik — mások meg úgy beszélnek az anyjukról, hogy süt belőle a gyűlölet. De így van ez mindennel, szerelemmel, barátsággal. Tegnap még odavagy azért' a lányért, másnapra legszívesebben a sáros lábadat törölnéd bele. Vannak a fiúk közt nős emberek, nem szívesen beszélnek a feleségükről, meg is értem, az ilyesmit nem kell kiadni a katonák szájának, mert akkor csak az ocsmányság marad belőle. De ott volt egy eset, nem is tudom, hogy hívják azt a szemüveges gyereket a második rajból, valakije eljött és megmondta neki, hogy a felesége a régi udvarlójával hetyeg, ő meg itt eszi a prófuntot — s mi lett? a srác elmocskolta előttünk az asszonyát mindennek, elmesélte, hányszor verte át és feküdt le más nőkkel. Egyik nap így, másik nap úgy — melyik az igazi? Mast, itt, I a kocsi sötétjében, magamba nézve, megmondhatom, hogy én nem haragszom igazán Miskára. Az ő szempontjából neki is igaza van. Számított a haverjára, úgy vágott neki a jégnek. Nem is tudom, mi játszódott le akkor bennem. Az ijedtség elvette az eszemet. — Meghallottam a roppanást, odanéztem, a nagy n eiák ember helyén üresség \olt, a jégen fekete lyuk, bugyborékolt a víz, — én csak arra I emlékszem, hogy ledobtam a hurkot magamról. és kirohantam, mert attól féltem, hogy engem is aláránt, ahogy megrándult a kötél. Tanyasi gyerek, neki egyszerű a katekizmusa, meg- bántódott, leköpött. No és? nem tintát köp, nem marad foltja. Nem arról van szó, hogy most lezárjuk az ügyet és minden marad a régiben — én kerülöm őt, nyilván ő is engem, megvan egymásról a véleményünk, kész. De nem tudom gyűlölni, még akkor 6em, ha ő meggyűlölt engem. Az persze nagyon fáj, hogy a Margit-ügynek is vége — nyilván vége, én oda többet nem mehetek, a lány a bátyjának adna igazat, az is elképzelhetetlen, hogy Miska semlegesen nézze a mi esetleges találkozásunkat, nem beszélve az öregről, hajaj! Próbálom elképzelni, mit mondanék a Lánynak. Hogyan magyaráznám el a dolgot. Megtaláltam a megfelelő szavakat — persze ezzel nem oldódna meg semmi, de 'legalább tudnám, hogy meghallgatta a másik felet is. — Főhadnagy elvtárs— hallom. A pilóta. Parázst éb- resztgeti. Az út végén fények bogárzanak a sötétben. Parázs dörgöli az arcát. — Köszönöm — mondja. Hátranéz, a gépkocsioszlopot fürkészi, közben nekem is odaszól: — Hát maga, Fülemüle? Nem alszik? — Jelentem, nem. Ahogy az öreg visszafordul, a pilóta már nyújtja a cigarettát: — Parancsol? — kérdi finoman, s az öreg el is fogadja. " mond valamit az előző éjszakáról. No, ez nekem is eszembe juthatott volna. Egy kanyar után erős reflektorok tűznek az útra. Katonai forgalomirányító jelez. Alighanem megérkeztünk. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját országszerte helyi emlékkiállításokkal is megünneplik. A Magyar Országos Levéltár egyrészt saját gyűjteményéből, másrészt az egyházi és a tanácsi levéltárak anyagából néhány, Petőfi Sándortól származó, illetve személyéhez fűződő iratot válogatott ki, amelyeknek másolatai — együttesen, vagy külön-külön — érdekes színfoltjai lehetnek a költőre emlékező helyi rendezvényeknek. A kiválogatott és ajánlott Petőfi-iratok között számos ritka dokumentum látható. A költő pápai diákéveit idézi például néhány verse, műfordítása és önképzőköri beszédének kézirata, amely a Pápai Főiskolai Képzőtársaság érdemkönyvében jelent meg. A Központi Könyvbirálá Szék 1846. november 27-i jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy a debreceni' könyvbíráló nem járult hozzá .„Az egyesülésről" című írásának színpadi előadásához, annak politikai Ki settenkedem a főhadnagy elvtárs után. Jólesik a mozgás. Elég hideg van, no, nem is lesz olyan sima ügy. A tiszt, aki Parázshoz beszél, furcsa hangot üt meg. Így „a víz”, úgy „a víz”. Térképet tereget szét, de újra mondja: ,ja víz”. Bele van gaba- lyodva abba a vízbe. Iskolában fogunk megszállni. No, azt hiszem, örülnek a kis krapekok, nincs tanítás. Vízszünet — gondolom, s röhögök magamban. Közben jönnek az oszlop felől is a tisztek. Tünköly is ott van köztük, jobb lesz fél- rebillenni. nehogy eszébe jusson a múltkori eset, amikor jelentkeznem kellett volna nála. A sofőr ott ül a helyén, vasból van a zrityója, ennyi vezetés után nincs kedve fölkelni... — No? — kérdi. — Iskolában fogunk megszállni — felelem. — Kit érdekel az iskola, köpök az iskolára... Nem gondoltad meg magad? — Én? — Ne;n értem mit akar. Int a nyakamra, rögtön kapcsolok: — Nem. — De hülye vagy, neked nem kell a pénz? — Miért, mennyit akarsz érte adni? — kérdem önkéntelenül. — Az attól függ — feleli. — Mitől? — Hogy hány gramm.— A félszemű török tudja, hány gramm! — mondom ingerülten. Magamra vagyok pi- pás, minek megyek bele ebbe a dumába. A sofőrt nem érdekli a kedélyállapotom. Kinéz az öregre, aztán valahonnét előhúz egy kis dobozt, kinyitja. BársonybéFésű kis doboz, apró rézmérieg van benne, alul fényes kis súlyok. — Itt van a félszemű török — és jelentőségteljesen odabök az ujjúval. Akkora pecsétgyűrűt látok rajta, mint egy kistányér. — Mi vagy te, ékszerész? — Képzeld, az vagyok — közli nyugodtan —, de nem mindegy az neked? Az a fontos, hogy nekem van b-'nzem, neked meg egy láncod, meg egy érméd, amit pénzzé akarsz tenni. vonatkozásai miatt. Hiteles xraA tok vallanak arról, miként választotta Zemplén vármegye nemesi közgyűlése Petőfit a vármegye tiszteletbeli táblabí- rájává 1847. augusztus 5-én, Petőfi neve is szerepel az 1848. március 15-én kelt hivatalos értesítés aláírói között, amelyben Pest város közönségét értesíti a 12 pont elfogadásáról. Egy Széchenyi Istvánhoz címzett levél a pesti forradalmi eseményekről számot be, s kiemeli: „e forradalom legnagyobbszerű jelleme egy húsz éves ifjú: Vasváry .. ., a másik Petőfi". A költő „Csatadal” című versét — aláírásával — a képviselőháznak ajánlja. A forradalom poétájának irodalmi relikviáiról, katonai szerepléséről valló okiratokról nagyításra alkalmas film-másolat készült, amely az Országos Levéltárban megrendelhető. A mikrofilm-kollekció bármely filmkockájáról kívánság szerint fényképmásolatokat is készítenek, sőt xeroxmásolat iS megrendelhető. (MTI) — Akar a nyavalya! Várom, mikor jön ki a sodrából. Várhatom. Elpakolja a mérleget, még csak válaszra se méltat, felém se fordul. Hülye. Kiszállnék, de már az öreg is jön. — Ismerős itt? — kérdi S pilótát. — Igen. Se „jelentem”, se semmi. Állati bJazírt kölök. Indítunk. Mögöttünk feldübörögnek a tehergépkocsik. Ha órám volna, kiszámíthatnám; mennyit jöttünk. Későre jár-- hat Útkereszteződéshez érünkt várom, hogy a katona, aki középen áll, utat enged — de nem. Keresztben mindenféle jármű, oda is, vissza is, ormótlanul megpakolva. Sokáig kell várni. Már a nyelvem hegyén, hogy mondjak egykét szót a forgalom,irányító címére, de inkább hallgatok, nem vagyok én még itt olyan stabil, hogy cukkoljam az öreget. Azon gondolkodom, kapunk-e valami vacsorát No, végre! Indulunk! S ahogy lassan elhaladunk, meglátok egy szekerei. Két olyan ló áll a rúd mellett, csoda, hogy bírja a lába: mindegyiknek kinn vannak a bordái, lóg a feje, a csülke sáros. A bakon egy rongyos lópokrócban didergő kislány, a lyukak a gépkocsik reflektorfényében, mint egy-egy fekete tusfolt A szekérderékban pedig, párnák között, egy kopasz öregasszony. Néhány szál haja van, hordja a szét A feje félrebillenve, a szeme lehunyva. (Folytatjuk.) Népújság 4 1973, szeptember I.
