Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

A VDK nagykövete Fock Jenőnél Mao Ce-tung fogai Tanaka japán miniszterelnököt Foek Jenő, a kormány elnö­ke csütörtökön fogadta Hoang Cuong-ot, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság nagyköve­tét és Nguyen Van Linh keres­kedelmi attasét. A nagykövet átadta Pham Van Dong-nak, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökének le­velét. Tájékoztatást adott a vi­etnami nép harcának jelenlegi helyzetéről, a felszabadító erők közelmúltban aratott sikerei­ről. valamint a Vietnami De­mokratikus Köztársaság népé­nek az amerikai agresszorok elleni küzdelméről. A látogatás során Fock Jenő Berlin (MTI). Csütörtökön mintegy egyórás megbeszélés­sel véget ért a két Németor­szág között megkötendő alap- szerződés kérdéseiről Michael Kohl, az NDK és Egon Bahr, a Német Szövetségi Köztársa­ság államtitkára közt folyó tár­gyalások negyedik fordulója. A Waldheim szerdán este va­csorát adott az ENSZ-közgyű- lésen részt vevő öt nagyhata­lom külügyminisztereinek tisz­teletére. Gromiko szovjet, Douglas-Home angol, Rogers amerikai, Schumann francia és a kínai külügyminiszter képvi­Csütörtökre sem javultak Uganda és Tanzánia megbé­kélésének kilátásai, noha Kampalába, az ugandai fővá­rosba érkezett Nzo Ekhah Mghaky, az afrikai egység­szervezet főtitkára. A kame­runi származású politikus még szerdán megkezdte tárgyalá­sait Kibedi ugandai külügy­miniszterrel, s várható, hogy fogadja őt Amin elnök is. Amin egyébként szerdán szemleutat tett a múlt heti a magyar kormány nevében td- vábbi politikai, anyagi és er­kölcsi támogatásunkról bizto­sította a szabadságáért hősiesen harcoló testvéri vietnami né­pet. A magyar kormány elnöke ismételten hangot adott szi­lárd meggyőződésének, hogy az indokínai kérdés rendezése csak a térségben állomásozó amerikai csapatok teljes kivo­nása után, a VDK és a DIFK javaslataival, a DIFK 1972. szeptember 11-i nyilatkozatá­ban foglaltakkal összhangban lehetséges. (MTI) háromnapos megbeszélés-soro­zat végeztével a nyugatnémet küldöttség szóvivője óvatos de­rűlátással szólt a szerződésnek a novemberi választások előtt való megkötése esélyeiről. Hír szerint a megbeszélések újabb szakaszára októberben Bonnban kerül sor. seletében megjelent Huang Hua ENSZ-küldött mellett a vacso­rán részt vettek az említett or­szágok ENSZ-küldöttségeinek vezetői is. A vacsorát követő­en a világszervezet szóvivője „igen szívélyesnek” mondotta a vacsora légkörét. határvillongások színhelyén, Mutukula körzetében. Az ugandai rádió adásából kide­rült, hogy az elnök ezt az al­kalmat is Tanzánia, illetve a tanzániai vezetők elleni kiro- -hanásra használta fel. A kampalai rádió a szerdai nap folyamán többször is megismételte azt a hírt, hogy tanzániai csapategységek tar-1 tanak Uganda felé, de a kato- I nák megérkezéséről semmilyen | tájékoztatás nem hangzott el. A csütörtöki japán lapok első oldalon számolnak be Ta­naka és Mao Ce-tung találko­zójáról és arra az egyöntetű megállapításra jutnak, hogy a találkozó ténye a japán—kínai kapcsolatok normalizálására irányuló tárgyalások sikeres befejezését jelzi. Tokiói politikai körökben rá­mutatnak, hogy Tanaka és Csou En-laj szerdai tárgyalá­sainak fő témája a nemzetkö­zi helyzet volt. A két vezető megállapodott, hogy Japán és Kína az elkövetkező időkben együtt fog működni „az ázsiai feszültség csökkentése érdeké­ben, hozzájárulva ezzel a bé­kéhez és a stabilitáshoz szer­te a világon”. A megvitatott kérdések között szerepelt az ázsiai helyzet, az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió és Euró­pa — mutatnak rá a japán küldöttség körében.' Ami a közös nyilatkozat megfogalmazása körüli vitát illeti, japán sajtóvélemények szerint ezt az okozta, hogy a japán vezetők túlságosan opti­mistán fogták fel a kínaiak megállapodási készségűt. Egyes lapok azonban „merev­nek” nevezik a kínaiak ma­gatartását, különösen a hadiál­lapot megszüntetésének és a japán—tajvani kapcsolatok fel­számolásának „kényes” kérdé­sében. A csütörtöki japán lapok hi­telesnek tekintett színes rész­leteket közölnek a Mao Ce- tung és Tanaka között lefolyt párbeszédről. A kínai pártel­nök érdeklődött, hogyan ha­ladnak a tárgyalások a japán miniszterelnök és Csou En-laj között, s hogy befejeződött-e köztük a „veszekedés”? Mert az emberek egy kiadós "vesze­kedés után válnak igazán jó­barátokká, — tette hozzá. Ta­naka élénken tiltakozott, mondván, hogy Csou En-lajjal valóban baráti tárgyalásokat folytatott. Mao, — rámutatva Liao Cseng-csire, a kínai—ja­pán baráti társaság elnökére, akit a napokban neveztek ki a kínai külügyminisztérium ta­nácsadójává — kijelentette, hogy Liao Japánban született, s nem vinné-e magával Tana­ka Japánba? (A megjegyzésből a japánok mindjárt arra a következtetésre jutottak, hogy Liao Cseng-csi lesz Kína első Véget ért a Kohl-—Bahr tárgyalások negyedik fordulója Waldheim vacsorája az öt külügyminiszter tiszteletére Nincs megbékélés Uganda és Tanzánia kozott Nixon a Dél-Vietnamnak nyújtott légi és haditengerészeti támogatás megszüntetését ígéri B—52-es amerikai óriás­bombázók szerdán délután és csütörtökre virradó éjszaka húsz bevetésben támadták Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. Bombaterhüket első­sorban Quang Tri és Quang Ngai tartomány térségében szórták le, ahol változatlanul heves harcok dúlnak. A leghevesebb ütközetek Mo Duc és Duc Pho járási székhely környékén folytak. •Saigoni tájékoztatás szerint B—52-es amerikái repülőerő­dök szerdán délután és csü­törtökre virradó éjszaka csak egy alkalommal bombázták Észak-Vietnam területét, első­sorban Dong Hói kikötőváros közvetlen környékét. Amerikai taktikai repülőgépek azonban ugyanezen idő alatt több mint *300 bevetésben támadták a demokratikus Vietnam sűrűn lakott területeit, főképpen a Hanoitól északra és délre lé­vő térséget. Richard Nixon amerikai el­nök szerdán este háromnapos kaliforniai választási kőrútjá­nak'befejeztével beszédet mon­dott pártja Los Angeles-i „vá­lasztási bankettjén”. A nemzetbiztonsági főta­nácsadó, Henry Kissinger két­napos párizsi titkos tárgyalá­sainak eredményéről semmit sem közölt, de sejtetni enged­te: lehetséges, hogy az Egye­sült Államok hamarosan meg­szakítja a Dél-Vietnamnak nyújtott légi- és haditengeré­szeti támogatást legalább is így értelmezik homályosan megfogalmazott kijelentéseit egyes hírügynökségek. Magabiztosan kijelentette, hogy a történelem nemcsak azért fog emlékezni kormány­zatára, mert véget vetett az előző kormányoktól örökölt háborúnak, hanem azért is, mert a Szovjetunióhoz és a Kínai Népköztársasághoz való közeledést célzó politikájával csökkentette a jövendő hábo­rú kockázatait. Los Angelesben egyébként a vietnami háború ellen tilta­kozó tüntetők hatalmas töme­ge fogadta Nixont. Fiatal leá­nyok és fiúk ezrei feliratos tábláikon békét követeltek, ütemesen hangoztatott jelsza­vaikban lehurrogták Nixont. Incidens nem történt. Az amerikai kormány viet­nami politikáját bírálta a sze­nátusban Harold Hughes de­mokrata párti szenátor, aki fel­szólalásában rámutatott, hogy az amerikai szárazföldi csapa­tok fokozatos kivonása Dél-Vi- etnamból egyáltalán nem bizo­nyíték arra, hogy az Egyesült Államok véget kívánna vetni a szennyes háborúban való részvételének. A jelenlegi köztársasági kor­mány — folytatta Hughes — az előző demokrata párti kor­mányhoz hasonlóan a demok­rácia védelmének hamis jel­szavával továbbra is makacsul a l^atonai győzelemre törekszik Vietnamban. — De ki hiszi el, hogy mi Vietnamban a demokráciát védelmezzük — jegyezte meg ironikusan a szenátor — s eközben a háború naponta húszmillió dollárjába kerül az amerikai .adófizetőknek? Az Egyesült - Államok részvétele abban a háborúban, amelyet az amerikai állampolgárok többsége is igazságtalannak és erkölcstelennek tart, nemcsak az áldozatokat szed amerikai­ak közül, hanem komoly er­kölcsi károkat is okoz az egész nemzetnek. A szenátusban hasonló hang­nemben nyilatkozott Mansfield és Kennedy szenátor is. (MTI) Mao Ce-tung elnök pekingi idő szerint szerda este fo­gadta Tanaka Kukéi japán miniszterelnököt és egyórás be­szélgetést folytatott vele. Kép: Tanaka Mao Ce-tungnál. tokiói nagykövete.) Tanaka ázt felelte, hogy Liao rendkívül népszerű Japánban, olyannyi­ra, hogy ha képviselőjelölt­ként lépne fel a japán felső­házi választáson, nyilván be is futna. Mao ezután megjegyezte, úgy hallotta, hogy Tanakának nem ízlett az idegen étel Ha­waii szigeten. (Ezt célzásnak tekinti a Tanaka—Nixon talál­kozóra?) A továbbiakban a kínai pártelnök Kína történetéről és a klasszikus irodalomról be­szélt, majd Japán belpolitiká­járól, különösen a választási rendszerről faggatta Tanakát. A Reuter tudósítójának érte­sülése szerint a kínai és a ja­pán kormányküldöttség újabb tárgyalásra ült össze Peking­ben. Ezen — a feltehetően záró megbeszélésen Tanaka, Csou En-laj és a küldöttségek más tagjai kidolgozzák a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét bejelen­tő közös közlemény, utolsó részleteit. Pekingben véget ért Tana­ka, japán és Csou En-laj kí­nai miniszterelnök négynapos tárgyalássorozatának záróta­nácskozása. A megbeszélés után a japán küldöttség szó­vivője közölte, hogy a találko­zó „igen sikeres” volt, egyben bejelentette, hogy a tárgyalá­sokról kiadott közös közle­ményt — amely tudtul adja a japán—kínai diplomáciai kap­csolatok felvételét — pénteken helyi idő szerint 15.40 órakor (magyar idő szerint 8.40-kor) írja alá a két miniszterelnök. Nem nyilatkoznak a VDK képviselői és Kissinger tárgyalásairól Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója — aki két napon át bizalmas tárgyalá­sokat folytatott Párizsban Le Duc Tho-val és Xuan Thuy- val, a VDK képviselőjével — szerdán este a francia fővá­rosból visszaérkezett Wa­shingtonba, Az Andrews légitámaszpont­ra érkezve kereken elzárkó­zott a Washingtonban, a Wall Street-en és az ENSZ-folyo- sóin órák óta keringő híresz­telések kommentálásától, ame­lyek szerint hamarosan meg­állapodás jön létre Hanoival. „Nem mondhatok semmit önöknek...” — kiáltotta oda az összesereglett újságíróknak, mielőtt beszállt gépkocsijába. A WOR New York-i rádió­adó Fehér Ház-i tudósítója szerdán azt az értesülését szel­lőztette, hogy Kissinger és a VDK képviselői Párizsban megállapodásra jutottak az indokínai tűzszünetet érintő „csaknem minden pont­ban”. A jelenleg San Franciscó­ban tartózkodó Ronald Zieg­ler, a Fehér Ház szóvivője azonban minden kommentár elől elzárkózott. Az újságírók faggatására azt válaszolta: „A tárgyalások érdemi részét nem kommentálhatom. Erre kötelez minket a másik féllel kötött megállapodásunk”. Tovább romlik Szudán és Egyiptom viszonya Szerdán délelőtt Ahmed Al- Agib, délután pedig Muhied- din Szabir szudáni miniszter szakította félbe kairói láto­gatását, s tért vissza Khar- toumba. A nemrég még szoros baráti viszonyban lévő Egyip­tom és Szudán kapcsolataiban ez a lépés romlást jelez. Khartoum meg is magyarázta, miért volt szükség a két kor­mányférfi visszahívására: hi­vatalos közlés szerint azért, mert Egyiptom kapcsolatot tart fenn azokkal a szudáni szektákkal és vallási csopor­tosulásokkal, amelyeket Ni­meri tábornok, az 1969. má­jusi haladó fordulat után be­tiltott. A két ország viszonyában előállott feszültséget, elsősor­ban a gerillákkal harcban álló Uganda megsegítése kö­rüli „affér” idézte elő. A szu­dáni kormány ugyanis nem adott áthaladási engedélyt azoknak a líbiai szállító-repü­lőgépeknek, amelyek a szudá­ni légtér érintésével indultak az ugandai főváros felé. Egyiptom, amely unióra készül lépni Líbiával,, „személyes sér­tésnek” vette a dolgot — leg­alábbis erre enged következ­tetni a kairói sajtó. (MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom