Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám
) 1 * B * óhaj Kérelem Kívánság Kifogás Panasz és elintézése NAGYDOROGO A „Tiszta és virágos Tolna megye” fejlesztési verseny aktíváinak ülése Tolnán Nagydorog, Pusztahencse és Bikács együttes lakossága 1970-ben 5217 lélek volt. A legnépesebb, Nagydorog, több mint háromezer lakossal, a következő Pusztahencse ezer- háromszáznál többel, a legkisebb Bikács, valamivel nyolcszáz felett. A nagyközséggé szerveződött Nagydorog közös « tanácsának keretébe foglalt társközségek változatlanul önálló életet élnek, sokszor egyedi, másszor hasonló problémákkal, gondokkal küzdve, eredményeknek, sikereknek örvendve. Hogyan jutnak el a kívánságok az „illetékesekhez”. Az „illetékes csúfúl személytelen kifejezés, melyet az újságíró együtt utál az újságolvasóval, hiszen nem ritka eset, amikor sajnos takaróként használják. Nagydorogon és a közigazgatásilag ide csatolt községekben az illetékeseket pontosan tizenhat és fél személy képviseli. Azért „fél” is, mert a tanácsnak van félállásban foglalkoztatott alkalmazottja. A személy szerint is felelős vezetők — elnök, elnökhelyettes, vb-titkár — a magánbeszélgetéseken kívül hogyan szereznek az említettekről tudomást? Hozzáférhető,. írásban is dokumentált adatok birtokában egy viszonylag rövid időszakról, kereken másfél esztendőről próbáltunk véleményt alkotni. Ezalatt zajlott a harmincnégy körzet tanácstagjai jelölőgyűléseinek sora. Volt két falugyűlés, voltak tanácstagi beszámolók, tanácsülések, végrehajtó bizottsági ülések (mindkét utóbbi bőséges interpellációkkal), ezenkívül választóik ügyes-bajos dolgait hírül adva, cseppet sem ritkán, megjelentek a tanácstagok — akiket „kicsiben” akár „országgyűlési képviselőknek” is lehet nevezni és a maguk hatáskörében semmivel sincs kevesebb jpguk, mint az „igazi” honatyáknak. A harmincnégy körzeti je- lölőgyülésen száztizenkilenc javaslat hangzott el. A javaslatok a kóbor kutyák megfékezésétől a játszótér építéséig terjedő skálát‘ölelték fel. Elhangzottak 1971. március 19— 25. között. Megvalósulásukkal valamivel több, mini; egy év múlva, április 14-én tanácsülés foglalkozott. A következő csoportosításban és sorrendben : Megvalósult, vagy megvalósítása folyamatban van: Megtörtént a gyógyszertár és a kisvendéglő előtti úténítés. Részben a vízlevezető árkok tisztítása is, de ehhez éppúgy, mint a parkasításhoz, szükség van a lakosság folyamatos támogatására. Tovább épül a vízhálózat. Az óvodák nyitva tartási idejét a lehetőségekhez mérten a kívánalmakhoz idomították. Vizet kapott a művelődési otthon és a felső iskola, szállítási lehetőséget a bikács-kistápéi Iskolások. A Bikácson és Pusztahencsán egyaránt nyílt új üzemrészek révén gyarapodtak az. ipari munkalehetőségek is. Javult, bár nem elévgé, a zöldségellátás. Kóborkutyn-ügyben éppúgy kiszabtak egy sor bírságot, mint a köz- és ma- ■ gánterületeken történt jogtalan legeltetések miatt. Jobb a Földes-pusztai kenyérellátás, kijelölték a Paksi-úti házhelyeket (csak éppen alig-alig érdeklődnek irántuk az OTP- nél), körzetesítették az iskolákat,. A negyedik ötéves tervben megvalósul: a Jókai és Kiss Ernő utcai házhelyek kisajátítása, az iskolai tanmedence, több utca járdaépítése, a Gábor Áron terep Közvilágításának javítása. A Borbély-tó feltöltése csak az útépítéssel együtt képzelhető el. A posta melletti buszmegállót a tanács igyekszik létrehozni. Egyelőre nem lehet bízni abban, hogy új művelődési ház épüljön, bővüljön az egészségház, végleg felszámolódjon a (folyamatosan megszűnő) cigánytelep, Bikácson megépüljön a malomközi be- tonhíd, villanyt kapjon Forrás-major és ismét gimnáziumot Nagydorog. Szép lajstrom, ami cseppet sem lenne megható, ha csak iktatókönyvek számait böngészve volna összeállítható. Minden véleménynyilvánító, minden panasztevő, valameny- nyi tanácstag — igaza volt-e, avagy sem, mindig írásos, névre szóló — választ kaoott. Ugyanígy a falugyűlések résztvevői. Több száz levélről van szó. Az idén februárban, a Hazafias Népfront tisztségviselőinek megválasztásakor, a falugyűléseken egyebek közt szóvá tették azt, hogy valamelyik útszakaszon ki kellene vágni a nyárfákat, az értelmiség többet tehetne lakóhelyéért és jobban bekapcsolódhatna annak közéletébe, vagy hogy Nagydorog valóban „maga zsebeli-e be” Pusztahencse községfejlesztési hozzájárulását. Részlet két levélből:, „Kedves Elvtárs! A falugyűlésen elhangzott felszólalásával egyetértek. Köszönöm a villamosításról szóló tájékoztatót. Egyetértek azon feliietéssel, hogy a község közvilágítása a nagyközségi szintnek megfelelően nincs megoldva... Gazdag István tanácselnök." „Kedves Választópolgár! Nem értünk egyet... ’’(mármint azzal, hogy Pusztahencse községfejlesztését Nagydorog javára róná le. A korábban önálló falu évi ilyen lehetősége félmillióig terjedt. 1971-ben csak az iskola költségvetése 762 ezer forint volt, a pedagógusok szolgálati lakásának építése, a járda, az óvodabővítés, a napközi otthon és a Földespusztának juttatott összeg együttesen 281 ezer. A teljes összeg egymillió-negy- venháromezer forint.)... „Ez Pusztahencse község háromévi adó- és község- fejlesztési hozzájárulás mértékének felel meg — a tszadó is benne van. — Kérem, reálisabban szíveskedjék a helyzetet megítélni. Felszólalását megköszönöm. Gazdag István tanácselnök 1972. III. 3. 196/72. sz." Sok' minden lehet igaz és lehet téves. Igaz, hogy sok értelmiségi lényegesen kevésbé vesz részt a közéletben, mint más hasonló végzettségű. (Dr. Rom Rudolf orvos, Kántor György iskolaigazgató, Roncsek Imre és Kovács János tanárok például szinte a túlterheltségig élen járnak a közérdek szolgálatában.) Bizonyára igaz, hogy ezen változtatni kell és változtatni is akarnak Nagydorogon. Igaz azonban és ezt talán a legfontosabbnak tekinthetjük, hogy a községben választópolgárok, tanácstagok, tanácsi vezetők egyaránt kötelességsze- rűen és nagyon komolyan veszik a szocialista demokratizmust. Élnek jogaikkal, ami egy egészséges közszellem eredménye. Az elmúlt napokban megbeszélésre jöttek össze Tolna község párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezetői, hogy megbeszéljék a megyei tanács versenyfelhívásával kapcsolatos helyi tennivalókat. A mozgalom délkitűzéseit Kun János tanácselnök megnyitó szavai után dr. Ruppert János vb-titkár ismertette. Ismertetésében kitért az ötéves terv során megvaiósi tandó feladatokra. Elmondta, hogy e feladatok megvalósítására megvan a pénzügyi fedezeti Van azonban néhány olyan halaszthatatlan tennivaló, amit ezen felül is meg kell oldanunk. Többek között a község egész területének köz- tisztasága. A legutóbbi tanácsülésen a tanácstagok feladatul kapták, hogy választóikkal beszéljék meg az ezzel kapcsolatos terveket, elképzeléseket. Ezek szerint a tanács erre a célra átalakított tehergépkocsit kíván beállítani, amely a házakból hetente szállítaná el a felgyülemlett hulladékot. Ez a lakosságnak családonként havonta kb. 10 forint kiadást jelentene, melyet közadóként lehetne befizetni. Az. egységes szeméUárulókat azonban mindenkinek meg kell még külön vásárolnia. A legégetőbb problémák között szerepel az általános iskolai napközi otthon konyhájának bővítése, a A számú óvoda, általában az óvodás korú gyermekek elhelyezése, az Alkotmány út menü terület parkosítása stb. A gazdaságvezetők elmondták, mivel tudnák a fejlesztési verBiber László, a GÉM szövetkezet elnöke vállalta a 6. sz. óvoda patronálását, egy foglalkozási terem falegyenig történő felépítését, a vízvezeték- és villanyszerelői munka elvégzését. Pakulár László bejelentette. hogy a selyemgyár a náluk megépített 600 fős korszerű konyha terveit a tanács rendelkezésére bocsátja. Az épület elkészülte után annak belső épületgépészeti munkáit is elkészítik. Mónus István, az Aranykalász Tsz elnöke, megígérte az új konyha falegyenig való felépítését és az új park talajmunkáinak nehézgépekkel való előkészítését. Wéner József, az Asztalosipari Szövetkezet elnöke a nyílászáró szerkezetek elkészítését vállalta. Hussy Károly, az Építőipari Szövetkezet elnöke pedig a községben lévő emléktáblák betűinek átfestését, ezenkívül profiljukba eső más szakipari munkát is vállaltak. Huszár László, a KISZ VB titkára az alapszervezetek nevében tett ajánlást. A fiatalok az Alkotmány utcai és a vásártéri park elkészítését végzik el társadalmi munkában. A gazdaságvezetők segítőkészségét Kun János tanácselnök köszönte meg. Ezután került sor a fejlesztési verseny szervezőbizottság megválasztására. — Ennek elnöke Czakó Jánosné lett. ífe zép ősz. Aranyszínű fák, madárkiáltások. A két János rágyújt. — A jó levegő helyett, — jegyzi meg nevetve Tóth János. Ülünk a zöld lakókocsi előtt, a füvön, s szemléljük a fákat. Olyanok, mint az óriások kalapban. A törzsük csupasz, csak fent a magasban látszik lomb. — Irigylem magukat. — Irigyelhet. De csak ezért — mutat szét maga körül Tolnai János. Másért ne. Nem ingyen kapjuk a pénzt. — Innen hova vonul a kotró-karaván ? — A Séd-patakra. Tisztítjuk a medrét. — Nagy munka lesz. De az ám. — Az csak lesz. Arról beszélgessünk, amit most csinálnak. — A Sió-torkolati mű földmunkáit végezzük. Ha minden jól megy, egy hét múlva mi elvégezzük a dolgunkat. — Továbbállnak. — Tovább. Mint a vándorok. Három megyében dolgozunk. Veszprémben, Fejérben, Tolnában. Tóth János köpcös, fekete ember. Széles vállú, kemény tenyerű, őszül. — Tudja mióta vagyunk itt a vállalatnál Tolnai druszámmal ? Tizenöt éve. — Ezt írja meg — szól közbe Tolnai. — Nagy idő. Nézem a tájat, hallgatom a hangokat. Jön az ősz. Az úthoz legközelebb álló fa már talpig sárga, mintha aranyból lenne. Eközben arra gondolok, hn«y ezek az emberek, akik mindig ORDAS IVÁN olyan közel vannak a természethez, szeretik-e még? Nem kívánkoznak-e inkább emberek közé, kőházakba, cseréptető alá? Rámcáfolnak: — Ha nem szeretnénk, nem csinálnánk. — Hát; ilyen a mi életünk, — állapítja meg Tóth János. — Különben hol lakik? — Domboriban. Közel az üdülőtelephez. Ott sem jár télen az ember. Tolnai meg Kajdacson. —- Hiába, ezt szeretjük. Bemegyünk a lakókocsiba. Rend, tisztaság. — Ez az otthonunk — mutatnak szét maguk körül. A lakókocsi három részből áll. Ahova belépünk, az a konyha. Balra petróleumre- zsó, jobbra olajkályha, ez fűti a két hálóhelyiséget. Szép fehér abrosz az asztalon. Rádió áll rajta, a rádión meg petróleumlámpa. — Csak a biztonság kedvéért. Ha netán nem lenne villany. De olyan csak ritkán fordul elő. Most Tolnai János főz, ő a soros. Reggel hét körül ért haza az éjszakai műszakból. Krumplipaprikást készít kolbásszal. Tóth János méregeti a felszelt krumplihalmot. — Ha szerencsénk van, a vadásztól vadhúst veszünk. No, az aztán finom. senyt segíteni. Tóth János csak haza szaladt éppen a torkolati műtől, motorral. Különben nappalos. Reggel hattól este hatig gépen lesz, s hatalmas kotrójával tépi, szaggatja a földet. Tegnap kint járt az egyik főnök Székesfehérvárról. Kérdezgette őket, hogy nincs-e valami hiány. Aztán elújságolta azt is, hogy az ötvenliteres hűtőszekrények átszerelését még mindig nem vállalta senki. Pedig minden lakókocsiba jutna egy, csak sajnos, itt huszonöt voltos az áram. Nem tudják működtetni vele a hűtőgépeket. — Majd a főnök elintézi nekünk — mondja Tóth János. — Mosnak? — Nem kell. Hét végén haza visszük, amit mosni kell, az asszonyok elvégzik. — Az ágyneműt? — Azt úgy kapjuk. Kéthetenként tisztát. Meg akkor hozzák a két darab mosdószappant is, a Vimet, az Ultrát. Ami jár. Keselyűs. A Gemenc kapujában állnak a bódék, s zöld színük miatt alig lehet észrevenni őket, a fák között. — Bolt kellene — jegyzi meg Tolnai. — Inkább mint ez a kocsma. Kell ez is, de hát a bolt fontosabb lenne. Nem kellene mindig szikkadt kenyeret enni, amit hétfőn hazulról hozunk. Vehetnénk. — Tóth János mesélni kezd— Bajor Antal tanácstag, a szervezőbizottság tagja — Hogy láttunk-e szarvast itt a Gemencben? Hajaj! Képzelje éppen tegnapelőtt egy gyönyörű bika odajött a kotróhoz, alig pár méterre. Köny- nyű lett volna lelőni. Tolnai János mást mesél: — Megyünk éjjel a lánctalpas traktorral, én meg úgy előre sétáltam, nagyon lassan ment a gép. Vittem egy viharlámpát magammal. Ahogy megyek, egyszer csak mordul valami. Egy nagy vadkan volt. Gondolhatja, mindjárt felugrottam a gépre. A lakókocsi-táborban negyven ember él. Mindnyájan a székesfehérvári Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság földgépüzemének munkásai. A kereset? Ha az évi átlagot vesszük, kijön a négyezer. Nem rossz pénz. Persze, a munka is megvan érte. Ráz, remegtet a gép, könnyen oda a gyomor. Tóth János büszkén mondja: — Mi bírjuk. Kutyabajunk. Arról beszélgetünk, hogy mivel telik a szabad idő. Tolnai János mondja el: — Van az egyik kocsiban televízió, meg mindegyikben rádió. Nem unatkozunk. Meg hát nemigen érünk mi rá szórakozni. Dolgozunk mi. Az az első. Madárkiáltások. Levélhullás. Jön az ősz. Tóth János a magas töltésen kígyózó úton a torkolati mű felé robog a Pannónián. Tolnai János odakészíti a petroforra a paorikáskrumplit, aztán, ha megfő, alszik egyet. Este hatkor munkába kell állni. VARGA JÓZSEF Madárkiáltások — lakókocsik — gépek à
