Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

/

î

1

t

Bemutatkozik t Állami Fejlesztési Bank

I

A nagydorogi nagyközségi tanács költségvetési üzeme két, egyenként négy-négy lakásos társasház építését végzi az OTP megbízásából. Képünkön az egyik ház. A helyi költségvetési üzem kilencvenkét személyt foglalkoztat, akik az említett munkahelyeken kívül egyebek közt Pálfán is dolgoznak, ahol az egészségügyi gyermekotthon részére egy ikerház épül, és Bikácson, ahol az erdőgazdaság műhelyét hozzák tető alá.

Sk'.

Foto: G. K.

az

Ebben az évben kezdte meg működését a magyar bank- rendszer legfiatalabb intézménye, az Állami Fejlesztési Bank. Az új pénzintézet megalapítása szorosan összefügg a bankrendszer elmúlt évi korszerűsítésével. A mai gazdaságirányítási rendszerijén ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a folyó termelés és a beruházások hitelezésének szervezeti szétválasztása — az előbbi a Magyar Nemzeti Bank, az utóbbi a Magyar Beruházási Bank feladata volt *— idejét múlta. E felismerés konzekvenciái tükröződtek a bankrendszer reformjában: a

vállalatok álló- és forgóeszköz-hitelezésének feladata a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe került, a Magyar Beruházási Bank 1972 január elsejével megszüntette működését s helyét a pénzintézetek sorában az Állami Fejlesztési Bank foglalta el.

E változtatások lényegében a bank- és a beruházási rendszer összhangját teremtették meg. Beruházásaink ugyanis pénzforrások és döntési körök szerint két csoportba sorolhatók: állami és vállalati beruházások. Ezek aránya megközelítően azonos. Ebben az esztendőben például az állami beruházások pénzügyi előirányzata mintegy 50 milliárd forint.^ míg a vállalati beruházásoké ennél csak valamivel magasabb. A bankrendszeren belüli út munkamegosztás a gyakorlatban azt ielenti, hogy a vállalati beruházásokat a Magyar Nemzeti Bank, az állami beruházásokat — az egvedi nagyberuházásokat.' a célcsonortos és egyéb állami beruházásokat —; valamint a ko7Dontí döntések alapján fejlesztési kölcsönnel megva- iősuló beruházásokat most már az Állami Fejlesztési Bank finanszírozza. Az Állami Fejlesztési Bank egv további pénzintézeti, banki teendőie a részben vagy egészbén költségvetési forrásból képződő központosított feilesztési alapok — pl. az idegenforgalmi alap, a Balaton-fejlesztési és a Velencei-tavi fejlesztési alap — kezelése.

Az új pénzintézet szerepe a beruházások pénzügyi lebonyolításában az előd-intézményéhez, a Magyar Beruházási Bankéhoz képest tehát csökkent, ugyanakkor más vonatkozásban jelentősen bővült. Az Állami Fejlesztési Bank ugyanis nemcsak banki pénzintézeti funkciókat végez —_ azaz beruházásokat finanszíroz, alapokat kezel —, emellett olyan feladatokat is meg kell oldania, amelyek a fejlesztések-beruházások köz- gazdasági megalapozottságát szolgálják. illetve a gazdaságirányítás központi feladataihoz kapcsolódnak.

Az Állami Feilesztési Bank létrehozását elrendelő kormányrendelet szerint a bank feladata a központi döntésű beruházásoknál — már az előkészítés szakaszában — az előirányzatok, az alapvető számítások részletes vizsgálata. A központi fejlesztési programok műszaki-gazdasági konceoció- it, beruházási terveit általában az ágazatiránvító minisztériumok s az új létesítmények beruházói dolgozzák ki. Az Állami Fejlesztési Banktól a kormányszervek koránt sem azt váriák, hogy a költségelőirányzatok számszaki helyességét ellenőrizzék, hanem mindenekelőtt azt, hogy a tervezett beruházások közgazdasági megalanozottságát vizsgába, akadályozza meg az alátervezést, a felesleges költekezést. hatékonysági számításokkal tárja fel a gazdaságosabb megoldásokat, kezdeményezze a gazdaságtalan beruházásokra tett javaslatok visszautasítását

Nyilvánvaló, hogy az állami beruházások döntéselőkészítésének e fokozott követelményei nem elégíthetők ki egyik napról a másikra. Mindenesetre bíztató, ' hogy az új pénzintézet döntéselőkészítéssel összefüggő adottságai kedvezőbbek az elődintézménvé- nál. Az Állami Fejlesztési Banknak ugyanis nem kell megosztani figyelmét az állami beruházások és a nagyszámú — bankhitelt is igénylő

— vállalati beruházások között; munkamódszerei is korszerűbbek, az előkészítésbe külső szakértőket is bevonhat, az alapadatokat többoldalúan

— a kivitelezőkkel, szállítókkal. külkereskedelmi vállalatokkal — ellenőrizteti, a gazdaságossági számításokat pedig elektronikus számítógéppel végzi és ellenőrzi. Mindennek az a lényege: a fejlesztési bank tevőlegesen részt vesz a finanszírozási hatáskörébe tartozó beruházások előkészítésében, költségelőirányzatainak, gazdaságosságának ellenőrzésében.

Az Állami Fejlesztési Bank ;— a kormányhatározat értelmében — a beruházási tevékenység pénzügyi információs rendszerének a köznontja. Ezzel összefüggő feladata: olyan átfogó információs rendszer kiépítése és működtetése,' amely döntési hatáskörtől és pénzügyi forrásból függetlenül lehetővé teszi a telies beruházási tevékenység pénzügvi értékelését és elemzését. A beruházások teljes körét felölelő elektronikus adatfeldolgozásra épül az Állami Fejlesztési Bank közgazdaságiélemző tevékenysége. Ennek közvetlen célja a beruházások kivitelezésének — a beruházási teljesítésnek —számbavétele, a teljesítést befolyásoló tényezők vizsgálata, rendszeres információ-szolgáltatás a gazdaságirányítás központi szerveinek, beruházási-prognózisok készítése.

Az Állami Fejlesztési Banknak másmilyen közgazdasági feladatai is vannak. Beruházási rendszerünk, mechanizmusunk része az érvényben lévő közgazdasági szabályozó rendszernek; jogi és intézményi keretei is ahhoz alkalmazkodnak. Az új pénzintézet feladata a beruházási mechanizmus működésének, az előkészítés, a finanszírozás konkrét tapasztalatainak, a különböző szabályozók beruházási tevékenységgel összefüggő jogi szabályozás koordinálása, kezdeményezése, szükség- esetén javaslatok kidolgozása a közgazdasági szabályozás egyes elemeinek módosítására.

összegezésképpen az állapítható meg, hogy az Állami Fejlesztési Bank egyrészt pénzintézeti funkciókat tölt be, másrészt olyan közgazdasági-elemző munkát végez, amely a gazdaságirányítás feladataihoz kapcsolódnak és azokkal összefüggő állami döntéseket készítenek elő.

GARAMVÖLGYI ISTVÁN

zös dallamunkat Mozartból. Dávid fütyülte, valószínűleg odakint. Már hosszú ideje hallgattam, félálomban. De nem akarózott felkelnem. Tudtam, hogy Dávid fütyül. Csak azt nem tudtam: álmomban hallom-e, vagy ébren. Nem akartam kibújni az ágyból. Hiszen azt álmodtam, hogy Dávid tart a karjában. És most idejön és felébreszt.

Mégis muszáj volt kinyitnom a szememet. Anyuci, persze, már nincs itt. Ilyen korán még nem takaríthat. Biztosan a konyhában tesz-vesz. Kicsit haragudtam Dávidra: mért költ fel ilyen korán. Éppen a karjára hajtottam a fejem, és a fülemet a vállához dörzsöltem.

Az^ ablak nyitva volt, de a függöny nem volt széthúzva. Kikukucskáltam: hol bújhat Dávid? Mert látni nem láttam senkit. Csak a hang jött valahonnan az egyik fa mögül.

Kinéztem a függönyön át, hogy engem ne lehessen látni. Hát az egyik fa mögött mit vettem észre? Egy hosszú hajú kobakot. Ott bújt ez a tökfej Darkó. Dávidnak álcázta magát. Most vettem észre, hogy hamisan fütyül. És én hülye, elsőre nem vettem észre! így nem fütyül egy zenész. Dávid meg éppenséggel nem.

Visszafeküdtem az ágyba. Egy ilyen csalóra én fütyülök.

De honnan ismeri ez a málna-dalt? Ez szíven ütött.

Kiugrottam az ágyból. Odarohantam az ablakhoz. Szétrántottam a függönyt1 és lekiabáltam:

— Te csaló, hallod? Hagyd abba! Hajnalban felvered az embert. A legszebb álmából.

Előbújt a fa mögül ez a Darkó. Vigyorogva felszólt:

— Mi volt az a legszebb álom? Csak nem egy szerencsétlen flótásról álmodtál ?

Elöntött a méreg. Lehajoltam a padlóra. Felkaptam a szandálomat. Egymás után miad a kettőt lehajtottam,

De nem találtam el. A fa mögé ugrott a szemtelen.

Magamra kaptam a szoknyámat meg a blúzt. Mezítláb lerohantam a kertbe.

— Add vissza a szandálomat — mondtam. Ez a Darkó ott lóbálta előttem a szandálokat a kezében.

— Tessék — nyújtotta, és végignézett.

Felrántottam a szandált.

— Köszönöm — mondtam! Mit mondhattam volna?

— Szívesen — mondta. ÉS még mindig vigyorgott.

— Mit költöd fel ilyen korán az embert? És hamisan fütyülsz, tudod-e? — mond-, tam.

— Tudom. Én nem vagyok muzsikus. Szép tőlem, hogy így is tudom utánozni a barátodat.

— Kilestél, mi? — mondtam neki.

— Nem kellett leselkedni.1 Láttam, mikor a biciklin hur- colászott. Odabújtál hozzá.

Nem tudtam, mit mondjak, hogy nagyon megsértsem. Sírva fakadtam dühömben.

Odalépett hozzám. A zsebéből kivett egy kis selyempapírba burkolt valamit

— Ne sírj. Tessék. Ezt hoztam neked, mert helyes lány vagy.

Kibontottam a papirost. Egy ezüstszínű nyaklánc volt, rajta egy nagy érem. Azt az egyiptomi királylányt ábrázolta. A nevét nem tudom. Olyan, amilyet az Aidá-ban láttam, mikor egyszer mór gyerek voltam. Szép volt a lánc és az érem. Hirtelen mozdulattal ledobtam a fűre.

— Nem kell! — mondtam és elfordultam. De nem szaladtam el.

— Kár. Pedig jól állt volna neked — mondta, és lehajolt érte.

— Nem érdekel! — mondtam így hátulról.

— Persze, ha Dávid hozna neked ilyet, azt elfogadnád, ugye?

(Folytatjuk)

Nemes György :

Dávid és Klotild

»0.

Ti haza tudtok menni egy kerékpáron is, nem? — mondta. Megpaskoíta Klót arcát, és utunkra bocsátott. Meg sem várta a választ. Mi, persze, valóban haza tudtunk jönni.

Klót hátra ült a csomagtartóra. Oda, ahol jövet a ládák puposodtak. Átölelte a derekamat, és a hátamhoz szorította a fejét.

Ö nehezebb volt, mint a málnával teli ládák. Alaposan nyomnom kellett a pedált. Meg is izzadtam hamarosan.

— Vedd le az inged, Dávid. — mondta Klót.

— Akkor is melegem lesz — válaszoltam.

— A meztelen bőrödet hűsíti majd a szél.

Levétettem az ingemet. Klót megint mögém ült. Átkarolta a derekamat, s arcát a hátamhoz fektette.

— A te bőröd is sós!

— Komolyan?

— És hűvös — folytatta. — És örülök, hogy hozzád érhetek.

Vadul beletapostam a pedálba. Rettenetes erőt éreztem magamban.

— Jó, hogy ilyeneket mondasz nekem, Klót. De zavarba is hozol.

— Ugyan — felelte. — Inkább tudod, mit? Előreülnék a rúdra. Uey biztosan könnyebb vagyok. És akkor a két karod át is ölel közben. Jó?

Bólintottam. Ekkor helyet cserélt. Ugv ült ott. oldalt a kerékpár rúdján, mintha az ölemben tartottam volna. Fe- íét a nyakgödrömhöz hajtotta, és kissé oldalt tartotta, hogy iól lássam az utat.

— Én most behunyom a szemem — mondta.

— J4,

— De te ne hunyd be, mert az árokba fordulunk.

— Eszem ágában sincs.

— Behunyom a szemem, és azt gondolom, hogy az öledben tartasz.

— Ott Is tartalak.

— Hát nem egészen — és fészkelődni kezdett —; Nyom a rúd.

— Mit csináljak?

— Semmit. Csak mondom.

— Nemsokára otthon leszünk.

— Kár.

— Dehát kényelmetlenül

ülsz.

— Nem számít Csókold meg a nyakamat.

Megcsókoltam, de csak egy futó pillanatra. Egy teherautó előzött meg bennünket. Hirtelen megingott kezemben a kormány. Majdnem az árokba estünk. De gyorsan újra egyenesbe vittem a biciklit.

— Ne félj. Vigyázok. — mondtam.

— Nem félek — felelte. — Tudod, ki ült abban a dög kocsiban?

— Nem tudom. Nem néztem oda.

— Darkó Pista. így hívják. Kati bátyja. Ez a teherautó hozza a kenyeret a turistaházba minden délután. Meg a főzeléket, meg a húst. Ez a Darkó ezzel ruccan át időn- kint, hogv halálra szekírozza a húgát. Utálatos alak.

Kiegyenesedtem az ülésen. Karomat is megfeszítettem, úgv. hogy most nem ért Klót testéhez.

— Honnan láttad, ki ült a teherautó utasfülkéiében? Hiszen be volt hunvva a szemed.

— Láttam — felelte Klót. — Az ember mindent lát. Ha be van hunvva a szeme, akkor is.

Ilyen korán megszólalt a málna-daL így hívom a kö-