Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám
Két utca — két világ Tanácsülésen tudtam meg, hogy Bátaszék nagyközség 1980-ig köteles a Rózsa utcát, a mostani cigánytelepet felszámolni. A tavasszal, már mint tanácstag jártam a Rózsa utcában. Kíváncsi voltam, történt-e valami változás azóta. Érdekes ellentét fogadott. Sátortetős házak, egy-két kétszintes ház „indított ostromot” a régi utca ellen. Tavasszal még 18—20 házacska állt szomorúan sorsára hagyva, gondozatlanul. Most már csak néhány ilyen akad. Bomlik a Rózsa utca. És ennek mindenki örül. Kivéve néhány idősebb, aki itt akar meghalni. Itt, a cigányveszekedéseket, asszonypörlekedéseket őrző telepen. A fiatalabbak, főleg az asz- szonyok elvágynak innen. Ők fájlalják, hogy nem előbb határoztak. Akik előbb észbe kaptak, jobban jártak, nagyobb kedvezményben részesültek. így mondták: — Nagy dotációt kaptak. Ma csak a telket adják ingyen, csak az építhet, aki'10 300 forintot befizet a tanácsnál. A kisebb, csak szoba-konyhás épület költsége is magasabb. Mintegy 115 ezer forintba kerül egy ilyen ház. Most nincs dotáció. Korábban 27 ezer forint volt. A fiatalabbak mégis menni szeretnének. Ők érzik azt, amit mi tudunk: a XX. század végén egy szocialista országban, ahol legfőbb érték az ember, nem emberhez méltó olyan házakban lakni, amilyenekben még ők élnek. Az állam segít, nekik is segíteniük kell magukon. A fiatalok ki akarnak innen, ebből az utcából, ezekből a házakból kerülni. Ez a megnyugtató. Sokan már el is költöztek. Még a tavaszon, ezen a telepen találkoztam Sárközi Dusán családjával, ők már akkor említették: ősszel új ház építésébe kezdtek a Pacsirta utcában. Azóta többször találkoztunk az utcán és mindig elújságolták: hol tartanak à házépítkezéssel, kértek látogassam meg őket majd az új házukban. Végre szerét ejthettem a látogatásnak. Bátaszék legmodernebb lakótelepén akadtam rá a Pacsirta utcára és abban Sárközi Dusán házára. A ház kívülről is tetszetős: utcáról háromabiakos. Még vakolatlan. Kerítés sincs, így könnyen bejuthat bárki. Az udvaron Simson motorkerékpár, baromfiak. Az ólban süldők, a házból az olimpiai közvetítés foszlányai hallatszottak. Sárközi Dusán nem volt otthon. Jól öltözött, csinos kislány fogadott. A nyolcadikos Éva. Vele volt a kis öccse is, aki egy kis piros trombita fülsiketítő hangjával üdvözölte a vendéget. HIRDESSEN A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁGBAN! Népújság 4 Meglepett, hogy Éva mindenről tud, ami a családban történik. A házépítésről is tudott mindent. Elmondta: először megvették a telket, majd befizettek 10 300 forintot a tanácsnál. Az államtól ehhez 27 ezer forint dotációt kaptak, s így a fennmaradó részt huszonöt év alatt havi egyenlő részletben (230 forint) kell visszafizetni. Szüleiről elmondta: édesapja 53 éves, beteges ember, nem dolgozik, nincs is semmi jövedelme. Az édesanyja 44 éves. ő a tsz-be jár. A havi keresete ezer forint körül van, amihez 600 forint családi pótlék jön és természetesen a háztáji földből származó jövedelem. Van egy bátyja, aki ipari tanuló. Szerkezetlakatos lesz. És van egy kisöccse, a Gyurika. Boldogan mutatta meg a lakásukat. A ház két 4x5 méteres szobából, egy konyhafülkéből és éléskamrából áll. Az öttagú család így osztotta fel maga között a lakrészeket: a bejárati első szobában a két nagyobb testvér rendezkedett be, míg a belső, a két szülői és Gyurikáé. A szobák bútorzata kifogástalan. A szülők a maguk számára kéz alatt vettek egy régebben divatos sötét, sima hálószobabútort. Ebben a szobában vadonatúj olajkályha áll. A másik szobában, a gyerekekében vadonatúj bútorok : két heverő, egy modern kis asztal, két fotellel. A gyerekek bútorát egy maszek kisiparos készítette, ötezer forintba került. Mindkét szobában szőnyeg. Ez bizony egészen más világ, mint ami a Rózsa utcában fogadott. Nem is győztem betelni vele. Kifelé jövet ismét feltűnt az udvaron a téglarakás. Éva kérdezés nélkül magyarázta: — Előszoba-féleséget építünk belőle. Nagyon megszerettem ezt a családot. Érdekel a további sorsuk is. Amikor Évától a tanulmányi eredményét kérdeztem, kissé szégyenlősen válaszolt: a hetedikben csak 3,1-es átlagot sikerült elérnie. Most itt, jobbak a körülmények. Ő is többre képes. Bizonyára javítani is fog. Egyébként fodrász szeretne lenni. Amint hazafelé mentem a Pacsirta utcában, a szomszédos utcákban is láttam jó néhány jellegzetes, új, cigányok által lakott takaros házat. Némelyik előtt már virágos- kert is díszlett. <r. L b.) Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A folyóirat vezető helyen az európai kommunista és munkáspártok vietnami szolidaritási kon- ferenciójának nyi'atkozatát közli. Gustáv Husák, a Csehszlovák kommunista Párt főtitkára ^ a szerkesztőség kérdéseire válaszolva elemzi a nemzeti érdek és az osztólyérdek — illetve a nemzetközi érdek — viszonyát, s ismerteti a XIV. kongresszuson kitűzött feladatok végrehajtását. Egyes burzsoá vádakra reagálva hangsúlyozta, hogy a csehszlovák párt ragaszkodik a szocialista törvényesség megtartásához, nem folytatott és nem fog folytatni konstrukciós pereket. Beszélgetés — hibával A múltkoriban régi ismerőssel találkoztam. Beszélgettünk sok mindenről. Egyszercsak ráterelödött valahogy a szó fiatalokra. Dicsérte a tsz-ben dolgozó fiatalokat. Azt mondta: lehet rájuk számítani. Meg is fogják ők a fiatalokat. Mindent megtesznek, hogy ott maradjanak a termelőszövetkezetben. — Tudod, elég sok az akácerdőnk. A fát eladni nem érdemes. Ezért úgy döntöttünk, hogy az akácfát feldolgozzuk. Garázst és víkendházat készítünk belőle. Es családi házat is. összkomfortosat. Az első ilyen kétszobás családi házakat a fiataloknak adjuk. Nálunk a kialakult albérleti díj 500 forint. Mi is ennyit kérünk a fiataloktól. Az ötszázból száz a tsz-é, a megmaradó négyszázat pedig félretesszük a fiataloknak. Amikor aztán összejön annyi, hogy a fiatalok befizethetnek egy lakásra, akkor visszaadjuk nekik a négyszáz forintokat. És akkor a faházba újabb fiatal házaspár költözik. Ugyancsak ilyen feltételekkel. Ezt mondta tsz-elnök ismerősöm, Roskó Zsigmond. Volt ennek a beszélgetésnek egy hibája. Roskó Zsigmond nem valamelyik Tolna megyei termelőszövetkezet elnöke, hanem egyik Baranya megyeié, a siklósi Magyar—Bolgár Barátság Termelő' szövetkezeté. (Sz.) A szerkesztőség folytatja Lenin alapvető munkáinak jelentőségét tárgyaló sorozatát. Az „Egy lépés előre, két lépés hátra" című művében a marxista—leninista párt építésének széles körű témáját tárgyalja. A lap összefoglaló áttekintést ad arról a megbeszélésről, amelynek résztvevői megvitatták a kérdés mai vonatkozásait. Pullai Árpád elvtárs „Az MSZMP ifjúságpolitikájának néhány kérdéséről'1 című cikkében ismerteti azokat a változásokat, amelyek az utóbbi nem egészen másfél évtizedben ifjúságunk életében végbementek. Pártunk ifjúságpolitikája része az MSZMP általános politikájának. A Központi Bizottság 1<J7C elején átfogó igénnyel foglalkozott az ifjúság helyzetével. A szerző részletesen ismerteti az Ifjúsági Törvényt, melyet 1971 őszén a pórt ifjúsági határozata nyomán az országgyűlés alkotott. Értékeli a KISZ munkáját és rámutat a KISZ előtt álló feladatokra. Az „Ideológiai harc" című rovatban Vladimír Rumi csehszlovák filozófus a logikai pozitivizmust, más néven a pozitivista „tudományfilozófiát" elemzi és bírálja. Erich Glückauf a szocializmus kialakulásának általános törvényszerűségeit és nemzeti sajátosságait vizsgába az egyes országok szocialista építésének gyakorlata alapján. A „Történelem és korunk” rovatban Friedl Fürnberg, osztrák testvérpártunk Politikai Bizottságának tagja, a Komintern IV. kongresszusáról, Henryk Jablonski, a Lenavel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagia pedig a „Proletariat" lengyel munkáspárt megalakulásának 90. évfordulója alkalmából a lengyel munkás- mozgalom eny fontos szakaszának történetét idézi fel. (KS) 1972. szeptember 19. Nemes György : Dávid és Klotild Már néhány száz métert futhattunk, mikor Klót megállt. Zihált, lihegett. Én nem kevésbé. Szembefordult velem, és annyit mondott: — Dávid! Ránéztem kipirult arcára. Orra tövén csöppnyi verejték fénylett. így válaszoltam: — Klót! Beköszöntött a kánikula. Anyuci megengedte, hogy sortban járják. Alatta a fürdőnadrágom. Fehér karton, nagy zöld pöttyökkel. Jól áll a lesült bőrömhöz. Ugyanabból a kartonból van a melltartóm. Anyuci varrta, méret után. Félek, jövőre kinövöm az egészet. Főként a melltartót. Már második napja szedjük a málnát Dáviddal. Lilian néniék málnásában. Helyesebben: egyik málnásában. Mert sok van nekik. Legalább öt helyen. Ez a hegyoldalon van. Kétoldalt kukoricás. Idősebbek nem vállalták, mert nehéz a lejtőn megállni. Nekünk meg se kottyan. Én közben még lábfejgyakorlatokat is végzek. Dávidon csak a pici háromszögű fürdőnadrág. Halványzöld, fehér szegéllyel. Tulajdonképpen ugyanolyan, mint az enyém. A derekára spárgával erősítve egy kis fazék. Elől lóg a hasán. Pont egy kiló fér bele. Ugyanilyen fityeg az én hasamon is. Ha megtelik, egy nagy vödörbe öntjük a gyümölcsöt. Az egyik vödör a tábla egyik végén vár ránk, a másik a másikon. Az egyikbe ô gyűjt, a másikba én. ö gyorsabb, mindig megelőz. De én gyöngédebb vagyok a gyümölcshöz. Vigyázok, össze ne törjön, meg ne sérüljön. Minden szemért le kell hajolni. Minden szemet külön kell a fa. zékba helyezni. Éppen a sor közepén találkoztunk össze. A második nap történt. Ránéztem a karórámra. Pontosan fél öt volt. A nap még erősen sütött. Kézfejemmel megtöröltem a hónom alját, mert úgy éreztem, hogy verejtékes. Az alsó karommal meg a homlokomat. Az is nedves volt. Dávid akkor ért oda. — Meleged van, Klót? — kérdezte. — Kicsit — feleltem. — Nem akarsz pihenni? — kérdezte. — Nem. Még csak a harmadik fazéknál tartok — feleltem. — Sokat szemelgetsz? —kérdezte. — Nem — feleltem, és nevetni kezdtem. — Biztos? — és ő is nevetett. — Biztos. Eddig huszonnégy szemet ettem — feleltem. — Megszámoltad ? — kérdezte. — Meg ám! — feleltem. Hüvelykujja és középső ujja között egy nagy szem hamvas málna piroslott. Azt nyújtotta felém — Tessék. Itt a huszonötödik. Ezt kapd be — mondta, és a számba akarta dugni a málnaszemet. De én elrántottam a fejemet. A málna eldörzsölő- dött az arcomon. A leve a fülem felé folyt. Olyan lehetett, mintha vérezne. — Te pazarló — kiáltotta Dávid. Átkapta a vállamat. Odahajolt az arcomhoz, és lenyalta róla a szétnyomott málnát. Én közben nevettem, és kapkodtam a fejemet. — Mit csinálsz, te — mondtam. Belenyúltam a kis fazekamba. Én is a két ujjam közé csippentettem egy málnaszemet. Ezt én dugtam a szájába. — Ha olyan éhes vagy — mondtam még. Akkor ő nyúlt a maga fazekába. Kivett egy szemet. Megint be akarta tenni a számba. Most nem sikerült elkapnom a fejem. Csak a számat csücsörítettem össze, mikor a málna már félig bent volt. Nem akartam se lenyelni, se elharapni. A málna kidudorodott a számból. Akkor Dávid megint odahajolt az arcomhoz. A szájával el akarta rabolni tőlem a málnaszemet. De nem sikerült neki. A málna szétnyomódott. Leve a szánkba folyt. Éreztem a savanykás-édes málnaízt. Olyan volt, mintha Dávid szájának az íze volna. Úgy maradtunk sokáig. A szánk ösz- szeért. Dermedten álltunk. Én mozdulni se mertem. Éreztem, hogy Dávid se. Dávid átölelve tartott. A hasunkat nyomta a két fazék, össze is koccantak. Sejtettem, hogy a málna kiömlött. Vagy legalábbis egy része. Nehezemre esett, de elszakadtam Dávidtól. Lábunk előtt valóban ott volt a sok kiömlött málna. Két kupacban. Lehajoltam, és próbáltam viszszarakni a fazékba. Dávid mellém guggolt. Én egy kicsit lehunytam a szememet. Szégyelltem magam. És jól éreztem magam. És sajnáltam, hogy kiömlött a málna. Sajnáltam, hogy abba kellett hagyni a csókot. Akkor azt éreztem, hogy megint málnaízű a szám. Nem nyitottam ki a szememet. Éreztem ajkam között az új málnaszemet is. És éreztem újra Dávid ajkát... Eldőltem, és két karommal átfontam Dávid nyakát. * Minden délután háromtól hatig a málnásban dolgozunk. A két vödröt általában megszedjük. Többnyire én vagyok kész előbb, és akkor segítek Klotnak. Közben rendszeresen csókolózunk. Az nagyon jó, csókolózunk. Úgy megyünk végig a sorok között, hogy inkább kihagyunk még pirosló málnaszemeket, csak találkozzunk. Mikor visszafelé megyünk, megkeressük az otthagyott szemeket. Most nem én dugom Klót szájába a málnát. Ö csücsöríti össze a száját. Nedves az ajka, és csillog, ahogy a bőr sugarasan rovátkolódik rajta. És a csücsörített, fényes ajka között hamvas a tompafényű málna. — Harapd el a felét — kérte. Mikor odahajoltam a szájához, gyorsan beszippantotta, és nevetett, hogy nem tudtam a málnához hozzáérni. Csak a málnaiétól még jobban megpirosodott szájához érhettem. így játszottunk sokszor, sokáig. Ma az történt, hogy nem volt ideje beszippantani a felkínált málnát. De én meg nem haraptam el, hanem hirtelen mozdulattal kiöltöttem a nyelvemet .., (Folytatjuk)
