Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

I I A közös gondokra együtt keresik a megoldást Panasz a zöldségellátásra Tolnán is kevés a fodrász, a. cipőjavító A nőpolitikái határozat megvalósítása közben gyak­ran megfogalmazódik: a. lá- nyok-asszonyok munkáját megkönnyítő néhány terüle­ten a lehetségesnél is lassúbb az előrelépés. A nők többsé­gét érintő kereskedelmi, vala­mint ipari és javítószolgálta­tás az egyik ilyen téma. En­nek ismeretében kezdemé­nyezték a tolnai szövetkezetek nőbizottságai, hogy tartsanak megbeszélést, ahol a szolgál­tatásban közvetlen érdekelt gazdasági szervek képviselői is részt vesznek. A tapasztalat- csere jellegű tanácskozásra, Tolnán a fogyasztási szövet­kezet klubhelyiségében teg­nap került sor. A tolnai szö­vetkezeteken kívül részt vet­tek itt a járásban működő ipari termelő- és fogyasztási szövetkezetek nőbizottságainak vezetői is. A kötetlen formá­jú megbeszélésen Farkas Ot- tóné, a Tolnai Gép- és Mű­szeripari Szövetkezet nőbizott­ságának tagja tartott vitabe­vezetőt. Elsősorban a ktsz mintegy 300 nődolgozójának véleményét tolmácsolta, ami­kor elmondotta, hogy akado­zik az áruellátás, nem kielégí­tő színvonalú a kereskedelmi és ipari javítószolgáltatás. A tanácskozás vitájából ki­derült, hogy a Tolnai G,ép- és Műszeripari Szövetkezet nő- dolgozóit foglalkoztató min­dennapi kérdések általáno­sak, a járás községeinek több­ségében gond az áruválaszték, az, hogy elsősorban a perifé­riákon nem kielégítő az ellá­tás, majdnem mindenütt in­dokolatlanul sok' időt vesz igénybe a napi bevásárlás. A szolgáltatóiparban dolgozók munkája és magatartása pe­dig sak kívánnivalót hagy ma­ga után. ! Felvetődhet: az ilyen ta­nácskozások segítik-e a meg­oldást? Feltétlenül! Egyrészt a három szövetkezeti ágazat nő­bizottságai egymás munka- módszereiből' tanulnak, más­részt a közös gondokra eevüU keresik a megoldást. Emellett a három szövetkezeti ágazat .nődolgozóit képviselők ta­nácskozásán részt vettek a szolgálta.tások szervezésé­ben. elvégzésében közvetlen érdekelt gazdasási szervek képviselői, e sokoldalú tevé­kenység ellenőrzésére hivatott községi tanács képviselője. Ott volt a megbeszélésen Ta­kács Istvánná, a járási párt- bizottság munkatársa, Schell Befejeződött a műszaki és mezőgazdasági hetek rendezvénysorozata Múlt hónaiig hetedikén Buda István munkaügyi miniszter­helyettes előadásával kezdő­dött a Tolna megyei műszaki és mezőgazdasági Ketek nagy­szabású rendezvénysorozata. Az augusztus 7-től szeptember 15-ig terjedő időszakban mint­egy 29 előadáson, ankéton, ta­pasztalatcserén és bemutatón vehettek részt a szakemberek. A rendezvényeket nagy érdek­lődés kísérte, amit mi sem bi­zonyít jobban, mint az a tény, hogy több mint háromezer szakember hallgatta végig a MTESZ tíz tudományos egye­sülete által szervezett előadá­sokat. Az augusztus 12—20-a között zajlott mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás szervesen kapcsolódott a mű­szaki és mezőgazdasági hetek programjába. Számos orszá­„Ráció ’72” Október 26-án Lipcsében ;,Ráció ’72” címmel nagysza­bású kereskedelmi találkozót rendeznek, melyen minden szocialista ország részt vesz. A rendezvénysorozat magyar napjára öttagú kereskedelmi küldöttség utazik dr. Juhász Zoltán a belkereskedelmi mi­niszter helyettese vezetésével. A küldöttség tagja Korsós Ist­ván a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője is. Az ötnapos tanul­mányút egyik fontos célja, hogy a kereskedelmi tapaszta­latokat kicseréljék egymással a szocialista országok küldöt­tei. Népújság 3 1972. szeptember 16. gos tanácskozás színhelye volt tartották az országos szarvas­marha-tenyésztési tanácskozást és a növényvédő-, méhész-, vadásztalálkozót. A műszaki hetek egyik ran­gos eseménye a fiatal műsza­kiak és közgazdászok megyei tanácskozása volt, de ez idő alatt alakult meg a MTESZ Tolna megyei szervezési és ve- zétési tudományos társasága is. Ferenc textilgyári párttitkár, aki a Tolna községi párt­végrehajtóbizottságot képvisel­te. Nagyon sok panasz hang­zott el kiskereskedelmi áru­ellátásról, a zöldség-gyü­mölcs ellátással, a fodrász- kozmetikai szolgáltatásokkal, valamint a cipőjavításokkal kapcsolatban. A tolnai ÁFÉSZ, a Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezet, és a zöldség-gyü­mölcs ellátás érdekében leg­többet tehető termelőszövet­kezet képviselője, úgy reagált a felvetésekre, hogy többségé­ben jogos panaszokról van szó és azokat orvosolják is. Biztosra vehető, hogy egyet­len megígért intézkedést sem vesznek le addig a napirend­ről, amíg azt meg nem valósí­tották. Erre biztosíték, hogy a nőbizottságok a jövőben is ál­landóan figyelemmel kísérik a nőpolitikái határozat végre­hajtását. s ha azt látják, hogy nemtörődömség miatt nincs előrelépés, azt illetékes he­lyen azonnal észreyételezik. A jelenlevők valamennyien hasznosnak ítélték meg a ta­nácskozást, s megállapodtak abban, hogy a hasonló jellegű megbeszéléseket a jövőben rendszeresítik. Teszik ezt azért, mert a három szövet­kezeti ágazat nődolgozóinak csaknem mindenütt ugyan­azok a problémái. Jó dolognak tartja mindenki, ha az ipari és fogyasztási szövetkezetek képviselői közvetlenül mond­ják meg a termelőszövetkeze­tek képviselőinek, hogy több, olcsóbb, jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt termeljenek. De megfordítva is áll ez: a ter­melőszövetkezetek képviselői közvetlenül tolmácsolhatják a ktsz-ek dolgozóinak, hogy jobban szervezzék az ipari ja­vítást. szolgáltatást. S mind­három szövetkezeti ágazat nő­dolgozói érdekeltek abban, hogy a fovvasztási szövetkezet a kereskedelmi szolgáltatást a lehetőségek határán belül a legjobban szervezze meg. R. Ê. A megye mozihálózatáról öt mozi megszűnik —- Az országos színvonalnál magasabban — Szabadtéri mozi Domboriban Nyolc-tiz néző egy előadáson. Nem sok helyen, a megye 132 mozijából, csak 4—5-ben, de gyakran elő­fordul. Kalaznón, Adorjánpusztán, Belecskán, Diós- berényben és Murgán a mozigépészen kívül csak né­hány ember nézi a filmet. A tények, számszerű adatok •kötelezően előírják, meg kell szüntetni ezeket a mozikat. Mert egy válla­lattól sem, így a Tolna megyéi Moziüzemi Vállalattól sem várható el, hogy tetemes ráfizetéssel üzemeltesse ezeket. Az öt moziban ma még pereg a film. Csak a kö­vetkező hónapokban szerelik le a vetítőgépet, vásznat, hangszórókat. De már előre várható a felzúdulás. Egy­szer már előfordult ilyen Belecskán. Akkor újra meg­kezdték a vetítést. Az igények azonban csak szavak formájában álltak. Később sem mentek moziba az em­berek. Így aztán ez év végén végérvényesen megszű­nik a faluban a mozi. Az ide vonatkozó paragrafusok most könnyebbsé­get jelentenek a moziüzemi vállalatnak. Régebben ugyanis egy filmszínház megszüntetését csak a minisz­térium engedélyezhette. Most ennek a döntésnek jogát a tanácsok bírják. De nem ez az oka annak, hogy öt tolnai faluban nem kelnek életre a mozivásznon a szí­nészek produkciói. A mozik bezárását a minisztérium is engedélyezte volna. Az okot a nézőkben kell keresni. Azokban, akik a mai kor, más vívmányai mellett ta­lálják meg a szórakozást. A rádió és a tv, az első a sztereofóniával, az utóbbi a színekkel — bár egyiket sem a vékonypénzüeknek találták ki — hódítja el a mozikból a mélyen tisztelt publikumot. Ot mozi bezárja kapuit. Ám megyénkben mégsem ez a jellemző. Mert a csökkenés nagysága jelentősen elmarad az országos átlagtól. Sőt, ha a többi megyék számához viszonyítjuk a tolnai adatokat, azt találjuk, itt sokkal több előadást tartanak, mint másutt. Csak egy példa. A hasonló lélekszámú Heves megyében, háromezerrel kevesebb — évi húszezer — előadást tar­tanak, mint nálunk. De pozitív kép alakul ki akkor is, ha a mozik állapotát vizsgáljuk. Akkor is, ha nem a szekszárdi Panoráma Filmszínházat, hanem a községek vetítőtermeit nézzük. Bátaszéktől Várdombig az ABC szerint sorolhatnánk azokat a mozikat, amelyeket most renoválnák, vagy nemrég készültek el, s amelyek csep­pet sem hasonlítanak a hajdani falócás harisnya­mozikhoz, hanem túlzás nélkül mondhatjuk, jóval fe­lülmúlják az országos szintet. Ebben az évben majd­nem hatmillió forintot költöttek a kisebb és nagyobb vetítőtermek rekonstrukciójára. A szélesvásznú film elterjedését követően a vetí­tés műszaki feltételeit megteremtették. Ma már vala­mennyi normál méretű (36 milliméteres) filmet vetítő moziban megoldották a szélesvásznúsítást. A jövő tervei az igények figyelembevételével tör­ténő további fejlődést jelzik. Épül Szekszárdon a Mű­vész mozi, készülnek a Domboriban épülő új szabad­tári mozi és színpad tervei. Ez utóbbi néhány év múl­va valósulhat meg. De, hogy valóban az üdülőtelep színvonalához méltó, reprezentatív művelődési objek­tum lehessen, ahhoz a közművelődés területén mun­kálkodó többi intézmény segítsége is kell. — sz. I. — Ilyennek látja, mondja Kéty községet Bíró Ferenc nyugdíjas — Bíró bácsi kiejtése árul­kodik. Elárulja, hogy maga se kétyi születésű. — Messziről jöttünk. 1914 késő őszén ide érkeztünk Kétyre. Azóta itt lakom, eb­ben a házban. Idejöttem, s megmaradtam. — Szépen rendben tartják. — Ehhez is megjött a ked­vünk. A legelején, s ez érthe­tő, nem igen törődött az itteni lakóépületekkel a telepesek közül senki. De maga ezt úgy­se érti, úgyse érti minő lelki- állapot hontalannak, hazát­lannak lenni. Ez most már el­múlott. Itt vagyunk otthon, bár látja, nemrég ott jártam •Romániában a szülőfalumban, s hoztam a régi házamról fényképet. Ott állok a kiska­puban. Beengedtek. A román család szívesen fogadott. — Visszahúzza a szíve? — Higgye el, nem. Megsze­rettem. megszoktam a bonyhá­di járást' és falunkat, Kéty községet. Nem úgy nézett ki, mint most: Amikor mi ide­jöttünk, a házak egyharmada, biztosan igaz, egyharmada szalmatetős volt. S most, szal­matetős nincs egv sem. Föl- útiít'ák a házakat, toldanak hozzá, do soárr'oc ói ház énül. — Maha iá Urjven lrk-i\ Szemben az autóbusz-megálló, s egésznap látja a községen keresztül haladó élénk forgal­mat. A községet a szeged— siófoki autóbusz is érinti. — Gondolja, hogy én ráérek nézni a forgalmat? — Hiszen nyugdíjas. — Téesznyugdíjas vagyok, de még mindig eljárok olykor a termelőszövetkezetbe kiegé­szíteni a nyugdíjamat, s ta­lán a ház körül is akad min­denféle apró munka. — A gyerekek? — Ki itt, ki ott. Hat gyere­ket neveltem fel, s mindegyik ott dolgozik, ahová a szakma, a megélhetés szólította. Ez így megy. Én nem sokat, két osztályt végeztem, a gyerekek valamennyien szakmát tanul­tak. Rosszul mondom, a hat­ból egynek még nincs szak­mája. Na most, úgy van tud­ja, hogy eljárnak a faluból Szekszárdra, Bonvhádra, ki ide, ki oda. Reggel ha tíz busz nem indul Szekszárdra. akkor egy sem. Viszi a tanulókat, a munkásokat. Ilyen község ez a Kéty község. Alig talál olyan fiatalt, akinek nincs va­lamiféle szakmája. — Kéty szép fekvésű köz­ség. — Én ugyan nem mondok rá «orpmi rosszat, hogyan néz­ne ki, hogy leszóljam a saját falumat. Szép fekvésű község. És ami nagyon fontos, nagyon jó a vize. Igazán jó vizek van­nak. — Elsorolná név szerint az utcákat? — Rákóczi utca... A neve­ket a csoda tudja. Talán Göm­bös utca... — Gömbös utca biztos nincs. — Hát, tudja nézzék meg. Én nem tartom észben az ut­caneveket. — Maga szerint ebben a községben ki a legügyesebb ember? — Gondolomformán mon­dom. Kiss Pál mindenhez ért. Megvarrja az inget, a nadrá­got, megcsinálja az ácsmun­kát. Egyformán ért minden­hez. Gyenge kis beteges em­ber pedig, s mégis ügyes. — Békességben élnek az emberek? — Veszekedés, verekedés bicskázás nincs. Mi a régi idő­ben bizony bicskások voltunk. Erről Kis Menyhért, a község legidősebb embere sokat me­sélhetne. Mesélne is, ha meg­kérdeznék, hiszen jó a beszé­lőkéje. A mi gyerekeink már okosabbak, sem hosv összeáll­nának egymást pü fölni. — Bíró bácsi, kit ismert a tanítók, a tanárok közül? — Iskolábajáró unokám nincs. Ilyenformán nem va­gyok velük ismeretségben. Hát a vezetőket, a tanácselnö­köt, a tsz-vezetőket jól isme­rem. Én magam is benne vol­tam a tsz-vezetőségében. Volt idő, amikor tanácstagnak vá­lasztottak. Pedig tudja, nem szerettem az agitátorokat. Négy hétig bújkáltam előlük, ök be, én hátul ki. Ök az egyik szobába, én a másik szobába. A végén mégis bele­fáradtam, s most úgy jó, ahogy van. — A szegénységről maga hogyan vélekedik? — Megmondom. A mai vi­lágban nem szabad szegény­nek lenni. Munka, kereset van, tisztességesen megélhet mindenki. Itt nálunk, ebben a közsgben is Mondom: aki szegény, az a maga szegénye. — Jön a tél. Mivel tüzel­nek? — Mi még fával, de leg­több helyen már olajjal. Na­gyon sok helyen a gáz és az olajkályha egzisztál. De az én asszonyom fél mindegyik­től. Ha nem félne, nálunk is lenne. — A kétyi emberek milyen emberek? — Rendes emberek. Csak nem gondolja, hogy rosszat mondok róluk? Ilyet nem te­szek. Különben az ujjunk sem egyforma mi sem lehetünk egyformák. Érti? — Értem, Bíró bácsi. — Sz. P. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom