Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám
A DDT regénye Mintegy 15, különböző korú és nemzetiségű ember kereste fel Sheepscot Bay amerikai kisváros temetőjében Rachel Carson sírját. A fejfán egyszerű felirat: „Rachel Carson, 1906—1962”. Rachel Carson? Egyesek szerint a szennyeződés elleni harc prófétája, mások szerint komoly tudományos képzettség nélküli idealista. 1962-ben ugyanabban az évben, amikor rák következtében elhunyt, megjelent „Csendes tavasz” című könyve, amelyben figyelmeztet: „A DDT rettenetes veszedelmet rejt magában.” A DDT talán a legismertebb három betű a világon, Indokína rizsföldjeitől Ukrajna kolhozaiig, a francia síkságokig. Felfedezése (1874.) óta 98 év telt el. 1939-ig nemigen tudták mire használható, akkor azonban Paul Müller svájci tudós felfedezte a szer rovarölő hatását. 1943-ban Nápolyban győzelmet aratott egy tífuszjárvány felett. A rákövetkező évben Korzika keleti partvidékén meggátolta a malária terjedését, Ekkor észlelték az első nyugtalanító jelenséget: Korzikának ezen a vidékén valamennyi méh elpusztult. Rachel Carson könyvében ettől az eseménytől kezdve sorolja fel a DDT káros hatásának egész sor példáját. Egy elhibázott mozdulat következtében egy munkás leönti magát DDT-oldattal. Azonnal megmosakszik és megtörülközik, 40 perc múlva mégis meghal. Indiában az Egészségügyi Világszervezet hatalmas kampányt indít a malária ellen. A művelet befejeztével a részvevők 50 százaléka megbetegszik. Több halálesetről számolnak be. A vétkes a rovarirtó. Egy dél-amerikai ültetvényen egy munkás a gyapjú kezelésére szolgáló DDT-s oldatot készíti el egy tartályban. Hirtelen az egyik csap beleesik a tartályba, ő belenyúl a folyadékba, hogy kiemelje a csapot. Azon nyomban rosszpllét fogja el, másnapra meghal. Két angol fiziológus laboratóriumi kísérletet végzett a DDT-vel. Kétszázalékos DDT- oldattal festettek be egy falat. A falhoz hozzáérve a következőt tapasztalták: fáradtság, el- nehezültség, végtagfájdalom, rossz közérzet, túlzott ingerlékenység, a legkisebb agymunkára való képtelenség, heves izületi fájdalmak. „Volt egyszer Amerika* szívében egy boldog vidék — írja Rachel Carson — ahol úgy látszott, minden teremtmény harmonikus egységben él a természettel... Azonban egy szép napon különös dolog történt, valami idegen rossz szellem szállta meg az országot és mindent megváltoztatott. Nyugtalanító csend terült el a vidéken. Eltűntek a madarak. Abban az évben némán köszöntött be a tavasz. Egyetlen méh sem szállt a virágzó gyümölcsfára. A háztetőket, a réteket és a patakokat fehér porszerű réteg vonta be. Nyugtalanító fantom férkőzött sorainkba. Ez a képzeletbeli tragédia a valóságban sajnos akár már holnap is bekövetkezhet.” Egy tudóscsoport tudományos beszámolója csak 1965- ben cáfolta meg pontról-pont- ra Rachel Carson érveit. Bebizonyosodott, hogy a DDT-nek egyáltalán nincs rákkeltő hatása. Kétségtelen, hogy bizonyos allergiákat idézhet elő, de az allergia előfordulási aránya 1:10 millióhoz. Tavaly dr. Borlaug, aki 1970- ben kapta meg a Nobel-béke- díjat, elítélte a rovarirtók és különösen a DDT ellen indított „hisztérikus és elhibázott” kirohanásokat. — Mit érdekel engem, — írta — hogy a DDT miatt kevesebb lazac kerül néhányezer tehetős ember asztalára, ha ugyanakkor 500 millió rosszul táplált embert ment meg az éhhaláltól. Az emberiségre leselkedő éhség sokkal félelmetesebb veszély, mint a rovarirtók által előidézett néhány rosszullét. Indiában a DDT hatására 750 000-ről 1500-ra csökkent a maláriában elhunytak száma. Franciaországban manapság a DDT használatát rendelet korlátozza. Igaz ugyan, hogy Fos- sur-Mer környékén újból felütötte fejét a malária. A DDT betiltása katasztrofális lenne a harmadik világ országai számára. Egy kilogramm DDT ára mindössze másfél frank; a DDT-t helyettesítő szerek ennél sokkal drágábbak, következésképpen kevesebb hektár földet lehet kezelni velük. Vegyük például Ceylon esetét. 1950-ben kétmillió maláriás esetet jegyeztek fel. Egy DDT-kampány után 1962-ben 31, 1963-ban pedig 17 maláriás megbetegedést észleltek. Pénzügyi okok miatt le kellett állítaniuk a kampányt. A következmény nem váratott magára. 1967-ben 3000 új maláriás esetet jegyeztek fel. 1968-ban ez a szám 16 000-re, 1969-ben pedig 2 millióra emelkedett. Ezért határozta el az Egészségügyi Világszervezet, hogy szubvencióban részesíti a DDT-t előállító vállalatokat. Fehérjetermelő baktériumok a Balatonban A tihanyi biológiai kutató intézetben dr. Oláh János évek óta a Balaton vízének mikrobiológiai életét vizsgálja. Megállapította, hogy az algák mellett a vízben élő baktériumok a tó legnagyobb szervesanyag-termelői és olyan anyagokból — úgynevezett oldott szerves anyagokból — állítanak elő fehérjét, amelyet például az algák nem tudnak állati táplálkozásra alkalmassá tenni. Az oldott szerves anyag szennyvizekkel jut nagjfobb részt a tóba, de az algák is termelnek ilyent jelentős mennyiségben, és az élő szervezetek elhalásával azok 10—26 százaléka kilugo- zódik. Oldódik a vízben. Ezt az oldott szerves anyagot építik magukba, illetve alakítják fehérjévé a baktériumok, s ezzel visszaalakítják úgynevezett formált szerves anyaggá, ami már állati táplálkozásra is alkalmas. A baktériumok fehérjetermelése eléri a Balatonban az algák szervesanyag- termelését. A tudományos vizsgálat szerint a baktériumoknak ilyen áttételekkel jelentős szerepük van a halak táplálkozásában. Fülöp János: FÜLEMÜLE 18. Él még; s halálán van? Vagy már mindegy neki, hová viszi a rozoga szekér? Hol van a családja, s mit hagyott el, ami nem fért föl melléje? A kérdések úgy buknak föl az agyamban, mint háborús filmekben a rohamozó katonák a lövészárkokbói. De már minden elmarad mögöttünk, • idegen liomlokú, lezárt szemű házak közt ka- nyargunk, a forgalom eltűnik, kiérünk egy térre, oldilt valami parknak a röntgenképe, csak a fák gerince, az ágak bordái feketéllenek a reflektorok fényében, a padok be- itonlábai közti botladozik; a pillantás — ha nincs az a szekér, ha a fiúk közt vagyok, jól tudom, már arról regélek, miféle mókák folynak a diáklányokkal ezeken g padokon. Miért szemét az ember hét napból hatszor, s miért tud rendes lenni a hetediken ? Ha nem lenne hülyeség még gondolatban is, most oda- állnék a kocsiról leugráló bajtársak elé és prédiltálnék, mint aranyszájú szent János. Szétfeszítenek a hirtelen támadt gondolatok. Beülök a kocsi sarkába, onnan figyelem, mi lesz. Nem kaptam parancsot, s most örülök neki. A nagy tér megtelik a gépkocsikkal, emberekkel. Idegenül nézem, hogyan rendeződnek el. Azt hiszem, senkinek sem ízlik most a sarkoskodás, fegyelmezősdi, de azért csinálják. Elég volt a linkeskedésből, öcsikém. Eleget játszottad a bazári majmot. Mindenkitől vársz valamit magadnak, de semmit nem adsz. Meg vágy sértve, ha oda tesznek, ahol a helyed van. Csináltál valamit életedben? De azt elvárod, hogy mindenki a te utad egyengesse! — Na, most megmérhetjük. — Micsoda? — riadok föl. A pilóta. Kezében a mérleges doboza, s bíztatóan integet. Úgy följön bennem a düh, hogy sírhatnékom támad. S odavágok egyet a kezére. Nem jól találom el, alighanem nekem fáj jobban, de a célomat elérem: begurul. Félredobja a dobozát és áthajol, üt meg csíp. Némán, gyűlölettel verekszünk. Káromkodik, de rajtam nem tesz túl, felsorolok mindent, amit tudok, nem kevés. Hirtelen visszahúzódik. Nem nehéz kitalálni: jön valaki. A tisztek, a főhadnagy elvtárssal az élükön. Ott állnak meg a kocsi mellett, nyilván eligazításra. Mi ketten meg sziszegjük egymásnak az igéket. Én azt hiszem, kapiskálom már, mi történik itt. Szél van, hideg Van, folytonosan siettetnek bennünket, idegeskednek, rengeteg a kényelmetlenség. Mindig van valami zűr, soha semmi nem klappol, valaki mindig elkésik, valakit mindig keresni kell. Én azonban nem veszem át ezt a hangulatot. Gondolkodom. Nem sápítozom asszonymódra: „istenem, honnan jön ez a rengeteg víz!” Sok eső volt, nagy hó, gyors olvadás: fizika ez, nem istenverése. De ami a vizet illeti — no, ez nagyon érdekes. Előfordul, hogy van egy kis nyugságom, nem ugraszt az öreg jobbra-balra — olyankor vizet meritek a tenyerembe, Népújság 4 1972. szeptember 2. Dolgozókat felvesz szeri kedvezményes étkezést, munkaruhát és utazási költségtérítést biztosít. A munkavégzés 44 órás heti munkaidőben történik. Érdeklődők jelentkezhetnek; Klonga József üzemvezetőnél, Dunaföldváron, az Előszállási úton épülő üzemünkben (Baró- tapuszta). (50) Felveszünk szakképzetlen. 18. életévét betöltött férfi és női dolgozókat. Vidékiek részére szállásról gondoskodunk. (Házaspárok részére külön szoba.) Kedvező feltételek és munkakörülmények. Jelentkezni lehet írásban és személyesen Cordati.c Gumigyár Budapest, VIII. Kerepesi út 17, A Keleti pályaudvar mellett. (12) A GELKA felvételre keres műszaki ellenőröket — lehetőleg saját gépkocsival — Somogy és Tolna megyében levő sxervizei ellenőrzésére. A munkakör betöltéséhez híradástechnikusi vagy elektrotechnikusi képesítés szükséges. Jelentkezés: részletes önéletrajzzal a GELKA termelési osztályán, Budapest, VII., Dohány u. 98. (44) Az Oxigén- és Dissousgáz- gyár Vállalat felvesz férfi segédmunkásokat és kb. 6 havi betanulási idővel betanított munkássá képezi ki budapesti telephelyén, a jelenleg szerelés alatt álló és 1972. évben Dunaföldváron beinduló dissous- üzeme részére. A vállalat a betanulás idejére munkásszállást, napi egyHARKANYBAN épülő TÁRSASÜDÜLŐBEN lakrészek előjegyezhető!; a pécsi 2. sz. ügyvédi Munkaközösségnél. Pécs, Kossuth u, 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót! (14) elnézegetem. Ide-oda görög a csepp, osztódik, vagy egyesül, ha kicsit ferdítek a markomon, akkor lassan, szinte tapogatózva kúszni kezd lefelé, fényes nyomot hagyva maga után, mint a csiga: aztán lehull, szétzúzódik a kövön, s azonnal fel is támad részecskéiben, amelyek úgy üldögélnek körben, mint az anyjukra váró madárfiókák; megfigyelem azt is, amint az egyik csepp mohón, hevesen összeolvad a másikkal, a harmadikkal, kövérre híznak, testvéreikkel tovább táplálkoznak, s lám, egyszercsak szétreped a nagy pocak — volt nekem egy nevelőm, az mindig régi meséket mesélt a gyerekeknek, emlékszem a kisgömböc történetére, a víz is ilyen, kárörömmel figyelem a sorsát. Ha valaki látna ilyenkor, holtbiztosán tökéletes hülyének nézne, ahogy ülök az asztalnál, vizespohárral a kezemben, s egy színházra való grimasz vonul át a pofámon. Nem tehetek róla. ilyen vagyok. Sokan mondták már azt, hogy sose fogok megkomolyodni. Szerintem azonban ez tévedés, s ezt is a víztől tanultam, amely kitölti a hosszú poharat is, a kerek bögrét is a teáskanna hasas részét ugyanúgy, mint a csőrét. Mindenkinek megvan a maga formája, de ha nincs benne elég matéria, akkor vannak olyan részei, amelyek üresen maradnak, konganak. Én is ilyen voltam, most pedig mintha megmerítkeztem volna valamiben. Kijárok például a gáthoz, pedig nem is kellene. A munkát nem bámulom, azt senki nem szereti, keresek olyan helyet, ahol már kész a nyúlgát, vagy tart a partmű; nézem, hogyan küzdi előre magát az áradat, hányja-veti hátán a jégtáblákat, nyomakodik, keresi, hol könnyebbülhetne meg, hol szabadulhatna attól a kínzó feszültségtől, rmelv eltöl+i. Isten bizony sajnálom inkább a Dunát, mintsem utálom, hogy gonosz, örömét leli a pusztításban, meg effélék. — ígv írnak róla az újságok. Szerintem ez a szöveg arra való, hogy felpiszkálja azokat, akik a gáton dolgoznak. Roham előtti rumadag, hogy megfeledkezzenek a hidegről, a fáradtságról és a veszélyről. „Harc a megvadult elemmel”, írják, s bennünket is meg akarnak vadítani. Akkor már százszor inkább Parázs elvtárs módszere, aki mindig halk, a szeme tükre teli vérerekkel, s mégis türelemmel fürkészi maga előtt az embert, a tárgyat, bárki, vagy bármi legyen is, a mondatai kerekek, egyszerűek, az utasításait kétszer-háromszor is elismétli. Nem ordít, mint Tön- köly — igaz, Tönkölyt nem lehet irigyelni, a fuvarosokkal foglalkozik, s ha nem a természet rendeli a lovat erősebbnek, mint az embert, akkor az embereknek, a fuvarosoknak kellene húzni a kocsit, s a lovak hajtanának, s jobban menne a munka. Verekedtem már én is elégszer — jobban mondva: bekerültem egy-két bunyóba, ahol aztán olyan laposra vertek, mint egy cintányért, de miért? nem azért, mert rövid volt a karom, vagy gyönge az ütésem, hanem az idegeim miatt. Minden fájdalomtól kiborulok, s nem tudom, mit csinálok. Márpedig az győz, akinek tiszta marad a feje. Ebben a mostani verekedésben is ilyen a helyzet. A víznek nincs esze, csak jön, támad, hozza a jégtáblákat és töri a fákat vele, átszivárog a gáton, s zúg, csikorgatja a fogát — nekünk, embereknek tiszta kell, hogy maradjon a fejünk, s akkor mi fogunk győzni. No, ilyen gondolatok feszítenek engem, s már-már én is szétrepedek, hogy nincs kinek elmondanom. Az öreg, Parázs elvtárs, ha egy percre egyedül marad, lebukik a karjára és alszik. Miskát rég láttam, persze akkor se lehetne dumálni vele, ha itt volna a másik csizmámban, a történtek után. Volna még a pilóta, akivel úgy utáljuk egymást, hogy nosza. .. (Folytatjuk.)
