Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

Egy héttel

az országos közoktatás-politikai aktívaértekezlet után

Kérdéseinkre válaszol Lovas.Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője

Egy hét telt el az országos közoktatás-politikai aktívaértekezlet óta. Az itt elhangzottak azóta is élénken foglalkoztatják közvéleményünket, csak. úgy, mint pedagógusainkat. Beszélünk, és bizonnyal sokat fogunk beszélni még erről, a párt közoktatás-politikai határozatainak folyamatos megvalósítását beszabályozó, egyben kimagasló eseményről. Éppen , ezért is kerestük föl kérdéseinkkel a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjét.

—- Lovas elvtárs, On milyen be- nyomásokkal érkezett vissza az országos aktívaértekezletről, és ha ennek vitájában szót kért és kapott volna, mit mondott volna el szívesen?

A megye képviseletében hu- • szonketten vettünk, részt az egész napos tanácskozáson, ami délelőtt 10-kor kezdődött és este hétkor ért véget. Ami engem személy szerint legjobban megragadott, az az volt, hogy végig oda kellett figyelni minden kimondott szóra. Ezen az aktívaértekezleten ismétlések nélkül, legjobb tudása, lelkiismerete szerint szólt mindenki a közoktatás-politikai határozatok végrehajtása érdekében. A tanácskozás alaphangját Aczél György elviárs vitaindító beszéde, és a kát miniszteri korreferátum adta meg. Következésképpen a felszólalók sem beszéltek egyébről. mint arról, hogy a határozatok tartalmi megvalósításának ma meglévő lehetőségeit miként lehetne jobban kihasználva felelősséggel elő, kötelességtudó közösségi embereket nevelni. Olyan volt ez ,a tanácskozás, mint egy országossá bővített tántestüle'i éi- tekezlet, amelyen a nyíltság és a kölcsönösségen alapuló bizalom az uralkodó. Úgy indultunk az aktívaé-tekszlelre, hogy lehetőség szerint gyakorló pedagógusaink vegyenek részt a vitában. De ha szót kértem és kaptam volna, a pedagógusképzéssel kapcsolatos — nemcsak helyi — országos gondjainkról beszéltem volna szívem szerint. Tíz év óta kínlódunk és az eredményeket tekintve csak araszolva haladunk előre a pedagógushiány megszüntetése terén. Keretszámainkat nemrég módosították, de még így sem tudunk elég utánpótlásra alkalmas embert beiskolázni, pedig a mezőgazdaság példája azt bizonyítja, hogy fel lehet számolni a szakemberhiányt. Szűk évtized alatt, 1968—69-ig megoldottuk a szocial.sta mezőgazdaság szakemberellátását! Ilku elvtárs korreferátumában elmondotta, hogy növeltük a tanárképzést. így igaz. Az eredmény azonban távol van még az ideálistól. A mi megyénk, pedagógusellátottság dolgában középen áll. Gondjaink mégsem kicsik, mert nemcsak arról van szó, hogy kevés tanár hagyja el a főiskolákat, egyetemeket, hanem azzal is szembe kell néznünk, hogy a közélet egy sornyi területe elszívja a pedagógus képesítésű- eket.

— Aï elkövetkeiő idősialc egyik fontos felcdata — többek között — <ax általános iskolák közötti szín- vonalkülönbség megszüntetése lesz. Ez, mint ismeretes, a személyi feltételek javítása mellett a tárgyiak — tekintélyes anyagi kihatású — javítását is igényli. On szerint, megyénkben hogyan alakul a negyedik ötéves terv időszakában a jobb személyi, táravi feltételek biztosításának lehetőséget

— A színvónalkülönbség megszüntetésének jóval korábbi alapdokumentuma az a körzetesítési terv, aminek

végrehajtása Tolna megyében 1975-ben--zárul. Ekkorra' a • tankötelezetteknek előreláthatóan két százaléka marad csak ’ osztott iskolákban. A, körzetesítés belső feltételei;'nem voltak eddig serp, és‘nem'lesznek ezután-sem egyformák. A színvonalkülönbség megszüntetése így rendkívül differenciáit munkát követel tőlünk, és mem is röyid távon. Terveink ' szerint 1980-ig szeretnénk plyany- nyira megjavítani iskolahálózatunk tantermi, ellátását, hogy ' megszüntethessük . ■ a gyerekek és a pedagógusok számára egyaránt' megtérhelő váltakozó tanítást. Szertárak, ■ tornatermek kellenek. A felújítás, bővítés eszközével •' korszerűbbé l' tenni iskolahálózatunkat. Az oktatáspolitikai, , határozatok születését megelőzve helyben máris számos intézkedést tettünk. Pi píegjrei 'tanács ' vb- tavaly négymillió forintot' áldozott az "általános iskolák alapvető szemléltető eszközeinek beszerzésére. 1973-ban ezt 'a célt már hatmillió forint szolgálja. A negyedik ötéyes terv időszakában 30 pedagógus szolgálati lakást tudunk biztosítani és évente további 40— 50 lakásra építési hitelt adhatunk. Oldódik egyúttal legnagyobb gondunk,- a-tanterem- hiány is. Szedresen épül az új iskola. Tevelen tavaly elkészült a , bővítés. Napi rendelt -van Lengyel • iskolagotídjaihak * a megoldása is, de a legsürgetőbb •-» 'gyünk! iskola bővítése, mert-ha itt az ötödik - ötéVes terv első-évében elkészül- — a 'jelen tervidőszakra csaü négy

tanteremnek-; tervezett------ 8

t

antermes iskola, • igei nagy , körzet - problémája oldódik meg. Bővült a decsi,. tengelici, pincehelyi hétközi díákottho■ nők befogadó képessége, méghozzá szülői , kívánságra.- A nagy differenciák lassan; egali- zálódnak tehát

—■-‘A sxülgkef és íartulokm egyaránt foglalk.oitbtja Lovas, elvtárs a művelődésügyi minfsxternek az a bejelentése, amely ègyrészt ,a tananyag csökkentéséről, másrészt . az átlagosztályzatok eltörléséről szólt. On szerint miért kerül- sor erre az intézkedésre?

• - * . '

— A tanulók és pedagógusok túlterheltsége nem új dolog. Az sem, hogy az átlagosztály- . zat nem volt soha á tudás csal- . hatatlan' fokmérője. A tananyag okos csökkentése jó.lehetőséget .kínál pedagógusaink számára áhhoz, hogy' gondolkodásra péveljenek, olyan készségeket fejlesszenek ki tanítványaikban, amelyek birtokában később rrteg tudnak felelni a folyamatos önképzés társadalmi kívánalmainak. Hiszen — és itt hadd idézzek —

■ -nem csupán az' ismeretekre

van szükség, hanem azok jól szelektált körén, túl az egész személyiség, - a világnézet, az erkölcsi tudat és a képességek magas színvonalú kiművelésére is.. Röviden: felébreszteni,

ébren tartani a tudás Iránti érdeklődést! Egyébként, szárítós pedagógus társammal együtt már. régóta igázságta- lannak vallom az " ' eltörlésre ítélt átlagösztályzatot. Az átlagosztályzat matematikai alapú, külső megítélésre ad csupán lehetőséget. Sőt, esetenként gátjává Válik az egyéni képesség ' igazi kibontakozásának. Egy példát mondok. A humánérdeklődésű diák, aki hadilábon áll a, matematikával, hiába jeleskedik irodalom, történelem, vagy éppen ének-zené tudásával, tehetségével. Társuljon a .matematikához még két elgégséges, főiskolai, egyetemi felvétele máris veszélyeztetett. Ugyanúgy azé a diáké is, akik tornából, énekből, gyakorlati ismeretekből szerez elégségeseket. A magam részéről legalább any- pyira örülök az átlagosztályzatok eltörlésének, mint a tananyag szelekciós csökkentésének.

» A pedagógusok körében — ax S megértésük, öntevékenyséqük. nél- , külözhetetlen xáloga az előrelépésnek — mi a visszhangja az országos közoktatás-politikai aktíván elhangzottaknak és véleménye szerint, milyen feladatok várnak az iskolai pártszervezetekre, a kommunista nevelőkre a határozatok megvajósitá- • sában?

., 1— À tanácskozás visszhangja, ^mennyire ezt ma ismerhetjük, kedvező,, mivel mind az oktatáspolitikai határozatok, mind pedig az aktívaértekezlet ismert és közismert gondjainkról beszéltek országos nyilvánosság előtt. Különösebb ösztönzés nélkül alakult ki pedagógusaink körében az a vélemény. hogy a határozatok megvalósításában az egyik legfontosabb az egyöntetűség,

’ az. egy nyelven beszélés. Majd pedig a jó, a meglévő lehetőségek alaposabb kiaknázására törekvő tantestületi légkör kialakítása. A kommunista nevelőkre vári az a feladat, hogy a határozatok folyamatos megvalósításának motorjai legyenek és egyben ellenőrzői is.

— Hallhatnánk végül, hogy megyénkben mi lesz a hosszú távra •-érvényes kö?nktctás-po!itifcai határozatok megvalósításának első néhááy V lépése?

. — Az első lépéseket megtettük már a körzetesítéssel, az iskolák közötti színvonalkülönbség eddigi nivellálásával. Október, közepére elkészül a határozatok feldolgozása, nagyon szigorú számbavételével annak, hogyan is állunk most, A negyedik ötéves terv időszakára meghatározott fejlesztési tennivalóinknak igyekszünk megfelelni, de azt is pontosítani már most, hogy mi lesz a feladatunk 1960-ig, majd 1985-ig. Fontos dolgunk lesz a hálózatfejlesztés, aminek tervében helyet kapnak az óvó-* dák, a kollégiumok, az iskolák is. S rengeteg lesz a dolgunk az anyagi befektetést nem igénylő tényezők jobb kihasználására való ösztönzés terén. Közismert, hogy a mai ember tudásanyaga 10 év alatt elkopik. Elkészítettük a megye pedagógusainak tízéves továbbképzési tervét és kidolgoztuk azoknak a pedagógusoknak erkölcsi, anyagi megbecsülésrendszerét, akik fejlesztik tudásukat, nem sajnálnak időt és energiát a jó ügytől. Tervezetünk szerint, az , iskolavezetők hat, a beosztott pedagógusok pedig tízévenként kötelezettek a továbbképzésre, ami egyúttal minősítéssel is jár. Mindezeken kívül természetesen felkészítjük pedagógusainkat a közoktatás-politi- kati határozatok egységes értelmezésére is. Egyébként, az október közepére elkészülő feldolgozásban oktatási hálózatunk fejlesztésének több alternatívája kap helyet. Vezető testületeink döntik el majd, hogy a művelődésügyi osztály által elképzelt fejlesztési tervek közül melyik a legalkalmasabb az oktatás-politikai határozatok Tolna megyei megvalósítására.

Személyesen és személytelenül

Úgy szeretném mondani, hogy mások fedezzék föl magukat a mondandómban, mert 'ami ebben az élményben az enyém, más- és másféléképpen millióké egyúttal.

Budapestre szabadulva huszonvalahány évesen, igen kevés pénzecskéből gazdálkodva egymás után ötször néztem ■ meg Illyés Gyula Ozorai példa című színművét a Katona József színházban. Ma sem tudom eldönteni, mi az, ami újra, meg újra visszavitt a színház nézőterére. Az anya- nyelv szépséfjének fölfedező varázslata-e, vagy az a forradalmi tűz, ami a színpad néhány négyzetméternyi alapterületére szorítva, festett díszletek között is az egész világ fényét lobbbantotta föl. Emberi kamaszkoromnak ez az élménye adta mindenesetre az érzelmeknek azt az intonációját, amivel azóta Ozorát és környékét, 1848-at közelíteni tudom. Ezért is Szívem szerint való, hogy 125 év után újra játszódik — s ezúttal nem szűk színpadi keretek között — az ozorai példa.

Vasárnapi lapszámunkban adtunk hírt arról, hogy szeptember 28—29^én KISZ- és úttörőtalálkozó lesz Ozorán a várban és a Tábordülőben. „Ozorai diadal” címen annak a járásnak és a falunak a fiatalsága rendez kétnapos ünnepséget, mely 125 évvel ezelőtt népfelkelésével móresre tanította, futásra, megadásra kényszerítette Róth és Philipovics császári tábornokokat. A történelmi tradíciókra mind hírebben. figyelő ma tisztelég itt 1848-nak, s a világ forradalom költőjének, Petőfi Sándornak, aki 150 évvel ezelőtt született. Megemlékezve egyúttal a fegyveres erők napjáról is, ami nem véletlenül kapcsolódik a pákozdi csata emberöltőkön át lelkesítő harca buzdító napjához.

Ozorán évek óta rendeznek már olyan ünnepségeket, amelyek, ha ■ esetenként szerény keretek között is, de a harcos forradalmi múltra irányítják a tekinteteket. Ezúttal egy seregnyi járási, megyei, helyi szervezet fogott össze, hogy a szabadságharc 125. évfordulója minden eddiginél emlékezetesebb legyen. Eljátszódik tehát nagyban az, aminek valódi "képét ezen a tájon nem tudta elmosni sem az idő, sem pedig az önkény, az önkénnyel együtt az a nemzetiszínű úri hazafiaskodás,' ami 1848-at csak úgy igyekezett meghamisítani, mint a későbbi 1919-et.

A nagyszabású, hadijáték szeptember 29-én délelőtt idézi föl — fél1 napba zsugorítva, hogy Csapó Vilmosnak, a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokának vezetésével a fölkelt nap miként győzte le, késztette futásra, megadásra, majd alkudozásra a bosszúszomjáról nevezetes Róth tábornokot, akinek fogalma sem volt, milyen erőkkel áll szemben az ozorai dégi utat átszelő tóti erdőben, Fejér, Tolna, Somogy vármegyék e szűkös kishatárterületén. A fizetett császári zsoldosok Philipovics tábornok horvátjaival egyetemben nem gondolták!'^4- iterh "ß ’^gondolhatták--—, Hogy Útjukat — aminek célja a szabadságharc leverése volt ezen a tájon —, „csak” kaszás, kapás, botokkal fölszerelt népfölkelők állták el. „Pedig ha tudták volna, milyen nép valánk mi — emlékezett a népfölkelés egyik résztvevője — a mi botjaink, kaszáink és pár száz puskánk meg nem védhetett volna bennünket a..bizonyos haláltól.”

Ozorán következett be 125 évvel ezelőtt a hadtörténetnek az a ritka eseménye, amikor is a hadra kelt nép szabályosán elfogott, égy 10 000 fős szervezett hadsereget, a föl- jégy'zések. szerint 1848. október 7-én reggel 8 és 9 óra között.

A képviselőház újjongva fogadta a győzelem hírét, s a diadalt október 15-ig Görgey és Perczel generálisoknak tulajdonította. Csak ekkor derült ki, hogy Csapó botos, kaszás népfelkelői parancsoltak megálljt 1848.' későbbi vérbe, gyászba fojtóinak.

Történelmünknek ez a pillanatnyi, de jelentőségében annál nagyobb mert meghatározó — epizódja újra játszódik tehát az ozorai diadal egyik főeseménye, a nagyszabású hadijáték során. Szűkén számítva kétnapos az ifjú kommunistáknak és úttörőknek ez a találkozója. A résztvevők szeptember 28-án a déli órákban érkeznek és másnap délután háromkor már tábort is bontanak. Találkozásuk méltóan szép záróakkordja azoriban nem ekkor és itt zajlik, hanem szeptember 30-án Tamásiban. Tamásiban, ahol ezen a napon leplezik le Szabó Iván szobrászművész domborművét, mely a járási pártbizottság székháza előtti parkban a magyarországi agrármozgalmak Tolna megyei mártírjainak állít emléket. Olyan forradalmároknak, akik soha nem felejtették el 1848-at és 1919-et...

— li —

Húsz éve kezdődött meg a magyar ösztöndíjasokszovjetimióbeliképzése

Immár 20 esztendeje tanulr nak rendszeresen a Szovjetunióban magyar egyetemi hallgatók. Az elmúlt két évtizedben több ezer szakember végzett a moszkvai, a kijevi; a harkovi és a leningrádi egyetemeken, főiskolákon. Hogyan hasznosítják fiaink, leányaink a Szovjetunióban szerzett magas szintű tudásukat itthon, s miként kapcsolódnak be a magyar—szovjet barátsági munkába? — Erről nyilatkozott Nagy Mária, az MSZBT főtitkára az MTI munkatársának.

A tapasztalatok azt igazolják. hogy a szovjet oktatási intézmények volt magyar hallgatói jól beilleszkednek a hazai környezetbe, és szakképzettségüket, politikai, emberi tapasztalataikat hasznosítva szép számmal töltenek be vezető állást népgazdaságunk, az államigazgatás területén. Az egyetemet végzettek egyötöde gazdasági vezető, s ugyanilyen arányban tevékenykednek egyetemi tanári, oktatói, vagy tudományos kutatói munkakörökben. Tudományos, szakmai előrehaladásukat mutatja, hogv tanulmányaik be- fejézése ótá 6,7 s^zclckuk érdemesült a tudományok doktóra, a kandidátusi cím elnyerésére.

I