Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-04 / 182. szám
I r l 1 r Budapesten, a Ferencvárosban a Thaly Kálmán utcából nyílik a Gát utca. Az utcának mindjárt az elején a 3. számú ház falát egy szép márványtábla díszíti ezzel a felirattal: A ház, ahol a költő született zeum vendégkönyvébe mind-« járt bele is írta a nevét: Keresztes Jenő Nagyvárad. Megjegyzem nemcsak az európai országokból, de a tengerentúlról is kapok látogatókat. E HÁZBAN SZÜLETETT 1905. április 11-én JÓZSEF ATTILA a magyar proletariátus nagy költője. A felirat fölött a költő szép domborművű portréja, a jobb sarokban balra K F 63 jelzéssel. Amint belépünk az egyemeletes házba, a kapu aljában egy fekete szám hirdeti, hogy ezt a házat 1891-ben építették. Maga az épület valójában ikerház a Gát utca 5. számú házzal, melynek elválasztó falát sok-sok évvel ezelőtt lebontották. Az udvar tele virággal: hortenzia, margaréta. paprikavirág. S ezzel a tobzódó virágerdővel az egyik földszinti udvari lakás ajtaja mellett egy újabb fehér márványtábla van a falba illesztve, a következő felirattal: A József Attila-emlékszoba első és jelenlegi gondozója egy nagyon lelkes és nagyon rajongó idősebb asszony, özv. Zsíros Jánosné ny. műhelyvezető. A ház legrégibb lakója, s a IX. kerületi tanács végrehajtó bizottságától ő kapott megbízást, hogy mint az emlékszoba gondnoknője a kiállított tárgyakat rendben tartsa. ö ezen túlmenőleg minden látogatás alkalmával külön kis előadáson ismerteti a nagy költő életrajzát, s a vele kapcsolatos eseményeket. Ebből a rendkívül érdekes kis múzeumról — sajnos — a magyar vidék szinte nem is tud semmit. A fővárosból is elsősorban a lelkes fiatalok kerekük fel József Attila szülőhelyét. Beszélgettünk özv. Zsíros Jánosnéval a Ferencvárosnak erről a rendkívül fontos irodalomtörténeti emlékéről. ITT SZÜLETETT 1 JÓZSEF ATTILA 1905. április 11. „...Hejh Burzsoá! Hejh Proletár! Én, József Attila, itt vagyok!" — Valójában mi, itteni lakosok a negyvenes évek elején még nem is tudtuk, hogy József Attila ebben a lakásban született, — mondotta az emlékszoba gondnoknője. — 1945 nyarán egy nap nagy tömeg fordult be a Gát utcába. Főleg fiatalok voltak. Egy igen szép nő József Attila-verseket szavalt. Mint kiderült, az a nő József Jolán, a költő legidősebb nővére volt, aki egyben legkitűnőbb életrajzírója is. Ekkor még a lakást szegény emberek lakták, akiket abban a zűrzavaros időben nem tudtak más lakásban elhelyezni. De a tanács végrehajtó bizottság^ nem mondott le arról a tervről, hogy itt a Jó- zsef-család egykori lakásában múzeumot létesítsen. Ebből a munkából a költő másik nővére, József Etel és dr. Fehér Erzsébet múzeológus tevékenyen kivették a részüket. Sajnos, a régi bútorok már nem voltak meg, a szakadatlan költözködés közben részben tönkrementek, részben eladták. Annak idején József Áron, aki több országot bejárt, a katonáskodás után a fővárosban a Gát utcában telepedett le. Innen járt a szomszédban — a Thaly Kálmán utcában — lévő Hutter és Lewer angol szappangyárba. fOLlfA MECHK HiVM-uiTU Gyermekparalizis-járvány járta be az országot. Mindenki rettegett. Gyorsan megindult a szervezett védekezés e félelmetes betegség ellen. A lap első oldalán egy kép. A címe: Nem fáj az oltás. Alatta a szöveg: Közel hatszáz szekszárdi gyermeket oltottak be gyer- mekparalízis ellen. Mészáros Irénkének úgy látszik, nem fáj az oltás, mert érdeklődéssel figyeli a doktor bácsi munkáját. Ez az oltás még nem volt százszázalékos. Később jöttek a Sabin-cseppek. Ezek már teljes védettséget biztosítottak. Ezen a napon jelentette a lap: kész az aratás. Egy nagy gondtól megszabadult a megye, de hátra volt még a cséplés, amely a tudósítás szerint vontatottan haladt. Az országos borversenyen viszont jó eredmények születtek A szekszárdi borvidék egy kategóriában vett részt a villány- siklósi, az egri, a soproni bortermő vidékekkel. És mégis, a verseny így alakult; az állami gazdaságok versenyében az első két helyet a Kajmádi Állami Gazdaságnak a szekszárdi hegyen termelt kadarkája vitte el. A Villányi Állami Gazdaság kadarkája csak a harmadik helyre került. Már akkor is baj volt a város köztisztaságával. Történtek is intézkedések ezzel kapcsolatban. „Egy-másfél hónappal ezelőtt tartott ankétot a megye orvosai, egészségügyi dolgozói részére dr. Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettes — olvasható az Intézkedés a köztisztaság érdekében című tudósításban. — Az ankét résztvevői közül többen is szó- bahozták, hogy a tisztasági, egészségügyi ellenőrzések alkalmával hiába tapasztalnak mulasztásokat, nem tudnak megfelelő intézkedést hozni, mert hiába tesznek feljelentést a vétkesek ellen, azokat legtöbbször felmentik az illetékes hatóságok... A városi egészségügyi osztálytól nyert értesülések szerint, október 1- től kezdve változás lesz ebben a helyzetben. Az egészségügyi osztályok ugyanis megkapják a jogot, hogy az ellenőrzések alkalmával nyomban bírságot is rójanak ki olyan esetekben, amikor az illető vállalat, üzlet, vagy személy nem tartotta be az egészségügyi, a tisztasági előírásokat • LVI. — Frisch — sikoltott a bárónő — azonnal távozzék és ... A férfi távozás helyett közelebb húzta foteljét, és gúnyos hangon figyelmeztette, nincs vége még annak, amit el kell mondania. A bárónő fölé hajolva, szaggatott szavakkal folytatta beszámolóját. Közben szeme kidülledt, keze görcsösen ökölbe szorult. A bárónő azt hitte, elvesztette az eszét. Flessburger annyira félelmetes látványt keltett, hogy a bárónő torkán nem jött ki hang. Némán és mozdulatlanul fejét nyaka közé húzva hallgatta a fullasztó szavakat: — A fürdőszobában vetkőzött le. Megeresztette a Vízcsapot. Tudja milyen zajt lehet egy vízcsappal csinálni? Mint egy vízesés. Nyugodtan mozoghattunk fent, semmit sem hallhatott belőle. Beleállt a kádba, először hideg vízzel lezuhanyozott, s ezért a vérkeringése eléggé felgyorsult. — Minden nekünk segít — suttogta mellettem Neuberger, és vihogott. Nem fogja elhinni, de Neuberger szájából borzalmas, szinte kibírhatatlan bűz áradt. Úristen, mondtam neki, miért nem csináltatjá meg a fogait? — Jelentem, majd elmegyek. Az ember nem is gondolná, mennyire éles ilyenkor a felfogóképessége, egyszerre milyen sokfelé tud figyelni. A fiolákat úgy kellett ledobnom, hogy a lehető legkisebb zajjal törjenek össze. Ha a mérnök észreveszi, mindennek vége. Zaj, dulakodás. A végén tényleg le kellett volna lőnöm, vagy szúrjam, ami fentről nem látszott éppen biztonságos megoldásnak. Az is félő volt, ha elvétem a dobást, és nem töReméljük, hogy az akkor szerzett értesülés ma is helytálló és az egészségügyi szervek ma is élnek az akkor kapott- jogaikkal. rik össze a fiola, akkor elmarad a várt eredmény. Fent nem mázolhattam szét, mert akkor meg mi alszunk el. Képzelheti, mennyire meglepődtünk volna, ha a kerületi rendőrség ébreszt fel. Balátai egy rossz lépésnél megcsúszott a kádban, figyelmét az esés kivédésének mozdulata kötötte le. Most! Dobtam a fiolát. Egyszerre kettőt, összetörtek. Egészen kicsiny, fehér gőzt eresztettek, de nem volt feltűnő az amúgyis meleg párával teli főidőben. A nyílást azonnal elzártam. Lélegzetfojtva figyeltünk. A gáznak két-három perc alatt hatnia kellett. Dermedt csendben néztük egymást. Az egyik emberem köhögni akart, kezét a szájára tapasztotta, fuldoklóit. A tarkójára csaptam, kicsit elszédült, de legalább nem köhögött... Aztán jött a lépcsőházban a két ismeretlen és sokat kellett várni. Mire bejutottam a fürdőszobába, Balátai feje a vízbe lógott. Akkor sem elszállítani, sem az esetet öngyilkosságnak beállítani... A hajánál fogva kiemeltem a vízből. Halott volt. Az ördögbe is. Pillanatok alatt döntöttem, óvatosan elhelyeztem abba a poziturába, ahogyan egy öngyilkos fekhet. A fiolák üvegdarabjait felszedtem, Neuberger gyorsan kinyitotta a gázcsapokat. Ömlött a gáz ... Kesztyűben dolgoztunk, csapon, kilincsen ujjlenyomat nem maradt. Fent az üres lakrészben ... — Jaj! Végem! — nyögött fel ekkor Ehrenburgi Bayer Olga. A világ megbillent, fordult vele, majd vad táncba kezdett. Amíg az angolos ele— A József-család az én emlékezetem szerint 8 ízben változtatott lakást a Gát utcában, ebben a kerületben pedig állítólag 15-ször cseréltek lakóhelyet. Amint a fényképek is mutatják, a költő édesanyja, Pőcze Borbála szép leány volt, de József Áron is daliás, jó kiállású ember lehetett. 1908-ban költöztek el a Gát utca 3-ból, s megkezdődött a család vándorlása. A Gát utca 24. számú házban laktak József ék, amikor 1908 nyarán az apa eltűnt hazulról. Az elhagyott asszony magára maradt két lányával és kisfiával. Az a legenda, amit időközben József Áron eltűnése körül szőttek, azóta szétfosz- lott. Erről senki nem beszél szívesen. — De hadd említsek meg egy kedves epizódot, amely nemrégiben, július 8-án történt. Már jóval elmúlt délután 6 óra. az emlékszobát bezártam. Egyszer csak több tagból álló társaság jött be az udvarba. Egy kedves fiatalember. aki igen törten beszélte a magyar nyelvet, elmondotta, hogy a napokban jött át Nagyváradról Debrecenbe rokoni látogatásra. Itt tudta meg, hogy megvan az a szoba, ahol József Attila született. ő lelkes rajongója a költőnek, akinek verseit magyar és román nyelven is ismeri. Arra kért, hogy mutassam még neki az emlékszobát. Természetesen azonnal teljesítettem a kérését. A kis múgánciával öltözött, őszülő hajú férfi a fürdőszoba-jelenetet elmesélte, az exbárónő már tudta, hogy a nylonabroszok be- szegése, a hosszú évekig tartó koplalás, a börtön, a kaliforniai birtok elvesztése, volt férjei, Alice esküvője, a „Harmadik Birodalom érdeke” s a pénz, a dollár, a márka, az olasz út, unokájának jövője és Szász Dániel újságíró iránti gyűlölete — mindez lényegtelen a megmerevedett végtagokhoz, a fulladás görcsében vergődő nyakizmokhoz, az üveges szemekhez képest. — Pihenjen le — tanácsolta a gyógyszerész. — Segítek... Flessburger az ágyhoz támogatta a bárónőt, aki pongyo- lástól rogyott a párnára. Tudata elködösült... Flessburger még várt néhány percet, majd óvatosan kinyitotta az ajtót és távozott. • Szász visszakanyarodott a part felé. Lázas, égő arccal, egész testében reszketve lo- vallta magát egyre jobban a kétségbeesésbe, a tehetetlen méregbe. Szemrehányásokkal illette magát, hogy nem tud valamilyen lépést tenni. Azt hitte felesége megcsalta, és a vélt eset túl nagy fájdalmat okozott... Belső erődítmény- rendszere, amivel az ilyen ügyek ellen védekezett, összeomlott; nagy tátongó rések keletkeztek rajta. Az önvádaskodás és önszemrehányás vonalai egyetlen fókuszba tartottak: miért is szereti ő ezt a nőt?.. . Mi van benne, ami annyira fájón hozzáláncolja, amivel megbénítja akaratát, erejét?... Miért sokszorozza meg fájdalmát az a lehetőség, hogy elveszti? Szász a tengerpart egyik sziklájára ült. Kezébe temette arcát. Szégyen és bánat fojtogatta. Arra gondolt, hogy bemegy a szobába, előveszi Évát és holmijaival együtt kidobja. Elkergeti magától. Szász életében nem ütött még meg nőt, eszébe sem jutott, hogy így veA továbbiakban nekünk is kinyitotta Zsirosné a József Attila-emlékszobát. A falakon fotókópiák, fényképek a nagy költő életéből. Ott van annak az első elemi iskolai bizonyítványnak > a fotókópiája, melyet az öcsödi iskoiában kapott a nevelő szülőkhöz kiadott kisfiú. Ez a bizonyítvány bizony igen gyönge. De van egy másik bizonyítvány is. amelyet József Attila az 1916—17. iskolai év végén kapott az egyik budapesti polgári fiúiskolában. Eszerint csaknem minden tantárgyból jeles, szorgalma dicséretes. Egyébként ebben a tanévben egész tandíjmentes volt. Talán a legmeghatóbb dokumentum egy bankbetétkönyv belső lapjának fotókópiája volt, — 1916-ból. Azokkor 11 éves József Attila előbb 4, majd utána 2, 3; 1, 2 koronát rakott be a bankba a csomagcipelésekből és hírlap- árusításokból kapott összegekből. Ez a 12 korona volt egy 11 éves kisfiúnak anyagi bázisa, egész vagyona. Joggal írhatta utolsó versében: „Mióta éltem forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek velem.” Hisszük, hogy ezek után a jövőben még többen, még lelkesebben fognak elzarándokolni a Gát utca 3. szám alatti József Attila-emlékmúze- un'-ba. , gyen elégtételt magának. Romantikus jelenetre sem készült fel, s nem akart Fless- burgerrel megverekedni. Nem a férfi a bűnös. Az csak azt tette, amit minden más férfi: ajánlatot. Aztán, ha valaki ezt az ajánlatot elfogadja? Demit láthatott Éva ezen a férfin, a pénzén, az előkelősködésén kívül, ami ilyen messzire elvitte? De elvitte-e? A nagyon reálisan gondolkodó Éva minden ellenszolgáltatás nélkül nem cselekszik ennyire ötletszerűen. Mindennek ez az átkozott kutatás és az írás az oka. Miért is kellett neki felesége apjának régmúlt ügyeit elővennie? Miért feledkezett annyira Balátai Jenő életébe, keserű sorsába, mit akart vele bizonyítani? Nem lett volna sokkal célszerűbb, ha hallgat felesége nagyanyjának figyelmeztető szavára, és „nem turkál a temetőben”? Éva nem bírja a magányt, és szegény most jött először külföldre. Szórakozni akart. Elkapta, megszédítette a tengeri levegő, a nagystílű szálló, az idegen vendégek, az előkelő nők, a régen vágyott millió. Miért is érdekelné Évát, hogy apjával mi történt tulajdonképpen és mi történhetett volna? Egyszerűen tudomásul vette, hogy Balátai halott, hagyatéka nincs, végrendelete behajthatatlan követelést tartalmaz azok ellen, akik már leléptek a történelmi színpadról és fizetésképtelenek. Ha nem is bizonyítható a gyilkosság, erkölcsileg egyenértékű tragédia történt: Balátai megölte magát. És harminc év után idejön Splitbe ez a Flessburger, az egyik túlélő, Ehrenburgi Bayer Olga bárónő, a másik túlélő a sok közül, és elveszik tőle a feleségét, megalázzák, gyöngévé teszik. Később esetleg másképpen is tönkretennék, kihúznák alóla a talajt, akárcsak Balátai alól... (Folytatjuk)
