Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
» Vf A párthatárosat nyomán Csökkentik az iskolai adminisztrációt — Korszerűsítik a felügyeleti rendszert Az állami oktatás helyzetének felülvizsgálatát követő párthatározat szellemében több jelentős intézkedés végrehajtására kerül sor az 1972—73- as tanévben. A Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, hogy az új tanévben fokozatosan korszerűsítik az iskolákban a felügyeleti rendszert. Ennek alapvető célja az ellenőrző munka hatékonyságának növelése, a tanintézet vezetésének támogatása, a pedagógusok segítése. Az iskolai adminisztráció csökkentésére is újabb fontos lépést határozott el a minisztérium. A jövőben a tanácsi művelődésügyi osztályok jóváhagyása, engedélye nélkül nem lehet semmiféle jelentest, felmérést, vagy statisztikai összeállítást készíttetni. Ez az intézkedés a pedagógusok terhelésének enyhítését szolgálja. Napirendre tűzték a különböző nyomtatványok egyszerűsítését is. A tantestületi kollektívák terhelésének csökkentése érdekében ezentúl lényegesen kevesebb munkaterv készülhet az iskolákban, mint eddig. A következő tanévben a pedagógusok munkaköri kötelezettségeinek végleges meghatározására is sor kerül. Változatlanul előtérben áll az iskolai élet demokratizmusának továbbfejlesztése. Ezzel szorosan összefügg a pedagógusközösségek, a tantestületek jogainak bővítése, annak biztosítása, hogy kifejthessék véleményüket az iskola életét meghatározó kérdésekben és befolyásolják a tanintézetben születő döntéseket. Elmondották az illetékesek azt is, hogy az idei tanévben megkezdődnek az igazgatók kinevezésének új rendszerét előkészítő munkálatok. Az állami szervekre hárul az a kötelezettség, hogy mielőtt a kinevezés ügyében döntenek, kérjék ki a nevelői kollektíva véleményét. 1973-tól fokozatosan bevezetik az igazgatók határozott időre szóló kinevezését. Munkáját időközönként értékelik, és mód van arra, — sőt jól bevált igazgató esetében célszerű, kívánatos is — hogy megbízatását megismételjék. Ami a gimnáziumokat illeti, hamarosan hozzálát feladatához, például az a bizottság, Hikes Lajos centenáriuma Száz éve, 1872. augusztus 8-án született Mikes Lajos, a két háború közötti korszak — Osvát Ernő mellett — legkiválóbb szerkesztője, irodalomszervezője. Kora ifjúságától újságíró volt. A század végén már heves publicista, közismert és tisztelt műfordító, majd az új század első évtizedében lap- szerkesztő.* Baráti köre a magyar irodalom és a társadalmi progresszió néhány kiválósága: Krúdy Gyula, Reinitz Béla, Zuboly (Bányai Elemér) és Kunfi Zsigmond. Velük ül csaknem naponta kávéházi asztalánál, amely legendás hírű, mivel itt mindenről, mindenkiről csak az igazat szabad elmondani. Mikes és társai az ország demokratikus átalakításáért, a sajtó- és gyülekezési szabadságért, az elodázhatatlan szociális reformokért harcoltak. Ez teszi érthetővé Adyhoz vonzódását, rajongását a plebejus forradalmárként nagyrabecsült lírikusért. Előadásokat tart, cikkeket ír Adyról, akiben egyszerre tiszteli a múlt haladó hagyományainak folytatóját, és az új Magyarország egyik előkészítőjét. Az októberi forradalmat sajátjaként üdvözli, és fontos feladatokkal bízza meg a Tanácsköztársaság. Az Est vezér- cikkírója és szerkesztője, műfordítóként Lenin Harc a kenyérért című brosúráját tolmácsolja, majd megszervezi A tőke fordítóinak első nagyar munkaközösségét. A Tanácsköztársaság megdöntésének napjaiban is Marx szövegével birkózott. A győztes ellenforradalom ezért is, a Nemzeti Színházban bemutatott, hagyománysértőnek bélyegzett komédiájáért is fenyegette, támadta. Annyi társával együtt Mikesnek is el kellett némulnia. Életének és pályájának nagy korszaka 1923-mal kezdődött. Ekkor sikerült meggyőznie főnökét, az Est főszerkesztőjét, s két másik jelentős orgánum, a Pesti Napló és a Magyarország tulajdonosát, nagyszabású irodalmi rovat indításának szükségességéről, hasznosságáról. Miklós Andor megbízásából és pénzével Mikes a két háború közti magyar irodalom fontos bázisát teremtette meg. Kenyérhez és közönséghez juttathatta az üldözött, mellőzött mestereket: Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Karinthy Frigyest, Szomory Dezsőt és sok társukat, a Nyugat első nemzedékének nagyjait. Nem kisebb érdeme, hogy a huszas évek sanyarú viszonyai között pályakezdéshez segítette az új nemzedék legkiválóbb tehetségeit: Szabó Lőrincet, Kodolányi Jánost, Pap Károlyt, Gelléri Andor Endrét, Illés Endrét, Fodor Józsefet. A három Az Est-lap a polgári progresszió legjobb irodalmi hagyományait védelmezte, népszerűsítette. Miközben Miklós Andor munkatársai a politikai és a közgazdasági rovatban Horthy és Bethlen ellenforradalmi konszolidációs politikáját támogatták, néhány oldallal hátrább a haladás polgári szószólói hallathatták hangjukat, mutathatták meg jelentős értékeiket Mikes a huszas években — és azóta is — legendás hírű szerkesztővé vált. Kortársai — Móricz, Babits és a többiek — becsülték, ifjú felfedezettjei rajongva szerették. S nemcsak azért, mert néhány éven át a leghathatósabb segítséget adhatta nekik. Emberi tulajdonságait is vonzónak érezték. Legszebben talán Móricz Zsigmond írt róla, 1930 augusztusában bekövetkezett halála után, nekrológjában: „Kortárs, fegyver- társ, tele vérrel és tűzzel és élettel — írta Móricz Mikesről — ... De fehér hajú és érelmeszesedésről panaszkodik, s folyton jövendöli, hogy legfeljebb egy év... És nevet hozzá. Kicsit, igen, kicsit Mefisztó-szerűen. Volt is valami az arcában, ami a Zichy Mihály fejeire: a költőkre és sátánokra emlékeztetett. Hosszúkás, szögletes arc, fölfelé kefélt haj, csúfondárosan kék szemek. De milyen jóságos sátán volt! Soha életében senkinek rosszat nem tett, és mindenkin segített, akiben megérezte az ártatlan jóságot.” ________... . . .... ' ' T (d) amely kidolgozza a diákok terhelését jelentős mértékben enyhítő tananyagcsökkentést. Javaslat Park-ügyben Nem először, és valószínűleg nem utoljára ejtünk szót Szekszárd szegénységéről. Természetesen nem a takarék- betétkönyvekben, vagy otthon, a ládafiában őrzött összegek csekély voltára gondolunk. A parkokra. Aki a vasútállomástól befelé halad, élvezheti ugyan a platánsor szépségét és utána a sétálópark fáinak árnyékát is, de ezzel mintha csakugyan a szólás szerint „elvágták volna”. Az új lakótelepek közti zöld felületeket még a jóakarat se nevezheti parknak, a Séd-patak mentét épp oly kevéssé. Vgy érezzük azonban, hogy megfelelő társadalmi összefogás árán most lehetőség kínálkozna a megyeszékhelyt valóban nagy területű díszkerttel gazdagítani. Kevesen kajánul, a többség aggodalommal figyelte, amikor a napokon belül megnyíló mezőgazdasági kiállítás területének rendezői küzdöttek a szűnni nem akaró esővel. A kiállítás befejeztével az ideiglenes jellegű épületek eltűnnek. Marad azonban a végre elplanírozott hely, melyet egyik oldalról az ABC-áruház és emeletes házak határolnak, a többiről családi házas beépítésű lakótelep és egy iskola is. A kora ősz kínálkozó időpont, hogy ide nagy kiterjedésű, szakszerűen megtervezett park kerüljön. A városban és megyében épp elég kertészeti szakember van, aki a szakszempontból sem akármilyen feladatot jelentő tervezésben részt vállalhatna. A lebonyolításban pedig a város bizonyára véges anyagi erőit kiegészíthetné a társadalmi összefogás, fiatalok és öregek, üzemek és vállalatok részéről egyaránt, — ha akad aki megszervezi. Tudomásunk szerint a környék még jóidéig csak alig-alig szerepel a város fejlesztését szolgáló építési tervekben. Ha azonban majd sor kerül rá, akkor se lenne közömbös, hogy a majdani házak lakói egy ismét szavannává változó prundra tekinthetnek, vagy valamennniük felüdülését szolgáló parkra. 1 ORDAS IVÁN Idill a Kispipáhan « Budapestről Szekszárdra látogatott ismerősömmel, mintegy két hete betévedtünk a Kispipa étterembe. Az_ épület szép, az ingragasztó hőségben a kerthelyiség egyenesen áldásnak tetszett. Étterembe a vendég legtöbbször ebédelni megy. Az ebédet meg kell rendelni. Ez azonban a Kispipában nehéz gondnak tűnt. A pincér az asztalsorok előtt őrködött — ahogy illik — ám úgy érezte, hogy őrhelyét semmi szín alatt sem hagyta eL Integetések, „főúr”-kiáltások hatástalanok maradtak. Végül, átnézve rajtunk, odaballagott egy asztal- társasághoz, ahol mély beszélgetésbe merült. Nem néztünk az óránkra, de annyi bizonyos, hogy félórai türelmetlenkedés után sikerült kiválasztani a nekünk legrokonszenvesebb főzeléket Feltét nélkül. És ez volt a baj. A főúr, miután letette az ételt, megszólalt. Oktató hangon, csöppet sem udvariasan: — Rendelhettek volna töltött káposztát is, vagy pörköltet Az sem drága! Később, mikor annak rend- je-módja szerint a fizetésre került volna a sor, ismét láthatatlanná váltunk. Sőt a hangunk sem hallatszott A pincér magatartását figyelve leg-, alább is úgy éreztük. Később... de ne szaporítsuk a szót. Előbb-utóbb, — inkább utóbb — sikerült kicsikarnunk, hogy kifizethessük a számlán-, kát, a főúr kijelentette: — Százasból pedig nem tudok visszaadni. Vállat vont Térült-fordult, s egy marokra való fém tízforintossal tért vissza. — Tessék! — mondta, de a szó inkább azt jelentette: „nesztek”. S egyenként ledobált az asztalra nyolc fém tízest — Éppen ezt az érmet szeretjük. — vigasztaltuk, bár ettől csöppet sem vigasztalódott, összeszedte a tányérokat és emelt fővel távozott. Ismerősöm szemében nem nőtt kimondottan a szekszárdi vendéglátás, .i,^. II. Két kollégámmal a minap ismét ellátogattunk a Kispipa étterembe. Egyszeri udvariatlanság lehet kisiklás is. Front- átvonulás, mittudoménmi kő-; vetkezménye. Intettünk egy felszolgálónőnek. Elfordult. Talán sértette a mozdulat. Miniszoknyás lány jött. Üdvözölték egymást, s hosszú beszélgetésbe kezdtek. Figyeltük a közjátékot. Este kilenc óra múlt tíz perccel. Gondoltuk, van időnk, a pincéreknek is jár néhány percnyi pihenés. Később a lány társaságát a felszolgálónő felváltotta, és egy asztalnál beszélgetett hosszasan. Nem léteztünk számára.' Kilátástalan helyzetünkben egy másik felszolgálónak kezdtünk integetni. Ekkor érdekes dolog történt. A felszolgálónő hívta a pincért, s mindketten eltűntek a konyharész bejárata mögött. — Háromnegyed tíz utáni kellően kiéheztetve, de már- már alázatosan kérdezhettük meg: — Van még valami enni- való? — Nem tudom — szólt a fel-' szolgálónő — megnézem.' Ilyenkor már zárják a konyhát. •; Szedelőzködtünk és men*>f tünk. Ebből elég volt ?n 5 III. Äz ellenpont Tamásiban: A benzinkút mellett működő termelőszövetkezeti bisztróban alighogy asztalhoz ültünk, megjelenik a pincér. Az abroszok tiszták — a Kispipábani ezt sem lehet elmondani — a kiszolgálásban a legkényesebb ízlés nem találhat kifogást. A pincér udvarias, a bableves finom, a pohár oldala párás: az üdítő jéghideg. A felszolgáló jó étvágyat kíván, s ha valamire szükség van, nem kell keresni, azonnal ott terem. A tamási bisztrót a szekszárdi Kispipa személyzetének! figyelmébe ajánljuk. Ott lehetj (kádár) i Kötelező neveletlenség ? A szekszárdi vasútállomás peronján lévő pavilonnál játszódott le vasárnap délelőtt kilenc óra tájban az alábbi jelenet. .*•«, .„ **.*,*» A kuncsaft kér és kap egy üveg Jaffát Önkezűleg önti ki az italt egy füles pohárba. Kisasszony: „Üveges áruhoz nem jár pohár.” Kuncsaft: „Nem akarom elvimii a pulttól a poharat...” Nyári vásár a KTSZ-mintaboltban! 20—30—40 százalék engedménnyel Női cipő Női cipő Női szandál Női szandál Női szandál Férficipő Férfi bársonycipő Női bársonycipő Fiú bársonycipő Női fürdőruha Férfi fürdőruha 330,— Ft 121,— Ft 160,— Ft 260,— Ft 186,— Ft 330,— Ft 140,— Ft 138,— Ft 93,— Ft 130,— Ft 165,— Ft helyett 157,— Ft helyett 60,50 Ft helyett 64,— Ft helyett 175,— Ft helyett 130,— Ft helyett 231,— Ft helyett 70,— Ft helyett helyett helyett helyett 70,— Ft 50,— Ft 78,— Ft 99,— Ft (125) Kisasszony: „Üveges áruhoí nem szabad poharat használni; Ha meglátják, engem büntet-j nek meg.” E kurta írás keretei nem engedik meg annak találgatását, hogy kik és minő paragrafus alapján büntetnék meg a kisasszonyt azért, mivel a kuncsaft pohárból ivásra ve-; temedik. ^ ,j A hiba — természetesen — nem a kisasszonyban van, ha-; nem a kuncsaft néhai édesapjában. Ez az édesapa vezette félre cirka negyvenöt évvel ezelőtt fiacskáját azzal, hogy közölte: „Üvegből nem illik inni.” is .g —■ b. z. — 1 (kuncsaft) Motorozni tudó, tűzren- dészeti-munkavédelmi ügyekben jártas MŰSZAKI ELLENŐRT keres a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat (Szekszárd, Garay tér 4.) Villanyszerelő, vagy műszerész szakmával rendelkezők előnyben. (126)
