Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

Vita: Mi érdekli a fiatalokat: Többet tenni a Jó módszerek népszerűsítéséért Érdeklődéssel figyeltem a Népújságban kialakult vitát a fiatalok érdeklődéséről, ifjú­sági klubjainkról. Balipap Fe­renc vitaindító cikkére rea­gálva Deli Erzsébet és Hor­váth Tamás gondolatai tet­szettek. Feltűnt azonban, hogy ifjúsági klubjaink politikai te­vékenységéről, a fiatalok poli­tikai érdeklődéséről nem volt szó. A vita beatzene-centri­kussá vált. Ifjúsági klubjaink­ban a politikai nevelés indi­rekt formája szükséges és mint ilyen, nagyobb figyel­met kíván a KISZ szervei és a közművelődés részéről. Sze­retnék vitatkozni azokkal a klubvezetőkkel, akik tagadják az ifjúsági klubok politizáló tevékenységét. Sajnos divatos az a nézet: „A KISZ végezze a politikai, a klub a kul­turális munkát.” A két terü­letet így élesen elválasztani nem lehet, mert a legtöbb he­lyen ugyanazon fiatal KISZ- és klubtag is, a két terület is szorosan összefonódik, egy­mástól elválaszthatatlan. A jó klub már egyáltalán műkö­— Ilyen még nem volt Bonyhádon! — mondta Socó Bajos tanácselnök, néhány nappal az ifjúsági építőtábor megnyitása előtt, az utolsó fel­adatokat összehangoló megbe­szélésen, ahol véglegesen tisz­tázódott kinek mi lesz a te­endője az elkövetkező hetek­ben. — Sikerülnie kell, — tette hozzá Krizsán István, a köz­ségi KISZ-bizottság munka­társa, aki már ez év február­jában hozzálátott a tábor szervezéséhez. S alig telt el pár nap, a bonyhádiak, a környéken ke­resztül utazók csákányt, lapá­tot markoló diákokat láthat­tak az utak mentén. Megérke­zett és munkába állt a KISZ- építőtábor első turnusa... A közelmúltban megtörtént értékelés bizonyítja, hogy a táborlakók beváltották a reményeket, munkájuk ered­ményes, hasznos volt. Három turnusban, összesen 126 diák dolgozott, törte a követ, be­tont kevert, sportpályát épí­tett, parkosított, árkot ásott. A MüM 504. sz. iskola, a szakközépiskola, a gimnázium és a lengyeli szakiskola diák­jai 122 781 forint értékű mun­kával járultak hozzá a köz­ség fejlesztéséhez, szépítésé­hez. Becsülettel dolgoztak. Ugyanúgy, mint az ország va­lamennyi építőtáborának fia­taljai. A bonyhádi tábor va­lamivel mégis többet jelentett. Rendhagyó tábor volt, két ok­ból is : egyrészt a táborlakók zöme az első két turnusban helybeli volt, így a bonyhádi fiúk a szó szoros értelmében a sajátjukat építették, másrészt ritkán lehet tapasztalni akko­ra lelkesedést, amekkorával munkájukat végezték. Ez utóbbi illusztrálására egy pél­désével, programjával is poli­tizál. Azonban nagyon nehéz az ifjúsági klubokban a poli­tikai nevelőmunka. Ezért fel­tétlenül szükséges a jól bevált módszerek fokozottabb nép­szerűsítése. (Megyei Klubhír­adó, járási klubtanácsok, klubtalálkozók stb.) Népművelő munkám során néhány érdekes módszerrel ta­lálkoztam. Egy községben vol­tam klubvezető, ahol a fiata­lok kulturális nevelése sikeres volt, azonban a klub kül- és belpolitikai foglalkozásai ke­vésbé. Ismerve a fiatalok ze­nei érdeklődését, a beathez fordultunk. Akkor jelent meg az Illés-együttes Angela Da- visnek ajánlott nagylemeze és kihirdettük, hogy Illés-est lesz. Sok fiatal jött össze, s miután közösen meghallgattuk a le­mezt, szinte észrevétlenül be­szélgetni kezdtünk a lemezről, Angéláról, majd a néger- kérdésről, az USA politikájá­ról és a vietnami háború vitá­jával már feledtük, hogy az Illés-együttestől jutottunk ide. A szenvedélyes eszmecserében da: Minden turnusban több olyan brigád akadt, amelynek tagjai rádolgoztak a napi 6 órai munkára — néha estig „hajtottak”. Ebben talán közre­játszott az abszolút első helye­zettnek járó hatnapos cseh­szlovákiai út megszerzésére való törekvés is, amit végül fej fej melletti küzdelem után a gimnázium tanulói nyertek el. Az öttagú brigád: Szelesi László, Lencz László, Helfen- bein József, Tóth László és Gungl Ferenc szeptemberben utaznak Csehszlovákiába. Tő­lük nem sokkal maradt el a lengyeli szakiskola, egyenletes, erős iramú munkájával. A tábor július 14-én bezár­ta kapuit. Amit a fiúk itt­hagytak, az mindenki által látható; a vízlevezető árkokon, a betonozott sportpályán, a megszépített parkokon. Amit magukkal vittek, az a közö­sen végzett munka öröme, a közösséggé válás élménye. A KISZ-bizottság, a közséf gi tanács és a művelődési központ összedolgozásának ha­tékonyságát legjobban talán azok az építőtáborosok fogal­mazták meg, akik így bú­csúztak : — Kemény volt a munka, de ha lesz tábor, jövőre újra számíthattok ránk! Az ifjúgárdisták harmadik országos találkozóját Fejér me­gyében rendezik. A program augusztus 14-én kezdődik Ve­lencén, ahová 22 gárdaszakasz 550 tagját várják. Az első na­pon délelőtt a fiúk és a lá­nyok lövészversenyen mérik össze tudásukat, majd délután Dunaújvárosban kerül sor a szemle ünnepélyes megnyitá­sára. Másnap harci túrán vesz­bizonyítva láttam, hogy van politikai érdeklődés a fiata­lokban, csak az egyes témák megközelítése fokozott figyel­met kíván. Érdekes és népszerű politi- zálási forma, ha párt- és állami vezetőket hívunk meg a klubba, „Fórum”-rendez- vényre. A politikai, közéleti aktivitásra nevelés szolgálta pl. a hőgyészi klub találkozá­sát Dániel Máriával, megyénk legfiatalabb országgyűlési képviselőjével. Az is politizá­lás, ha a klubba meghívjuk a helyi tanácsi vezetőket, akik a község fejlődéséről, hosszú­távú tervéről beszélnek. Ér­dekli a fiatalokat, milyen lesz községünk 50 év múlva. A. vitában felvetett egyéb kérdésről a következőket: 1. A klubvezetők szakmai képzésében a közeljövőben a népművelés fokozottabb segít­ségét kell kérni. Politikai képzésüket az illetékes járási, vagy megyei KISZ-bizottság végezze. Azokban az intézmé­nyekben, ahol anyagi lehető­ség van klubvezető díjazására, ott éljenek vele. 2. Ifjúsági klubjaink zöme nem él a TIT és a megyei mű­velődési., központ ingyenes programjaival. 3. A lemezklubok valóban „szellemi tunyaságra” nevel­nek, ha nem próbálunk űj, tartalmasabb elemeket, akti­vizálódó formákat vegyíteni a műsorba. 4. A Megyei Klubhíradó ed­digi számai jók voltak, ötlete­ket, módszereket kaptak a klubvezetők, azonban több gyakorló klubos publikálására még szükség lenne. 5. Nem megoldott a táncze­nekarok jogi helyzete. Több zenekarnak nincs működési engedélye, egyesek évek óta ideiglenes működési enge­déllyel játszanak. így érthető, hogy a színvonaluk alacsony. 6. Nem mindenütt érvénye­sül a KISZ és szerveink irá­nyító-koordináló tevékenysége a klubmunkában. A felsőbb KISZ-szervek évente tárgyal­ják meg területük klubjainak munkáját, a népművelés be­vonásával. 7. Tovább kell javítanunk a klubtalálkozók rendszerét. Ja­vaslatom : a megyei klubtalál­kozókat mindig egy-egy járási klubtanács rendezze meg. Befejezésül: remélem, hogy vitánk tovább gyűrűzik és a sok felmerülő gondolat, ötlet, javaslat hasznára válik me­gyénk egyre erősödő klub­mozgalmának. nek részt a fiatalok. Az ese­mény kapcsolódik Fehérvár 1000 éves évfordulójához. Az ifjúgárdisták a város lakóival együtt ünnepük meg a jubi­leumot, ott lesznek a millen­niumi emlékmű és Géza feje­delem szobrának felavatásánál is. Augusztus 20-án, az alkot­mány ünnepén Budapesten zá- iul az ifjúgárdisták harmadik országos találkozója. Számíthattok ránk... Horváth Tamás Bonyhád, műv. központ PAPP FERENC megyei klubtanácstag KISZ Bonyhádi járási Bizott­ságának munkatársa Áz Ifjú Gárda harmadik országos szemléje Méhekről — mézről — méhészekről Másfél milliárd dolgozó a megyében — Súlyos károk a kemizálás miatt — Eredményes beszámoló Moszkvában A megye méhészei ebben az évben 43 vagon méz termelésé­re kötöttek szerződést, de a rossz időjárási viszonyok miatt jó lesz, ha a kötelezettség fe­lét .tudják teljesíteni. Hogy hány méhecskének kellett volna összehordani ezt a hatalmas mennyiséget? Kö­rülbelül másfél milliárdnak, mert hiszen megyénkben nagyjából ennyi a dolgozó mé­hek száma. Az olvasó, ha ké­telkedik a hatalmas szám lát­tán, könnyen utánaszámolhat: megyénkben jelenleg húszezer méhcsaládot tartanak számon, egyenként általában nyolcvan- ezer dolgozóval. I4agy szám ez, de tulajdon­képpen még sem az, különö­sen ha azt vesszük alapul, hogy nagyjából hasonló volt ez az adat 1957-ben is. Tehát az elmúlt tizenöt év alatt növe­kedés nem volt. Igaz ugyan, hogy 1957-ben egy méhésznek áltálában 14 méhcsaládja volt, s jelenleg ez a szám húsz­huszonegy között mozog, de akkor jóval több volt a mé­hész, mint napjainkban. Panaszkodnak a méhészek : nincs utánpótlás. Ennek érzé­keltetésére megint csak egy számadatot idézünk, ami sze­rint a megyénkben tevékeny­kedő ezer méhész közül több mint kétszázan hatvan felet­tiek. Á húsz-huszonöt éves korosztályt mindössze öten képviselik. Ebből úgy tűnik, hogy vala­mi baj,van a méhészejt kgrül. Való igaz,■ baj van. " .í * . A méhészetnek, mint.'tiasz- nos hobbinak terjedését' 'á'tné- zőgazdaság kemizálása gátol­ja leginkább. A kerriizálással csökkennek a nektárgyűjtésre alkalmas területek, . a méhé­szeket arra kényszeríti ez a körülmény, hogy méheiket kedvező adottságú, lehetőleg erdős vidékekre szállítsák, a kora tavasszal elsősorban Sü- kösd és Érsekcsanád tájára, míg a későbbiekben északra, Nógrád megyébe. Ebből adódik, hogy a fuva­rozási költségek miatt meg­növekedett kiadásokat nem mindenki képes fedezni. A költségnövekedéssel kapcsolat­ban sok rossz tapasztalatot szerezhettek például méhé­szeink az idei rossz időjárás miatt. Volt, aki négyszer-ötször is továbbköltözésre kénysze­rült, jelentős fuvarköltséget zúdítva ezzel önmagára. Már csak a vándorméhészeknek van jövőjük, és befellegzett az álló méhészkedésnek. Míg a korábbi években átlagban hat­nyolcezer méhcsaládot szállí­tottak megyénkből az ország más vidékeire, addig ez a szám az idén tizenháromezer volt. Hadd tegyünk itt említést a méhészek elismeréséről, mely- lyel a 11-es Volán gépkocsi- vezetőiről nyilatkoztak. A Vo­lán mintegy kétszáz fuvar- vállalással segítette a méhé­szeket, s ezeknek során — mindig éjszaka szállítják a mé- heket — a fuvarozók nagy munkafegyelémről, és jó szer­vezettségről tettek tanúbizony­ságot. A vegyszeres gyomirtás el­terjedése egyébként komoly károkat okozott a méhészek­nek, mivel az ezt szabályozó rendeletet a termelőszövetke­az 1969-es, amikor is hét köz­ségben, összesen négyven’i n méhészetet ért összértékben mintegy egymillió forint kér. Sajnos, az 1972-es év is meg­hozta „eredményét”. Az !n hat községben okozott nagy anyagi kárral járó méhmí",e- zést a vegyszerezők gon .1 c.t- lansága. Mi lenne a járható útja á mérgezések megakadályozásá­nak? Megyénk méhészeinek ér­dekvédelmi és szaktanácsadó testületé a megyei méhészeti szakbizottság. A bizottság célú­jául tűzte ki, hogy csökkentse a mérgezésből adódó károkat. Ennek érdekében három éve kooperációs kísérleteket vé­geznek a szakbizottság és a Tolna1 megyei Növénvvédő Ál­lomás szakemberei. A sorozat nem zárult le, sőt, bizonyos laboratóriumi kísérletekkel bő­vült, s a munkába az alsó- tengelici kísérleti gazdaságot is bevonták. A három éve folyó kísérle­tek eredményeiről két megyei szakember számolhatott be a tavaly Moszkvában megrender zett, méhészek világkongresz- szusán, ahol a megyei méhé­szeti szakbizottság delegáció­val kénviseltette magát. A leg* megfelelőbb óvintézkedés ter­mészetesen a növényvédelmi szabályok betartása, és —■ el­sődlegesen — fokozottabb együttműködés a vegyszeres növényvédelmet végző gazda* ságok, termelőszövetkezetek, il­letve a méhészek között. ïMHVéfP' téPWilÇlÀ/annak me­gyénk méhészeinek? : ' ■ * Mindenekelőtt a mielőbbi át­állás a vándorméhészkedásre. a felszerelések korszerűsítése. Ezenkívül pedig minél na­gyobb számban részt venni azokon a szakmai továbbkép­zéseken, nvári méhész szabad- egyetemeken, melyeket a mé­hészek megyei szakbizottsága szervez. A mézfogvasztással nem ál­lunk jól, állapíthatjuk meg a statisztikai adatok birtokában. Megyénkben például mindsn lakosra évente több mint száz forint ára csokoládé elfogvasz- tása jut, s ugyanez a méz ese­tében a tizet sem éri el.’ * A megtermelt mézet expor­táljuk, méghozzá igen nagy mennyiségben. Hazánk évi méztermelése nvolcszáz vagon körül mozog, ebből öt-hatszá- zat exportálunk, tizenhét 'or­szágba. Legtöbbet vásárol tő­lünk az NSZK, de a magyar méz eljut még Japánba is. Még egy érdekes adat: hazánk mézexportiának mintegy'nyolc- tíz százalékát megyénk adja. A méz étkezési kultúránk­ban elfoglalt rangját különö­sen jól érzékelteti az a szám, hogy míg az NSZK-ban az évi egy főre eső fogyasztás egy kiló húsz dekagramm, addig ez hazánkban mindössze hu­szonöt-harminc deka. A mézfogyasztás növekedé­sének érdekében széles körű propagandát kellene kifejteni és nem ártana például mézes­szakboltot létrehozni legalább a megyeszékhelyen. A négy megye rövidesen megnyíló mezőgazdasági kiál­lításán a méhészek is bemu­tatkoznak. 1 • — varga — zetek, gazdaságok illetékes szakemberei sokszor figyelmen kívül hagyják. A méhészek emlékezetében nem egy ilyen súlyos kimenetelű méhmérge­Népújság zés él. Különösen emlékezete# ’ 1972. augusztus 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom