Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-29 / 203. szám
Yarkonyî Nándor A MANDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 14. Az alapítás rítusait az egykor a föld alól kiszántott, ősz fejű gyermekisten, Tages szabta meg, Cato és Varró szerint a következőképpen: A kedvező előjelek által kitűzött napon az alapító fehér (napszínű) bikát fogott ekéje elé jobbról, fehér tehenet balról, s úgy hajtotta őket, hogy a tehén a leendő város határát jelző barázdán belül, a bika kívül haladjon. Az eke saruját érccel kellett borítani, szarvát ferdén tartani, hogy a kiforduló rögök a város felé boruljanak. A barázda a város árkát jelképezte, a kivetett ormó a falát. A szántás megszakítatlanul haladt, csupán a kapuk helyén kellett az ekét a levegőbe emelni. A várostemplomnak szentelt térség közepén (a város középpontján) ásták meg a Mundus üregét, belevetették minden termés zsengéjét, s csak az év három napján nyitották meg. „Ezeken a napokon — írja Varró — mintegy kaput tártak az alsó isteneknek, és a lelkek kijönnek a felvilágra. E napok tiszteletben állnak, s Plútónak és Proserpi- nának szenteltek”, vagyis az alvilág isteneinek. A rómaiak mindenestől átvették az etruszk rítusokat, nyíltan hirdették maguk is, éppen Romolusszal és Róma alapításával kapcsolatban. Ezért mellőzhetjük, noha Plutark- hosz igen érdekes és tanulságosan írja le; hasonlóképpen Zonarasz, Kedrenosz és a többi krónikás elbeszélését Konsz- tantinupolisz alapításáról a régi Büzantion helyén. ANGKOR THOM Bármerre menjünk a négy világtáj irányában és az idő dimenzióiban, mindenütt ugyanannak az irracionális eszmének érvényesítését látjuk: a városok tervrajzát és életét a világépület szerkezete és forgása írja elő. Ázsia sokhelyt ma is élő múlt, a példák sokaságát nyújtja, s a gazdag irodalom, mely velük foglalkozik, fölöslegessé teszi a bizonyító munkát, viszont bőséges válogatást enged. Be kell érnünk azzal, ami e lapokon elfér, azaz egyetlen, de szép példát választanunk. Angkor Thomot, a dzsungelbenőtte csodavárost a múlt század közepén fedezték föl Kambodzsa őserdeinek közepén ; azóta kikutatták történetét, tisztázták kulturális jelentőségét, s már nem vitás, hogy a kozmikus szemlélet szülötte ez is. Épp ezért nem az a fontos, hogy a Khmer-birodalom virágzása idején, 880—1260 közt épült, hanem, hogy a mű jelentése, mondanivalója, jelkép- rendszere egykorú források alapján tisztázódott és többé nem vonható kétségbe. Az alábbiakban főként Ernst Diez összefoglalására támaszkodom (1940). A város alaprajza négyzet alakú, mint általában a hasonló jelentésű városoké. Azaz nem utánozták szolgailag a kör alakú világképet, hanem csupán a belső, „a mágikus alkat hasonlóságára” törekedtek. Azonban a négyzet szintén kozmomágikus idom, a négy világtáj rögzítése. Angkor Thom pedig a gúla-eszme megvalósítása, ugyanazt a világképet testesíti meg templomváros formájában, melyet a lépcsős piramis fejez ki. Feljegyzésekből tudjuk, hogy Angkor első templomát, a Fhimeana- raszt, a Közép Hegyinek, a Hegyek Királyának nevezték. Világhegy-szimbóium veit, lépcsőé gúla alakú, tetején kicsiny templom állt, s az egészet bearanyozták. Az arany, mint tudjuk, fény-jelkép, s a templomban a szakadatlan megújulás istenét, Sívát tisztelték lingam, azaz phallosz alakjában. Az istent a földi rendben Kambodzsa királyai személyesítették meg, kik a lingam kisugárzásából nyerték az istenkirályi erőt. Egy kínai utazó 1296-ban meglátogatta a várost, s azt írja, hogy a palotában aranytorony áll, s ennek csúcsán alszik a király. „A bennszülöttek azt állítják, hogy a toronyban egy kilenc- fejü kígyó szelleme lakik, a birodalom földjének úrnője. Minden éjszaka asszony alakjában jelenik meg, s vele hál és közösül a király. A király legelső feleségei sem mernének oda belépni. Az uralkodó csak az éjszaka második felében távozik tőle, s akkor hálhat feleségeivel és ágyasaival. Ha egy éjszaka a kígyó szelleme nem jelenik meg, azt jelenti, hogy elérkezett a király számára a halál pillanata. Ha pedig a király egyetlen éjszaka elmulasztja, hogy hozzá menjen, szerencsétlenség következik be.” Diez ezt úgy magyarázza, hogy „a király a Föld helyi istennőjével töltött éjszakák által újította meg mágikus kapcsolatát országának talajával”. Ez a megállapítás nem szabatos, valójában a király a Nap-Szellem és a Föld-Anya egyesülését hajtja végre, azaz fenntartja az egész Kozmosz rendjét, életfolyamatának teljességét, „nehogy szerencsétlenség következzék be”, zavar támadjon a Mindenség össz14. — Nem mindig — mondom végül. — Csak amikor érik a magja. — S ez most van? Télen? — Most — félelem én — hamarosan ültetem is..., ha hagyják. Tetszik neki a játék, kíváncsi mire akarok kilyukadni. — Tökmagból csak tök nő — mondja. — Az is jobb mint a semmi! No, most!... Megakad a keze, rámnéz. S első eset, hogy a válaszát nem kíséri valamilyen fitymáló gesztus: — A semminél... hát annál minden jobb. Mintha könnycsepp gyűlne össze a szeme sarkában. Kényes ponthoz érkeztünk, értem én. — Nem jól van ez így — mondom. — Nem — ismeri el. Megérzem, hogy most közel kerültem hozzá. Bajlódok a cigarettával, hogy kitaláljam a következő szavakat, de ő folytatja: — Ezt kapom én mindig, ha történik valami. De olyan meg nincs, hogy ne történjék. Tlyen élet van nekem kimérve. — Nem — mondom hevesen. — Magának egészen más élet van kimérve. Olyan, amilyenről talán álmodni sem mer. hangjában. A Felső Világ egyesül itt az Alsóval, mint a babiloni zikkurat tetején lévő aranyszobában. Az egyesülés által nem a király ereje újul meg, ellenkezőleg, ő adja saját isteni erejét a Birodalomnak. S mihelyt ereje fogyni kezd, „elérkezik számára a halál pillanata”, meg kell halnia, mint minden Nap- és Hold- királynak, ki a kozmikus elvet testesíti meg. Ennek a rítusnak lebonyolítására szolgál az aranygúla temploma, melynek csúcsán Ég és Föld találkozik, így Angkor szimbolikus istenhegye égi és földi erők gyújtópontjává lett, s a király szétárasztotta őket birodalmára. A XI. század folyamán a Sí- va-kultuszt a buddhizmus váltotta föl Angkorban, a várost ekkor megnagyobbították, s a templom a Bayon nevet kapta. A XIV. században ismét visz- szatértek a Síva-tiszteletre. A világhegy-szimbóium természetesen érintetlen maradt. A város is megtartotta a négyzetes alaprajzot, öt kapuja volt, négy közülük a tengelykereszt végpontjain állt, metszőpontjában pedig a Bayon emelkedett. Az ötödik kapu egy párhuzamos út bejáratát jelezte, mely Kelet ' felől vezetett a városba és a Phimeanaraszhoz. A városfal négy sarkán egy-egy kis templom állt, s a ^kapukat is torony-piramisok koronázták. Ezek oldaláról óriási Lokésva- ra-fejek néztek a négy világtáj felé, minthogy a várost Avalokitésvara-Bódhiszattva oltalma alá helyezték. Rámnéz. Valóban könnyes a szeme. Valami elkao, mondom a színes, szép szavakat, s gyönyörködöm benne, hogyan világítja meg az arcát a fény: — Az egész világ röl fog tárulni maga előtt. Külföldi országokba fog elutazni, nagy hegyeket fog látni, meg tengereket. Zenét fog hallgatni, a legszebbet, amit a hegedűkön meg a többi hangszereken el lehet játszani. Festményekben és szobrokban fog gyönyörködni, meg fogja ismerni a nagy városokat, érdekes emberekkel fog találkozni ... Fölemeli a kezét. — „Fog”, „fog”, csupa „fog”, az nem jó, aminek annyi „foga” van, mint valami farkasnak — s a könnyei közt elmosolyodik. Nem hagyom magam. — Csak a bárányok félnek a farkastól. Lehet, hogy egyik napról a másikra történik valami a maga életében, amitől minden megváltozik. Lehet, hogy már holnap elkezdődik valami. Bizakodni kell. Én mindig bizakodom. Azt mondják, gumilabda-természetem van... — Az milyen? — kérdi mosolyogva. — Minél jobban a földhöz vágják, annál magasabbra ugrik — s örülök a jókedvének. — Ha eddig rossz volt, ezután jó lesz. Ha eddig jobb volt, ezután még jobb lesz. (Folytatjuk.) Fülöp János: FÜLEMÜLE BUDAPEST A Magyar Posta hat bélyeggel köszönti Budapest egyesítésének centenáriumát Az 1867. évi kiegyezés jogilag önálló Magyarországot hozott létre, ezért törvényesen is fővárossá kellett tenni az állam kormányzati, kulturális és kereskedelmi központját. Az 1872. évi XXXVI. törvény mondta ki Óbuda, Buda és Pest egyesítését, az új sorozat ezt a három városrészt mutatja be az egyesítés időpontjában és ma. Vertei József grafikusművész rajza az 1 forintos Óbudát jeleníti meg. A múlt században a templom árnyékában meghúzódó házacskákat alig látni és a Dunán lassan úszik egy gőzhajó. A második 1 forintos rajza a kerület mai képét, az új lakótelep impozáns épülettömbjeivel tárja elénk; a fejlődés iramára utal a vízen suhanó szárnyas- hajó is. Budára vezetnek a két forint névértékű bélyegek. 1872- ben még a Tabán zegzugos utcáiban botorkálhattunk volna ott, ahol most az Erzsébet-híd merészen ívelt feljáróiról a Várpalota megújult épületére pillanthatunk. A pesti Duna-part módosulását két 3 forintos címletű bélyeg ábrázolja; a jelen hazánk egyik legszebb épületével, az Országházóval és a nagy forgalmú Margit-híddal nyújt többet a múltnál. NAPTAR Szeptemberben torlódnak az évfordulók, csak a legfontosabbakról emlékezhetünk meg. Elsején lesz 33 éve, hogy a németek kirobbantották a második világháborút. A szörnyű éveket rendkívül gazdag, több ezer darabból álló bélyeggyűjtemény örökíti meg. Ezekből kiemelkednek a haza védelmét, az életüket áldozó hősöket bemutató szovjet kiadások. A történelem ítélete teljesedett be hat év és egy nap után,' amikor a japán hadsereg feltétel nélküli megadása befejezte a háborút. Újabb egy év múlva 1946. szeptember 30-án emberi törvényszék ítélete sújtotta a háborús bűnösöket a nürnbergi per ítéletével. 1802. szeptember 19-én született a Zemplén megyei Monok községben Kossuth Lajos. Arcvonásai számos magyar bélyegen tűnnek elénk, a szabadságért folytatott harca olyan megbecsülést szerzett külföldön is, hogy 1958-ban kétértékű Kossuth-soro- zatot adott ki az Egyesült Államok postája. 1944. szeptember 23-án szabadult fel hazánk első községe: Battonya. Az évfordulók és az ország teljes felszabadulásának ünnepe alkalmából az eseményre utaló emlékbélyegzők kerültek a filatelisták albumába. 29-én ünnepeljük a fegyveres erőket. Néphadseregünk napjára 1951-ben két értékből álló, a következő évben hatértékű sorozat jelent meg. Az utóbbin történelmünk nagy hadvezéreit ábrázoltuk Hunyadi Jánostól Stromfeld Aurélig. ÚJDONSÁGOK Olaszország háromértékű sorozattal köszönti a hegymászószövetség százéves működését. — Formázd a filatelistákat köszönti három bélyeggel. A gyűjtők napjára kiadott sorozat bemutatja a szenvedélyünkhöz szükséges. szinte valamennyi kelléket: a modern grafikájú kiadványon helyet kapott a nagyító, a fogazatmérő, a csipesz és a berakókönyv. — Svájc híres embereket tisztel meg öt értékből álló sorozattal.— Dánia 2 korona névértékű bélyegen mutatja be a világegészségügyi szervezet (WHO) koppenhágai palotáját, amelyet az európai bizottság konferenciája alkalmából avatnak fel. Nem szabad a hitet elveszteni. — Egy férfinak könnyű — mondja, s elhervad a nevetése. — A férfiak oda mennek, ahová akarnak. Amelyik dolgozni bír, mindenütt talál munkát, meg tudja keresni a kenyerét. Lelkes vagyok, de azért megakadok azon, hogy mindenről a munka jut az eszébe. — Ne gondoljon folyvást a munkára — mondom neki. — Nem csak munkából áll az ember élete. Pihenés is van a világon. Szórakozás. Rálegyint; — Aki teheti, az szórakozhat. Akinek nincs semmije, annak dolgoznia kell, semmit se adnak ingyen. Nyelvem hegyén van, hogy; téved. Hogy nála csúnyább, jelentéktelenebb nőket olyan módban tartanak, amilyenről ő álmodni sem képes, s miért? Igaz, az sincs ingyen, dehát... csak könnyebb az, mint maltert keverni az építkezésnél, vagy naphosszat a gazdaság földjén kapálni. Itt van minden a nyelvem hegyén, de valahogy nem tudom kimondani, mert néz. Engem néz, bánatosan és őszintén. — Igaza van — mondom, s szinte megkönnyebbülök tőle. — Igaza van Margitka. Elég nehéz az élet, tudom én is. Én sose éltem jól, pedig engem az állam nevelt és az a leggazdagabb Magyarországon. S azt is tudom, hogy ha leszerelek, semmim se lesz. Csak éppen az van bennem, hogy mire összeszednék valamit, vége az életnek. A fiatalságnak. Ezért mondom, hogv jó volna a szép- oldalát is élvezni az életnek. Melegség van a szemében, ahogy rámtekint. Nem is állom ezt a pillantást, elbújok a cigarettafüstben, s olyan szerelmes vagyok belé, mint az ágyú. Mert annyira jó lélek, hogy még telőlem is kihozza, ami ér valamit. Szólni kellene... fölállni, közelebb menni .„ Nem is tudom, hogy sikerül: ott állok mellette. Töröl - geti az orrát, s engedelmesen fogadja, ahogy félkarral átfogom. A fejét azonban elfordítja, így a haját éri a csókom. Belélegzem langyos tisz- taságillatát — — Bumm, bumm! Döngetik a pitvarajtót! Megrettenve ugrunk el egymástól. Az apja? No, állok elébe. A sárkánynak is ha kell. Margit már kinn van, de meghallom Miska basszusát is, meg egy idegen hangot. Valaki más jöhetett, biztos valami szomszéd. Vajon belát- 'tak-e...? Rákényszeríteni magam, hogy leüljek. S — bár most dobtam el a cigit — rágyújtok. A gyufaláng fölül nézek a nyíló ajtóra.. Miska az. Papirszelet a kezében. — Azonnal menni kell — mondja. Távirat a csapattól, hogy szabadságunkat megszakítják, s rögtön be kell vonulni. A dátumhoz érve Miskára bámulok ; — Ma éjfélig...? — Két napja van a postán a távirat. Nem tudták kézbesíteni. No, szedelőzköd- jünk! — Készítek enni — hallom Margit hangját. (Folytatjuk.)
