Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

Hol vannak már a biikkfaerdők ? Bükkfa szerbül: Garáb. In­nen ered Grábóc neve, a kis falucskáé, mely szinte bele- töpped a Völgység és a szek­szárdi dombok közötti résbe. Grábóc hatodik évszázada fa­lu. Haldoklása lassú. Talán nem is haldoklásnak, egyhely­ben topogásnak nevezhetnénk inkább. Csak ahogy az évek múlnak, úgy mállik-mállik a tömésházak vakolata. Kár volt kiirtani a hatalmas bükkfaerdőket? Most fafel­dolgozó üzem épülhetne a dombok alatt. Az erdőség, ha gazdagságot nem is, de biztos megélhetési forrást adna? A föld? Egyszer egy miniszté­riumi küldöttség járt a kör­nyéken. Valaki megjegyezte: „Ez a téesz nem tartozik a nehéz körülmények között gazdálkodókhoz. Példátlan körülmények között gazdál­kodik”. A lejtők és emelkedők len­dületét traktor is nehezen szuszogja végig olykor. Hát még a kombájn! Idén is kéz­zel vágták a rendet a dombo­kon. De a Grábóciak mégsem panaszkodnak. A kis község­nek mintegy három éve Mő- csénnyel együtt közös községi tanácsa van. Mőcsényben. A nagyobb falu Mező Imre Ter­melőszövetkezete az elmúlt esztendőben száz forint 'körül fizetett munkaegységenként. A lakók takarékbetétkönyvei­ben jelenleg több mint egy­millió forint fiadzik. A falut a szerbek alapítot­ták, de egyetlen sem él már közülük a faluban. Az utolsó család 1930-ban költözött to­vább. Jöttek viszont széke­lyek, s maradtak németajkú­nk. Kevesen. Ma Grábóc lakossága alig észrevehetően csökken. Éven­te egy-két fővel, legfeljebb egy családdal. Az üres házak azonban legtöbbször gazdára találnak újra. Tolna alig ta- nyányi településeiről, az Al­földről, több család költözött az elmúlt években Grábócra. A házak szomorú képet mu­tatnak. Néhol már kiszakítot-, ta az idő a valamikor festett, faragott kapuszárnyakat, meg­ereszkedett a zsindely a tető­kön, a tűzfalak vályog barná­jába fészket rak a veréb. Az utóbbi két évben egyetlen ház épült. A lakosság száma ma 410. Felső tagozatos iskola nincs. Negyediktől lefelé osz­tatlan általános iskolába jár­nak a kisebbek. A nagyobbak Bonyhádra buszoznak iskolaidőben na­ponta. A falu 132 telke közül már csak nyolcvanon van épület. Apponyi Margit a valahai grófok és politikusok oldalági leszármazottja. Ma a falucska könyvtárosa. Ezerkilencszáz kötet fölött parancsnokol. A beiratkozott olvasók száma száztíz — minden negyedik grábóci könyvtári tag. Margit néni hatvankilenc éves és pa­naszkodik: a fiatalokra. Azo­kat nem érdekli a könyv, csak a jogokon jár az eszük. Negyvenötben jött a faluba, S ide gyökerezett. Jó a leve­gő. Az megfizethetetlen. — Ha csak bemegyek Bony­hádra, — mondja — már fáj a fejem. — Itt minden olyan tiszta. Egyszerű. Egyszerű? Negyvennégyben menekültek Erdélyből. Belé­pett a kommunista pártba. Béna bátyjával Grábócon kis nyugdíjából, népművészeti hímzésekből éldegéltek. 1951-ben elkérték a párttag­sági könyvét. Nem adták töb- feé vissza. És Margit néni, aki ma pici, holló anyóka, szürke, hajjal, elment Komlóra. („Ezt mind megírhatom, Margit néni? így igaz, ponto­san?” „Miért mondanék én mást fiam, ennyi év után?”) A Kossuth aknáról minden­ki hallott. Ott dolgoztak a csí­kos ruhások, ott volt a legel­hanyagoltabb a berendezés, a legmostohább világ. A bányá­szat nem volt életbiztosítás. De ott volt a „komlói álom”. „Második Sztalinváros épül itt” — mondták hőskorában. Margit néni gépkezelő lett. Tíz éven keresztül szállt le sihtára. ötvenhatban is. — Igaz, akkor dupla fizeté­sért — mondja és mosolyog — Mert azok is megkapták a pénzüket, akik sztrájkoltak. Mi duplán kaptuk. Aztán nyugdíjas lett. Örök használatra kapott házban la­kik Grábócon. Elhanyagolt épületben, galambjaival, me­lyeket szerinte füttyel csalnak el a szomszédok olykor, ku­tyáival, melyektől mindenki fél — és szilikózisával. — Majdnem mindenkit is­merek itt. Higyje el, jó embe­rek laknak errefelé, — mond­ja. A könyvtárszobában nyir­kos a levegő. Margit néni rá­gyújt egy Symphóniára. Régebben Munkást szívtam — mondja. — Emlék a bá­nyából. Margit néni azonban ma boldog. Jó hírt hoztak a já­rásból. Uj bútorokat kap a könyvtárszoba. Lesz olvasóte­rem is. Hozzátartozik Apponyi Margit története Grábócéhoz? Ma történet a falu jelképe is lehetne. ; - : ■ : ■ v; . . 1 karítják,. két * köáfalat -felhúz­nak és kész a terem. Néhány tucat tégla elég.. A többi , he­lyett agyag is jó. Megterem néhány lépésnyire a dombol­dalban. Lesz majd a teremben két pinpongasztal, nyújtó, gyűrű és más tornaszerek — mond­ják. — Használhatják az is­kolások és a helyi sportkör is. Megható erőfeszítés. Hal­dokló falu Grábóc? e Kooperáció Előnyökkel és hátrányokkal Azért áz mégsem Igaz, hogy* a grábóci fiatalok nem szeret­nek olvasni. Margit néni túl­zott. Talán a klubterem za­varja olykor. Grábócon van a járás egyik legjobban működő KISZ-szervezete. „Könnyű harminc emberrel !” — mond­hatják a nagyobb falukból. Nen könnyebb. A lehetőségek — elsősorban az anyagiak — is arányosan kisebbek. Mi pó­tolhatná más a ' pénzt, mint a lelkesedés. Balázs Antal tit­kárt mindenki ismeri. Csinált valamit. Az ifjúsági klub es­ténként megtelik. Grábóciak nyerték az öt karika öt ver­seny vetélkedőt. Nincs sport­terem? De van egy istálló, a könyvtárépület mögött. Kita­Az ajtóban miniszoknyás fiatalasszony áll. A lakás akármelyik városban lehetne. A berendezés korszerű, a bú­torok világosak. Gáborosi Pálné a faluban született, idevaló. . — Elíhegyünk Bonvhádra, — mondja — nem fogunk itt megöregedni. — Bonyhádon mégis nagyobb a világ. Elhi­szik nekem? Nézzenek a fal­ra. Azokat ott mind a férjem festette. Tetszenek? Elküldtünk a képzőművészeti lektorátos- nak is közülük. De az én. fér­jem nem azért fest, hogy pénzt keressen vele. Mit le­het Grábócról kérdezni. Pali kőműves. Nem több, nem is akar mást. De nézzék végig a rajzait mind. A meglehetősen hullámzó színvonalú rajzok többségén izgatott égre meredő, gnómi- kusan hosszú,, extatikus vég­tagok meredeznek. Stilizált lo­vak, messzire nyúló, kérő ke­zek. És koponyába állított kis- balta egy szál gyertya mel­lett, és összeaszott, fonódott figurákkal kitöltött kép sar­kában szépen cirkalmazott felirat: „soha söbbé háborút”. A nagyszobában ott áll a televízió. De a tévé nem új­donság Grábócon," • esáknérff'-j minden családnak Van. A' nyólévan lakófíáz' közül hat- . vannégybe jár a postás az elő-',., fizetési díjért. o Sok Grábóc van Magyaror­szágon és .Tolna megyében is akad néhány? Aligha lénne igaz. A falu történelmi múlt­jával, nem sorol be a kihaló falvak közé, ahol az üres há­zakban gaz nő a kiszakadt ab­lakrámák helyén. Bonyhád légvonalban nincs öt kilomé­terre sem. Kétóránként autó­busz brummog a műúton. K. P, A hajó célja felé tart, ezen a hangsúly, ám. a zátonyok a megf éneklések ■ veszélyére fi­gyelmeztetnek. ~ A kormány Gazdasági Bizottsága 1970 vé­gén, foglalkozott a vállalatok kooperációs tevékenységével. Rámutatva:■ < anriak nagy fon­tosságára, különböző intézke­dések megtételére hívta fel az érintett irányító szerveket. Van is javulás; de még min­dig sok a víz alatt rejtőző, a haladást lassító,- a hajótest ép­ségét fenyegető szikla, ho- mokpad. S ráadásul - a hajó sem mindig arra megy, amer­re legrövidebb útja vezetne. SZERVEZÉS + FEGYELEM A szerződéses fegyelem be­tartása nélkül elképzelhetet­len a zavartalan kooperáció — hallani sűrűn a jogos meg­állapítást. Szervezés híján még, kevésbé. Sok helyen azonban még mindig ott tart a dolog, hogy magát a forgal­mat vitatják: ki mit értsen rajta? tAz iparban — ez tény ’ " e ' kapcsolatok jórésze az ómechanizmusban kényszerű­en jött létre. Kijelölés s nem gazdasági érdekek alapján. A kooperációs szervezet ennek jegyeit ma is- magán hordoz­za. Léteznek ír monopolhely­zetből keletkező feszültségek. Van < kiszolgáltatottság. S persze, szervezetlenség, rossz munka is; Két nagy csoportba sorol­hatjuk a kooperációs kapcso­latokat. Ezek: a munkameg­osztás, illetve a kapacitás-bő­vítő jellegűek, Mindkettőnek vannak egyszerűbb és bonyo- luttabbT-^'formái, :3rthHír"$S- nyíl3 egyenes, viharvert- és kanyar­gós útjai. DRÁGA '.’VtepOLOAS '''7 Természetesnek tűnik, hogy egy-egy vállalat ne termelje meg mindazt, amire készter­mék előállításához szüksége van. A nagyüzemi — nagyso­rozatú gyártás fokozatosan kialakította a specializációt, a munkamegosztás jellegű kooperációt. A Diesel-moz­donyhoz, a tehergépkocsihoz több ezer alkatrész kell. Igen­csak drága mulatság lenne, ha valamennyit — o csavaro­kat, műszereket, lámpákat, rugókat stb. — ott állítanák elő, ahol felhasználják. Újfajta anyagból, úgynevezett grabostepből készítenek aporákokat csehszlovákiai ex­portra Hőgyészen a Tolna megyei Textilipari Vállalatnál. Az üzemben szalagrendszerben gyártott ruhákból 18 ezer darabot külgeçek Csehszlovákiába Papíron sem egyszerű fel­vázolni egy-egy vállalat kooperációs kapcsolatait — szerelő tevékenységet folytató gyárak esetében száztól ezer- ötszázig terjed a partnerektől érkező különböző termékek száma! —, s még nehezebb azokat a gyakorlatban érvé­nyesíteni. Hol a kapacitás el­maradása az igényektől, hol az ingadozó; vagy éppen ál­landóan gyenge minőség, s szállítás akadozása okoz za­varokat, veszélyezteti a vég­terméket kibocsátó üzem, munkáját, hiszen egyetlen al­katrész hiánya miatt meg­torpanhat az egész folyamat; a termék „majdnem kész”, csak éppen kiszállítani, elad­ni nem lehet. VASTAGON FOG A CERUZA A kapacitásbővítő kooperá­ciókra akkor kerül sor, ami­kor egy-egy üzem önmaga már nem képes kielégíteni a keresletet. Ilyen esetekben esetleg komplett részegységek alkatrészek, szerelvények, előállítására vállalkozókkal szerződik. Veszélyforrások itt is vannak. Anyagellátási, mű­szaki, piinőségi, gondok pél­dául. Azután: ha fejlesztik a végterméket, akkor a koope- rátáknak szintén korszerűsíte­niük kell. Tapasztalható szé­les körben az is, hogy az „al­bérlők” — mivel az alkatré­szek nagyobb hányada a sza­badáras kategóriába tartozik —igencsak vastagon fogó ce­ruzával kalkulálnak, helyze­tüket az indokoltnál maga­sabb árakkal kamatoztatják. Ha ennyi a gond, érdemes egyáltalán : bajlódni a koope­rációval?- Nem azoknak van igazuk — mint történt ez a többi között az ontvénykészí- tésnél, a csavartermelésben, — akik megunva az ismétlődő bajokat, a kiszolgáltatottságot, maguk rendezkedtek be az addig ■ másutt gyártott áruk előállítására? A munkameg­osztás nemcsak a tömegterme­lés természetes velejárója, ha­nem feltétele a műszaki hala­dásnak, azaz a versenyképes­ségnek. Tehát elkerülhetetlen ELEMEZNI ÉS CSELEKEDNI *-> Népgazdasági összességben sok milliós veszteségek szár■+: mosnak a kényszerűen meg­takarított kooperációból, az ilyen módon helyben — há­romszoros, ötszörös önkölt­séggel — termelt árukból. Ke­vés a kis- és középüzem, amely kooperációs kiszolgá­lásra rendezkedett be, s ezért a nagyvállalatok legtöbbször rimánkodvak, fűt-fát ígérnek, csakhogy partnert találjanak. Akár ..egy termelőszövetkezeti kiegészítő r üzemet is. S mert a viszony már kezdetben sem az egyenrangúságra épül, ké- sőbp még; inkább, 'eltér attól; elmarad a minőségi kifogás, á késedelmes szállítás miatti kötbérezés stb„ nehogy a part­ner „megsértődjön”. Napjainkban, amikor az Üzem- és : munkaszervezés a ■ vállalatok állandó feladatává, s legfontosabb teendőjévé lé­pett elő, nagy hiba lenne a kooperációs szervezet vizsgá­latát mellőzni. A zátonyok kö­zött haladó hajó nemcsak egy- egy gyár, hanem az ipar egé­szének jelképe. Ezért az elem­zés, s a cselekvés az irányí­tás minden szintjének kötele­zettsége. A kooperáció tökéle­tesítése olyan társadalmi ér­dek, amely összhangban áll— hosszú távon — valamennyi termelői csoport érdekeivel; a hatékonyabb gazdálkodás fon­tos feltétele. MÉSZÁROS OTTO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom