Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

KÉT FRANCIA KÖLTŐ:

VALÉRY LARBAUD:

DAL A LÁTHATÓ VÁLTOZÓKRÓL

A nem-létezőt éneklem, az ősi mindenütt jelenlevőt. Csodálatos zöld csillagok kezemben;

A tenger minden szürke virágát leszedtem;

A Bölcsesség névtelen szerelméből születtem;

Az élet ártatlan mosolyát hozom,

Új vágyat hozok a világnak,

S hasonlíthatatlan rózsáját a halálnak.

Olyan vagyok én is, mint a többi;

Koldus vagyok, ki mindent megköszön;

Elszórtam mindent, amiből tanulhattam volna;

Olyan vagyok, mint a gondtalan állat;

A látható isteni Változás mozgat engem.

PIERRE JEAN JOUVE:

ÁLÉT

Ö, szép a lét. Hatalmas mint az alvilág

És tiszta mint a kék hegyek

Irgalmas mint a magas ég felhői

És biztos mint a távoli halál

örömteli mint a mélység felett átsuhanó csillag

Ki nem látta még álmai legmélyén?

De aki látta nem látta kívánja

Saját súlyától megrémülve és

Aki nem látta látja mindörökké

Aki szereti szerelem nélkül örökkévaló

Fáradt szívvel zengjük ama tökéletes csillagot

Mely áthatol a vastag köveken és jelet küld nekünk.

Csányi László fordításai.

CSANÁDY JÁNOS:

VIRÁQQAL — QRÓZIÁBA

Milyen virággal menjünk Grúziába?

Batumi zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedvesebb?

Legyen talán a szőlő levele?

Ez nem virág. Legyen jegenye?

Cseresznyeág? Szilvavirág?

Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér is fényes örökzöld.

Mégis tudok egyet, ősszel nyílik, s nem is a X'irág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, híVogatóan ég; tüskés galagonya bokra, piros gyümölcs-zuhatag, gyerekkéz- felsebző galagonya, csemeték lehelgetik dérmari levelét.

GYÜRKE ZOLTÁN:

KILYUKADT ZSEBEMET

Lányunk alszik, könnyű az álma, mintha lepke száll görcsös ágra.

Mosol, pelenka hull a gépbe, mint csépléskor dobba a kéve.

S én öblített gondjaim féltve teregetem a szél-kötélre.

Két szárnyával csapkod az abrosz: elszállsz, pelenka-szárnyú albatrosz?

S, ha már végeznél vár más dolog, a hétköznapokat foltozod.

Kilyukadt zsebemet bevarrod, hogy el ne veszítsem mosolyod.

Gyíkként fusson el tű és cérna, kedves, tisztíts meg engem Is néha...

=■ Két napra leszaladunk abirtokhoz — mondta az apja. — Vigyázz a lakásra! Nehogy valami brancsot találjak itt.

A brancs: Zoli barátai. A birtok: balatoni telek.

Úgy indult, hogy minden jó lesz. Kiskund hozta Marát, Mara szólt Böbének. Aztán jöttek a Feriék ketten és Éva, azzal az új fekete hajú fiúval. Elegen voltak a bulihoz. Zoli Marát választotta. Táncoltak, nézték a táncdalfesztivált. Nevettek. Végül teljesen lecsavarták a hangot.

Bimbam Tercsi édeskedétt némajátékával a képernyő előtt. A magnóról üvöltött hozzá a Rolling Stones.

— Neked valami fejes az apád? — kérdezte Mara. Csak így, minden bevezetés nélkül.

— Miért? Másnak nem lehet ilyen lakása?

— Nagy fejes?

— Hát olyan közepes. Gyáregységvezető.

— Hogyan bírod?

— Mit?

— Az apád fejességét! Nem lehet valami kellemes. Én már régen megszöktem volna.

Most a stopkocsiban ez jutott eszébe Zádor Zoltánnak. Mégiscsak annak a lánynak volt igaza. Pedig milyen dühös lett rá, akkor a bulin.

Gyorsan szaladták kifelé a városból. Visszanézett, kicsit csodálkozva. Egyáltalán nem fájt a szíve.

*

Alighogy elindultak a Déliből, melléhuppant a Körösi Béla.

— Mit olvasol? — kérdezte. Roppant finoman.

Zádor csbdálkozott.

— Könyvet — mondta. Elhatározta, hogy nem néz fel még egyszer.

Éjfél után mégis már vermutot ittak a büfében. Körösi fizetett a kiszolgálónak is. Az számolt és legalább tíz forinttal becsapta, ráadásnak. Zádor észrevette, de nem szólt. *

— Maga Pécsre megy, ugye? Készülődhet! — Ezt a kalauz mondja a résnyire rántott fülkeajtóból.

Zádor nem tudja, mit kellene készülődnie. Nincs csomagja. Bekucorodik a sarokba. Égnek a szemhéjai, forrók. A vonatablak sarkába vízcseppek gyűltek. Azokat nézi merően. Egy maszat bogár összeragadt szárnyakkal vergődik a lében. Szürke acélcsík szélesedik a horizonton. Kárdél a hajnal.

Elővesz egy cigarettát.

Körösi Béla megérinti a karját. — Nemdohányzó — mondja túl szelíden, magas hangján.

„Mit nyúlkál ez örökké!”

— Azért keress fel majd egyszer, jó! — mondja békíA fürdő termálmedencéje mellett, a zuhanyozóban történt. Ketten álltak két vízcsap előtt. Mindketten langyos vizet akartak ereszteni, de sehogy sem sikerült nekik. Kísérletezésük közben beszélgettek. Az egyik éppen ezt mondta:

— Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a világ legkisebb rádió- készüléke. Mindössze 120 gramm. Töltőtollba építették be. Minden rádióállomás fogható vele ... Hogy a fene egye meg, csak lángforró víz ömlik ebből a csapból !

— Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csapot balra, a hideget meg jobbra fordítani. Maga csinálja fordítva. Ami azt a töltőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szívbillentyű kapocsrakó gép, az igen! Veszélytelen lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a

Z U H

mennydörgős ... Most az enyém lett égetően forró. Majdnem leforráztam magam.

— Ez se fordulhat elő nemsokára! A fürdő vizét a jövőben gammasugaiakkal telítik. Azt remekül lehet majd szabályozni a gondolkodó géppel. Hű a mindenit, ez a víz a fagypont körül van! Most megpróbálom mind a kettőt balra fordítani... Mintha még hidegebb lenne. Abszurdum, hogy nem tudják ezt a csapot megjavítani! Hopp, azt hiszem, megtaláltam az orvosságát. Kifelé kell húzni. Maga is próbálja meg. Ami pedig a gyógyító gépeket illeti, az a szívkapcsoló gép semmi ahhoz, amit Sa- mov professzor végez. Ö már varrógéppel egyesíti a beleket. Na, ezt jól megcsináltam! A csap a kezemben

ANY

maradt. Szólok a fürdő- mesternek!

— Mondja kérem nem lehetne erl a két csapot langyosra beá'- Iftani?

— Sajnos nem. Mar többször is meg akarták csinálni, de az a sróf, ami a javításhoz ke lene, nem kapható. Tessék talán odamenni az utolsó két csaphoz. Árok adnak langyos vizet.

— De hiszen azok előtt tízen is várakoznak!

— Nem tart az sokáig. És ezenkívül ott a bejáratnál is vannak zuhanyozók.

— Onnan jöttünk. Ott is rosszak a csapok. Mégis a két utolsónál kell sorba Sününk. Na, menjünk . . . Persze a jövőben nem kell maja odamenni. Mozgó gumiszőnyegek viszik a fürdő/endége- ket mindenhová. A csaphoz, a medencébe.

a dögönyözőhöz. Természetesen nem gyúró fogja az embert masz- szírozni, hanem gép. A vendég gombnyomásra beállíthatja majd, hogy milyen erővel dolgozzon a gépmasszór.

A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég kioktatta :

— Hiába csodálkozik, bizony így lesz. A fürdőmestert es a kabinost is gép fogja helyettesíteni.

A fürdőalkalmazott vállat vont, és a két férfi az utolsó előtti csaphoz cuppogott. Beálltak a sorba, vártak és amikor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezdtek beszélni, hogy meghódítottuk o Holdat, sőt most már a Venus rtopos oldaláról is közvetlenül kapunk híreket.

A másik is fellelkesédett:

— Csodálatos ez a mai technika: Na, rv történt? Ott sem folyik a víz?

PALÁSTI LÁSZLÓ

tőén Zoltánnak, — Mi Miter

san jó barátok lennénk.

Zádor bólogat. A ronda, állomás környéki bérházakat nézi. Minden város egyforma. Akár Győrött, akár itt.

Az állomásépület sarkáról visszapillant. Körösi Béla derékig kihajolva integet az ablakból.

Kádár Péter:

Majdnem

„Micsoda mosolyt”

Két cím van Zádor zsebében. Az egyik ezé a nyálas alaké. Majd egy hét múlva ráakad és akkor eldobja. A másik a KISZ-titkáré a Déliből.

*

— A KISZ-titkárt keresem

— mondta a forgalmi irodában.

— Nem látja, hogy ide tilos a bejárás? — fogadta egy vasutas. S csak mikor Zádor nem mozdult, akkor kérdezte meg:

— Mit akar vele?

— Nagyon fontos. A titkár egész biztosan Örülni fog.

— Az Ilikét keresi? — kérdezte a kalauzlány, aki az utolsó mondatra lépett az irodába. — Gyere — mondta Zádornak — megmutatom!

— Ilike, ez a fiú keres. Ismered?

Kínos pillanat volt.

— Ne dobj ki — kérte Zádor. Nagyon vadat akarok kérni.

— Micsodát?

— Vadát. Kétszáz forintot.

— Felgyorsított. — Az első keresetemből megadom, Pécsre szeretnék utazni.

— Miért pont Pécsre? Nem értem.

— Én sem. Munkát akarok vállalni ott.

— Másutt nincs munka?

— Nem vettek fel az egyetemre és... De nem mindegy? így döntöttem. Nem akarok otthon élni és kész.

:— Pesti vagy?

— Győri.

— Eddig mivel jöttél? Na jó, kiveszünk a kasszából kétszáz forintot. Nem kell elismervény. Úgyis elküldöd.

— Rendes vagy.

A lány felállt a kézfogáshoz. Alacsonyabb volt Zá- dornál egy fél fejjel. Vékony, szőke. Zádor úgy emlékezett, hogy nagy barna szemekkel. De biztosan tévedés. Kéknek kellett lennie.

*

Hideg van, az állomás szemetes. Végiglátni a Zsolnay utcán. A szemetet karikába hajlítja a szél. Kenyérszállító autó áll meg a közéiben. Zádor figyeli, amint cipelik befele az árut a boltba. A kenyerek, zsemlyék szőkék. A vastepsik felett remeg a levegő. t

Zádor bemegy a boltba és

vásárol tíz kiflit. Meleg, ropogós. A vékony, keményre sült réteg felsérti a szájpadlását.

«

A munkaközvetítő iroda előtt rajta kívül csak egy lány vár.

— A tejiparihoz megyek — mondja. — És te?

— Én is! — mondja kapásból Zádor. Meg van győződve róla, hogy az lesz a legjobb. Miért né?

De a munkaközvetítő vitatkozni próbál.

— Magának érettségije van! Várjon, akad itt jobb foglalkozás is..

Zádor dühös lesz.

— A tejiparihoz — mondja.

— Azt és semmi mást.

— Belső munkára?

— Vagy külsőre! — válaszolja Zádor találomra. — Ott mi lehetek?

— Kocsikísérő.

— Oda közvetítsen!

Az utolsó győri napon tors

tént.

Délelőtt telefonált az apja

— Halló! Most mondja anyád, hogy nem vettek fel az egyetemre. Még nem szabadna tudnod, de Jóska bátyád megkérdezte fenn. Szóval nem vették fel. Nulla pontjaid Is vannak. Hogyan csináltad? Pedig tőlünk volt nyomás- Ránk nem lehet panaszod!

— Aha — mondta Zoltán.

— Az csak természetes.

Letette a kagylót, öt perc

sem telt el, s újra csörgött a készülék:

— Ide figyelj, te taknyos! Nekem ne csapkodd a telefont! Te tehetsz mindenről. Különben nincs semmi baj. Egy évet dolgozol és kész. Beszélek Janival. Hozzá kerülhetsz a szerszámiparba. Az jó hely, fehérköpenyes.

Este a vacsoránál temeted volt a hangulat

— Nem lehetne pótfelvételi« vei? — mondta - az anyja. — Mégiscsak be kellene juttatnod a gyereket valamilyen iskolába!... Zoltán! — Hová szaladsz? Azonnal ülj vissza az asztalhoz! Mit képzelsz te tulajdonképpen ?

*

Zádor Zoltán naponta hajnali kettőkor kezd a Tejipari Vállalatnál. Egy hét alatt felhólyagosodnak a tenyerei. Repedt lesz minden ujja, mint a fakéreg. A boltokban a pultra előre kiteszi a pénzt, hogy ne lássák.

Néhány napig nincs szobája. Az öltözőben ágyaz. Egyszer hivatják az irodába.

— Gondoljuk nem utasítaná vissza, ha kiutalnánk magának egy kis segélyt. Vagy előlegét?

— Előleget — mondja Zádor.

*

Még aznap keres egy szobát. Az albérlet nagyon tetszik. Egyetemista a társa.

— Jövőre én is jelentkezek

— monja Zádor. — Újra.

—— Nem zavar, ha éjszaka tanulok?

— Semmi sem zavar — ígéri Zoltán. — Én meg majd olvasok. Rámfér.

Ezen az estén Zádor levelet ír a szüleinek. Hogy rendben van, sikerült minden. Megírja hol van, teheti. Ezentúl itt fog élni, Pécsett. Azt már nem írja ki, hogy a saját érejéböl. Az a lényég, tudják úgyis. Hiába mondták otthon örökké, hogy ők majd mindent elintéznek. Neki ne intézzenek el semmit ! Elege volt az intézkedésekből. A Jani bácsi, a Feri bácsi, a Tóni bácsi, kisfőnök, nagy főnök és a többi ELINTÉZŐ. Aki segít. Hiszen csak egy szavukba kerül. Intézkednek. S közben mi marad belőle?

*

Négy nap múlva délután, fáradtan baktat hazafelé a tejipariból. Egyszerre csak észreveszi az apját. Mellette áll a sógora. És az anyja is. Félkörbe fejlődnek, élállják az utat.

— Szervusz fiam — mondj az apja. „Fiam!” így talá még sohasem szólította idáif

Zádor szaladás helyett a?. mondja:

— Csókolom.

És beül a kocsiba.

Kifelé haladnak a városbo. Apja hármasba kapcsol. Rá térnek a pesti műútra. Zádo bámulja a tájat.

— Maradt itt valami hol mid? — kérdezi végül a: apuka és megreszeli a torka:

— Hajnalban munkába ke! állnóm...

— A munkakönyved majd elkérjük levélben. Megbeszéltem Janival. Minden el van intézve. A szerszámipariban fogsz dolgozni. Jó hely.

Hallgatnak Pécsváradig.

Csak akkor szólal még az anyja. Hangja slróis:

— Uramisten, mit tettél velünk? Hát nem volt meg otthon mindened?