Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
VárUonyi Nándor: A MANDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek Díjkiosztás Lezajlott a döntő, kiosztották a díjakat s ezzel végétért az idei slágerfesztivál. Tavaly egy édeskés, érzelgős dalocska nyert, idén egy keményebb, kiabálós, jövőre bizonyáradé ne legyünk rosszmájúak, hiszen egy sereg külföldi szakember ült a zsűriben, s hozta meg a döntést. A slágerek ürügyén teljesen felesleges a kultúra védelmében mennydörögni, de ha most nekiállnánk a győztes dalok zenéjét, vagy szövegét elemezgetni, óhatatlanul valami ilyesmi kerekedne ki belőle mégis. Nem azért, mert a kritikusok túlzott igényeket támasztanak a slágerekkel szemben ■— ahogyan ezt a zsürielnök felpanaszolta —, hanem azért, mert a sláger nem mérhető sem zenei, sem költői mércével, lévén tömegfogyasztásra készült ipari termék. Ez nem értékítélet, tény. A fesztivál előtt már tízezres példányszámokban kapható volt az énekesek fényképe, a dalok kottája, szövege és lemeze, a fesztivál alatt a rádió állandó ismétlésekkel sűlykolta bele a hallgatókba az új dalokat, s végül a zsűri külföldi tagjainak szakmai összetétele — rádiós, tévés, könnyűzenei osztályvezetők, fesztiváligazgatók, koncertrendezők stb. — semmi kétséget sem hagyhat afelől, hogy ez a döntő legalább annyira slágerbörze volt. mint fesztivál, vagyis az eladást szolgálta. A zsürielnök büszkélkedett is a növekvő külföldi sikerekkel, amelyek még növekedhetnének, ha még jobban kidomborodnék, úgymond, slágereink nemzeti sajátossága. Viszolyogtatő ez a nemzetközi ambíció. Zenetörténeti tény. hogy szórakoztató zenében már voltunk „nagyhatalom”: operettben. Az is tény. hogy ez az Offenbachhal és Strauss-szal kezdődött műfaj Lehárral és Kálmánnal süly- lyedt a legmélyebbre, olyan mélyre, hogy _ utána már csak a megsemmisülés következhetett, a műfaj kipusztulása, átadta helyét a musicalnek. Az a fajta szórakoztató zene, amelyet a pesti sláger is képvisel, ugyancsak hullafoltos már. új műfajok taszigálják lefele a trónjáról. Ismét mi legyünk az utolsó mohikánjai? Inkább a sírásói. Ne felediük, hogy a szórakozás és a szórakozottság közös eredetű szavunk. S a szórakozott azt jelenti: szétszórt figyelmű. A szórakozás tehát olyan tevékenység volna, amely szétszórt figyelemmel is végezhető, nem kíván elmélyülést, összpontosítást. Naponta ezernyi sokk ér bennünket, a munkában is kifáradunk. Figyelmünk ellankad, szétszóródik: szórakozottak leszünk. Ezért munka után joggal szórakozni kíván a segédmunkás és az egyetemi tanár. A sláger is szórakoztat: szétszórt figyelemmel, félfüllel is hallgatható, nem kíván elmélyülést. Ez kellemes dolog. Sok egyéb mellett azonban van egy nagy veszélye: passzívvá teszi az embert, leszoktatja a gondolkodásról, főleg, ha valakinek kizárólagos táplálékával lesz az effajta szórakozás, mint például azoknak a slágerbolond fiataloknak, akik rádión, magnón szinte kizárólag ezt hallgatják, reggeltől estig. Ezért sem volna helyes, ha a nemzeti dicsőség forrásává magasztosítanánk a slágert, s kulturális exportunkban előkelő helyre kerülne. Rádiónk-televíziónk — igen helyesen — hétköznapi műsorrá minősítette a dalfesztivált, az ünnepek eseménve a Páva körök bemutatója lett. Teljes mértékben egyetértünk ezzel a minősítéssel. (homoródi) 8. Mindez alig kíván magyarázatot. Az őstenger köpülése eurázsiai motívum: a világ, „Föld” megszilárdulását jelzi, összesűrülését a kaotikus ős- anyagból. (V. ö. Vászuki kígyókirály szerepével.) Vámos a világ hétszeres megkerülését a köpüléssel, pörgetéssel, forgóssal azonosítja. A magam terminológiája szerint itt jelentkezik a mandala-szimbó- lum a magyar mesében. A világhegy neve „havas", „üveghegy”, „■rengeteg havas", „égmagas”, földrajzi meghatározása: hetedhét országon túl van. [V. ö. hét földrész, hét övezet, hét szféra.] A „havas" az Óperenciásnak, az örök végtelen tengernek partján emelkedik, s amikor a mese rajta túl helyezi a cselekményt, ezzel azt jelzi, hogy egy másik világon lejátszódó eseményt mond el, — írja Vámos. A legfontosabb ismétlődő mozzanatok a következők: 1. A mesehős a „havasba” megy; ez a havas a meseszöveg egyéb motívumai alapján, feltehetően valamely mitikus cselekmény helye. — 2. Az „égmagas” a „havas” tetején van a „lap- pancs” [csapóajtó], mely az alsó világba vezet. Ugyancsak a havasban van a „nyugvás helye” és a vadászat. — 3. A havas tetején szabályos szakrális táj van. — 4. A havas topográfiája: hat havas + a hetedik havas. [Utóbbi a világ közepe, s rajta az életfa.] — 5. A havas tetején a szakrális táj kiegészítője, építészeti elemként, a vár. Megjegyzem: a vadászat á Világhegyen szintén eurázsiai köztulajdon, a kínai és japáni mesétől a magyarig mindenütt felbukkan. Kozmikus értelmű, jelképes szertartás, a világfény születését és napfordulót ünnepli. Az ünneplés hetekig tartott, a vadászat helye az egész ország, részt vett benne az egész nép, minden fegyverfogható férfi vadászott, katonai rendben, azaz praktice hadgyakorlat volt, készülés a háborúra. De a mitikus világhegy mellett egy-egy dombnak is szerepet kellett játszania a türk népek állami életében. Alföldi András idézi egykorú forrásból : mikor Hiszan kalifa (i. sz. 724—774) Mohamed vallására akarta téríteni a türkök ka- gánját, emez a kalifa követet „kora reggel egy dombra vezette”, s a zászlós jeladásra különböző irányokból lovasokat gyülekeztetett a domb lábához. Ez a színpadiasán megrendezett jelenet, Vámos kétségkívül helyes nézete szerint, hátteréül szolgált a kagán feleletének, mellyel elutasította a kalifa kívánságát. A jelenet magyarázata: a világhegy előtt eljátszott cselekmény kellett ily sorsdöntő kérdés megválaszolásához. Tegyük hozzá: a domb minden bizonnyal a birodalom középpontját jelentette, s így a világét is, a felállított lovascsapatok pedig á négy fővezérnek, „a világ négy oszlopának” seregei voltak. A kagán tehát e jelenettel a maga „mennyei birodalmának” rendjét, a kozmikus rend földi mását mutatta be a kalifa követének. Ezek után aligha kell bizonyítanom, hogy a magyar fejedelmek, türk eredetűek lévén, szintén a négy világtáj urai voltak, fővezéreiket a világ négy oszlopának nevezték, s a mi koronázó dombunk azonos a türkök országdombjával. Rítusa nálunk maradt fenn legtovább: 1916-ig. Ezer évig élt a keresztény éra alatt, földjét (eredetileg) az ország 72 vármegyéjéből hordták ösz- sze, a fejedelem-király fehér lovon (Nap-állaton) felkaptatott rá, s a világ négy tája felé suhintott „isten kardjával”. (Az Árpád-fi fejedelmek díszkardját Attila kardjának nevezték, Salamon király anyja Bajor Ottónak ajándékozta, a német—római császárok ezt övezték fel a koronázó szertartáson.) A dombot illetően Ahony- musnál találunk egy figyelemre méltó helyet, Ipolyi Arnold is kiemeli: „Árpád vezér és vitézei erre járván, Szent Márton hegye [Pannonhalma] mellett tábort ütöttek, és Sabaria forrásából mind maguk, mind állataik ittak vala; és felhágván a hegyre, és Pannónia földjének szépségét látván, igen vigadtak vala”. A forrást, mint Ipolyi megjegyzi, még sokáig ,,/ons sacer”, „caput Panniae", azaz szent forrás, Pannónia Kútfeje néven emlegetik; a magyarok forrásoknál áldoztak, s’ta- *lán e réven vagy a hagyomány mélyítő ereje folytán tapadt hozzá a szent jelleg. Viszont nem kétséges, hogy a pannonhegyi „vígadás” áldomást, áldozati ünnepet, szertartást jelent. „E kifejezés [nimis laeti facti sunt] — írja Ipolyi — többször így aZ áldomás mellett használva a Névtelen Jegyzőnél, igen megfelel az áldomá- si vendégeskedésnek, lakomá- zásnak, mely a pogány áldozatokat közönségesen [rendszerint] követé”. Azaz itt is 8. — Meg sem köszöntem a reggelit — mondom udvariasan. — Hogy annyit fáradt,.. Hordja a zsírt, a szalonnát... — Ne nekem köszönje, hanem a disznónak.» — ? — ...az többet fáradt vele, mert az többet hordta — s nagyot nevet. Aha. Ez éle volt. Van is benne igazság. Elmosolyodok én is. — Jól áll magának, ha nevet — mondja Margit, s rajtam a szeme. Ejha! Most kellene indítani valamit — de éppen a víg szeme tart vissza, amelyben nincs semmi játék, vagy kacérkodás, csak afféle rámbámulás. Amitől — hülye dolog — állatkerti lakosnak, egzotikus valakinek érzem magam. — Kimehetne kicsit levegőzni — mondja a lány és vállon taszít barátságosan. — Hadd csinálok itt rendet! Jó Ötlet. Keresem a köpenyem, nem akad szemembe, biztos nincs hideg.. No, egy kis tréfát: — Hát akkor... jó munkát. Ha bejövök, körletvizitet tartok. —* Azt nyugodtan tarthat — feleli harciasán. Sietve eltűnök. A pitvarban szemközt vág a hideg, de a lendület kivisz, — nahát, mirelit a yilág! A levegő valósággal csikorog, úgy áldozati ünnep nyomára bukkanunk, s e kettő együtt megmagyarázza a Mons Sacer Pannóniáé • (Pannónia Szent Hegye) elnevezést. Vajon ez volt-e a honfoglalást befejező ünnepi szertartások országdombja? — Fehérvárról Móron át visz a legrövidebb út Pannonhalmára, föltehető, hogy ezen járt I. István, s ha mi is ezt követjük, már messziről szinte megüt ^ a hármas tagolású hegycsúcs látványa, a középsőn a kupola koronájával s rajta a kereszttel: a magyar címer hármas halmának pontos mása. Vagy eredeti mintá- jal A hármas hegy Vagy halom csak később került a magyar címerbe, de a hagyományok szívósak, viszont nem könnyen osztogatják a „sacer" jelzőt. A sacer nem jámbort, szentet (sanctust) jelent, hanem megszenteltet, szent jellegűt. szakrálisát. A mons sacer tehát szakrális hegyet: ez volt Pannonhalma. Nem a Tátra-Fátra-Mátra. Az Árpádoknak csak lándzsás evepű- őrzői jártak a Tátra táján, a Szepességben, s bizonyos, hogy a királyok nem a Kárpátokban kerestek címerhalmot. A domb hagyományos sze- rene másutt is feltűnik történelmünkben. Mikor II. András Fehérvár mellett kiadta az aranybullát, pecsétjén feje köré tétette az Ég-király kozmikus jegyeit: Napot, Holdat, Csillagot. Ugyanott dombot is emeltek, s bizonyára nem puszta kedvtelésből. (Folytatjuk.) kucorodom össze, mint az aszalt szilva. A dohányfüst, amit kifúvok, a leheletemtől kövérre vastagszik. Rendcsinálás ide vagy oda — én megyek vissza, majd elálldogálok Valahol-. ...a dög! A nagy fehér kutya! Borjú nagyságú. Nem is tudom, hogy feledkezhettem meg róla. Nem láttam, azt hittem, elvitték a gazdái. Vagy hogy elment vadászni. Ott áll köztem meg a tornác közt és a fehér csimbók- jai alól fenyegetően néz. Morog. Egyet moccahok, jobban morog. A fehér fogai fölött feketén vonaglik az ínye. Világéletemben rühelltem a kutyákat. Nem tudom, miért, azok is engem. Véneken nem volt; mikor Szomolnokra érkeztünk, elsőnek a kutyákat láttam meg, három rusnya féreg, habzott a pofájuk, hörögve szívták be a levegőt. Ezért léptem le az emeleti ablakon át, az esőcsatornán, istenkísértés volt, de én az udvar felé rjem mentem volna a nagy istennek se, a kutyák miatt. — Ne csináld — mondom a kutyának bizonytalanul. Ettől csak erősíti a morgást. Még jó, hogy nem ugrik nekem, fölzabái nyomtalanul, még a véremet is fölnyalja. — Kutyavári — mondom. Hülye vagyok, a nevét se kérdeztem. Margitnak kéne szólni, hogy parancsolja eL , » ■ Nem szólhatok. Eléggé leégettem már magam három- szor-négyszer, más se hiányzik. Fütyülök egyet a kutyának. Próbából. Megbillenti nagy füleit S mintha enyhülne. Fütyülök. Höl így próbálom, hol úgy. Figyelem, melyikre reagál. Hat. Akármi legyek, hanem hat. Már nem morog, még a fejét is hátrahajtja. Mint aki figyel. Csak ne lenne ilyen átkozott hideg! Zsebre vágom a kezem... ...rögtön morog. A fogát mutogatja. Trillázok, erre megenyhül. Ésszel kell eljárni. Fütyülök, s közben megkerülöm őkéimét, belépek a tornácra, onnan meg be. Nekiugorhat az ajtónak. Vagy a faromnak. Azaz annak nem. Előkeresek egyet a produkcióim közül, s megpróbálok oldalozni. Ez nem smakkol neki. Elzárja a szögeit, morog. Fütyülnöm kell hát, s kigondolnom, mi legyen. Elóbb- utóbb a lánynak is ki kell jönnie, úgy adom majd elő a dolgot, mint valami jó viccet. Hogy — még ilyet! — meg — ejnye-ejnye! Csak addig megvesz az isten hidege. Itt fagyok meg az udvaron, a pofám füttyre állva. De mozdulni nem lehet, rögtön támadni akar a kutya. Muszáj fütyülnöm. * Berámázni az ilyet, mint én! teljesen meg vagyok zavarodva. Miskán látszik, hogy kiröhög, én meg baktatok mindenütt a nyomában, a kutya miatt. Mire megjöttek, keményre fagytam, ő mentett meg. Órákig tartott, mire kiengedtem. S akkor jött a meglepetés. Nahát, ez a lány!... Nem akarta fölfogni az agyam, hogy tizenöt kilométert akar lovagolni, az apja meg a bátyja pedig hagyja, csak ülnek, azt hittem, hülyéskedik. Akkor ugrottam csak ki, amikor a lány már a nagykendőt babrálta a mellén — nem jó azt énnekem nézni. Épp akkor vezette ki Miska a lovat, már föl is nyergelte, mondtam neki: — Elengeditek egyedül? — Nem egyedül engedjük el, hanem hárman... Erre csak nyeltem egyet, mert az anyját, nyugodjék csak-csak nem emlegetem. Néztem, ahogy följebb veszi azt a szíjjonlógót, lábvasat, vagy mifenét, csóváltam a fejem. Közben csapódott az ajtó, jött Margit nevetve, se szó, se beszéd, föllépett a Miska térdére, csak néztem, félkézzel elkapta a ló nyakát, félkézzel meg a nyerget, a szoknyái megkavarodtak, a térde fölött megvillant a combja fehérje, s már fönn is ült a lovon. Elkaptam a szememet, ő meg hetykén leszólt nekem valami kis süketséget, aztán úgy elvitte a ló, mint a mesében, és én ettől kezdve olyan tiszta hülye vagyok, a Patyolat-reklámnak Öt hattyúnál jobb lennék. Ez az én barátom meg hozzáfog ganézni ! Kicsit megszédültem én azoktól a comboktól. Az istálló hatalmas, van benne két széles farú ló — tisztára a laboros, így hátulról, mindkettő, erről jut eszembe, a fényképem Miskánál maradt —, aztán a hátas üres helye, aztán meg hárorp fejőstehén, mozog a pofájuk, tán rágógumit zabáinak. A lábuk közt ide-oda járkálnak a tyúkok, a gombsz.emük engem fürkész, ahelyett, hogy a trágyát szemelnék. Kedvem volna lehúzni és közébük vágni a csizmámat. (Folytatjuk.) __ F ülop János: FÜLEMÜLE
