Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

Yárkonyi Nándor r A MANDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 5. [.. .1 A Dzsambu dvipa szi­get-földrész [Ázsia] nevét a Dzsambu-fától [Életfától] kap­ta. A gyümölcsök, miket ez a fa terem, oly nagyok, mint az elefánt; midőn megérnek, le­hullanak a hegy tetejére, és nedvükből támad a Dzsambu- folyó, vize [életvize] italul szóigái a vidék lakóinak, s ennek az italnak köszönhetik, hogy örömben és tökéletes egészségben töltik életüket, nem bántja őket izzadás, rosszillatú kipárolgás, sem roskatag aggság, sem testi fo­gyatkozás. [Paradicsom.] A folyó párjain elterülő föld a vizet felissza, a szelíden fú­vó szelek kiszárítják, s ékép- pen arannyá válik, melynek neve Dzsambunada; ebből ké­szítik a Sziddhák [lakosok] ékszereit. [.. .7 „Meru tetején áll Brahmá széles városa, tizen­négyezer mérföldre terjed és nagyhírű az Égben; körülötte a négy sarkponton és a köz­beeső helyeken fekszenek Indrának és a szférák más :urainak pompázó városai. Brahmá székhelyét a Canaá folyta körül, Visnu lábából ered, s megöntözi a Hold szféráját, majd e helyen le­hull az Égből, s miután fneg- kerülte a várost, négy naay folyamra szakad, melyek kü­lönböző irányban folynak szét. E folyók: Szita. Alakananda, Csakszu és Bhadra. Az első a Meru keleti oldalán álló, ala­csonyabb csúcsokra hull. s át­szelve Bhadraszva földiét, az Óceánba torkol; az Alakanan­da Délnek tart, Bhárata or­szága rindia] felé. s a tenger­be ömlik, miután hét ágra oszlott. A Csakszu szintén a Dolgozókat felvesz A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 15 éven felüli lányok részére! A betanulási idő 1 hónap. Kereset: 1700—2100 Ft a betanu­lás után. Vidéki lányok részé­re szállást biztosítunk. Cím: PIV. Lőrinci Gyár Budapest, XVIII. Gyömrői út 85—91. (17) Felveszünk KŐMŰVESEKET, ÉPÍTŐIPARI SEGÉDMUNKÁSOKAT, építőipari könnyű- gépkezelőket, 16 ÉLETÉVET BETÖLTÖTT NŐKET betanított szövő munkakörbe. Jelentkezés: a szövetkezet központjában, Szekszárd, Rákóczi u. 15. munkaügyi csoportnál.' (302) Azonnali belépéssel felveszünk fűtőt Fizetés megegyezés sze­rint Jelentkezni lehet a SZESZIPARI VÁLLALAT | telephelyén Szekszárd, Bogyiszlói út. (265) tengerbe szakad, tovahalad­ván a nyugati hegységek közt és Ketumala földjén: a Bhad­ra pedig Uttara tájait öntözi, és az északi Óceánba folyik”. Ennyi elég idézetül. Tudni kell, hogy mint min­den igazi ősregének, a Meru- mitosz összes mozzanatának kétféle értelme, jelentése van: az egyik történelmi, földrajzi azaz reális, más szóval exoté- rikus, vagyis közérthető; a másik: elvont, metafizikai, ok­kult, más szóval ezotérikus, azaz csak a beavatottak által ismert. Földrajzi és csillagá­szati értelemben : Meru — mint mondottam — földleírást ad, azaz a Földgolyót jelenti. A Visnu Puránában olvassuk: „Meru északi és déli tája olyan, mint a homlok [gömbfelületű]... a Föld egyik fele Meru déli részén van, a másik fele az északin, és ezen túl [a Föld túlsó felén, az an- tipoduson] fekszik Puskára”. A Föld hét övezetre, föld­részre oszlik, nevüket felso­roltam, melyekre vonatkoz­nak, nem tudható. Dzsambu- dvipa, a „középső” föld nyil­ván Ázsia, az „Északon túl fekvő” Puskára bizonyosan Amerikát vagy egy részét je­lenti, mert Pátála hét dvipá- jának egyike, emez pedig Dzsambu antipodusa, a túlsó 5. Én aztán megmutattam ne­ki, hogy bennem mi lakik. Máig törheti a fejét, hogy lép­tem olajra. Persze a szökésem őt igazol­ta. Szinte hallom, ahogy mond­ja: „előre láttam, elég volt rá­nézni, egy determináltan zül­lött egyéniség...” Mindegy. Túl vagyunk rajta. Kár vele foglalkozni. Rég volt, tán igaz se volt. Csupa izzadság vagyok, ér­zem, tapad rajtam a göncöm, ez a ló meg csak törtet előt­tem... Ne legyünk igazságtalanok. Ő töri a havat. Neki is elege lehet. Miért nem állunk meg? Én leállók egy cigire. El nem tévedhetek, megyek a nyomá­ban. — Miska! Hallod? Én rá­gyújtok! Hátranéz, rögtön meg is for­dul. Verejtékes a képe. — Mindjárt otthon vagyunk. Ne állj meg, megfázol. — Akkor megfázom, bumm! Nem szól, csak áll előttem. Kerek szeme van abban a nagy képében, alatta a bajusz, olyan, mint a fóka az állat- kertben. Én mindenesetre rá­gyújtok... ...ezt várta. Hogy zsebbe nyúljak. Elkapja a karom és maga elé lódít: — Ha megállsz, szétverlek, darabokra. Fülemüle! Ne lin- keskedj itt nekem! A pofád már fehéredik, megfagysz. Életében nem beszélt eny- nyit. S ahogy a táj szólásával azt mondja: „ne linkáskádj”! Röhögnöm kell. Hanem ez a fehéredés... Melegem van, de a képem valóban szabad... — Az arcom akkor is kinn van, ha megyek, nem? — De. — Hát akkor? Hogy lehet védekezni a fagyás ellen? — így — mondja röhögve és ad egy nagy pofont. S röhög, fordul, indul. ,^. . földteke. Pátála egy másik dvipája Atala (a Fehér sziget), ezt Atlantisszal szokták azo­nosítani, de valószínűbb, hogy Sanka-dvipa jelöli az Atlanti­óceán elsüllyedt szigetét. A dolog ezotérikus oldalát tekintve, tudjuk, hogy Pátála a „verem” is, az Alsó világ, az újjászületés helye. Ide szállnak le a beavatandók, s ezért kellett Arjunának „le- szállania”. Pátála mélységeit „az új Nap fénye járja át”, s ennek dicsőségébe jut az újon- szülött”, miután átment az „üsző” méhén. Ez a leírás a beavatás rítusait jelzi a szo­kott képletes módon. Az üsző, Surabi, Visnu szent állata, a „bőség borja”, a „tej és alud- tej forrása” a teremtéskor a Tejtengerből „extraháltak”, s innen ered a szarvasmarha vallásos tisztelete Indiában. Pátálán Vászuki, a nagy kí­gyóisten, Nága-déva uralko­dik. a hindu pantheon kígyó alakjában ábrázolja; vele csavarták körül és pörgették az istenek és aszurák Man- dara hegyét, amikor a Tej­óceánból az amritát, a halha­tatlanság italát köpülték. Vá­szuki. a kígyó itt megint az okkult, beavatott tudást jelen­ti. — Te nagy baromállat! — mondom. A fülem belecsön- dült, akkorát adott. — Gyere, osztán add vissza! — röhög. — Isten bizony a kezem se emelem föl, vissza­adhatod! Tetézve! No, annyit elért, hogy csak- csak elindultam. Tahó gyerek, durvák a viccei, de nagyon jó srác. Másfél éve a barátom. Bárdolatlan kicsit, de én azért sokat csiszoltam rajta. Jól jött ez a kis szusszanás. Ha megint kileszek, megint bedobok valamit, megállunk. Egész szürke már a hó. Be­esteledett. Itt tipródok a hó­ban, ahelyett, hogy a srácok közt nyomnám a sót a műsoros esten, a jó meleg laktanyában! Egyenruha ide, egyenruha oda, én azért csak más vagyok, mint a többi. Ott volt a gya­korlat, a háromnapos, amikor bált rendeztünk a faluban. Melles Gyuri jóképű srác, nem vitatom, Kadarabekről még az újság is írt, sportember, má­sok is vertek engem vállbán, vagy centiben, mégis — ki kö­rül álldogáltak a helybeli bi­gék? Fülemüle körül. Kinek mondogatták, hogy jópofa, meg aranyos, meg a társaság lelke? Fülemülének! Mikor be­dobtam egy-két füttyszámot, olyan csönd lett, mint a temp­lomban, utána meg taps, akár egy taggyűlésen! Most meg itt kínlódok. Dögfáradt vagypk. Remeg az inam. — Miska! Hallod? Miska! — Mi van? — Messze vagyunk még? — Félúton. — Miii? — csak kukorékol­ni tudok. Hátranéz, röhög raj­tam, azt mondja; — Ne izgulj. Én már látom a füstöt. Homály van körülöttünk, ő meg... — Látod te a... Nem folytatom. Egyrészt fél­árva, csak a faterja él, más­15 évvel A lap vezető helyen közöl­te, hogy lakásépítési ankétot tartottak a városi tanácson, melyen több mint száz érdek­lődő hallgatta meg az AGRO- TERV két mérnöke találmá­nyának ismertetését. Az új építési módszer szerint „a munkák megkezdésétől számí­tott hat héten belül készül el teljesen egy-egy ház” — mint a beszámoló írja, megjegyezve, hogy a tanács tervé szerint az új házhelyeket a város délke­leti részén adják ki. Egy másik beszámoló szerint Csatáron lesz a Borforgalmi Vállalat kadarka-készítője, s az italos emberek nyilván örömmel olvasták azt is, hogy augusztusra újabb 700 hektó sörre kapott pótkeretet a me­gye. „A borkedvelőknek már nem mondhatunk ilyen jó hírt — folytatja a beszámoló — mert borból nem áll annyi rendelkezésre, hogy mindenütt korlátlanul legyen. Ellenben tömény szeszből mindenki any- nyit ihat, amennyit tud, illetve amennyit akar." Feltehetően többen éltek is ezzel a lehetőséggel, s azt is nyílván örömmel olvasta min­denki, hogy „a megyében szin­te kivétel nélkül minden falu­ban nagy mennyiségű húst hoznak forgalomba az ünne­pekre”. részt meg képes, megruház itt a hómezőn, tavaszra találják meg a hullámat. Megérzem a hideg szorítását a homlokomon, ahol a sapka már nem takar. Csak jó ez a fülvédős sapka, ha ez nincs, úgy töröm le a fülem, mint ebédnél a kenyeret — Ne hülyéskedj, mi a hely­zet, sokat kell még menni? — Innen a második domb. — Nem hazudsz? Válasz helyett fordul, me­gint nekimegy a hónak. Az ő sál ja is csupa fehér, fagyott pára. Klassz srác, ha meggondoljuk, az lett volna az igazság, ha félúton ő, félúton meg én töröm a havat, s végig ő ment elöl. Ha én megyek, akkor mi Van? Itt döglök meg. így is kivagyok teljesen. No, ha igaz, hogy a második domb... Lassan fölérünk az elsőre. Nézek, sehol semmi. Sírni tudnék. — Hazudtál, te dög!..! ezelőtt ? A 15 év előtti ünnepségeken egyébként munkás-paraszt ta­lálkozók voltak, aratóünnepé­lyek, táncvigalmak, Zombán pedig ezen a napon avatták fel az újjáépített művelődési há­zat, amelyet Arany Jánosról neveztek el. Lesz-e tizenharmadik havi fizetés? — ez a kérdés foglal­koztatta a Bonyhádi Zománc­gyár dolgozóit. A beszámoló megállapítja: a mérlegbeszá­moló gyűlésen nemcsak arról beszéltek, hogy általában ho­gyan gazdálkodott a vállalat, milyenek a termelési, gazda­ságossági mutatók, hanem ar­ról is, hogy az eredményekből mi jut közvetlenül a dolgozók­nak, mit kell tenni, hogy a vállalat nyeresége, tehát a dolgozók nyereségrészesedése is magasabb legyen. „Ha csak 3—4 százalékkal sikerülne javítani a minőséget — írja a 15 év előtti Népúj­ság — az az év végére két­százezer forint többletnyere­séget hozna a vállalatnak.” A kilátások kedvezőek vol­tak, mert mint a beszámoló megállapította, a tizenharma­dik havi fizetésből már tíz napnyit biztosítottak, s a má­sodik negyed évi jó eredmény alapján 16 500 forintot osztot­tak ki. Fújtat előttem, gőzölög és távolodik. Nem bírom. Leállók..! ...mi volt ez? Tutulás. Vakkantások. Olvastam, hogy a halálosan kimerült ember harangszót, meg ilyesmit halL Ez valami más. Megint hal­lani. Valami vonítás... „.úristen, farkasok! Bolond módjára kezdek fut­ni Miska után: — Te! Nem farkasok? Fegyverünk sincs! Alig látok valamit Miskából, úgy meglódult a lejtőn; most, ott van, hasítja, mint az ék a fát, sose érem utol... Ki­fogy a lélegzetem, a könnyem is kicsordul, üvöltök, s már látom is a hó fényében az első állatot, jön le a szemközti ol­dalban nagy ugrásokkal, vo­nít.. Most! Most ugrik Miskára! , ■4-isr (Folytatjuk.) ’) Állami gazdaságok, gépjavító állomások, termelőszövetkezetek FIGYELEM! Az aratási-cséplésl munkák időszakára szervezett és meg­hirdetett aratási ügyeletünket 1972. AUGUSZTUS 19-ÉN 13 ÖRÄVAL megszüntetjük. Nyitva tartásunk: naponként 8—17 óráig. szombaton 8—13 óráig. MUNKASZÜNETI NAPOKON KISZOLGÁLÁS NINCS. AGROKER VÁLLALAT Szekszárd, Mátyás k. u. 63—65. (286) (Folytatjuk.) FÜLEMÜLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom