Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

T Y 1 Trincz László 1 Beréti Gábor Mészáros Lajos Beréti Imre Pálinkás Imréué nyarainaU9 ezen a nyáron* Itt a kalászérlelő július! Az üdülés, a kikapcsolódás hónapja. A családokban már ré- gesrég eldőlt, hogy mikor veszik ki a rendes évi fizetett szabadságot. Van, aki a hegyekben hűsöl, mások a vízpartokon pihennek, van aki ügyesen takarékoskodott, s nagy álmát meg­valósítva, felfedezheti Párizs, Róma műemlékeit. Persze lesz, aki nem szedi elő a szekrény mélyéről a bőröndöt, a hátizsákot. Otthon marad, takarít, befőz, olvas és rádiózik, lehúzott redőnyök hűvöse mögött pergeti a veszé­lyesen fogyó órákat. És vannak, akik mint más nyarakon, ezen a nyáron sem nyaralnak, mert nyáron nem pihenhetnek, csak télen, mikor már a föld is pihenni tér. Egyetlen nyúl­farknyi mondattal kopogtattunk be Kalaznón, ebben a szép fekvésű, víztől, főútvonaltól tá­vol eső községben a házak kapuján: Hol nyaralnak ezen a nyáronZ Gyarmati Rozália Sterli Jánosné v ' % / ■ ■ - . . ■ Fazekas Józsefné György kovács Lajos ± siban megnézzük a lóversenyt Nekünk az is ki- kapcsolódás. A gyerekeket Csátaljára visszük a nagymamához. Minden évben ott töltenek néhány hetet. Utána egy-két napra Pestre utazunk, a rokonokhoz. — Hová utazna legszívesebben? — A Szovjetunióba. Az egyik nagyanyám uk­rán volt. — Ismerte? — Nem. Személyesen soha nem beszéltem vele. „ANNUS NÉNIHEZ, HOGYÉSZRÇ" A kihalt utcán egy kislány jön velem szemben. Fut, lelassít, megáll, lehajol, megvakafja a boká­ját, igazít egyet hosszú haján. Gyarmati Rozália, most végezte a második osztályt — Hová mész nyaralni? — Annus nénihez, Hogy észre. Anyukám barát­nője. — Ismered őt? — Igen. Már voltam ott Van kisgyereke is. Vele fogok játszani. — Jártál már messzebb is? — Igen, Szegeden... én mindig nyaralok. Apu, anyu egész nap dolgozik. Testvéreimmel vagyunk itthon. Játszunk. — Hányán vagytok? —Három..., négy... — ujjain számolja, meg­vonja vállát — Nem tudom pontosan. ÜDÜLŐTELEPRE MEGYEK Házuk előtt söpröget, közben barátnőjével be­szélget. — Az én nyári programom igen gazdag, — mondja Magdali Erzsi. Gimnáziumi tanuló, Bony­hádra jár. — Egercsehibe megyek. Azt mondják, szép kis üdülőtelep. — Rokonlátogatás? — Igen, unokanővérem lakik ott. — Elmész Egerbe is? — Persze. Belefér az is a két hétbe. Kíváncsi vagyok az egri várra. Utána a Balaton-bajnok- ságra megyek Keszthelyre. — Mit sportolsz? — Atlétizálok. — Itthon mivel töltőd az időd? — Főzök, takarítok, segítek a szüleimnek és olvasok. — Mit? — Legszívesebben József Attilát. SZOMORÚ NYARUNK VAN Hétágra süt a nap. Az udvaron játszanak a gyerekek. Az idényóvodát Sterli Jánosné vezeti. — Az én nyaram szomorú. Tavasszal halt meg az édesapám. Hogy is lenne kedvem nyaralni?! A másik pedig, hogy az óvodában nincs szabad­ság. Nem tudunk elmenni. Még tavaly terveztünk egy pesti utat a családdal. Különösen a gyere­keknek lenne nagy élmény Pestet látni. A lá­nyom tizenkét éves, a fiam négy. A kisfiú itt van az óvodában. — A környékre sem kirándulnak? — De, vasárnaponként barangolni szoktunk. Szép ez a vidék. CSAK A KISFIAM NYARAL AZ IDÉN Fazekas Józsefné a kalaznói tanítónő. Az össze­vont alsó tagozat az övé. A boltból jön kisfiával. — Látja milyen nagy pocakom van? A hetedik hónapban vagyok. Le kellett mondanom a nya­ralásról. Anyai örömök várnak. Az ember iga­zán csak lánykorában nyaralhat. Nincsenek gond­jai. Férjhez megy, jönnek a gyerekek, egyik a másik után. —■ Iskolai elfoglaltságok. Most pél­dául a jövő tanév elsőseit készítem. Csak a kis­fiam nyaral. Kakasdra visszük a sógornőmhöz. Amolyan cserenyaralás lesz. — Más nyarakon? — Balatonra szoktunk menni. Férjem révén, üdülőbe. NYARALNI? HOVA GONDOLI Leállítja a motort. Becsapja a kocsiajtót. Erre­felé volt dolga, beszaladt megnézni családját. Györgykovács Lajos, a szekszárdi tejüzemnél sofőr. — Nyaralni? Hová gondol! Ennyi gyerekkel? — kezét széttárva mutat a három ugrándozó ki­csire. — Három hete szülétett a negyedik. Érti ugye, hogy szó sem lehet nyaralásról. Felesége ellép a készülő ebéd mellől és hozzá­teszi : — Még a másik hárommal sem tudtunk se- evá menni. Nem keres az én férjem annyit, így nyaralgathassunk. Nincs rá fedezet. — S ha mégis mehetnének? — A Balatont választanánk, vagy valami más fürdőhelyet, mert nyáron víz mellett a legjobb. ________ v. m. — b. b. M agdali Erzsi NYARALÁS — RÉSZLETEKBEN A termelőszövetkezet irodaépületében hűvös csend honol. Az elnök és a párttitkár Romániá­ban nyaral, a főagronómus a határt járja, az irodisták a renoválás miatt egynapi kimenőt kap­tak. Egyedül Trincz László főkönyvelő tartja a frontot. — Erre a nyárra a szövetkezet szobát bérelt Harkányban. Ott nyaralunk a feleségemmel egy hétig. Sajnos egyelőre hosszabb időre nem mehe­tek, mert itt a félévi zárás, s ha törik, ha szakad, július végére kész kell legyen a mérleg. Jövő hó­napban aztán folytatom, de akkor már Balaton- földváron — és maszek alapon. Szerencsére van, aki vigyázzon a gyerekre. Kislányom még csak 15 hónapos, s ha magunkkal visszük, a sok mo­sás, meg főzés miatt ugyanott vagyunk, mintha ki sem mozdultunk volna otthonról. Ügy tervez­zük, hogy pár év múlva a gyerekkel együtt el­utazunk Olaszországba. Nagyon szeretnék Rómá­ba eljutni. Németországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban jártam. A következő állomá­sunk, ha minden sikerül: Olaszország. REGGEL MENTEM — ESTE JÖTTEM Beréti Gábor nyugdíjas amolyan örökké tevé­kenykedő fajta. Nincs nap, hogy ne ugrasztaná ki valami halaszthatatlan tennivaló kora hajnal­ban az ágyból. — Azt nem tudom, hogy hova tenne az elnök, mert ha mondaná, hogy nyaraljak, egy Szó mint száz, nem utasítanám vissza. Leginkább fürdőre mennék. Jó melegvízű fürdőre. Én már kétszer voltam Harkányban. Reggel elmentünk, este meg már utaztunk is vissza. Nagyon elfoglaltak va­gyunk, hiába, többször nem lehetett szó nyara­lásról, akárhogy akarná az ember. Pedig 10 évig voltam tehenész és ez alatt két dicsérő oklevelet is kaptam. Régebben meg a nyaralás eszünkbe se jutott. Addig ment az ember az eke után, míg bele nem fulladt. Igaz, katonakoromban külföl­dön is jártam: Romániában katonáskodtam. — Ha felajánlanának egy utat, hova menne szívesen? — A Szovjetunióba. Az ukránokkal igen meg­barátkoztam. Nagyon rendes emberek. Csak hát az a sok baromfi, meg disznó nem enged ben­nünket egy percre sem kimozdulni. A KŐMŰVES TÉLEN NYARAL Mészáros Lajos kőműves egy pillanatra abba­hagyja a sóderlapátolást. Hátratolja sapkáját és kérdőn rámnéz. — Hol nyaralnék? Nem jut most nálunk arra idő. Építeni kell a tsz-irodát, bővítjük az istál­lót, a sertésólakat, meg ilyenkor, nyáron mindig akad valami munka. Meg kell csinálni mindent, míg tart a jó idő. Mi kőművesek télen pihenünk. Most még akkor sem, mert nádpadlót kötünk, dróthálót szövünk. — Járt külföldön? — Hat évvel ezelőtt Csehszlovákiában a roko­naimnál, egyszer a fiammal Nagyváradon, a nagynéném temetésén. Üdülni eddig egyszer volt lehetőségem: Hévízen nyaraltam beutalóval. A helyzet az, hogy két öreg mama van otthon. Az egyik 76, a másik 86 éves. Olyanok már mint a gyerekek. Azért, ha nem jön semmi közbe, Haj­dúszoboszlóra egyszer elmegyek. Jó meleg víz van ott. Ott tanít a fiam. Meglátogatom. HEGYET ÜTNI, NAGY HEGYET Beréti Imre kovácsmester nélkülözhetetlen em- ben a termelőszövetkezetben. Mindent megjavít, ami a keze ügyébe kerül. Most éppen lemezzel béleli a cséplőgépdob védőburkolatát. — Itt fogunk mi nyaralni a cséplőgépek árnyé­kában. Aztán, ha vége a nagy munkának, a lá­nyomhoz utazok Budaörsre. Megnézem azt a szép környéket. Ott a Törökugrató, meg a többi hegy. Mindegyiknek van valami története. Színházba most nem megyek, jó néhányszor voltam már, hanem a nagycirkuszt, azt megnézem. 18 nap a szabadságom. Ebből 6 nap „világjárás”, a többi 12 meg rámegy a háztájira: kukoricatörésre, szár­vágásra, behordásra. — Járt már múzeumban? — Nem, ott még nem voltam. — Külföld? — Egyszer már jó lenne, ha eljutnék odáig, ogy Bukovinába elmehetnék. Megnézném még jgyszer a szülőföldemet. Harminckét esztenc' ■ lem jártam ott. NYARALÁS = ROKONLÁTOGATÁS Pálinkás Imréné ül a ganglépcsőn, tisztítj ebédhez való borsót. — Szerencsére van egy motorunk, amivel el könnyen mozoghatunk. El-elmegyünk egy napr Igalba fürdeni. A férjem nagyon szereti a lova­kat, ezért minden évben augusztus 20-án Tárná-

Next

/
Oldalképek
Tartalom