Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

T

Y

1

Trincz László

1 Beréti Gábor

Mészáros Lajos

Beréti Imre

Pálinkás Imréué

nyarainaU9 ezen a nyáron*

Itt a kalászérlelő július! Az üdülés, a kikapcsolódás hónapja. A családokban már ré- gesrég eldőlt, hogy mikor veszik ki a rendes évi fizetett szabadságot. Van, aki a hegyekben hűsöl, mások a vízpartokon pihennek, van aki ügyesen takarékoskodott, s nagy álmát megvalósítva, felfedezheti Párizs, Róma műemlékeit.

Persze lesz, aki nem szedi elő a szekrény mélyéről a bőröndöt, a hátizsákot. Otthon marad, takarít, befőz, olvas és rádiózik, lehúzott redőnyök hűvöse mögött pergeti a veszélyesen fogyó órákat. És vannak, akik mint más nyarakon, ezen a nyáron sem nyaralnak, mert nyáron nem pihenhetnek, csak télen, mikor már a föld is pihenni tér. Egyetlen nyúlfarknyi mondattal kopogtattunk be Kalaznón, ebben a szép fekvésű, víztől, főútvonaltól távol eső községben a házak kapuján: Hol nyaralnak ezen a nyáronZ

Gyarmati Rozália

Sterli Jánosné

v

' % / ■ ■ - . . ■

Fazekas Józsefné

György kovács Lajos ±

siban megnézzük a lóversenyt Nekünk az is ki- kapcsolódás. A gyerekeket Csátaljára visszük a nagymamához. Minden évben ott töltenek néhány hetet. Utána egy-két napra Pestre utazunk, a

rokonokhoz.

— Hová utazna legszívesebben?

— A Szovjetunióba. Az egyik nagyanyám ukrán volt.

— Ismerte?

— Nem. Személyesen soha nem beszéltem vele.

„ANNUS NÉNIHEZ, HOGYÉSZRÇ"

A kihalt utcán egy kislány jön velem szemben. Fut, lelassít, megáll, lehajol, megvakafja a bokáját, igazít egyet hosszú haján. Gyarmati Rozália,

most végezte a második osztályt

— Hová mész nyaralni?

— Annus nénihez, Hogy észre. Anyukám barátnője.

— Ismered őt?

— Igen. Már voltam ott Van kisgyereke is.

Vele fogok játszani.

— Jártál már messzebb is?

— Igen, Szegeden... én mindig nyaralok. Apu, anyu egész nap dolgozik. Testvéreimmel vagyunk

itthon. Játszunk.

— Hányán vagytok?

—Három..., négy... — ujjain számolja, megvonja vállát

— Nem tudom pontosan.

ÜDÜLŐTELEPRE MEGYEK

Házuk előtt söpröget, közben barátnőjével beszélget.

— Az én nyári programom igen gazdag, — mondja Magdali Erzsi. Gimnáziumi tanuló, Bonyhádra jár.

— Egercsehibe megyek. Azt mondják, szép kis

üdülőtelep.

— Rokonlátogatás?

— Igen, unokanővérem lakik ott.

— Elmész Egerbe is?

— Persze. Belefér az is a két hétbe. Kíváncsi vagyok az egri várra. Utána a Balaton-bajnok- ságra megyek Keszthelyre.

— Mit sportolsz?

— Atlétizálok.

— Itthon mivel töltőd az időd?

— Főzök, takarítok, segítek a szüleimnek és

olvasok.

— Mit?

— Legszívesebben József Attilát.

SZOMORÚ NYARUNK VAN

Hétágra süt a nap. Az udvaron játszanak a gyerekek. Az idényóvodát Sterli Jánosné vezeti.

— Az én nyaram szomorú. Tavasszal halt meg az édesapám. Hogy is lenne kedvem nyaralni?! A másik pedig, hogy az óvodában nincs szabadság. Nem tudunk elmenni. Még tavaly terveztünk egy pesti utat a családdal. Különösen a gyerekeknek lenne nagy élmény Pestet látni. A lányom tizenkét éves, a fiam négy. A kisfiú itt van az óvodában.

— A környékre sem kirándulnak?

— De, vasárnaponként barangolni szoktunk.

Szép ez a vidék.

CSAK A KISFIAM NYARAL AZ IDÉN

Fazekas Józsefné a kalaznói tanítónő. Az összevont alsó tagozat az övé. A boltból jön kisfiával.

— Látja milyen nagy pocakom van? A hetedik hónapban vagyok. Le kellett mondanom a nyaralásról. Anyai örömök várnak. Az ember igazán csak lánykorában nyaralhat. Nincsenek gondjai. Férjhez megy, jönnek a gyerekek, egyik a másik után. —■ Iskolai elfoglaltságok. Most például a jövő tanév elsőseit készítem. Csak a kisfiam nyaral. Kakasdra visszük a sógornőmhöz. Amolyan cserenyaralás lesz.

— Más nyarakon?

— Balatonra szoktunk menni. Férjem révén,

üdülőbe.

NYARALNI? HOVA GONDOLI

Leállítja a motort. Becsapja a kocsiajtót. Errefelé volt dolga, beszaladt megnézni családját. Györgykovács Lajos, a szekszárdi tejüzemnél

sofőr.

— Nyaralni? Hová gondol! Ennyi gyerekkel? — kezét széttárva mutat a három ugrándozó kicsire.

— Három hete szülétett a negyedik. Érti ugye,

hogy szó sem lehet nyaralásról.

Felesége ellép a készülő ebéd mellől és hozzáteszi :

— Még a másik hárommal sem tudtunk se- evá menni. Nem keres az én férjem annyit, így nyaralgathassunk. Nincs rá fedezet.

— S ha mégis mehetnének?

— A Balatont választanánk, vagy valami más fürdőhelyet, mert nyáron víz mellett a legjobb.

________ v. m. — b. b.

M

agdali Erzsi

NYARALÁS — RÉSZLETEKBEN

A termelőszövetkezet irodaépületében hűvös csend honol. Az elnök és a párttitkár Romániában nyaral, a főagronómus a határt járja, az irodisták a renoválás miatt egynapi kimenőt kaptak. Egyedül Trincz László főkönyvelő tartja a frontot.

— Erre a nyárra a szövetkezet szobát bérelt Harkányban. Ott nyaralunk a feleségemmel egy hétig. Sajnos egyelőre hosszabb időre nem mehetek, mert itt a félévi zárás, s ha törik, ha szakad, július végére kész kell legyen a mérleg. Jövő hónapban aztán folytatom, de akkor már Balaton- földváron — és maszek alapon. Szerencsére van, aki vigyázzon a gyerekre. Kislányom még csak 15 hónapos, s ha magunkkal visszük, a sok mosás, meg főzés miatt ugyanott vagyunk, mintha ki sem mozdultunk volna otthonról. Ügy tervezzük, hogy pár év múlva a gyerekkel együtt elutazunk Olaszországba. Nagyon szeretnék Rómába eljutni. Németországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban jártam. A következő állomásunk, ha minden sikerül: Olaszország.

REGGEL MENTEM — ESTE JÖTTEM

Beréti Gábor nyugdíjas amolyan örökké tevékenykedő fajta. Nincs nap, hogy ne ugrasztaná ki valami halaszthatatlan tennivaló kora hajnalban az ágyból.

— Azt nem tudom, hogy hova tenne az elnök, mert ha mondaná, hogy nyaraljak, egy Szó mint száz, nem utasítanám vissza. Leginkább fürdőre mennék. Jó melegvízű fürdőre. Én már kétszer voltam Harkányban. Reggel elmentünk, este meg már utaztunk is vissza. Nagyon elfoglaltak vagyunk, hiába, többször nem lehetett szó nyaralásról, akárhogy akarná az ember. Pedig 10 évig voltam tehenész és ez alatt két dicsérő oklevelet is kaptam. Régebben meg a nyaralás eszünkbe se jutott. Addig ment az ember az eke után, míg bele nem fulladt. Igaz, katonakoromban külföldön is jártam: Romániában katonáskodtam.

— Ha felajánlanának egy utat, hova menne szívesen?

— A Szovjetunióba. Az ukránokkal igen megbarátkoztam. Nagyon rendes emberek. Csak hát az a sok baromfi, meg disznó nem enged bennünket egy percre sem kimozdulni.

A KŐMŰVES TÉLEN NYARAL

Mészáros Lajos kőműves egy pillanatra abbahagyja a sóderlapátolást. Hátratolja sapkáját és kérdőn rámnéz.

— Hol nyaralnék? Nem jut most nálunk arra idő. Építeni kell a tsz-irodát, bővítjük az istállót, a sertésólakat, meg ilyenkor, nyáron mindig akad valami munka. Meg kell csinálni mindent, míg tart a jó idő. Mi kőművesek télen pihenünk. Most még akkor sem, mert nádpadlót kötünk, dróthálót szövünk.

— Járt külföldön?

— Hat évvel ezelőtt Csehszlovákiában a rokonaimnál, egyszer a fiammal Nagyváradon, a nagynéném temetésén. Üdülni eddig egyszer volt lehetőségem: Hévízen nyaraltam beutalóval. A helyzet az, hogy két öreg mama van otthon. Az egyik 76, a másik 86 éves. Olyanok már mint a gyerekek. Azért, ha nem jön semmi közbe, Hajdúszoboszlóra egyszer elmegyek. Jó meleg víz van ott. Ott tanít a fiam. Meglátogatom.

HEGYET ÜTNI, NAGY HEGYET

Beréti Imre kovácsmester nélkülözhetetlen em- ben a termelőszövetkezetben. Mindent megjavít, ami a keze ügyébe kerül. Most éppen lemezzel béleli a cséplőgépdob védőburkolatát.

— Itt fogunk mi nyaralni a cséplőgépek árnyékában. Aztán, ha vége a nagy munkának, a lányomhoz utazok Budaörsre. Megnézem azt a szép környéket. Ott a Törökugrató, meg a többi hegy. Mindegyiknek van valami története. Színházba most nem megyek, jó néhányszor voltam már, hanem a nagycirkuszt, azt megnézem. 18 nap a szabadságom. Ebből 6 nap „világjárás”, a többi 12 meg rámegy a háztájira: kukoricatörésre, szárvágásra, behordásra.

— Járt már múzeumban?

— Nem, ott még nem voltam.

— Külföld?

— Egyszer már jó lenne, ha eljutnék odáig, ogy Bukovinába elmehetnék. Megnézném még

jgyszer a szülőföldemet. Harminckét esztenc' ■ lem jártam ott.

NYARALÁS = ROKONLÁTOGATÁS

Pálinkás Imréné ül a ganglépcsőn, tisztítj ebédhez való borsót.

— Szerencsére van egy motorunk, amivel el könnyen mozoghatunk. El-elmegyünk egy napr Igalba fürdeni. A férjem nagyon szereti a lovakat, ezért minden évben augusztus 20-án Tárná-