Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
lev Loginov t Az aktatáska Cmbev és könyv Tudományos ülésszak az Akadémián a nemzetközi könyvév alkalmából — Petya — szólt hozzám egyik nap a feleségem. — Mért hívlak én téged Petyának, amikor valójában Pjotr vagy? Figyeld csak, mekkora súlya lesz a nevednek, ha azt mondom: Pjotr! Jusson eszedbe Nagy Péter cár! Micsoda tekintélye volt! Ellenben te Petya, egy agyonszekált, jelentéktelen kis hivatalnok vagy, aki évek óta nem kap magasabb beosztást. Hát ide figyelj: ennek vége! Elhatároztam, veszek neked egy aktatáskát. Egy nagy, sárgadinnyeszínű aktatáskát. Mert vedd tudomásul: táska teszi az embert! Különös figyelemmel hallgattam nejem nagy jelentőségű karrierindító előadását. Beláttam, hogy igaza van: az utóbbi időben bizony egy helyben veszteg- lek. Nem választanak be a dísz- elnökségbe, nem veszek részt jelentős kiküldetéseken, és még prémiumot is alig-alig adnak. Hát itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az áldatlan állapotnak! Vásárolni kell egy aktatáskát. Egy jó küllemű, tekintélyemelő aktatáskát! Természetesen nagy izgalom fogott el, amikor megjelentem munkahelyemen a vadonatúj, sercegő hangot hallató gyönyörű aktatáskámmal. Hanyag mozdulattal az íróasztalra dobtam és titokban figyeltem a hatást. Sajnos, mintha mi sem történt volna: mindenki papírjaival szösz- mötölt, a táskát észre sem vették. Egyedül Ivanov, a közgazdász titulálta ,.csodakoffernak" a táskát, s mellesleg megkérdezte, mennyibe került? Eltelt néhány nap. Egyik reggel Nyikoláj Szergejevics az osztály- vezetőm oda jött hozzám és megkért, fáradjak át a szobájába. (Meg kell jegyeznem, ilyesmi még nem fordult elő.) „Kezdődik” — örvendeztem magamban és méltóságteljesen követtem az osztályvezetőt. — Foglaljon helyet — mutatott a fotelra. — Hogy érzi magát? Hogy van a kedves felesége? — Ö, köszönöm kérdését, mindketten remekül érezzük magunkat — Hát ez nagyszerű! —■. örvendezett az osztályvezető és különös melegséggel nézett rám. Felvillant bennem: itt az alkalom: megfoghatom az isten lábát! — És az ön kedves feleségének hogy szolgál az egészsége? — kérdeztem természetesnek tűnő kíváncsisággal. — Sajnos, Pjotr Ivánovics, nem mondhatok jót: betegeskedik. Itt a vállalatnál meg jól tudja rengeteg a munka, szóval teljesen kimerült vagyok. ■— Ó, megértem, kedves Nyikoláj Szergejevics, és ha megengedi, készséggel állok bármiben rendelkezésére. Vállalatunk érdeke: mindenekfelett! — Igazán örülök. Nem csalódtam magában. — Nyikoláj Szergejevics odalépett a széfhez, ami- ben a fontos iratokat' őrizte. — A minisztériumban ma fontos értekezlet lesz, többek között a vállalatunkat érintő fontos kérdésekről. Egy ilyen értekezleten vállalatunkat valakinek természetesen képviselnie kell. Felálltam. Éreztem, hogy az elégedettség és az öröm fénye észrevehetően tükröződik arcomon. — Itt van az aktatáskája? — kérdezte főnököm, a széfben matatva. „Hát elkezdődött” — futott át agyamon a gondolat, és határozottan bólintottam. — Lenne egy kis szabad hely a táskájában? —- Természetesen! — Igen? No, hát ez nagyszerű! Van nálam egy tyúk. Tegye bele a táskájába, vigye el a feleségemnek. Elvégre nem húzgál- hatom magammal a minisztériumba. Megfogtam a tyúkot és kijöttem az irodájából. Munkatársaim árgus szemekkel nézték, ahogyan begyömöszöltera az aktatáskámba. Azóta egy hónap telt el és a főnököm felesége, aki feltétlenül számít a segítségemre, még mindig beteg ..é „Sok bátor ember élt Agamemnon előtt is, mégis úgy borul rájuk a hosszú éjszaka, hogy nem könnyeznek értük és nem ismerik őket, mert nem énekelt róluk felkent költő.” Czine Mihály idézte a horatiusi mondatot az MTA tudományos ülésszakán, melyet a nemzetközi könyvév alkalmából rendeztek. Nem a könyv, s az olvasás jövője miatti aggodalom hozta létre a 'könyvév világméretű megmozdulásait, s köztük ezt az ülésszakot sem. Mégis a felszólalók szavaiban ott kísértett ez a gondolat is. Elnyeli-e a gép a könyvet? Mi lesz az emberiség kollektív emlékezetével, népek, nemzetek, kultúrák folyamatosságával, ha csakugyan elkövetkezik a Gutenberg-kor- szak alkonya? Mi lesz a csak szóban formát öltő gondolattal és embermívoltunk nélkülözhetetlen eszközével, a beszéddel, ha információszerzésünkben az írást fölváltja a kép, hová lesz felnőttember- mívoltunk, ha beszélő, harsány képeskönyvünk, a mozgó kép visszaszorít bennünket a vizuális tájékozódás infantilis állapotába? És hogy alakul egyéni, önálló vélemény, ha készen kapott klisék ülnek rá álmainkra is? Vagy fölösleges az aggodalom, hiszen világszerte terjed az írástudás, a nyomtatott művek sokasága a mértani halad- vány arányában növekszik, hazai téreken maradva pedig sosem volt példányszámokat látunk, a lakosság negyede rendszeres könyvtárlátogató. a tv-nek és a filmnek, mint az olvasásnak? Megtéveszt az olvasás-szociológia pesszimistáinak véleménye? Nem vesz- szük észre, hogy a realitástól elszakadt, túlzó optimizmus fordult át most a saját ellentétébe? Abszolút és relatív számokon, statisztikákon töprengve Veres Péter figyelmeztetése jut eszünkbe: ne legyünk a „pedagógiai illúzionizmus” rabjai. „Az arisztokraták — úgymond — jó iskolába járatták gyermekeiket, házitanítók seregét is alkalmazták, mégis kevés Eötvös meg Széchenyi akadt köztük, s a könyvgyűjtők aránya is kisebb volt soraikban, mint azoké, akik a Riviérán verték el pénzüket.” Az emberek egy része valóban nem lesz könyvbarát, de fontos, hogy minden közösségben legyen valaki, aki „mások helyett is olvas”, legyenek „rhap- sodosok”, akiket érdemes hallgatni, akár képről, akár közvetlenül szólnak, és legyen maga a kép is jóra vivő. A szabad idő lassú és csöndes növekedésével a szórakozási lehetőségek is versenyre kelnek: győztes a könyv csak azoknál lesz, akiknél a jó oktatás megfelelő hajlammal találkozik. Pesszimizmusra azonban nincs okunk, az oktatás ma még távolról sem oly tökéletes, hogy ez a lappangó hajlam mindenkiből előtörhetne, akiben rejtőzik. De, igenis, felkelthető ! Versenyképes könyvtárakat! Aggodalmaskodás helyett a konkrét teendőkre kell koncentrálnunk: az oktatás javítására és olyan könyvtárak létrehozására, amelyek versenyképesek a szórakoztató eszközök küzdelmében. Hiszen a tv olyan távirathoz hasonlít, mely azzal zárul: „levél megy”. Az elröppenő kép sok kérdésre fölhívhatja a figyelmet, melyekre aztán a könytár ad kielégítő választ! A sokat utazó, és így különböző országok tv-adásait ösz- szehasonlítani képes Szabolcsi Miklós irodalomtörténész szerint a magyar tv bizony hátul kullog az irodalom népszerűsítését illetően. Egyéb iránt való, hogy a tv csak az amúgy is olvasó embereket, bíztatja újabb ismeretszerzésre, kezdőket nem indít el. A szép, gazdag, modern könyvtárak viszont a lakosság sokkal nagyobb százalékát vonják hatáskörükbe — a kezdődet is beleértve — mint az elmaradottabb könyvtárak. Az irányfűs ember és a radar-ember Az ülésszakon a legalaposabb beszámolókat az olvasáspszichológusok és olvasásszociológusok tartották: mindkét új tudomány művelői a kezdés mohóságával esnek neki a részkutatásoknak. A java bízvást előre viszi majd az olvasás ügyét. A főkérdés az, miként ne-j vélhető minél több ember „be- lülröl irányítottá” (iránytűs emberré), aki önállóan formál véleményt, műveltsége és gondolkodása alapján. (Ezzel a típussal ellentétes a „kívülről irányított, vagy radar-ember”, a gépi tömegközlés rabja, az elidegenedett, elgépiesedett fo^ gyasztó, aki maga is gépcsavar, akár termel, akár fogyaszt.) Az olvasáspszichológia aa „iránytűs ember" nevelésének! lehetőségét kutatja, az olvasás- szociológia pedig az egyes társadalmi rétegek jelenét térképezi föl. Meglepő megállapítá-- sokkal olykor: Gereben Ferencnek a rétegízlést vizsgáld előadásából pl. kitűnt, hogy $ technikai értelmiség ízlése nagyon is különbözik az értelmi-- ségétől általában, viszont semmiben sem múlja fölül a többi olvasó rétegét. Az ízlésstruktú-j rában az utóbbi években változást láthatunk, de sajnos nem előrelépést: a romantikus írók nagy népszerűségét (akik mégiscsak beletartoznak az irodalomba!) felváltotta a gics- cses bestseller, a lektűr, a de- tektívregény divatja. Bodnár György irodalomtörténész az „álirodalmat” elemezte, és vonzását a szellemi restség állapotával magyarázta, mivel az ilyen könyv nem késztet gondolkodásra, nem okoz megrendülést, a memóriát sem terheli, mert emléke hamar elröppen. A vonzás titka Az olvasót mindenesetre nehezebb elemezni, mint a művet, s ezért fenyegetnek az ízlést, kedvenc könyvet kutató, s a válaszokra következtetéseket építő vizsgálatok olykor mechanikus látásmóddal, a típusokba sorolás pedig beskatulyázással. Az olvasáspszichológia kérdései ' mindazonáltal roppant fontosak és érdekesek. Gyakorlati haszna is mutatkozik a könyvajánlás terén. Főleg ott, ahol elegendő ideje és tere van a könyvtárosnak erre a munkára, és ahol kellőképpen ismeri az olvasókat no, meg a saját könyvállományát! Nyitott kérdések tehát bőven állnak előttünk, s mindazok, akiknek számára örökké könyvév van, mert hivatásuk ember és könyv egymáshoz kalauzolása, továbbra is keresik az útját, hogy minél több ember és főként ifjú előtt megnyíljék az az éden, amelynek irodalom a neve. BOZÓKY ÉVA Fordította: Szerénytelenek vagyunk? Türelmetlenek? Azt véljük aggasztó jelnek, hogy a szabad Krecsmáryné Baraté Rozália időből sokkal többet szánunk A Philae-templom megmentése t " tr " ASSZUÄN, FEf. SO -EGYIPTOM: Az UNESCO védnöksége alatt húsz állam anyagi segítségével megkezdték a víztánlj építésé miatt vízzel elárasztott IMnlae-templom megmentését. Az akció kb. 13,5 millió dollárba kerül és öt évig tartanak a mentési munkák. *Foto — MENA - MTI - KS)
