Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

Petőfiről életében mindössze két fénykép, pontosabban da- guerrotyp készült. Az egyik csoportkép volt, Bulyovszky Gyula, Nyári Albert, Jókai és Vasvári társaságában ábrázol­ta, s amit Jókai említ, ez a kép azonban eltűnt, senki nem tud róla, s az sem valószínűt­len, hogy Jókait megcsalta emlékezete, s ilyen kép talán nem is volt. A másik csak Pe­tőfit ábrázolja, s 1847-ben ké­szíttette, hogy ezzel kedvesked­jék menyasszonyának. A ne­vezetes kép sorsát jól ismer­jük: Szendrey Júlia halála után (1868) fia, Zoltán birto­kába került. Zoltán 1870-ben halt meg, s csekély hagyaté­kán két barátja osztozott, Do- linay Gyula, aki a Sándor ut­ca 12. szám alatti lakásán szállást adott neki, s Beliczay Imre orvosnövendék. A hagyaték tulajdonképpen nem volt csekély: pontosan 1299 forint 60 krajcárt adott át a gyámpénztár nagyapjá­nak, Szendrey Ignácnak, aki a szerencsétlen családban min­denkit túlélt és eltemetett. Amit azonban Petőfi Zoltán­nál találtak, alig volt számot­tevő, hisz a borissza fiatalem­ber kezéből minden pénz el­folyt. Kézirati hagyatéka, ami­ket később Dolinay kiadott, jelentéktelennek bizonyult, az a fénykép azonban, amit Be­liczay Imre vett magához, fon­tos szerephez jutott. A kép volt ugyanis az egyetlen, ami Petőfit ábrázolta. Milyen volt Petőfi? A kor­társi leírások alapján elég pontosan el tudjuk képzelni: középtermetű, barnás arcbőrű, haja barna, „sörte keménysé­gű”, mint Orlai-Petrics írja, feltűnően szép, éles tekintetű szemekkel, ami minden kor- társnak föltűnt. Erről az arc­ról egyetlen hiteles kép ma­radt ránk, amit Petőfi Zoltán őrzött, s halála után Beliczay Imre birtokába került. Be­liczay nem sokkal később számos példányban forgalom­ba hozta a nevezetes arcké­pet: Szana Tamás Koszorújá­nak 1879-es évfolyama mellé­kelte fényképmásolatát, a kö­vetkező megjegyzéssel: „A köl­tőnek dr. Beliczay Imre bir­tokában levő egyetlen fényké­pe után másolta Klösz György". A Klösz-féle másolat nem ritka, annak idején több száz készült belőle, míg az eredeti teljesen megfeketedett. Az eredetit világosította ki az öt­venes években, nagy feltűnést keltve, Escher Károly, kér­dés azonban, hogy milyen ja­vításokat végzett a képen,, amely Escher vegyi művelete után erősen eltér a kortársak leírta Petőfi-képtől, például a puha, dús hajat távolból sem lehet „sörte keménységűnek” nevezni. így ma is több érv szól amellett, hogy a Klösz- féle másolatot, amely vitatha­tatlanul az eredetiről készült, hitelesnek tekintsük. Most ennek a másolatnak egy példánya került elő Tolna megyében, Sárszentlőrincen, ahol Csepregi Béla evangéli­kus lelkész több jelentős ko­rabeli dokumentumot őriz, többek között számos eredeti fényképet a Sárszentlőrincen sokáig lakó Lehr-családról. Csepregi Béla most írja a Lehr-család történetét, s a do­kumentumokat is a családtól kapta, többek között az ugyan­csak Lehr-unoka Tolnai Vil­mostól, a jeles irodalomtudós­tól. így érthető, ha gyűjte­ményében két szép ceruzarajz is található, amiket a korán elhunyt Lehr Vilmos készített, 1854-ben, illetve 1864-ben. Fel­tehetően Tolnai Vilmos keze- írása a Klösz-féle Petőfi-kép hátlapján levő feljegyzés is, amely szó szerint így hangzik: „1847 tavaszán vagy nyarán készítette Friedrich az egyetlen daguerrotypot; Beliczay Imre tulajdonában volt, majd Ernst Lajos szerezte meg. A daguer- rotyp megsemmisült." A két Lehr Vilmos-rajz ed­dig ismeretlen volt, s a kuta­tás számára fontos lehet a Friedrich név is, amely Pető­Já«-Í2E»T-1ÍRÍ»1C lEHB András lakóm«* \m-m; Lehr Vilmos két sárszentlőrinci rajza. A felső kép alatt ,% következő szöveg: „Sár-Szent-Lőrinc. Lehr András lakóháza 1831—1853. Rajzolta Lehr Vilmos 1854.” Az alsó képen a következő szöveg olvasható: „A sár-szent-lőrinci algimnázium. Itt tanult Petőfi 1831— 1832. Rajzolta Lehr Vilmos, 1864." Közéletünk A szakszervezeti politikai oktatás tapasztalatai Petőfi fényképe, amit az eredetiről Klösz György má­solt. fi lehetséges fényképészei kö­zött eddig nem szerepelt. CSANYI LÁSZLÓ Kapitány Ferenc felvételei A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége Egyed Mihály SZMT-titkár vezetésé­vel ülést tartott. Első napiren­di pontként megvitatták azt a jelentést, melyben a kulturá­lis bizottság összegezte a szak- szervezeti politikai oktatás el­múlt évi tapasztalatait „A tömegpolitikai oktatás cél­ja az 1971—72-es oktatási év­ben is a párt politikájának magyarázata, megértetése volt a dolgozók széles körében, me­lyet a tanfolyamok nevelő, felvilágosító munkájával is kívántunk elősegíteni. Célkitű­zéseinket összességében sike­rült megvalósítani annak elle­nére, hogy egyes részterülete­ken voltak hiányosságok és nehézségek az oktatási év alatt” — állapította meg a jelentés. Ebben az oktatási év­ben egyébként csaknem ezer­rel több szakszervezeti tagot tudtak bevonni a politikai ok­tatás különböző fokozatába. A 390 tanfolyamon 9088 személy vett részt. A tanfolyamok elő­adóit a kulturális bizottság fel­készítette, s a vezetők többsé­ge lelkiismeretesen eleget tett vállalásának. Néhány üzemben a megszervezett tanfolyamot nem tudták befejezni, vagy a nagyfokú lemorzsolódás, vagy pedig az előadó hanyagsága miatt. A gyárak a tanfolyamok sikeréhez szükséges feltétele­ket — fűtött terem, szemlél­tető anyag stb. — általában biztosították. Sikeresnek mond­ja a jelentés a szakszervezeti politikai oktatásnak azt a for­máját is, amikor a pécsi okta­tási központban tanulnak a szakszervezeti alapszervezetek Tolna megyei tagjai, vezetői. Az elnökség mélyreható vizsgálat alá vette a jelentést, s vita alapján azt elfogadta. Ezután került sor az 1972— 73-as oktatási év feladatainak meghatározására. Az SZMT elnöksége végül elfogadta a második féléves munkatervet, majd Egyed Mi­hály tájékoztatója hangzott el a két elnökségi ülés között végzett munkáról. Végül egyéb ügyekben hoztak megfelelő ha­tározatokat. Kiegvensúlvozottan, stabilan gazdálkodni Hogyan képzelik a holnapot a kakasdi Egyetértés Termelőszövetkezetben A kakasdi Egyetértés Ter­melőszövetkezetben — az alap­szabályoknak megfelelően — ez év januárjában új vezető­séget választottak. A termelő- szövetkezet korábbi elnöke, aki nyolc esztendeig vezette a szövetkezetét, nyugdíj előtt áll, s így a januári vezetőség­választó közgyűlés új elnököt és vezetőséget választott. A tizenegy tagú vezetőség össze­tételében megváltozott; a je­lölő bizottság arra törekedett, hogy a tsz valamennyi üzem­ága és minden korosztálya képviseletet nyerjen. A szö­vetkezet új elnöke őri János lett, aki korábban a termelő- szövetkezetben a főkönyvelői tisztséget töltötte be. Vele be­szélgetünk a vezetőség elkép­zeléseiről, terveiről. — Az új vezetőség megvá­lasztása nem jelenti azt, hogy egycsapásra minden megvál­tozik, „megújul” a termelő- szövetkezetben. Annál is in­kább, mert lehetőségeink adot­tak, s csak az adottságaink­nak megfelelően tudunk a to­vábbiakban is gazdálkodni. Távolabbi célkitűzéseink főbb vonalakban megegyeznek a korábbi vezetőség elképzelései­vel, céljaival. Mindenesetre igyekszünk megszüntetni mindazokat a hiányosságokat, amelyek a munkákat az el­múlt időszakban gátolták — mondta beszélgetésünk elején őri János. — Mielőtt az elképzeléseink­ről beszélnék, elmondanám, hogy a szövetkezet 2770 hol­don gazdálkodik, 139 aktív dolgozó taggal. Ez a két szám önmagáért beszél, aligha kell hozzá különösebb kommentár. Gazdálkodásunk legfőbb alap­A Népújság 1972. június 24-i számában megjelent „Baktérium­vadászaton kánikulában” című cikk alapján a szekszárdi cuk­rászüzem egészségügyi hiányos­sága megszüntetésére azonnali és kemény intézkedéseket tettem. A cukrászüzem üzemelésére vo­natkozó, az egészségügyi előírá­sok szigorú betartását célzó in­tézkedésemet folyamatosan el­lenőriztetni fogom és ez minden elve a mértéktartás és a meg­fontoltság. Az 1971-es zár­számadás idején 79:21 százalé­kos volt a részesedési alap, illetve a fejlesztési alap ará­nya. A középtávú tervet már úgy dolgoztuk ki, hogy ötéves tervünk végére az országos színvonalnak megfelelően 75 : 25 legyen ez az arány. Szeret­nénk elérni — s ha a mosta­nihoz hasonlóan tudunk év­ről évre gazdálkodni, minden bizonnyal sikerül —, hogy any- nyi tartalékunk legyen, ameny- nyi, ha tűz és víz visz is mindent, egy teljes gazdasági évre elég. A szövetkezet négy esztendeje hitel nélkül gaz­dálkodik. Ebben az évben úgy nézett ki, hogy hitelért kell folyamodnunk, azonban a hi­telfelvételből adódó kötöttsé­gek rendkívül nagyok. Hosszas fejtörés és számolgatás után sikerült kikerülni a bankot. — A hozzánk hasonlóan kül­terjes gazdálkodást folytató termelőszövetkezetek jól tud­ják, hogy az év első felében kizárólag az állattenyésztés­ből eredő bevételre számítha­tunk. Nem panaszkodhatunk. Június vége van, s negyed millió forint készpénzünk még mindig van. A szövetkezetnek egy fillér tartozása nincs. A bevétel 50 százalékát a nö­vénytermesztés, 50 százalékát pedig az állattenyésztés adja. A vetésszerkezetben lényeges változtatást nem tervezünk, .továbbra is a kenyérgabona, a napraforgó és a cukorrépa alkotja a növénytermesztés bázisát. A szövetkezet 11,32 aranykorona értékű földön gazdálkodik. A kakasdi részen zömmel jó, erős föld van, vi­szont a belaci részen előfor­bizonnyal biztosítani fogja, hogy hosszú távon is folyamatosan biztosított lesz az egészségügyi előírások betartása cukrászüze­münkben. A Népújság bíráló, de segítő szándékú felhívását ezúton meg­köszönöm. Halász István Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója dúlt, hogy 4—5 mázsa búzát arattunk holdanként. Idén ezeken az erodált dombokon megkezdtük a lucerna telepí­tését. Uj állatférőhelyeket a közeljövőben nem építünk, mindössze két esztendeje, hogy állattenyésztésünk stabilizáló­dott. — Legfontosabb feladataink közé sorolnám a munkafegye­lem megszilárdítását. Igyek­szünk mindenkivel megértetni, hogy a tisztességgel végzett munka mindenkinek az egyé­ni érdeke, s nem azért kell jól dolgozni, hogy növeljék a ve­zetőség jó hírét. Szoktam mon­dani, hogyha csak 50 száza­lékban úgy dolgoznak a tagok, mint a háztájiban, akkor már nincs baj. A lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a munka- körülményeken javítani rész­szövetkezetben egyre kevesebb ben munkaszervezéssel, rész­ben új gépek vásárlásával. A a munkaerő, javarészt az asz- szonyok dolgoznak, akiknek lassan-lassan kiesik a kezük­ből a kapanyél. Az új alap­szabályunkban igyekszünk raj­tuk tőlünk telhetőén könnyí­teni. Az emberek a keresetük­kel elégedettek. Az egy dol­gozó tagra jutó átlagkereset 27 360 forint volt a múlt év­ben. — Az új vezetőség munká­jának eredménye év végén mérhető, hisz a tagság a zse­bén méri a változást. Ha bár­ki bármilyen problémával fordul a vezetőséghez, kérésé­nek igyekszünk eleget tenni, meghallgatás nélkül senki sem hagyja el a tsz-irodát. Az új vezetőség nagyobb változtatást nem tervez. Igyekszünk min­dent rendben tartani, s ahol korszerűsíteni kell, ott korsze­rűsítünk. Nem kergetünk ál­mokat, józan paraszti ésszel igyekszünk gazdálkodni. Jó volt hallani, ahogy a termelőszövetkezet új elnöke megfontoltan, a lehetőségeket számba véve beszélt a terveik­ről, feladataikról. Nyilván a kakasdiaknak sem mindegy hogy a szövetkezet vezetőségé miképp állja meg a helyét. A szövetkezet tagjai bizonyára mindannyian érzik és tudják, hogy a tervek teljesítéséhez, az eredményes gazdálkodás­hoz, a munkafegyelem javítá­sához a tagság összefogása nélkülözhetetlen. S ez a veze­tőségnek és a termelőszövet­kezet közösségének egyaránt érdeke. — vm — VISSZHANG Á vendéglátóipar! vállalat válasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom