Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

I I % < a falu már nem épült fel újra Vysocina-fennsík a neve annak a vidéknek, amely Csehorsaág, Morvaország kö­zött húzódik. A vidék egyik kis községében, Vcelakovban két egyforma ház áll egymás mellett. Két lánytestvér lak­ja a házat, mindketten tanító­nők. Egyikük, Marie Jerabko- va-Stulikova, az óvodában dolgozik, nővére, Jarmila Do- lezsalova-Stulikova az általá­nos iskolában tanít. Férje me­zőgazdasági mérnök, a közeli földművesszövetkazettHen dol­gozik. öt gyermekük van. 1942-ben Jarmila Dolezsa- lova — akkor még Stulikova — hároméves, testvére. Mária egyéves volt. A két kislány a szomszédos Lezsáky nevű köz­ségben született és élt. Har­minc évvel ezelőtt a nácik ezt a községet felégették, az ott élő férfiakat és nőket agyon­lőtték, tizenegy gyereket a gázkamrába vittek. Csak Jar_ mila és Mária élték túl a ször­nyűségeket. A BOSSZÚHADJÁRAT MEGINDUL A Londonban székelő cseh­szlovák emigrációs kormány 1942 tavaszán ejtőernyősöket küldött Csehországba. Az ejtő­ernyősök május 27-én merény­letet hajtottak végre Rein­hard Heyrich német birodal­mi megbízott ellen, aki június 4-én belehalt sérüléseibe. Heydrichnek fontos küldetése volt: amikor 1941-ben Prágá­ban Cseh- és Morvaország he­lyettes birodalmi védnöki tiszt­ségét átvette, baj társai köré­ben így nyilatkozott: „Ennek a területnek egyszer németnek kell lennie és a cseheknek ezen a területen nincs semmi keresnivalójuk.” Június 10-én a nácik feléget­ték Lidice községet és minden ott lévő férfit agyonlőttek. Június 18-án a körülfogott ej­Skalicskova tizenhat éves. a legidősebb, Marie Bohacsova hetvenéves volt. KÉT KISLÁNY ÉLETBEN MARADT... À tizenegy Lezsáky-i gyere­ket elvitték Lodzsba, a meg­semmisítő táborba; róluk azt állapították meg, hogy „nem lehet belőlük németeket nevel, ni”. Csak a hároméves Jarmi­la Stulikovát és egyéves test­vérét, Máriát hagyták életben; német családokhoz adták őket, s az előbbiből Camilla Paetei, az utóbbiból Rosel Alscher lett. Az elkövetkező napokban Lezsáky környékéről még tíz embert szedtek öSsze és végez­tek ki, többek között az otta­ni molnár testvérbátyját, aki csak látogatóban volt véletle­nül Lezsákyban. Egy Knez ne­vű cseh csendőr öngyilkos lett. A községet azért pusztí­tották el, mert 1942 elején a községből mintegy 20 perc­nyire fekvő kőbányában mű­ködött a Nagy-Britanniáből kiküldött cseh ejtőernyősök adóállomása. Ennek működé­séről az 55 meggyilkolt közül legfeljebb négyen tudhattak. A nácik elrendelték, hogy az áldozatok hamvait szórják a folyóba, de a krematórium néhány alkalmazottja a ham­vak egy részét megmentette. Mikor a háború már végéhez közeledett, a nácik likvidálni akarták a szömvtett tanúit, de azoknak sikerült elmenekül- niök, s a háború után átadták a mártírok hamvait a Lezsá­ky-i emlékmű számára. A felszabadulás után, 1946- ban tért haza a két testvér, az 1941-ben született Marié és az 1939-ben született Jarmila Stulikova. Csak ők élték túl a borzalmakat. Hazaérkezve cse­hül kellett tanulniök... Nagy­apjuknál és nagybátyjuknál maradtak Vcelakov község­ben, tanítónő lett belőlük, s az állam családi házat épített számukra. Lezsáky nem épült fel újra. A bányát is víz borítja. A régi községből egyetlen, téglából épült, bevakolatlan fészer ma­radt meg a kőbánya mellett. Ma itt is kis múzeumot ren­deztek be; Megmaradt a régi malomkő, a malom melletti patakon átvezető kőpalló is még az eredeti, néhány vén gyümölcsfa is megmaradt, ezek még a kivégzetteknek adtak egykor gyümölcsöd. Azon a helyen, ahol a házak voltak, gránitkereszteket állí­tottak fel. Erdő nőtte be a községet körülvevő dombokat, ahonnan a német gépfegyve­rek a védtelen lakókra irá­nyultak. A FALU NEVÉT ŐRZIK.., Lezsáky területién nem la­kik senki, de a falu nevét őr­zik, Közigazgatásilag Mi réti- ce községhez tartozik. Az ot­tani nemzeti tanács titkárnő­je továbbítja a Lezsákyba címzett leveleket. Főként fia­talok írnak, a világ minden tájáról. Mf.retfice egvre hövfekszík. Sok minden változott a kör­nyéken a háború óta. A kő­bánya és a szegény földecskék már nem jelentik az egyetlen megélhetési lehetőséget. A közeli Hlínsko városban kor­szerű. villamosság! berendezé­seket gyártó üzem létesült. Miretice községben sok új la­kóház énült, úi iskolája van, egészségügyi központia. ta- tiácsháza: három új üzlet és strand létesült... A község la­kossága tavaiv 1400 órát dol­gozott társadalmi munkában: Butóbusz-mAgállót építettek, rendbehori.ák a iárdát és asz. faltutat építették. És minden év júniusában ősszegyülekezik az egész kör­nyék lakossága Lezsákyban, hogy emlékezzék és emlékez­tessen. • • I a Kas;iné utcában tőernyősök, akik a Heydrich elleni merényletet elkövettek, az utolsó golyót maguknak szánták. A nácik bosszúja folytatódott... Június 24-én hétszáz német katona, SS-legény és csendőr körülvette Lezsáky községet. Kis település volt ez, nyolc há­zikóval, egy malommal és kőbányával. A férfiak — akik kőtörők voltak — a gránitkő sziklák közöt, a nők a domb­oldal kis burgonyás-föidecské- in dolgoztak azon a napon,.. A németek a község minden lakóját, a gyermekeket is, a kőbányába terelték. A házakat kirabolták, a lábasjószágot el­hajtották, a malom fölötti ha­lastó vizét leengedték, aztán felgyújtották a telepet. De előbb német alapossággal még azért a négy gyermekért is elmen­tek, akik a környező falvak iskoláiban tanultak. A férfiakat és nőket a Ges­tapo legközelebbi állomására, Pardubicébe vitték. S míg a kisközség házai égtek, lakói­kat a kivégző osztag elé vezé­nyelték. 1942 június 24-ének éjszakáján 34 férfit és nőt vé­geztek ki. Lezsáky lakóit. A legfiatalabb közülük Helena Népújság 4 1972. július i. XX. Szász új szalagot fűzött a magnóba és a készülékből dr. Kovács György katonai szak­értő hangja szakította meg a csendet. Szász a lehető leg­halkabbra állította a hang­szórót ... „Gőrlngnek csak bombázógépekből 3 ezerre volt igénye. A Luftwaffe fejlesz­tésénél még a hadiflottát is háttérbe szorították. Rundstedt tábornok a szárazföldi erők főparancsnoka, amikor szó került az angliai partraszál­lásról, azt kérte, 48 óra alatt 300 ezer katonát dobjanak át teljes felszereléssel, tankokkal, ágyúkkal, kézifegyverekkel együtt. Dönitz tengernagytól Hitler azt kérdezte, mennyi hajóűrtartalom szükséges eh­hez?... Kiderült, még az egy­negyedével sem rendelkezik a náci hadiflotta. — Akkor a levegőből kell őket tönkre­tenni — mondta Hitler —, ak­kor nem támadhatják meg a hajókat és maguk ráérnek lassúbb ütemben áttenni az embereket... — Ez olyan len­ne kancellár úr — mondta Rundstedt —, mintha csapa­taimat egy húsdarálón enged­ném keresztül. — Ez annyit jelentett, hogy 6ok alapr ivagra volt szüksé­gük? A duraluminium gyár­tására gondolok... — Ige feltétlen. Szász kikapcsolta am- ie- toíont és miközben ft^veite a fotókópiát, Rajniss Ferenccel ismerkedett. Emlékezett a Nép­bírósági anyagból arra, hogy Rajniss 1930 táján még a szo­ciáldemokratákkal kacérko­dott. Az OTI-ban ahol tiszt­viselő volt, még azt állította, hogy a horogkereszteseket el­söpri az idő és a nép. Aztán két év alatt tökéletes fordula­tot csinált, más lóra nyergeit. Harcos fajvédő és nemzeti- szocialista lett. Pénzt várt és kapott. Szász maga elé képzel­te a 30-as évek parlamentjét, az elnököt, aki a szentkorona plakettje alatt jelt adott a jegyzőnek: „Uraim, Rajniss Ferenc képviselő úr interpellá­ciója követkeizik!” És Rajniss beszélni kezdett. Minden bizonnyal, előbb báto­rító pillantásért az első sor­ban ülő Imrédy Bélára és Ja- ross Andorra nézett. — ...Uraim! A legnagyobb magyar kincs, a bauxit ügyé­ben fordulok a nemzethez, kérve, ítélje el azt a rabló- gazdálkodást, ami az alumí­nium alapanyagával folyik. Képviselő urak! Olyan vissza­élésről rántom le a leplet most önök előtt, amilyen aligha volt e szent hazában. A szom­bati lapok rövid, de fontos je­lentést közöltek, mégpedig azt, hogy a zürichi Bauxit Tröszt AG rendes közgyűlése jóvá­hagyta Mayer Ödön dr. vezér- igazgató előterjesztett üzleti je­lentését, mérlegét és nyereség­részesedési javaslatai, A tnér­OLIMPIA-BLOKK A Magyar Posta július 15-én tíz forint értékű blokkal koronáz­za meg a nyolc bélyegből álló olimpiai sorozatot. Kékesi László grafikusművész tervrajza alapján készül a blokk, amelynek közepén helyezkedik el a lovaglásban versenyző öttusázót ábrázoló bé­lyeg. A légiposta-blokk keretén a müncheni sportpályák jellegze­tes sátortetői közül emelkedik ki az olimpiai torony. A keret bal­oldalán felirattól övezve az öt karika és az idei versenyek jel­képe látható. 1960 óta minden nyári olimpia alkalmából blokkot is kibocsát a Magyar Posta. Már hagyomány, hogy a rendező ország jellegze­tességeit Örökítjük meg: a Ro- mulust és Remust tápláló farkas, majd a japánok szent hegye, vé­gül az ősi azték naptár bemuta­tására került sor. E kiadásaink nagy sikert arattak, az első olim­pia-blokkot 150, a tókiói küzdel­mekről megemlékezőt 160 forint­ra értékeli a Magyar Bélyegek Árjegyzéke. FÉLIDŐ A június 25-én megjelent Dó- zsa-bélyeggel zártuk az év első felét. A bélyegkiadási tervet ed­dig nagyjából betartottuk, bár az olimpia- és a borvilógverseny- sorok megjelenése későbbre ma­radt. 128 forint, szokatlanul ma­gas összeg volt a félév kiadvá­nyainak névértéke. Az eltelt hat hónap mérlege­lése során a sportversenyeken szokásos kifejezést kell használ­ni: Bélyegeink zöme szép, de már volt jobb. Önmagunkat is­mételjük, blokkjaink, sorozataink megkülönböztetésére kénytelenek vagyunk számokat használni: IX, festmény, VI. olimpia. Az év második felére olyan té­mák (Herendi porcelán, üveg­festmények, százéves Budapest) megjelenését tervezzük, amelyek eddig magyar bélyegen nem szerepeltek. Ha grafikai megol­dásuk és nyomdai kivitelük sike­rül, az új kiadványok ismét a nemzetközi élvonalba lendíthetik bélyegeinket. ANTIK ISTENEK Görögország négyértékű új so-l rozata Homérosz és más költők művei alapján az isteni hata­lomért folytatott küzdelmet mu­tatja be. Az első bélyeg a leg­ősibb istent, Ge-t (másként Gaia, a föld anyja, akinek neve tudo­mányos elnevezésekben ma is él, pl. geológia, geofizika) ábrázol­ja. Az ősanya szülte a titánokat és a gigászokat. A második cím­let rajza az apát, Uranoszt ál­lítja elénk, alakját a pergamoní Zeusz oltárról mintázták. A har-, madik értékben a titánok harcol-, nak, végül az istenek győztek és az Olimposz ura Zeusz maradt. Fenséges, erőtől duzzadó alak­ját — egy ókori bronzszobor alapján — a befejező érték áb­rázolja. A görög posta már több hasonló témájú, szép sorozatot hozott forgalomba, a jelen he­lyett a múlt dicsőségével, az ókor művészetével kívánnak megbe­csülést szerezni. ÚJDONSÁGOK Alig egy hónapja írták alá Moszkvában a stratégiai fegyve­rek korlátozására vonatkozó egyezményt, Finnország már 0,50 márka névértékű emlékbélyeget hozott forgalomba. Az egyez­ményt előkészítő tárgyalások (an­gol elnevezés rövidítése: SALT) 1969-ben kezdődtek Helsinkiben, majd Bécsben folytatódtak. A hetedik, a megegyezést hozó tár­gyalási forduló tavasszal zajlott le a finn fővárosban. A földgöm­böt ábrázoló bélyeg északi test­véreink örömét fejezi ki, hogy a nemzetközi feszültség enyhíté> séhez hozzájárulhattak. Új Zéland 1929 óta minden év­ben félórás bélyegeket ad ki if­júsági (egészségvédelmi) tábo­rok fenntartására, öt esztendeje különböző sportágakat mutattak be, az idei kiadás teniszező fiút és leánykát ábrázol. Simon Tamás leg: 1 millió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban a Blancart Bankház minden részvény után kifizeti a bol­dog tulajdonosnak a hat sváj­ci frankot. Ugyanakkor Ma­gyarországon a részvényesek szintén hat pengő 94 fillért kapnak. Valójában fucsa egy átszámítás. Hol van a pengő a franktól?... Ám ez még hagy- ján. — Uraim! Bizönyára finom, patinás, előkelő magánbank a zürichi Blancart Bankház. Hű­vös termek, svájci jóléttől gömbölyded szolgák fogadják a bauxltrészvényekkel érkező ügyfeleket. A pénztárnok úr aranykeretes pápaszeme mögül olvassa le a suhogó bankókat. De kinek?... Itt mered ránk, magyarokra a kérdés! Mint tudják, a Bauxit Tröszt Svájc­ban állomásozik, a tőkés logi­ka örök törvényei alapján, mert Svájcban nincs bauxit. A zürichi részvénytársaság munkahelyének elegendő vol­na egy kisebb méretű fürdő­szoba, megmutogatni a kíván­csi részvényeseknek, hogy mi­lyen is a bauxit eredeti, frank- talan állapotban. A termelés szempontjából persze a Bauxit Tröszt magyarországi vállalat. A zürichi holding alapja, el­tartója és alapítója a magyar nép. A svájci vállalat milliós jövedelmének legalább nyolc­van százaléka Magyarországról származik, a magyar föld kin­cséből, a magyar bányászok verejtékéből... Szász ^szinte hallani vélte, mint hujjognak, pisszegnek, tombolnak a felháborodott urak, különösen, akik kima­radtak ebből az üzletből. — Mindjárt szolgálok ne­vekkel — folytatta Rajniss. —- Jav.5. 1934-ig Magyarországról hat­vanmillió svájci frank került külföldre. A részvényeknek csupán 24 százaléka maradt itthon, a többi a dőzsölő svájci tőkések és magyar partnereik zsebébe csúszott. A Bauxit Tröszt mesekönyvbe való je­lentése szerint a bauxitterme- lés önköltsége rendkívül hát­rányosan alakult a szociális terhek és munkabérek lénye­ges növekedése miatt. Nos, Tisztelt Ház, nem volna taná­csos megkérdezni a magyar bányászokat, hogy az elmúlt gazdasági évben mit éreztek a szociális jólét és az emelkedő munkabérek áldásaiból? Pedig erre vonatkozó adatokat a svájci tröszt magyarországi urai is adhattak volna. Szász egy korabeli újságcikk alapján folytatta az interpel­láció további folyamatának felidézését. ...Rajnissnak e szavai után a karzat kiabálni kezdett: — Vizsgálatot kérünk. Vizsgála­tot! A kormány mondjon le! Rajniss elégedetten tekintett körül, majd a lassan meg- nyugvó baloldal által kínált csendben így folytatta: — A legszörnyűbb rablógazdálkodás folyik a magyar kinccsel. A dunántúli bauxit mindössze né­hány munkásnak, nem is any- nyira bányásznak, mint nap­számosnak, azonkívül néhány vasutasnak és kikötői rakodó- munkásnak adott kenyeret: ugyanakkor külföldön hatal­mas nagyipart lendített fel, ipari munkások, mérnökök, szakemberek és tisztviselők ez­reinek teremtett kultúr- egzisztenciát. A magyar föld drága adománya elvész a... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom