Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

1 1 \ 4 ff Áz üzemi balesetek száma stagnál Fekete atatiaztiha az ér első hat hónapjáról 9 megyebeli középiskola 30 fiatal néprajzosa és régésze A holttá merevedett számok mindig hátborzongatóak, ha mögöttük fájdalom, halál sej- tődik. Pedig a statisztika, ami az asztalon fekszik, ilyenekről szól. Halottakról, vagy olya­nokról, akiknek kezüket, lá­bukat szakította le a fogaske­rék, akiknek ujját vágta le a sajtológép sokezer tonnás erővel lezúduló szerszáma. 1972 első hat hónapjában 1409 üzemi baleset történt me­gyénkben, ami 29 904 munka­nap kiesését okozta. Ha megpróbálunk elszakad­ni az érzelmektől és hideg, reális fejjel — a jövő érdeké­ben így is kell — vizsgáljuk a tényeket, elmondhatjuk, hogy idén az első hat hónap­ban nem sok változás történt. A balesetek száma öttel, a ki­esett munkanapok száma kétszáznyolcvanhéttel nőtt, az elmúlt év első feléhez viszo­nyítva. Ha figyelembe vesz- szük, hogy az eltelt időszak­ban valamelyest nőtt a fog­lalkoztatottak száma is, akkor a?t mondhatjuk, változás nem történt. Hasonló a helvzet a halállal végződön üzemi bal­esetek számát illetően is. Ta- valv is, idén is öton vesztették életüket munka közben. !• ytr.v P7ÓMOK TÖRVÉNYE? r À valószínűségszámítás eevik tétele kimondja, hogy a kicsi, és változó mennínségek sum- mázásai cnnnástól nagyon ke­véssé eltérő eredményeket ad_ mk. A "vakorlatban még hoz­zátehetjük. a nagy számok macf4 ei lehet bújtatni a ki­csiket. Ha a baleseti statisztika leg­alsó sorában lévő összegek fölé tekintünk, az egyes rub­rikák már tükrözik a válto­zásokat. A MEDOSZ-hoz tar­tozó üzemekben 158-ról 106-ra csökkentek a balesetek, az építőknél a tavalyi 77 idén 64- re esett. Itt lényegesebb vál­tozást mutat a kiesett napok száma. Míg tavaly az első fél­évben egy halálos / és egy csonkulásos baleset is történt az építkezéseken, idén ilyenek nem következtek be. A kórhá­zakban, egészségügyi intézmé­nyekben 7-ről 18-ra nőtt a bal­esetek száma. A kiesett napok száma ezzel szemben 3f)4-ről 205-re csökkent. A HVDSZ-hez tartozó dolgozók körében fii­ról 103-ra szökött fel a sérülé­sek szarna, a kiesett óráké 430-al nőtt, Még inkább szembetűnők lesznek a változások, ha a vál­lalatokat külön vizsgáljuk. A Szekszárdi Vasipari Vál­lalat gazdasági eredményeit tekintve a jók közé tartozik. Nem lehet elmondani ugyan­ezt a baleseti statisztikájáról. Idén januártól júliusig több mint másfélszer annyi baleset történt, mint 71-ben ugyanez idő alatt. És a sérülések mér­téke is nőtt. A kiesett órák száma 72 százalékkal emelke­dett. Az ok, persze ezt másutt is elmondhatjuk, iórészt a kö­zépvezetők felelőtlensége. Sok sebesülést okoz a dolgo­zók fegyelmezetlensége is. Rendetlenül,) szabálytalanul végzik a munkát. S nem egy­szer a fékevesztett vidámság okoz tragédiát. A figyelmez­tető, fegyelmező szó. intézke­dés, elég ritka. Mintha attól félnének, a dolgozók testi ép­sége érdekében hozott utasí­tás miatt rögtön a munka­könyvüket kérnék az emberek. De sorolhatjuk tovább. A Bőrdíszmű Vállalatnál 5-ről Wi-MMIW Népújság í 1972. július 29. Gazdag dokumentumok és leletek — Egy feltérképezetlen falu Havasi János és Papp Edit a gyűjtött tárgyi néprajzi anyag egy részével. Foto: G. K. 12-re, a kiesett munkanapok száma pedig négyszeresére — a Tolnai Textilgyárban 7-ről 12-re, a Bonyhádi Cipőgyár­ban a tavalyi 17-tel szemben idén 26-ra emelkedett az üze­mi balesetek száma. KÜLÖN LAPON A KTSZ-EK Az 1409 balesetnek egynyol- cadát nem tartják nyilván az SZMT munkavédelmi csoport­jánál. Ezek ugyanis a ktsz-eknél történtek). Itt pedig a szakszer­vezetnek nincs joga ellenőriz­ni a balesetek elhárítása érde­kében tett intézkedéseket. Legfeljebb, mint szakértőket hívják meg őket — a baleset után. A jövő évtől remélhető­leg javulást eredményez majd a megalakuló állami munka- védelmi felügyelet munkája. Mert itt van legnagyobb szük­ség az ellenőrzésre. Az össze­sen 4500 dolgozót foglalkoztató szövetkezetekben 165 sérülés történt. (Tavaly 136). Ennek oka ugyan az is. hogy a haj­dani műhelyekből néhol ko­moly nagyüzemekké nőtt Írisz­ekben az elmúlt évek fejlesz­tési periódusában nem volt anyagi lehetőség a biztonságos munkakörülményeknek meg­felelő berendezéseket előte­remteni. Lényegesebb ok azon­ban a felelőtlenség, a figyel­metlenség. Ennek tudható be, hogy gyakoriak a kisebb sérü­lések. À leesett szerszám, a felbillent munkadarab okozta zúzódások. Előfordult azonban tragédia is. A figyelmetlen munkavégzés és a megfelelő védőberendezések hiánya mi­att a múlt hónap 27-én á Bá- taszéki Kádár- és Fatömegcikk Ktsz-ben a szál a riű rész le­vágta egv dolgozó ke7ét. Ami pedig még elkeserítőbb, né­hány héttel ezután a Duna- föídvári Faipari Ktsz-nél csak a KTSZÖV munkavédelmi elő­adójának fi'gyelmezte+éseután szerelték fel a szalagfűrészek­re a már meglévő védőberen­dezéseket. A KISZÖV ÉRDEKVÉDELMI SZERV A termelést közvetlen irá­nyító vezetők nem törődnek ezekkel az „apróságokkal”. És ennek oka az is, hogy nincs szerv, amely utasítási jogkör­rel rendelkezhetne. A KISZÖV érdekvédelmi szerv. Munkavé­delmi előadója a baleseti sta­tisztikát vezeti, erősen indo­kolt esetben a rendőrségen te­het szabálysértési feljelentést. A valósághoz hozzátartozik ugyan, hogy a kialakult kap­csolat eredményezett pozitív intézkedéseket. És néha figyel­meztetés nékül is cselekednek. Mint például a Tolnai GÉM- nél, ahol a 6-ról 17-re emelke­dett balesetek mérséklésére a ktsz vezetősége szigorú intéz­kedéseket foganatosított. Máshol már korábban el­kezdődött a javulás. A bony­hádi BONY Ktsz nél 6-ról 3-ra csökkent a sérülések száma, a kiesett munkanapok száma ne- dig alig haladja meg az 1971. évi első félévinek negyedét. Simontomyán a Vegyes Kész­ben ? tavalyi héttel szemben idén három baleset volt. igaz, a kiesett napok száma csak kettővel csökkent. A balesetek, sokan azt mondják, véletlen töriénnek. Az igazság ennek fordítottja. A véletlen szerencsének tud­ható be »ok esetben hogy el­marad. Meri: a veszély ott le­selkedik minden védőberende­zés nélkül dolgozó gépnél, minden felelőtlen mozdulatnál. Pedig a munkavégzés nem kö­veteli meg a sérülést. SZEPESI LÁSZLÓ Odaítélték a helytörténeti pályázat díjait Tanácskozott a helytörténeti bizottság zsűrije és döntött a helytörténeti pályázat sorsá­ról. A zsűri kiadott egy első díjat, két második és három harmadik díjat, valamint há­rom tiszteletdíjat. A zsűri úgy határozott, hogy szeptemberben meghirdeti az 1972/73. évi helytörténeti pá­lyázatot, amelynek egyik té­mája az agrárkérdés lesz. A most lezajlott pályázat di­jait augusztus közepén adják át. „Űj hold, új király Meghitt a lakodalmára Nem megyek el Hanem elküldöm a szemölcsömet.” A szemölestől való megsza­baduláshoz ezen a rövid da­locskán kívül még a kutyatej nedve,, vagy jobb hiányában fáradt kocsikenőcs kívántatott. Minderről pedig a nyolcvan- éves Horváth Józsefné, egyko­ri cseléd a Sulkowsky hercegek gyönki birtokán, adott számot Rauch Erzsébetnek, aki több nemzedékkel fiatalabb és a tolnai gimnázium tanulója. Ma zárul Gyönkön a VI. megyei honismereti tábor, me­lyen Dombóvár két gimnáziu­mának, valamint a tolnai. szekszárdi, simontornyai, a he­lyi, a dunaföldvári, a bonyhá­di gimnáziumoknak és a pa- lánki szakközépiskolának har­minc fiatalja vett részt két héten át. Évente ismétlődő esemény az ilyen táborozás, ami már csak ezért is megér­demli az átlagosnál bővebb ismertetést. Az idei érdekes­ségét és (ebben a muzeológu­sok egyhangúan megegyeznek) jelentőségét azonban növeli, hogy ez volt az első eset, ami­kor megyei táboron a fiatalok kellő szakirányítással, tudato­san hozzáfogtak egy néprajzi­ig idáig feldolgozatlan köz­ség, Gyönk ilyen jellegű „fel- térképezéséhez”. A több val- lású és nemzetiségű falu az érdekességek tömegét kínálta. Tárgyi leletekét éppúgy, mint a feljegyzett szokásokét, ha­gyományokét. Azok a fiatalok, akik ennek Gémes Balázs és Gémesné Vámos Mária nép­rajzos muzeológusok irányítá­sával „nekifeküdtek”, termé­szetesen kezdők. A falu bejá­rása után, melyet szúrópróba­szerű látogatások, a kérdezés technikájának elsajátítása kö­vetett, mégis nagyon hamar rájöttek a néprajzi gyűjtőmun­ka „ízére” és a szakszerű irá­nyítás mellett olyan gyűjtés- anyagot kartotékoltak már idáig is, melyhez hasonlóhoz Gyónkról még nem jutott a megyei múzeum. A feldolgo­zás két példányban készül, egy a múzeumé, egy visszakerül a gimnáziumokba és majd a szakkörök munkáját élénkíti, eleveníti. A harminc középiskolás, fiúk és iányok, tárgyi és szellemi néprajzi anyag mozgalomtörté­neti dokumentum gyűjtésével foglalkozott, valamint az itt már régóta folyó avar teme­tő feltárásában segédkezett a tábor vezetőjének dr. Rosner Gyulának és Gaál Attila mu­zeológusoknak. A tizenhat idén kibontott sír között volt lovas temetkezésű is. A legértéke­sebb lelet kedden került elő, egy 670—690 között eltemetett férfi díszöve ezüst préselt le­mezei nyolc darabból álló ré­szének és a szép övvégnek megtalálásával. Ennek viselet­történeti jelentősége van, ugyanis elüt az eddig ismert díszövek szerkezetétől és leg­inkább a honfoglaló magyaro­kéra emlékeztet. O. I. Foto: G. K. Játék, játék, játék kívántatik KÖJÁL-ellenőrzés Szehszárdon A nyomdászok nem keverték össze a címeket. Zrínyi nem vált elvtelen pa­cifistává; nem követel játékot fegyver helyett. Azt az igazságot, hogy „Já­ték, játék, játék kívántatik” Tischler Mária, a megyei KÖJÁL közegészségügyi-jár­ványügyi ellenőr fogalmazta meg tegnap délelőtt Szekszár- don, a Béri Balogh Ádám utcai óvodában. Bankos Rózsával, az intézmény helyettes vezetőjé­vel vitatták meg az ellenőrzés alkalmával, mennyire adottak a tárgyi feltételek az új óvo­dai nevelési program megvaló­sításához. Erről a programról — emlékezetbe idézés végett — ennyit: az a célja, hogy mi­nél fiatalabb korban, minél nagyobb önállóságra nevelje a gyermekeket. A Béri Balogh Ádám utcai óvodában már ez­zel a programmal dolgoznak a nevelők. Hivatali kötelessé­güket messze meghaladó mér­tékben dolgoznak. Bankos Ró­zsa — például — kétszázhat­van vasúti kocsit rajzolt, majd vagdosott ki papírból, A prog­ramhoz szükséges temérdek cikk megvásárlására egyelőre nincs anyagi fedezet, s ha vol­na is, jelentékeny hányaduk nem kapható. — A felnőttektől már eddig is sok társadalmi segítséget kaptunk, — így a helyettes ve­zető. — A tervező iroda dolgo­zói azért maradtak benn mun­kaidőn túl, hogy a szülői mun­kaközösség áldozatkész tagjai átépíthessék, füvesíthessék ud­varunkat. Remélem, áz ipari tanulók, középiskolások, felső tagozatos általános iskolások az új nevelési programhoz szük­séges felszerelés összeállításá­ban segítenek majd bennün­ket. A társadalmi segítség szép bizonyságai a déli kertvárosi óvodában, s mellette a bölcső­dében is láthatók. Katonák, ipari tanulók mázolták az aj­tó- és ablakkereteket, festették a falakat. A Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, a Vasipari és a Bútoripari Vál­lalat állandó patronálója a mo­dern létesítményeknek. Amit az ő segítségük révén a költ­ségvetésből sikerül megtakarí­tani, az mind-mind fejlesztés­re jut. Tischler Mária tapasztalatai szerint a KÖJÁL iskolai, óvo­dai, bölcsődei ellenőrzéseiből mind nagyobb rész jut a szel­lemi, a nevelő munka segíté­sére, mint egészségügyi hiá­nyosságok feltárására. Azért van ez így, mert egyre keve­sebb a felróni szükséges higié­niai mulasztás. Valószínűleg még kevesebb volna, ha egyes — különben helyes! — előírá­sok kissé rugalmasabbak vol­nának. Csak egyetlen példa a sok közül : Az az óvodás, aki rendszere­sen ápolja fogait, az óvodában évente átlagosan három fogke­fét koptat el. A legegyszerűbb az lenne, ha a szülők minden esztendőben letennének tizen- két-tizenöt forintot, az óvoda pedig megvenné a keféket. A közismert gyűjtési tilalom miatt ez lehetetlen. Lehetetlen — még a szülői munkaközös­ség égisze alatt is. Tegnap délelőtti sétánk so­rán mindössze két jelentősebb hiányossággal találkoztunk. Mindkettőn könnyű lenne se­gíteni. A Béri Balogh Ádám utcai óvoda egyik termében gyenge a világítás, mivel hat lámpa közül kettő rossz. Állítólag le­hetetlen megjavítani. Remél­hetőleg egy hét sem telik bele, és az üzemképes lámpákba erősebb izzók kerülnek. A másik „ügy” fejleményei elé őszinte érdeklődéssel te­kintünk. A Mérey utcai óvoda konyhájában részben a föl­dön (!) mosogatnak — mivel az egyik dajka saját bútorait rámolta a helyiségbe. Annak ellenére nem hajlandó eltávo­lítani azokat, hogy lakószobá­jához közelebb fekvő, más helyiséget már felajánlottak a részére. Mit tehet ilyen esetben a köjál? Már megtette, amit tehet: a visszás helyzet megszüntetésé­re felhívta az illetékes tanácsi szerv figyelmét. Egyelőre itt tartunk”... •— borváró —

Next

/
Oldalképek
Tartalom