Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

* I Csak így lehet eredményesen utánpótlást nevelni Látogatás a Szekszárdi Sportiskola edzőtáborában A megyebajnokság idényzárása után Fornád kiemelkedett a riválisaival folytatott versengésből Szekszárdion folyó atlétikai után- pótlásnevelésről ? — A sportiskolán belüli .verseny­zőnevelés és -kiválasztás ma két­ségtelenül a legjobb képzési rend­szer. Szekszárdon csak nemrég kezdődött a munka, de az máris látszik, hogy jó az edzői gárda és sok ügyes gyerek van. Ez pedig döntő. Igaz, hogy ma még a ki­csik egy része jobban szeret ját­szani. mint az atléták nehéz ke­nyerét enni, de ez; term’ésáétés. Türelem és megértés- kell'.'sza­mukra. s akkor egyre többen fog­nak kibontakozni, és kiemelkedni. Nem lesz baj az ’ utánpótlással Szekszárdon, sőt a következő évek­ben jelentős fellendülés várható. Megköszönjük a tájékoztatót és Földes! Ildikó súlyzóval. Ezúttal a gyakorlat a törzs izmait erősíti. Mellette a magasugró Vaszkó Judit. Egy hete, hogy a Szekszárdi Vá­rosi Sportiskola fiataljai — há­rom szakosztály 71 versenyzője —• birtokukba vették a bonyhádi Vörösmarty kollégiumot és kör­nyékét. A festői környezetben, az árnyékot adó nagy lombú geszte­nye- és cseresznyefák alatt vidá­man gyakorolnak, edzenek a sportiskolás fiúk és lányok. Az öreg park és a vidám gyermek­zsivaj együtt, kicsit a múló időt •juttatja eszünkbe. Olyan értelem­ben is. hogy eltűnőben van az az idő, amikor a fiatal gyerekek a pályák szélére szorultak, hasz­nált, szakadt felszerelésben. né­hány odavetett edzői jótanács kí­séretében edzettek, ha az ilyesmi egyáltalán edzésnek nevezhető. Ahogy bejárjuk az egyes mun­kahelyeket, egyre inkább elcso­dálkozunk és sokszor bizony ne­hezen akarunk hinni a szemünk­nek. Amit itt tapasztalunk, az ugyanis egyáltalán nem nevezhető hétköznapi dolognak megyénk sportjában. Tervszerűség, rend­szeresség. jó felszerelés, jó edzők, edzésvázlatok, egyéni edzéstervek. S mindez 9—10—16 éves gyerekek számára. A végső következtetést megfogalmazhatjuk: csak így le­het ma már eredményesen után­pótlást nevelni. De ne vágjunk a dolgpk elébe! A 8—9—10 éves pöttömnyi torná­szok edzőjük vezényszavára csi­nálnak egy ,.hátra arc”-ot és el­vonulnak a tornaterembe a dél­előtti 3 órás foglalkozásra. Nem követjük őket. mert a teremben felvételeket nem tudunk készíte­ni. Információt azonban kapunk róluk. — Mozgékony. fáradhatatlan gyerekeink vannak, — mondja Bányai Zoltán testnevelő tanár, a tornaszakosztály főfoglalkozású ed­zője — majd így folytatja: Először azt hittük, hogy a napi kétszeri edzés — közte persze kiadós pi­henéssel — elfárasztja a gyereke­ket. De tévedtünk, mert esténként szabad időben még focicsatákra is marad erejük. Felszereléseink el­fogadhatók. a szereket sem kell le-fel szerelhetni, így időnket is jól be tudjuk osztani. Mindenki egészséges, vidám és nagyon szor­galmas. Csak mindig ilyenek ma­radnának. . . A park legnagyobb tisztásán Szabó Miklós testnevelő tanár ve­zetésével dolgoznak az iskola leg­jobb serdülő atlétái. Ezek a gye­rekek egyéni edzésterv alapján dolgoznak. A 16 éves Veres László, aki 195 centis magasugró, most éppen a 165-ös magasságon gya­korolja a Fossboury-technikát. A vele egyidős 160 centis magasugró- nő Vaszkó Judit a 156 centis ma­gasságon technikázik. Egy-egy ug­rás után szinte eltűnnek a puha habszivacsban. Földesi Ildikó a tehetséges gerelyvető pedig éppen „szereti a vasat”, vagyis súlyzó­zik. Szabó Miklós edző is elége­dett a két hétre gondjaira bízott gyerekekkel : — Előre elkészített, precíz ed­zésterveket hozjak magukkal a gyerekek otthoni edzőiktől. Nekem csupán az erősítő gimnasztikát kell megterveznem, és levezetnem. No, és persze a technikai csiszo­lás és a hibajavítás is rám hárul. Jól előkészített versenyzők, nincs velük sok baj. A kicsik — 10—14 évesek — két testnevelési főiskolai hallgató, Nyerges Mária és Podszkocs Len­ke irányítása mellett dolgoznak. Az atléta Nyerges Máriától kér­deztük meg, mi a véleménye a Kovács I. (Fornád) Káló Geruszí (Fornád) (Simontornya) Hurtony (Bátaszék) Molnár Jilllng (Simontornya) (Tengelic) Papp I. Taksonyi (Bölcske) (Dombóvár) Szauer (Bölcske) Fonyódi II. Slemler (Hőgyész) (Fornád) jók a munkához: napi ötórás gyakorlás, jó koszt, kellő pihenő megteszi a magáét. Való igaz, hogy komoly eredményeket elérni csak így lehet. A sportiskola igazgatóját Fer­tőszögi Bélát — aki egyben a tá­bor vezetője is — csak körsétánk közben üdvözölhetjük. A .szemben lévő kórházból jön EKG-leletek- kel, kötszerrel a kezében. — Csak nincs valami baj? — kérdezzük. , — Nincs semmi probléma. Csu­pán az a helyzet, hogy rendkívül alapos orvosi vizsgálattal kezdtük a tábort és most a rendszeres napi kontroli-ellenőrzések vég­eredményét hozom. A tornászok tenyerére és csuklójára is vettem egy kis kötszert. A következő kérdést már a tá­borvezetői irodában tesszük fel: — Látjuk, hogy rendkívül szer­vezett. tervszerű munka folyik a táborban, hallhatnánk valamit ar­ról, hogy a szakmai munkát ho­gyan szervezték meg? — A legidősebb gyerekeink 15— 16 évesek, tehát serdülő korú ver­senyzők. ök a kiválasztás „krém­jei”. Eddig az életkorig már megszűrődnek a különböző évfo­lyamok, a felsőbb korosztályok­ban csak jó versenyzők marad­nak. ök egyénre szóló edzésterv alapi án dolgoznak otthon és itt 3onyhádon is. Ez a munkamód­szer rendkívüli terhet ró a terve­ző edzőkre, de a mieink — bírják! — Az alacsonyabb évjáratok ed­zői naponta készítenek edzésváz­latot, ehhez külön megtervezik és mellékelik rajz írással a gim­nasztikát. Ezt délelőtt-délutáni bontásban készítik. Ezután indul a napi munka, ami így pontosan ellenőrizhető. Ezek az edzésvázla­tok a tantervi anyagra épülnek. Megfelelő személyi felszerelés rendelkezésünkre á\l, és gondos­kodtunk kellő számú és minőségű edzéseszközről is. A legdöntőbb tényező azonban edzőink lelkiis­meretessége, példás ügyszeretete. — Néhány szót az ellátásról és szolgáltatásról is szívesen halla­nánk. Bizonyára a szülőket is érdekli a válasz! — Kezdem az . egyik legfonto­sabbal: rendszeres és alapos az orvosi szolgálat. t Minden gyerek, szülő és mi magunk is — bizton­ságban érezzük magunkat. Nekünk ez a 2 hetes tábor közel 70 ezer forintba kerül. A 71 gyeitek és hét-*; fős oktatószemélyzet élelmezne nemcsak bőséges, hanem? kdrsz^ír és ízletes is. Nagyon jó a koszt.' Persze ennyi gyerek között min­dig akad, aki ezt, vagy azt nem A • labdarúgó megyebajnokságok két évtizedes történetében — me­gyénkben^ 1951-ben rendezték az elsőt — a versenyrendszer válto­zásai következtében az 1971—72. évi küzdelemsorozat befejeztével a 22. bajnokavatásra került sor. Ez­úttal új csapát neve, a Fornádi MEDOSZ-é került a korábbi baj­nokok listájára. Tavaly ősszel a Dombóvári Szövetkezeti SK együt­tese zárta listavezetőként az idényt az ugyancsak 21 pontos Fornád előtt. A fornádiak rosszabb gól­különbséggél — csupán egyetlen gólon múlott — szorultak a 2. helyre. Az élmezőnyben helyet- foglaló „üldözők” közül Simon­tornya, Szedres és Bölcske egy­aránt 19—19 ponttal zárkózott fel. A szoros élbolyban végzettek egyenlő eséllyel reménykedtek a tavaszi sikeres folytatásban, sőt a javításban is. A megyei szövet­ség januári kibővített értekezletén azonban „robbant a bomba”. A pro és kontra vélemények azt eredményezték, hogy a tavaszi idényben már az Sz. Dózsa II. eredményeit külön választotta a szövetség a .bajnokság, tabelláján. A döntés után azok a csapatok, , amelyek pontot, vagy pontokat szereztek az NB Il-es együttes tar­talék gárdájától (pedig azokért ugyancsak megküzdöttek) többszö­rös helycserére kényszerültek azok­kal, amelyek vereséggel hagyták el a pályát a Dózsa II. ellen. A 16-os mezőnyben szerepelt együttesek közül Fornádot sem a szövetség döntése, sem egyéb té­nyező nem zökkentette ki ritmu­sából. A fornádiak tavaszi veret­lenségükkel, határtalan lelkesedé­sükkel és a 30 forduló során nyújtott egyenletes teljesítményük­kel mindenképpen bizonyítottak. Küzdeni akarásukkal kiemelkedtek valamennyi^ riválisukkal folytatott versengésből, bajnokságuk értékét a 79 százalékos összteljesítmény fémjelzi. A Dombóvári Szöv. SK a tavasszal a 2. fordulóban megtor­pant: Tolnán 0:0-ás döntetlennel pontot vesztett, a következő va­sárnap pedig saját pályáján 1:0 arányban alulmaradt Simontornyá- val szemben. Ettől kezdve a gya­kori kísérletezés jeleivel találkoz­tunk a dombóvári csapat össze­állításaiban, kapkodás és idegesség váltotta fel az ■ 'őszi mérkőzések nyugodt légkörét. Ezek a hibák visszavetették a csapat teljesít­„paKoEduläsfy,: . azt eredményezte, hogy még a hazai találkozókon is hullámzóvá vált a szedresiek játé­ka. A tavaszi 15 mérkőzésen csu­pán 13 pontra futotta erejükből, ez pedig kevésnek bizonyult az elő­kelő őszi helyezés megtartásához« Az 50 éves jubileumát ünneplő Simontornyai BTC játékosállomá­nyát tekintve joggal célozta meg a dobogós helyezést. Az őszi idény végén bizakodásukat támasztotta alá, hogy az első helyen álló Dom­bóvártól csak 2 pont választotta el őket. Továbbá az is a csapat mellett szólt, hogy tavasszal va­lamennyi riválisukkal — csak Dombóvár volt kivétel — a saját otthonukban vehették fel a küz­delmet. A bőrgyáriak reményeit azonban már a tavasz elején Bölcske, majd a 7. fordulóban Bá­taszék „tépázta meg”. A BTC ezenkívül döntetlenjével pontét vesztett otthonában Tengelic és a bajnok Fornád ellen is. Az ezüst­éremre azonban méltán rászolgál-* tak Pénzes Ferenc edző „fiai”. A bajnoki címért folytatott ver­sengés mellett a megyebajnokság­nak volt egy másik tétje is. A kiesés elkerüléséért az utolsó per­cekig ugyanis több csapat külön küzdelmet vívott, amit a 30. forduló sem tudott pontkülönbség­gel egyértelműen tisztázni. A2 „esélyesek” jövő évi létjogosult­sága végül is gólkülönbséggel ol­dódott meg. Tamásiban Fadd 5:0- as, Szedresen az Alpári SE 3:l-es ve­reséggel vonult le a pályáról. Ez­után már csak a számolgatás kö­vetkezett, ami az NB Ill-at is megjárt faddiak számára a me­gyebajnokságtól való búcsút je­lentette, míg az Alpári SE részére a bentmaradás fölötti örömet nyugtázta. Gyönk csapatáról már az őszi idényzárás végén megír­tuk, hogy a szerzett hat pontjuk­kal behozhatatlan hátrányba ke­rültek. A javításra akkor azon­ban még 15 tavaszi mérkőzés kí­nált lehetőséget, ezzel a lehető^ séggel nem tudtak élni a gyönki- ek. Régen fordult elő utoljára, hogy a megyebajnokságtól ilyen kevés ponttal búcsúzott csapat. összességében — mindent szá­mításba véve jó bajnokság volt. A sokat bírált színvonal, a helyenként üres nézőtér, a mér­kőzésről való távolmaradások, a lélektelen játék hibáit a 22. me­gy ebajnokság sem tudta feledtetni velünk. Az ifjúsági bajnokság egyértelműen vetette fel az után­pótlás-nevelésben sürgősen meg­oldásra váró' feladatokat. Ennek: ellenére ebben' a bajnokságban is feltűnt több ' tehetséges labdarúgói akik úi , színt, fiatalos lendületet vittek csapatuk iátékába. Közü­lük sokakkal minden bizonnyal a közeljövőben már magasabb osz­tályú csapatokban találkozhatunk. Az 1971—72. évi megyebajnokság válogatott csapatai. (A hét 11-e alapján). Tartalékcsapat: Besenyei (Dombóvár) — Nagy (Dunaföldvár), Tóth (Tamási), Vida (Dombóvár), Havasi (Tolna), Kerekes (Kisdo- rog), Sipós (Alpári SE), Zágonyi (Bátaszék), Péter (Gyönk), Kurek (Simontornya), Molnár (Tengelic). Sumitz Árpád edző (balról) és Ferr János együtt gyakorol. egy dús lombú cseresznyefa alá húzódunk, hogy megismerjük az Ökölvívókat. Éppen a fára akasz­tott bőrborítású homokzsákot pü- fölik. Feri János még csak 15 éves, mégis közel 7 percig bírja á püfölést. Az edző Sumitz Árpád stopperral méri az időt. Csak úgy záporoznak az ütések, s közben kiderül, hogy az ütőerő-állóképes- ség dolgában ki a. legény a gá­ton. Van virtus, igazi versenyhan­gulat ez már: mindenki bizonyíta­ni akar. — Akikkel itt dolgozom — ve­szi át a szót Sumitz Árpád edző — mind ügyes fiú. Közülük egy-két fiúnak komoly esélye van a ma­gyar serdülőbajnokságon 1—G. He­lyezésre. Főként techmkáilag ta­nulnak sokat a versenyzők, de meg vagyok elégedve a erőnlé­tükkel is. Persze javítani való azért mindig akad. A fel tételek szereti. Az intézet gondnokának és konyhai személyzetének köszönet­tel tartozunk. Munkájuk higiéniai szempontból < , is kifogástalan. Egész nap .használható hideg-me­legvizes fürdőnk1- Van, kettő , is! Televíziónk, rádiónk van, -labdák é$ különböző játékok is rendelke­zésre állnak, hogy ki-ki , kedve szerint tölthésse el - a szabad időt. Van egy filmfelvevőnk és veti-: tőnk, a hét közepén egyik -mun­katársunk be is mutatta felvétele­it. Meg tudjuk már csinálni azt, hogy- délután felveszünk füjmi*e egy magasugró felmérő verseiét, és .lassítva este visszajátsszák a részvevőknek. Mindenki pontosan láthatja, mit jcçinâlt technikailag jói és rosszul, Mpzib'.a', és - Strandra is el visszük ‘időnként a ; gyereke­ket. szellemi vetélkedőt' is ren­deztünk. Nyugodtak lehetnek a szülők: mindenki jól érzi magát. ELŐRELÁTÁS AUTÓ^ZALOKl-Mq/íu?­Hazaküldjük, vagy itt tetszik ossz törni? Kosárlabda: A Szekszárdon tá- borozó magyar női kosárlabda-vá­logatott 8.3ü-kor a Zrínyi utcai ál­talános iskola tornatermében, az NB I-es BSE Csapatával játszik edzőmérkőzést. Labdarúgás: A Szekszárdi Dózsa NB I B-s csapata az NB III-as Máza-Szászvári Bányász ellen lép pályára 17 órakor, Szászváron. Béke és Barátság kupa döntők: Zombán 14.30-kor: Mucsfa—Zom­ba, 16 órakor: Máza-Szászvár— Mucsfa, 17.30-kor: Zomba—Máza­Szászvár. Az ifjúsági döntőket Závodon rendezik. 14.30: Závod— Felsőnána, 16 : Felsőnána—Máza- Szászvár, 17: Máza-Szászvár—Zá­vod. ökölvívás: Bonyhádon a Szabad­téri Színpadon 9.30-as kezdettel rendezik a megyei serdülő és if­júsági egyéni ökölvívó-bajnoksá­got.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom