Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

A sör az az ital, melyről te­lente általában közöljük, hogy nyáron elég lesz belőle és nyáron nem szívesen emlé­kezünk a télen mondottakra. — Miért van ez így? — kérdezzük Braun Jánost, a Pannónia Sörgyár szekszárdi kirendeltségének vezetőjét, aki régi ismerője a szakmá­nak, hiszen 1948 óta „sörös”. — Sok sört iszunk! — Mennyit? — A hivatalos adatok sze­rint évente és fejenként öt­venhat litert. De mivel ebben a számban csecsemők, aggas­tyánok, sört nem ivó asszo­nyok is szerepelnek, a reális szám „aktív sörivóknál” egy hektó, ha ugyan nem másfél. — Ebből mennyi készül . Szekszárdon? — Semennyi. Ez nem gyár, hanem csak palackozó. A „csak” palackozó automa­ta gépsorának szalagja mel­lett hat-hat nő, két műszak­ban naponta százezer. palack sört tölt meg. A szalagon szűnni nem akaró sorban kí­gyóznak az üvegek, hogy on­nan műanyag. rekeszekbe, majd a rekeszek egy újabb szállítószalagon a raktárba -kerüljenek. ínégbbofeMs sör is, kizárólag aluminium hordókban, . énnek aránya azonban ma már elenyésző. Növekszik viszont a cöla mennyisége, melynek', kooi- centrumát is sok ezres, ü.veg- nyi tételekben dúsítják fel itt. A mai sörkirendeltség,he­lyén eredetileg vágóhíd volt. A Tolna megyei Vendéglősök Rt. államosítása idején, hosz- szú éveken át, 1949-től 1951- ig az évi termelés ötezer hek­tó volt. A vállalat hétmillió forintért szerezte be a jelen­leg is működő gépsort, az éves termelés most százhúszezer hektó. Ilyen gép az országban csak Tatabányán és Miskol­con van még. — Hovát jut el innen a sör? — Dunaföldvár és Dombó­vár körzetének kivételével a megye egész területére, de hozzánk tartozik Bács me­gyéből a kalocsai körzet is. — Hány dolgozót, foglalkoz­tatnak? — Hetvenet. Ennek a lét­számnak féle nő, hatvanöt százaléka pedig vidékről jár be. Huszonötén tíz évnél hosz- szabb ideje vannak itt. Halász József a műanyag rekeszek légióit mozgatja meg a raktárban, — Szakmunkások? — Nem. Ez betanított mun­ka. Szakmunkások csak a sör­gyárakban vannak. — A kereset? 'Szállítás előtt — Havi ezernyolcszáz-két­ezer forint körül. Ehhez já­rul még naponta két liter sör, amit kedden és pénteken, egy­séges, csattos üvegekben adunk ki. — A dolgozók pedig megisz- szák... — Nem. Javarészt eladják. O. I. Foto: G. K. ’A 6000-es palackozószalag mellett Gazdák dicsérete Tűzveszélyes tenger partjain Szabadság Tsz tűzrendészeti képe is. Minden olyan volt, amilyennek a „nagykönyv”, szerint lennie kell. Hellyel-közzel mulasztásra is bukkanhattunk. A vasúti pályakocsiról jól látszott, hogy Tolna-Mözs állomás közelében a védőszántás semmit semér; sőt Fácárikertnél, a szedresi határ egy részén, Nagydorog- náí, Sirriontornyán, Belecskán, Böbrököi'ön; ' Mófágyo'ri, Alsó­nyéken, Decsen és .öcsényben hiányzott a védőövezet. Amíg gőzmozdonyok is közlekednek, fenyeget a szikra veszély; s amíg fenyeget, érvényes az aranyszabály; „Ajánlatos a vasútvonal mellett kezdeni a vetést; kötelező a vasútvonal mellett kezdeni az aratást.” A közút közelsége sem mentes a tűzveszélytől, ezért helytelen nagy forgalmú út mellé össze­húzni a kombájnszalmát, amint ez a bonyhádi Ezüst­kalász Tsz-ben történt. Körül­tekintőbbeknek bizonyultak a gazdák a nagymányoki Gábor Áron és az aparhanti Búza­virág Tsz-ben. Inkább két kicsi, mint egy nagy A szekszárdi Jóreménység Tsz kombájnosai — köztük Wiedemann János — a táblá­ról egy kis ligetbe hajtottak át, hogy ott ellenőrizzék gé­püket. Miért is kockáztatnák, hogy kipattanjon, és gépet, ter­mést vessen a tűz martalékául egy ostoba elektromos szikra?... Hollósi István maghordó gép­kocsijáról nem hiányzik sem a kézi oltó, sem az ásó, sem a lapát. 4 Autófutamodásnyira innen Schaffer Zoltán, a bonyhádi Petőfi Tsz tűzrendészeti elő­adója személyesen gondosko­dik a tarlóégetés biztonságá­ról. Antlfinger Jánosnak, a szövetkezet kombájnosának sem mindegy, hogy a fel­vásárló vagy a biztosító fizet-e a termésért. Aratáskor negyed­annyi cigarettát szív, mert csak a tábla mellett gyújt rá. Említi, .hogy a szövetkezet eb­ben a hónapban húszezer fo­rint értékű kézi poroltót vá­sárolt. Ezek egyike ott piros- lik az ő SZK—4-esén. Szabályos ez így, viszont szintén szabályos, de sokkal biztonságosabb volna, ha egy nagy kézi oltó helyett inkább két kicsi lenne a gépen. Való­színűtlen, hogy egyszerre két készülék mondjon csütörtököt; ám ha egyből egy nem műkö­dik, abból nagy baj lehet,­Ijedelem Nakon Právics Gyula, a kocsolaí Vörös Csillag Tsz szaktanfolya­mot végzett tűzrendészeti elő­adója magabiztosan kalauzolja az ellenőrzésre, tanácsadásra jött állami tűzoltót. Itt aztán áldoztak a tűzbiztonságra! Kézi oltók párosával, újdonat­új létrák a kazlaknál, műsziá- las tömlők a föld alatti tűz­csapoknál, 60 köbméteres víz­tároló a Colman-szárítónál. A 250 köbcentiméteres MZ- motort munkájának segítésére kapta a tűzrendészeti előadó a szövetkezettől. A várongi Petőfi Tsz-ben ellenben mintha nem is volna tűzrendészeti bizottság... , A gépszemle kitűzött órájára épp csak szállingózni kezdtek trak­torok. Ezek egyhatoda éppúgy elfogadhatatlan állapotban volt, mint négy kombájn. A jó paphoz hasonlóan a jó kombájnosnak is célszerű, ha nem is holtig, de nyugdíjba vonulásáig tanul... Kevesen múlott, hogy pórul nem járt idősb Hajcsár István, a naki Dózsa Tsz tapasztalt arató­cséplőgépese, a tűzrendészet! bizottság tagja. Szórakozottsá­gában úgy indult SZK—4-esé- vel próba járatra, hogy otthon feledett lapátot, ásót, kézi oltót. Persze, hogy épp ezen a napon húzott szikrát az akkumulátor, persze, hogy meggyulladt a kábel szigetelése. Hajcsár Ist­ván puszta kézzel tépte le a füstölgő vezetéket, s tiporta, mintha halálos ellensége vol­na. Lesz ? — Legyen !. A megyei tűzoltó-parancsnok-' Ságon a szövetkezeti önálló­ságnak, a gazdaságok anyagi megerősödésének és a paraszti bölcsességnek bizonyságát1 lát­ják a megelőző tűzrendészeti , helyzet minőségi javulásában. A fejlődést gyorsította, hogy a megyei tanács értékes segítsé­gével a tűzoltóság két év alatt számos tűzrendészeti előadót képezhetett ki. Ma már még több tsz — a közös gazdasá­goknak körülbelül egyharma- da — igényel ilyen képzettsé­gű szakembert. — Szerveznek-e ismét tan­folyamot? — érdeklődtünk a megyei parancsnokságon. . — Megvan ehhez a jószán­dék a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezési osztá­lyában is, bennünk is, — hangzott a válasz. —- borváró —< Tán akad olvasóink között, aki megszámolta, hányszor ha­sonlítottuk a kalászosok ringó tábláját hullámzó tengerhez, a kombájnt hajóhoz; s talán olyan is, aki arra a furcsának tűnő következtetésre jutott, hogy ez a fajta tenger — tűz­veszélyes. A kombájnhajók gazdáin múlik, mit tesznek azért, diógy S minimumra szo­rítsák le tűzveszélyt. Ebben az...egyre sikeresebb törekvés­ben az állami tűzoltók segítik a mezőgazdaság dolgozóit. Ahogy a nagyköiiyvben Követésre méltó példát jó- ,Szerint minden faluban talál­hatunk. A dunaföldvári Alkot­mány Tsz-ben az aratásban részt vevő valamennyi erőgép kezelőjénél rendben találta az ellenőrzés az okmányokat, ki­fogástalan állapotban a gépe­ket. A németkéri dűlőben hoz­záértő személy — agronómus — irányításával szakaszosan végezték a tarlóégetést. Ha­sonlóan szép képet nyújtott a dunaföldvári Virágzó, a bölcs­kei Rákóczi, a dunakömlődi

Next

/
Oldalképek
Tartalom