Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
y f f i Egy iizem, egy iskola Mostanában szinte minden napra jutott egy hír, ami szerényen ugyan, de azt jelzi, hogy az a mozgalom, amelyet a fővárosi üzemek Indítottak az iskolákért, nem bicsaklott meg, halad a maga szabta úton és munkásemberek keze nyomán újjászületnek oktatásügyünk legelhanyagoltabb peremkerületei, intézményei is. Ne gondolja senki, hogy az üzemek dolgozói azért szállják meg kőműves-, asztalos- és festőszerszámokkal, takarítóeszközökkel az arra leginkább rászoruló budapesti iskolákat, mert nem akadna a ledolgozott műszakokon túl az égvilágon semmi egyéb dolguk. Szabad idejükben nyilván vár rájuk is megannyi személyes tenni-, intéznivaló, kinek mi, lévén, hogy az iskolák újjávarázsolói családapák, vagy anyák, ^ fiatalok, akik legalább annyira várják a munkaidő elteltével megszerezhető nyári örömöket, a pihenés, kikapcsolódás óráit, mint a hivatalokban, intézményekben dolgozó kortársaik. Mégis mi az akkor, ami a főváros üzemeinek népét, szakmunkásokat és betanított munkásokat, segédmunkásokat, középszintű műszaki vezetőket és alkalmazottakat arra ösztönöz, hogy aktív gondjaikba vegyék azt, amire a kényelmes állampolgár — aki mindent készen vár — vállat rándítva mondja: „— nem az én dolgom”? Távol áll tőlem a vállalás heroizálásáriak szándéka, az egy iskola, egy üzem mozgalom ugyanis mentes mindenféle melldüllesztő hősiességtől, de azt bátran leírhatom itt, ezen a mozgalmon kívül kevés egyéb dolgunk példázza ehhez hasonló szemléletességgel, hogy mi értendő a szocialistá tulajdonostudat alatt, s mire képesíti az embert ez a mélyről, belülről diktáló erő. Mire? Arra, amit az újságok és a rádió, no meg a televízió egyre-másra jelent, hogy sorra születnek újjá az iskolák és öltöznek szeptemberi díszbe, gyerekeink fogadására. Mindezt olyan jóleső érzés újra, meg újra hallani, bár csak az iskolák és a patronáló üzemek neve változik a híradásokban. De mind fölér egy-egy győzelmi jelentéssel, mert az az igazság, hogy a fölhasználható anyagi eszközök szűkös volta miatt a munkásemberek segítségadása, az üzemek áldozatvállalása • nélkül egyik-másik iskolának legföljebb a nagytakarításra telne. Arra is úgy, hogy a szülői munkaközösségektől kérné a munkát. Ez van hát Budapesten. Nálunk, sajnos nincs. Vagy csak nagyon szórványosan, alkalomszerűen van, pedig kiterjedt — 1945. óta a többszörösére növekedett — megyei iskolahálózatunk egyik-másik városi, falusi intézménye Ugyancsak rászorulna az értő kezek' munkájára, árra ; ’ a társadalmi megsegítésre, **ami ' ' valódi büszkeségre okot szolgáltató csodát rmVel. De nálunk valami baj van, mert a' szándék'ök viszonylag sokszor találkoznak össze egy bizonyos céí érdekében, de aztán lelohad a lendület. Isniéj csak alkalomszerűvé válnak a kialakult kapcsöla'tolíl "“Beszel-’ tem például tsz-vezetővel, aki megyeszerte: a * • szűkmarkúságáról nevezetes, de aki egy doboz krétát sem adna köztége iskolájának, nemhogy egyebet, s ezt találja természetesnek. Vannak, persze, hogy vannak pozitív ellenpéldák, csak éppen úgy tűnik, hogy a követésükre való ösztönzés nem elég állhatatos, vagy ha úgy tetszik, tudatos. Pedig de nagyon jó, ■ de nagyon jó lenne itt a szűkebb hazában is ünnepelni azokat a kapcsolatokat, amelyek Budapesten, a rohanó életű világvárosban nem hagyják passzivitásba hanyatlani meglévő mozgalmaink közül talán a leghasznosabbat, az egy üzem, egy iskola mozgalmat! — li — Körzetesíteni, de nem minden áron A tamási járásban is gyakran polemizálnak a közoktatási „hogyantovábbról”. Az egyik oldalon ott a járás speciális helyzete, a másikon pedig a társadalmi igény, és e kettőt lehetőleg minél közelebb kell hozni egymáshoz. A társadalmi igény, a közoktatási feladat adott. Ezen változtatni a mérce alacsonyabb szintre helyezésével nyilván nem lehet. Marad a másik megoldás1, az egyetlen járható út: úgy variálni a helyi lehetőségeket, hogy a speciális helyzetből adódó hátrányok ellenére is minél jobban megközelítse a közoktatás szintje a társadalmi igényt. Körülbelül ennek jegyében elemezték a közoktatás helyzetét, feladatait a tamási járási párt-vb. .ülésén is a járási tanácshivatallal közösen végzett előzetes felmérés alapján. Nézzük mindenekelőtt a járás speciális helyzetét. A tamási járásban sok a kis település, következésképpen igen elaprózott az iskolahálózat. A legtöbb iskola tanulólétszáma alacsony, márpedig a létszám nagyon fontos tényező. A modern általános iskolai oktatás személyi és tárgyi feltételei egyaránt olyanok, hogy azok kis iskolákban nem teremthetők meg. Ugyanakkor a mi közoktatási demokratizmusunk jellemzője, hogy nincs külön tananyag a vidéki és városi gyermekek részére, és minden eszközzel arra kell törekedni, hogy a vidéki gyermekek is a városival lehetőleg azonos szintű ojktatásban részesüljenek, mert különbén hátfahyos • helyzetben lennének a továbbjutásnál. A megfelelő erçdmé- ríyek elérésének azonban elemi feltétele a felső tagozatosok szakosított oktatása. Csakhogy éppen itt a kis létszámú iskolák hátránya: azokban egyszerűen nem valósítható meg a szakosított oktatás. Nincs — sőt, nem is lesz — annyi szaktanár, hogy a kis iskolákban is minden tárgyat megfelelő szakos nevelő oktasson. De ilyen igénnyel irreális is lenne fellépni. A tamási járásban jelenleg 37 iskolával számolnak. Ezek közül csak 13 osztott, azaz szakosított, a többi vagy részben osztott, vagy úgynevezett kis létszámú. Tavaly megszüntettek két iskolát, a kisebb intézetek tanulólétszáma csökken, s évről évre állandó gondot jelent a megfelelő tanerők beállítása A nevelők egy kisebb csoportja ugyan megtelepedett, hosz- szű ideje tanít itt vagy ott, de a kisebb helyeken rendkívül nagy a mozgás, és a részben osztott iskolákban sokan tanítanak képesítés nélkül, vagy a felső tagozatban tanítói képesítéssel. Amikor egy-egy nevelő elmegy egy kis faluból, rendkívül nehéz a helyét betölteni. Az összpedagógusok száma az elmúlt három évben csökkent: 332-ről 326-ra, majd 325-re. Ugyanakkor a képesítés nélkülieké 32-ről 36-ra, majd 40-re nőtt. Amíg országosan a gyermekek 95 százaléka szakrendszerű oktatásban tanul, a tamási járásban csak 85,5 százalék. Országosan a felső tagozati órák 73 százalékát szaktanárok adják — városokban 94-— 95 százalékát —, a tamási járásban csak 58 száza#kát. A három legjobban -szakosított iskolában, Simontornyán, Tamásiban és Iregszemcsén is csak 88,6, 82,6 és 80,6 százalékát. Bár e tekintetben évről évre mutatkozik fejlődés, a kívánt szinttől még messze van a járás. Annak, hogy a kis településekre, kis iskolákba nem szívesen mennek a pedagógusok, sok oka van, kezdve a lakáshiánytól az ellátási nehézségekig.' Bár a tanácsok szinte, mindenütt igyekeznek minden lehető módon enyhíteni a ne- velőhiányt,. segíteni, a p_edagá-,_. sok életkörülményeit, nem, lehet számítani a jövőben sem v a la mi nagy és^ kedvező vájtoizá«VAWár(^áltlÍzéi^á^V«jp^ a kis., települések többsébe a sQryácJás jgllecjíző,, és ez éíe- ve. sok mindent rp£gjjatároz.‘ Az pedig^jjpgy termi ^11. a kis településeken lakó 'gyermekek érdekében is, vitathatatlan. A legkézenfekvőbbnek a körzetesítés ' mutatkozik. Ez összhangban van az országos oktatási irányelvekkel is, csakhogy... A tamási járásban több iskolát már bekörzetesítettek az előző években. A tanulók átjárnak naponta valamelyik nagyobb iskolába, ahol szakosított oktatás folyik. Bár ez külön fáradságot jelent a tanulóknak, és egyéb hátrányai is vannak, de mindenképpen lehetővé teszi, hogy e gyermekek megfelelő oktatásban részesüljenek. A körzetesítés nem csupán adminisztratív intézkedés kérdése, és éppen itt jön a csakhogy... Ennek is megvannak a technikai, személyi feltételei, és a közoktatási „hogyan tovább” fő kérdése a tamási járásban ennél csúcsosodott ki: a végrehajtó bizottságnak a körülmények széles körű felmérése után állást kellett foglalnia, ami nem is volt olyan . egyszerű. Mégpedig azért nem, mert a körzetesítés ugyan egyértelműen indokolt, de a feltételek megteremtése idő kérdése. A vb végül is úgy foglalt állást, hogy kár lenne elősegíteni a minden áron való körzetesítést, mert az éppen az ellenkező hatást váltaná ki. A perspektivikus körzetesítési tervezet ugyan adott és reális, de a sietség semmiképpen sem lenne jó. Több esetben úgy alakultak a körülmények, hogy megvan ugyan a nagy iskola mint kijelölt körzeti központ, oda be is tudnának a gyermekek járni akármelyik pillanattól, de nincs elég tanterem. És ha mégis odairányítanák egy-két ,kisebb település tanulóit, az «óhatatlanul az ott már elért tanulmányi szint visszaesésével járna. .A., .njägy. kérdés az volt, szabad-e körzetesíteni. Nyilvánvalóan nem, és csak helyeselhető a párt-vb állásfoglalása, mely szerint előbb a körzetesítés techtíikai' feltételeit kell meg- teire/rfteni — tantermeket, diákszállókat építeni —, és csak utána körzetesíteni, mert különben' csak formális eredmény születne. RODA FflRFVr Bikavérek viadala Szekszárdon a négy dunántúli megye: Baranya, Fejér, Somogy és Tolna élelmiszerA X. kongresszus a mező- gazdaság fejlesztésének fő feladataként a szocialista tulajdonviszonyok javítását, a gazdálkodási módszerek és termelési eljárások tökéletesítését, a szövetkezeti parasztság képzettségének és öntudatának emelését, szemléletében és magatartásában a szocialista vonások erősítését jelölte meg. A feladat tehát adott — a módszert viszont maguknak, a mezőgazdasági üzemeknek kell megtalálni, hogyah juttathatják legjobban kifejezésre a szövetkezeti demokráciát, magatartásban, szemléletben a szocialista jelleget, hogyan érvényesítik a tulajdonosi szemléletet. Az egységes szövetkezeti törvény, annak szellemében az alapszabályok módosítása, átdolgozása mindehhez megadja a jogi alapot. De nem elég, ha a tag csak akkor gyakorolja a jogát, ha vezetőket választ, ha jóváhagyja a zárszámadást, elfogadja a termelési tervet. Tulajdonosi jogával napról napra élnie kell és hogy ténylegesen élni tudjon vele, tovább kell fejleszteni a szövetkezeti önkormányzatot. A jog mindennapos gyakorlása viszont növeli a felelősségérzetet a társas gazdálkodásért. A kérdés lehet ezek után; nincs-e ellentmondás a. tulajdonosi szemlélet fokozása Jogi kötelesség, jövedelem és a vátlálatszerű gazdálkodásra való, mind erőteljesebb törekvés között? A válasz egyértelmű: nincs. A választott vezetés csak akkor hozhat a szövetkezet egészére hásznos döntéseket, dolgozhat ki terveket, ha állandóan együtt él a tagsággal, tájékoztatja az elképzelésekről, a gazdálkodás menetéről, kikéri meghallgatja a tagság véleményét. Úgy is mondhatjuk; nélkülözhetetlenek a kétoldalú információk. Igaz, ezt így megoldani gyakorlatilag nehéznek látszik, mert a néhány legfőbb szövetkezeti vezető hogyan váltson szít több száz taggal? ügy, hogy igyekszik megtalálni a legmegfelelőbb szervezeti, kapcsolati formákat. Például úgy, ahogyan mindezt már évek óta alakítják, formálják a decsi Sárközi Egyetértés Tsz-ben. Az egyik módszer már szinte mindenütt általános; a közgyűléseket előkészítő brigádértekezleteken, ágazati tanácskozásokon tárgyalják meg, nagyobb vonalakban a szövetkezet egészét, részletesebben, alaposabban az adott üzemág, a tagok kisebb csoportjának -, gondjait, eredményeit» No, de nem csak közgyűlés van, hanem évközben nagyon sok olyan kérdés, amelyről a tagságnak véleményt kell mondani. Normák alakítása, karbantartása — egy-egy újabb nagyobb teljesítményű gép üzembe állítása nyilván más teljesítményt, más bérezést követel — az esedékes munka adott körülményhez való igazítása, stb. — lehetne sorolni még hosszan, miben és hányszor kell a vezetőknek a tagok egyetértésével dönteni. Tűnnek megoldása: (vegyük példának a traktorosok normájának, bérezésének szükségszerű változtatását) az adott területeken dglgozó tagok igen alaposan megbeszélik a kérdést, kialakítják a közös álláspontot, majd öt-hat embert megbíznak a vezetőkkel való tárgyalásra. Ezeken a tárgyalásokon sokszor van olyan vita, amelyből nem születik azonnal megnyugtató döntés. Előfordult, hogy a szövetkezet vezetősége egységesen elfogadott álláspontját egyetlen tsz- tag véleménye alapján megváltoztatta, miután ő javasolta a legjobb megoldást. Gyakori, amikor a tagságot Ijrásban kérdezik, illetve írásban kell válaszolni. Például ilyen kérdésekre: Hogyan le hét jobbá tenni az ágazat munkáját? Mi a véleménye a szarvasmarha-tenyésztés fej lesztéséröl? Kit láffoa szívesen a vezetőségben közvetlen munkatársai közül? A válaszoló tag azzal a lehetőséggel is élhet, hogy a válasz után nem írja oda a nevét. A nagy több ség ettől függetlenül aláírja, kifejezésre juttatva, hogy azaz ö személyes véleménye. A tagság tájékoztatása, a sokoldalú kapcsolat révén született például olyan közgyűlési határozat, amely megszün tette a kukorica részes művelését — amelyért évekkel ezelőtt tán képesek lettek volna ölre menni. Ez a határozat nemcsak technikai előrelépés volt — a kukoricatermelés teljes gépesítése, — hanem egy másik is; a tagság tudatában, közösségi érzésében. IUfa a tagság együtt él, együtt gondolkodik a vezetőséggel, kifejezésre jut a szövetkezeti demokrácia mind teljesebb érvényesülése, a vezetés korszerűsítése, színvonalának növelése. Végül mindez együtt jutott kifejezésre abban, hogy az utóbbi néhány évben megduplázódott a szövetkezet tiszta vagyona, és a tagság jövedelme is. BOGNÁR ISTVÁN gazdasági kiállítása és vására idején, augusztus közepén országos vörösborfesztivált is rendeznek. A nemes verseny- re_ a legjobb vörös bort adó szőlőfajtákat termelő . vidékeinkről, köztük Villányból, Egerből, Sopronból, harminckét állami- és pincegazdaságot, valamint tsz-t hívtak meg. Az első szekszárdi országos vörösbor-„olimpián” a hagyományos kadarkán kívül a kékfrankos, a cabernet. a pinot nőire és a medoc noire fajták nagy esélyesei az értékes díjaknak. Először mérik össze az egri és a szekszárdi „bikavér” erejét, zamatát, „bukéját”. Hazánkban eddig nem mindenütt tudták azt, hogy nemcsak Egerben, hanem Szekszárdon is van kitűnő „bikavér”, s a márkás italt tízezerszámra palackozza a Szekszárdi Állami Gazdarág és a Mecsekvidéki Pince- gazdaság. A r vörösborfesztiválra meghívják a vendéglátó vál- lalatok vezetőit, szakértőit is, s a legjobb borokból szakmai bemutatót .tartanak. A borfesztivált megelőzően, a vörös bort adó szőlőfajták nagyüzemi termesztési értékének ismertetése, valamint a szekszárdi történelmi borvidék szőlőrekonstrukciójának, talaj, védelmének megtekintése is szerepei a kiállítás programjában. Ez utóbbira négyszáznál több szakember jelentette be részvételét, ~*m fc-s«í j
