Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

r 4 » Kilenessths ûj ssahmunhâs ? Hatvan szakmában vizsgáznak Beszélgetés Kaszás Imrével, a MŰM 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójával Országszarte folynak a szak­munkásvizsgák. Jelentőségük­ről nem kell külön szólni, elég megemlíteni, hogy csupán a szekszárdi MŰM 505-ös inté­zetből — sikeres vizsga esetén — 950 új szakmunkás áll ha­marosan a munkapadok mellé. Nem mindannyian itt tanultak, több vidéki tanintézetben- nincs vizsgabizottság, így azok hall­gatói is Szekszárdon szakvizs­gáznak. Hatvan szakmában ad­nak számot a végzősök, mit sa­játítottak el a szakmájukból és az általános ismeretekből a ta­nulmányi idő három éve alatt. Kétharmad részük már vizs­gázott. A beiskolázás is meg­történt a jövő tanévre. Kaszás Imrétől, az iskola igazgatójától kértünk informá­ciót az idei szakmunkásvizsgák tapasztalatairól és az új beis­kolázásokról. A vizsgázók elméleti és gya­korlati felkészültsége dönti el, megkapják-e a bizonyítványt? A feleimben feltüntetett szám ilyen értelemben roppant opti­mistának tekinthető, hiszen alig kevesebb, mint a jelöltek száma. Első kérdésünk tehát a szakmunkásvizsgák idei szín­vonalára vonatkozik. — A hatvan szakmában nem arányosan elosztva végeztek a gyerekek. Körülbelül nyolc szakma tanulói teszik ki a je­löltek ötven százalékát. Túl­súlyban vannak az építőipari, építő-szerelési szakmák, ezek közé tartoznak például a víz­vezeték-, gáz- és villanyszere­lők is. A nyolc között vannak a forgácsoló szakmák, az esz­tergályosok, általános lakato­sok. Nem szabad kifelejteni az autó- és autóvillamossági mű­szerészeket, meg az autószerelő tanulókat sem. Vizsgáztak a felnőttek is, mert’ egyes szak­mákban kötelezővé tették a vizsgát azoknak is, akik régen dolgoznak a területen. A fel­nőtt gázszerelők vizsgájának érdekessége volt, hogy minden­kinek volt már egy másik szak­mája, amit ezért hagyott ott. Egészen jól szerepeltek eszter­gályosaink autóvillamossági szerelőink és a nyomda kézi­szedő lányai. Az MMG eszter­gályosai hihetetlenül bonyolult munkadarabokat készítettek el négy óra alatt — túlnyomó többségük jelesen. Jó volt a felkészültség á villanyszerelők­nél is. A követelmények magasak — Ez így persze, túl szépen hangzik, de általánosságban is jó volt a színvonal, azzal együtt, hogy nagy a szóródás. Kicsit félve mondom ki, hogy a vidékről jött vizsgázók gyen­gébbek voltak, és itt felmerül a tanárok felelőssége is, a gye­rekekén kívül. A követelmé­nyek magasak, érettségi szín­vonalúak. Azt hiszem, kevesen ismerik a vizsgarendszert, ezért beszéljünk erről is. A vizsga három részből áll. Az írásbe­lin szakmaelméieti kérdésekre kell felelni. A szóbelin is van szakmai kérdés és az úgyne­vezett társadalmi ismeretek, történelmi témák. Aki valame­lyikből elégtelent kap, annak az egész .minősítése elégtelen. A korszerű igény, hogy a jó szakmunkás okos fejjel irá­nyítsa ügyes kezét. Az emelt­szintű képzés kísérletének kel­lős közepén vagyunk. Sokan féltek attól, hogy elméletileg magasan képzett, de rossz gya­korlati szakember lesz az ered­mény. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gya­korlati sem marad el az elmé­leti felkészítés mögött. — Az egész harmadéves munka a szakmunkásvizsgára való felkészítés jegyében telik el, talán ez is a magyarázata, hogy a meglepetések sem rit­kák. A gyerekek nagyon fel­készülnek. Viszont nekünk is nagy az erkölcsi, de még az anyagi felelősségünk is az osz­tályozásnál. Buktatni nem sze­retünk, de nem szabadíthatjuk rá az emberekre azt a villany- szerelőt, aki fénycsövek ürü­gyén nátronlúg-lámpáról ír, és olyan bekötési rajzot ad le, amit ha megcsinálna, nemcsak őt ütné agyon az áram, de má­sokat is veszélyeztetne. Gya­korlatból bukott meg több ál­talános lakatos. Ök komoly ér­téket képviselő nyersanyaggal dolgoznak. A nemzeti vagyont nem szabad elherdálni, nem engedhetünk az iparba olyan „szakembereket”, akik csak se- lejtet képesek gyártani. — Sem a népgazdaság, sem az új szakmunkások számára nem közömbösek az elhelyezkedési lehetőségek A beszélgetés második téma­köre ez volt. — Készítettünk a harmadi­kosok körében egy reprezenta­tív felmérést arról, hol akar­nak elhelyezkedni. Az a ta­pasztalat; hogy a nagyobb' vál­lalatoknál, mint például az MMG, a TOTÉV, az Állami Építőipari Vállalat, Bőrdíszmű — ottmaradnak a tanulók. Vi- ' déki tanulóink nagy részének elege van á bejárásból és a kényelmi szempontokon kívül érthető anyagi megfontolásból, igyekeznek a lakóhelyükön, vagy annak közelében munkát ■ vállalni. — Bizonyos szakmákban varinak ' elhelyezkedési nehéz­ségek. Nincs szükség ennyi női varrónőre, fodrászra; mint ahá- nyan végeztek. Maszek üzletet nyitni nem éri meg. Nem tud­nak elhelyezkedni a kárpitos lányok sem. Viszont örvende­tesen megnőtt a továbbtanulási kedv. A végzettek nagy része szeretne leérettségizni. Két év »alatt lehetőség van erre. Még olyanok is jelentkeztek to­vábbtanulni, akikről azt hit­tük, ha innen kikerülnek, könyvet többet nem vesznek a kezükbe. / A szakmunkásképző intéze­tek induló tanulmányi átlaga általában alacsony. A jedçnt- kezések szakmánkénti szóródá­sa nagy. Vannak úgynevezett divatos és hiány-szakmák, ho­gyan alakult azok aránya, akik szeptemberben kezdenek? Divatos és hiány­szakmák — Mi az országban azon ke­vés szakmunkásképző intéze­tek közé tartozunk, amelyek­ben minden hely betöltődött. Meglepetésszerűen nagy volt a vállalatok szakmunkásigénye az idén majdnem kétszer any- nyi, mint amennyi ■ képzésre lehetőségünk van. A felvettek tanulmányi átlaga három egész_ körül van. Folyamatosan nő a jó tanulók jelentkezése. Ezért lohetőségünk volt rá, hogy az elméletigényes szakmáknál felvételi szintet szabjunk meg. Az autószerelők, esztergályo­sok, villanyszerelők, szerszám- készítők felvételi átlaga 3,9— 4,1. A jelentkezések nagy szá­ma és a tanulmányi eredmé­nyük is arra utal, hogy növe­kedett a ■ szakmunkásbi.?onyít- vány és a szakmunkásképzés társadalmi tekintélye. A diva­tos szakmákról sokat lehetne beszélni, de megmondom őszin­tén, nem nagyon szeretem ezt a kategóriát. Több divatos szakmáról megkérdezhetem, valóban nincs ' ennyi képzett emberre szükség? Ki fogja például a negyedik ötéves terv­ben érkező négyszázezer ko­csit javítani, karbantartani? A már használt kocsikról nerri is beszélek. A' kocáik élettartama szorosan összefügg a karban­tartás minőségével. Szobafestő­nek meg nyilván azért jelent­keznek olyan sokan, mert ke­vés szerszám kell hozzá, és már lehet is csinálni. Belőlük biztosan ném kell annyi, már a képzésnél egyre nőnek a nehézségeink. Az ÁÉV nem tud olyan lakást előtermelni, ahol festeni kellene. Az új házak­ban csak meszelés van. — Hiányszakmák vannak. Évek óta nem tudunk vasbe­tonszerelőt képezni, mert nem jelentkezik senki. A műszer­gyárban is állnak esztergagé­pek, mert alig lehet összeszed­ni egy osztályt. Az egyik mun­ka nagyon nehéz, azért nem népszerű, a másik szakmában pedig előfordul, hogy a mű­helyt söprő segédmunkás töb­bet keres, mint a kezdő szak­munkás. Az esztergályos szak­ma egyébként is könnyen nor- rvázható, a jó fizetésért hajta­ni kell. Másutt kevesebb ener­giával többet lehet keresni. Az aránytalanság oka nyil­ván keresendő a pályaválasztási tanácsadásban is. — Ha goromba akarnék len­ni, azt mondanám, pályavá­lasztási tanácsadás nincs. Leg­feljebb egy-két iskolába hív­nak meg bennünket az év vé­gén, szülői értekezletre, de itt is csak tájékoztatásra van mód. A gyerekek nagy több­ségének halvány fogalma sincs arról, hogy egyes szakmákban mik a követelmények. Felvé­tel előtt orvosi vizsgálatra kell ■menni a gyerekeknek,- _ s nem. 'agyszer ott derül ki, aminek már az általános iskolában ki kellett volna derülnie, neveze­tesen, hogy teljesen alkalmat­lan a választott szakmára. Színtévesztő gyereket nem ve­hetünk fel villanyszerelőnek! Egy tizennégy éves gyerektől néni várhatjuk el, hogy hiva­tásszerűen kötődjön egy szak­mához. Legjobb a helyzet, ha a gyerek az apja szakmáját választja, mert akkor legalább vannak fogalmai arról, mit fog csinálni. Éppen a Népújság­ban olvastam, hogy lesz pálya- választási tanácsadó, már ed­dig is nagy szükség lett volna rá! — fejezte.be nyilatkozatát Kaszás Imre igazgató. IHÁROSI IBOLYA Közreadni a tapasztalatokat A szekszárdi tsz-szövetség elnökségi ülése Pálfán , A szokottól eltérően a Szek- szárd és Vidéke Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének kibővített elnökségi ülé­sét a pálfai Egyetértés Terme­lőszövetkezetben tartották. A szövetség tisztújító közgyűlése utáni első elnökségi ülés há­zigazdája Lakos József, a ter­melőszövetkezet elnöke, a te­rületi szövetség elnöke volt. A meghívottak között elsősorban azok a termelőszövetkezeti ve­zetők szerepeltek, akik az el­nökségi ülés napirendi pont­jaiban érdekeltek. A résztvevők elsőként meg­nézték a termelőszövetkezet sertés- és tehenészeti telepét. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek köré­ben a szövetkezet több, mint tíz esztendős múltra visszate­kintő szarvasmarha-tenyészté­se. A pálfai Egyetértés Tsz távlati fejlesztési tervében fő termelési ágazatául az állat- tenyésztést, ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztést és hizlalást jelölte meg. Az el­múlt évben átadott szakosított tehenészeti telepen gépesített a tömegtakarmány- és abrakki­osztás, a trágya eltávolítása, a fejés és a tejkezelés, aminek következtében az állatokat gondozó személyzet létszáma felére csökkent. Az állomány átlagtermése 260 tehén átlagá­ban 3516 liter tej volt. A múlt évben a tehenészet kétmillió- százhatvannyolcezer forinttal, a marhahízlalás 736 ezer fo­rinttal volt nyereséges, ugyan­akkor a növendékmarha-neve- lés 86 ezer forinttal vesztesé­ges volt. A tsz-szövetség szakemberei vizsgálatot végeztek a zombai Egyesült Erővel Termelőszö­vetkezet sertéstelepén és a bâ­tai November 7. Tsz tehené­szeti telepén. Az erről szóló jelentést az ülésen előterjesz­tették. Megállapították, hogy a bátai szövetkezet szarvasmar­ha-ágazata veszteséges, ami­nek 71 százaléka a tehenészet­ben keletkezett. A tehenészet­ben alacsony a tejtermelés — az egy tehénre jutó átlag 1700 liter — és a drága szarvas­marha-tartási technológiával párhuzamosan nem követke­zett be az élőmunka költségé­nek csökkentése. A résztve­vők a pálfai és a bátai ada­tok ismeretében számos, a szakembereket foglalkoztató kérdést vitattak meg. A ta­pasztalatok szerint a termelő- szövetkezetek elsősorban pénz­ügyi problémák, takarmány­árváltozások, tápellátási prob­lémák miatt nem tudtak fel­készülni a nagyobb biológiai igényű állatállomány takar­mányszükségletének minőségi kielégítésére. Az új takarmá­nyozási és technológiai eljá­rások végrehajtásához jól kép­zett vezetők, középkáderek és szakmunkások kellenek. A szarvasmarha-telepeken kevés a hozzáértő szakmunkás. A te­lepekre beépített gépi techno­lógiák műszaki állapota sok kívánnivalót hagy maga után. A megyében nincs a korszerű állattenyésztési telepek igé­nyeihez igazodó szerviz. Az esetek többségében a szakosí­tott telepek jövedelmezősége meg sem közelíti a beruházási döntést megalapozó javaslat­ban kiszámított jövedelmet. A termelőszövetkezetek ál­lattenyésztésében tapasztalható célszerű tenyésztői munka hiá­nyára rányomta a bélyegét, hogy országosan nem alakult ki egy egységesen elfogadott tenyésztési célkitűzés. Ez.érÇ szükséges lenne országosan összegezni, elemezni az eddi­gi tapasztalatokat, és azokat hasznosítani a kirívó hiányos­ságok megszüntetése érdeké­ben. A szakosított telepeknél a beinduláskor célszerű lenne az üzemelés gyorsított vizsgá­latát elvégezni, majd folyama­tosan a részletes vizsgálatok tapasztalatait értékelni és köz­readni. A szarvasmarha-tenyésztés időszerű problémáinak megvi­tatása után az elnökség beszá­molót hallgatott meg a terme­lőszövetkezetek belső szabály­zatainak elkészítése és a szövet­kezeti döntőbizottságok meg­alakításának tapasztalatairóL Ezt követően tájékoztató hangzott el a termelőszövetke­zeti vezetők és szakemberek továbbképzésével kapcsolatos felmérésről. Szekszárdon a Jobbparásztán hétlakásos sorházat épít „Szakály Testvérek” építőipa­ri szövetkezet, fiatal dolgozói részére. A háromszobás lakásokat október végére adjfik át. Foto; Gottvald.

Next

/
Oldalképek
Tartalom