Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
J V J ? 1 Illést tartott a megyei tanács vb Napirenden : A megye vendéglátóipari ellátottsága A szarvasmarha tbc mentesítés helyzete, a mentesítés befejezésének feladatai Magyar—koreai találkozók megyénkben A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtti ülésének napirendjét két nép- gazdaságilag és társadalmilag egyaránt fontos téma alkotta. A testület ezen az ülésen foglalkozott ugyanis Korsós Istvánnak, a megyei tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének beszámolója alapján megyénk vendéglátóipari ellátottságának helyzetével, a közétkeztetés lehetőségeinek elemzésével és a vendéglátóipar megkívánt fejlesztésének feladataival. A végrehajtó bizottsági ülés e napirendjének megtárgyalásában tanácskozási joggal vett részt a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó és idegenforgalmi főosztályának helyettes vezetője, Andrinkó Sándorné, továbbá a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóján és a MÉSZÖV elnökén kívül dr. Tóth Bálint, a NEB elnöke, valamint az SZMT képviseletében Egyed Mihály, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára is. A megyei tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének írásos beszámolójával a vb második napirendként foglalkozott. Ezt megelőzően — Szabópál Antal megyei tanácselnök távollétében — dr. Gyugyi János elnökhelyettes — aki ezúttal a végrehajtó bizottság ülését vezette — számolt be a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról. Mit állapíthatott meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága vendéglátásunk helyzetéről az elébe terjesztett jelentésből? Megállapíthatta azt, hogy a gazdasági mechanizmus bevezetésének éve, 1968. döntő fordulatot jelentett vendéglátóiparunk fejlődésének történelmében is, noha e fejlődésre ma még megközelítően sem az jellemző, ami kívánatos volna. A végrehajtó bizottság elé terjesztett beszámoló bőségesen tartalmaz imponáló és kevésbé rokonszenves számadatokat. Ha a tudósító kivételesen elhagyja a számadatokkal való operálást, azért teszi, mert a vendég — ha csak nincs nála valami baj — éttermeinkbe, falatozóinkba, eszpresszóinkba nem statisztikai számadatok fogyasztása végett tér be, hanem mert éhes és szomjas. Sőt, éhét és szomját lehetőleg kulturált körülmények között, a választás lehetőségeivel megtisztelve óhajtja esetenként csillapítani. Senki ne tekintse következetlenségnek, ha néhány számadatot ennek ellenére mégis csak idézünk. Míg 1965 és 1970 között vendéglátásunk üzlethálózata a megyében 21 üzlettel, tavaly csak egy év alatt 24 üzlettel gyarapodott. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy szép iramú a mennyiségi növekedés. 1971. végén a megyében a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnak és az áfészeknek 461 üzlete működött. Javultak a technikai fölszereltség feltételei, meggyorsult a konyhai sütő-főző berendezések átállítása korszerűbb energiahordozókra és megindult a kisgépesítési folyamat. A jelentés vitájában számosán kértek szót, mind a vb tagjai közül, mind pedig a tanácskozási joggal meghívottak köréből. Szinte valameny- nyi felszólalás a minőségi fejlesztés fontosságát hangsúlyozta a mennyiségi fejlődés eredményeinek elismerése mellett, mintegy „visszaigazolva” —• ha szabad ezt a megfogalmazást használni — a Belkereskedelmi Minisztérium számos mostanában hozott rendelkezésének szükségességét. Mint azt a napirend feletti vita zárszavában dr. Gyugyi János elmondotta, a vendéglátóipar helyzetéről szóló beszámoló — amelyben érthető okodból igen nagy teret kapott legkínzóbb gondunk, az üzemélelmezés, közétkeztetés — örömmel üdvözölhető fejlődésről adott számot. De jelezte egyúttal azt is, mik a tennivalók. A jelen tervidőszak tartama alatt nem lesz megoldható mindez, ami a további fejlődéshez • kívánatos lenne, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlesztés anyagi ..lehetőségei szűkösebbek a kelleténél. De akad a vendéglátóipar háza- táján bőségesen számos olyan feladat, ami alapvető és nem is igényel külön költségeket. Ilyen például többek között a jobb munkaszervezés, vagy a vendéglátóegységek tisztasága. A vb e tárgyban hozott határozata első pontjában azt ígéri, hogy a vendéglátóipar a lakosság fogyasztási igényeinek kielégítésénél az elkövetkezőkben jobban figyelembe veszi a családok differenciált jövedelmi viszonyait és különös figyelmet fordít az alacsonyabb jövedelmű családok és rétegek jobb ellátására. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésének harmadik napirendi pontjaként tárgyalta meg a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás igazgatójának, dr. Kováts Jenő főorvosnak azt a beszámolóját, ami KÖZEL TÍZ ÉV Munkájának eredményeit summázva tartalmazta a szarvasmarhagü- mőkór-mentesítés helyzetét és a mentesítés befejezésének feladatait. A mentesítés országos feladatában megyénknek meglehetősen jelentős szerep jutott Baranya, Komárom, Vas és Veszprém megye mellett. A kormány 1963-ban rendelte el a gümőkórmentesítés munkájának megkezdését az imént említett megyék összefüggő területén. Itt emlékeztetünk arra, hogy hazánkban a felszabadulás előtt nem volt szervezett szarvasmarhagümőkór- mentesítés, noha ennek jelentősége aligha szorul különösebb hangsúlyozásra, ha utalunk arra, hogy a szarvasmar- ha-gümőkór idült — az emberre is veszélyt jelentő — fertőző betegség, amelynek felszámolása mind közegészség- ügyi, mind gazdasági szempontokból igen nagy fontosságú. Megyénk 1963. második félévében kapcsolódott be a tbc- mentesítés munkájába, aminek tiszteletet és elismerést érdemlő eredményeként sikerült elérnünk, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink összes tehéntartó telepén — számuk százharminchárom — 94,7 százalékos a mentesség. Baranya megyét követően mienk tehát az országos második hely. Mint ezt a beszámoló vitájában szót kérők fejtegették, nem lesz könnyű feladat a mentesítés munkájának befejezése, de tekintve, hogy a gümőkórmentesítés nem egyszerűen csak’ az állategészségügy ügye, hanem társadalmi feladat is, a munka finisében szükség lesz az eddiginél szélesebb körű megértésre és ösz- szefogásra. Az, hogy 19 megye között a második helyen állunk, küzdelmek árán megszerzett előnyt is jelent. A MÉM állategészségügyi és élelmezéshigiéniai főosztályának vezetője, dr. Kádár Tibor és dr. Soltész István is részt vettek e napirendi pont tárgyalásában. Dr. Kádár Tibor a minisztérium elismerését fejezte ki a szarvasmarha- gümőkór-mentesítés Tolna megyei eredményeiért és úgy vélekedett, hogy a jeléntéssel egyidejűleg a vb elé terjesztett intézkedési terv irányelvei — amelyek a mentesítés befejezésének munkájához biztosítanak alapot — bizonnyal kitűnően vizsgáznak, illetve érvényesülnek 1973. január 1-től. A vitát követően dr. Gyugyi János foglalta össze a napirend kapcsán fölmerült észrevételeket, javaslatokat. A végrehajtó bizottság, mind a jelentést, mind pedig az előterjesztett határozati javaslatokat elfogadta. Hasonlóképpen jóváhagyta a szarvasmarha-állomány gümőkór mentesítésének sikeres befejezését célzó intézkedési tervet is. A dunaföldvári „Földvár” Gumiipari Ktsz négy kommunista vezetőjével, ifjú Hoimár József elnökkel, Kertész Zoltán párttitkárral, termelési osztályvezetővel, Szabadkai Endre műszaki vezetővel és Vida József pártvezetőségi taggal, meo-vezetővel hosszas beszélgetést folytattunk. A téma az volt, ami manapság minden üzemben a leggyakrabban kerül szóba: a termelékenység és annak az áralakulási vonzata. A párt Központi Bizottságának tavaly decemberi határozata nagy nyomatékkai hívta fel a figyelmet a termelés szervezési oldalára. Általános tapasztalat, hogy csupán jobb munkaszervezéssel is jelentősen javíthatók a termelékenységi mutatók, tehát e téren sok a kihasználatlan tartalék. Nemrégiben megyénkben járt Pullai Árpád, a KB titkára, s az aktívaülésen a többi közt arról is beszélt, hogy az esetenként tapasztalható kedvezőtlen áralakulások a termelésnél kezdődnek. Egyes helyeken a könnyebbik megoldást választják: a termelékenység növelése helyett az árakat igyekszenek felfelé variálni, minden elfogadható- indok nélkül, és ezáltal elvtelenül növelni a nyereséget. Ilyen helyeken formálisan javulnak az egyes termelési mutatók, de ha jól utánanézünk, kiderül, hogy nincs mögötte tényleges termelés. Ez nem jó a népgazdaság egészének sem, az egyes dolgozóknak sem, mert a dolgozó a boltban, mint vásárló jelenik meg. s nem közömbös számára, hogy ezt vagy azt a holmit mennyiért tudja megvásárolni. Éppen ezért minden üzem kommunistáinak feladata, hogy határozottan fellépjenek az ilyen tendenciák ellen. NINCS ÁRMANIPULÁCIÓ — Amikor megjelent a Központi Bizottság határozata az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére vonatkozóan, mi éppen nagyarányú belső szervezeti intézkedésekkel voltunk elfoglalva: Hónapokon keresztül azon fáradoztunk, hogy a „házon belüli” tartalékok feltárásával megteremtsük a termelékenyebb termelés aiaoiait. Minket tehát nem „felébresztett” ez az egyébként nagyon időszerű határozat, hanem megerősített a rrár folyamatban lévő törekvéseinkben — mondták a ktsz kommunista vezetői. — Részletezzük ezt egy kicsit mélyebben! — A munkáslétszám és a volumen tekintetében a nagyobb ipari szövetkezetek közé tartozunk, de a techniMagyar—koreai barátsági találkozókat és békegyűléseket rendezett megyénkben a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a járási és a községi népfrontbizottságokkal közösen. Ebből az alkalomból, An Gi Szón, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa és Kim Szé Zong, a nagykövetség munkatársa hétfőn a paksi „kiváló járási könyvtárba”, a tanácsházára, valamint a dunaföldvári kendergyárba látogatott, este pedig Dunaföldváron, a nagyközségi tanácsházán gyűlésen találkozott a vezetőkkel, közéleti személyiségekkel és dolgozókkal. Kedden Tamásiba látogattak, majd a Simontor- nyai Bőrgyárban rendezett kánk az iparűg szintjéhez képest rendkívül elmaradott. Nálunk sokkal rosszabb technikai feltételek mellett folyik a termelés, mint azokban a nagyüzemekben, lamelyeíc azonos vagy hasonló cikkeket állítanak elő. Mivel a termelés, a termelékenység technikai feltételei hátrányosak, és mi csak kis volument képviselünk az iparágon belül, érthetően nem mi uraljuk a piacot sem. Magyarán, nem mi vagyunk az ár meghatározói, hanem nekünk kell alkalmazkodnunk a jobb technikájú, jobb termelékenységű nagyüzemek által kialakított alacsonyabb árakhoz. Igen ám, csak hogyan? Az egyik lehetőség lenne technikailag felzárkózni a nagyüzemekhez, azaz gyors ütemben korszerűre kicserélni minden gépet, berendezést. De ez jelenleg csak elvi lehetőség: bár számottevő nyereséggel zártunk az előző években, erre nincs anyagi fedezetünk. Ármanipuláció nem jöhet számításba már csak azért sem, mert nem mi vagyunk a piac irányítói, másrészt pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez előbb- utóbb visszaütne. Tenni pedig mindenképpen kell valamit, mert különben „lehúzhatjuk a rolót”. Marad egy lehetőség: kihasználni a belső tartalékainkat, a korszerű üzem- és munkaszervezéssel növelni a termelékenységet, hogy termékeinkkel a piacon odaállhassunk a nagyüzemek termékei mellé. KORSZERŰ MUNKASZERVEZET Érdemes néhányat megemlíteni a termelékenység növelése érdekében tett intézkedések közül. Mindenekelőtt az üzemi élet reflektorfényébe állították a munkaszervezést. Kidolgoztatták a KISZORG-gal. az ipari szövetkezetek organizációs intézetével a szövetkezet korszerű munkaszervezetét, kezdve a termelő brigádoktól, az adminisztrátorokig. A tanulmánv részletesen leírja az eeves munkaköröket, azok egymáshoz való kapcsolódását. Ami az előző évek gyakorlatában jónak bizonyult, azt meghagyták. azt csunán rendszerbe foelntták. de a tanulmánv készítői sok helyen szervereti módosításokat írtak elő. Például kimutatták hogy főbb Keinen párhuzam nesnq volt, s p’»le menszűntntnsp- vei munkaerő szabadítható Jel. Mos» van folyamatban a fa. nulmánvtían tavaséit módosítások bevezetése. Man's csökkentették az adminisztratív és a karbantartó létszámot. A termelés alaposabb elem. nagygyűlésen vettek részt a vendégek. A nagygyűléseken Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára mondott beszédet és felszólalt An Gi Szón nagykövetségi tanácsos is. A vendégek Simontomyán -4 a megyei, járási és községi vezetők társaságában — megtekintették a helyi termelőszövetkezet lótenyésztését és a restaurált várat is. A vendégekkel eszmecserét folytatott Rigóczky István, a paksi járási pártbizottság első titkára, Vas János, a járási hivatal vezetője, Süth Miklós, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára és Jankó János, a tamási járási párt- bizottság titkára is. zésekor kitűnt, hogy laza aä anyaggazdáLkodási fegyelem, és sok a selejt. A takarékosság jegyében új anyagfelhasználási normákat dolgoztak ki, és azok betartását megkövetelik. A selejtgyártók ellen korábban alig léptek fel, most szigorúan felelősségre vonják azokat, akiknek a keze alól rossz minőségű tennék kerül ki. Jelenleg , nyári karbantartás folyik az üzemben. Az előző években 20 napig szokott szünetelni a termelés, most 10 nap alatt végzik el az időszerű karbantartást. Egyúttal több helyen módosítják a berendezést, azok elrendezését, meg-:' felelően az új munkaszervezet ti feltételeknek. SZEMÉLYCSERÉK — ÁRCSÖKKENTÉS A különböző belső intézkedések közvetlenül érintettéit, érintenek személyeket is. Részben úgy, hogy fegyelmileg felelősségre vontak sok hanyag dolgozót, másrészt pedig sok gazdasági tisztségviselőt leváltottak. A szövetkezeten belüli középszintű vezetőknek — brigádvezetők, üzemvezetők — mintegy 50 százalékát (!) kicserélték az elmúlt egy évben. Köztük még olyanokat is, akik „régi bútordarabok” a szövetkezetnél. A szövetkezet párt- és gazdasági vezetése úgy látta, hogy generál-intézkedések nélkül nem várható érdemi változás. Nincs értelme egyes részfeladatokkal küszködni, hanem az egész szövetkezet életében gyökeres változás szükséges, méghozzá olyan, hogy valóban előtérbe kerüljön a termelékenység. Ennek pedig megvannak a személyi feltételei is: hiába volt a jó elgondolás, tudományos felmérés, ha az egyes re-: szortfelelősök képtelenek szakítani a megcsontosodott „ahogy esik, úgy puffan” munkaszervezeti elvekkel. Akadt hely, mint például a hengerüzem, ahol leváltották az összes brigádvezetőt és az üzemvezetőt. A személycserékre jellemző volt, hogy a leváltottak helyébe lépő újak szakmailag felkészültebbek és fiatalabbak. A különböző belső intézke-' dések hatása máris észrevehető. Az idei évre például jelentősen csökkent a főbb termékek termelői ára. A „Földvár” gumicsizmáét már tavalv sikerült leszorítani 127.87 forintról 121 forintra, s ezt most tartják. A női posztócipőét a tavalyi 105:16 forintról 94,65 forintra csökkentették. a férfi posztócipőét 110.29 forintról 99 27-re, az olajálló csizmáét pedig 216,10t: ről 190,87-re. BODA FERENC j A jobb munkaszervezés első eredményei Dunaföldváron Beszélgetés kommunista vezetőkkel
