Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
Állattenyésztő asszonyok a hátai szövetkezetben Százezer szárnyas élvezi ezekben a hetekben a nők „védnökségét”. A jelenlegi, zömmel Dakalb-állománytól rövidesen búcsút vesz a szövetkezet, és a még szebb eredményeket ígérő Shaver-rel és Sex-sai-link-kel népesíti be a baromfiszállásokat. Az aprójószággal 55—60 nő foglalkozik. Valamennyien szakmunkások. Bognár Tibor, a baromfiüzem vezetője agrármérnök : olyan emberekkel szeret dolgozni, akik fél szavakból is megértik utasításait. — A nagyüzemi gondozó másként szereti az állatot, mint az, aki az udvaron kapirgáló baromfi elé szór szemet, — így Bognár Tibor. — A háztájiban szinte személyes ismerős a búbos, a kendermagos, a kopasznyakú... Itt csak egyforma egyedek vannak. Ebben a ketreces tartású rendszerben két gondozóra majdnem huszonháromezer tyúk jut. Másként, mint a technológiai utasítások lelkiismeretes megtartásával, nem lehet kifejezésre juttatni az állat iránt érzett szeretetet. A tyúkoknak meg kell adni a friss levegőt, a vizet, a takarmányt, a tisztaságot, de babusgatásukra nincs sem idő, sem szükség. Az ember feladata a gondozás, az állatoké a tojástermelés. Valamennyi tojóházban ott a grafikon. Valamennyi grafikon egyenletes termelést mutat, cá- foíhatatlanul bizonyítva az egyenletes jó munkát. Városi ember aligha sejti, hogy a baromfi milyen „mimóza- lélek”. Amikor a mélyalmos tojóházban megvillan a vaku, felrebben' egy csapatnyi tyúk. Bognár Tibor szemrehányás nélkül, de tárgyilagosan jegyzi meg: — Ez a felvétel körülbelül háromszáz tojásba kerül. Megijedtek az állatok, holnap hozzávetőleg ennyivel kevesebbet tojnak. A vendégek számára megnyugtató, hogy a fotografálás rek. Ezenkívül havonta ezer- ezernégyszáz tyúk hagyja el a telepet helyi és környékbeli fogyasztásra. A baromfi-üzemág rentábilis, de a tojás átvételi árának alacsony volta miatt csak kissé nyereséges a szövetkezet számára. Fenntartása mégis szükséges. A népgazdaság érdeke ez, úgyszintén azoké a szövetkezeti gazdáké, akik beosztásuktól, szorgalmuktól függően havi két-háromezer forintot keresnek a telepen. Kétségtelen, hogy az itatásos borjúnevelés a szarvasmarhatenyésztés, -tartás legkényesebb és legnagyobb gondot igénylő ágazata. Megalapozója a tenyészállat-nevelésnek. Nehéz feladat jutott ezért a November 7. Tsz két műszakban dolgozó, négy asszonyának, akik az istállókban dolgoznak, állatgondozóként, s munkájuk zömét az itatásos borjúnevelő adja. Ott találom az akkor éppen délelőttösöket, Tallér Márton- nét és Odor Jánosnét. Söpörnek. Az istálló felével már végeztek. Néha kiegyenesednek, s tekintetük az állatokra fut. Megszokott, szinte beléjük rögződött mozdulat ez már. Gyerekkorukban a ház körül barátkoztak meg a jószággal. Két éve dolgoznak itt. Ha délelőttösök, fél négyre kell jönniük. — Mi a feladatuk? — Abrakkihordás, vízmelegítés, almozás, tej bekeverés, mosogatás, s a délelőtti műszak dolga a kétszeri itatás is. Ezek alkotják napi munkájuk zömét. Persze sok más apróságra is figyelni kell, hogy az elhullás minimális,_ asúly- gyarapodás kellő mérvű legyen. — Igen fontos az állatok tisztán tartása. Fertőtlenítés, megfelelő időközönként meszelés, söprés, mindnek hatása van a súlyra, — mondjá Tal- lérné. — Nem nehéz asszonykéznek ez a munka? — Furcsa a sok állat, de a gépek segítenek. A bocik nyugodtan, fényesen állnak a helyükön. Tiszták, jóllakottak. — Csak egy kicsit megszomjaztak, — mondja nevetve Ödorné, — itatni kell már. A Lutrix itatókocsi sínre kerül, sorba bújnak elő a szomjas bocifejek. BUDAVÁRI BEA BORVÁRÓ ZOLTÁN Foto: Szepesi László A bátai November 7. Tsz összes munkáinak harmadát asszonyok, leányok végzik el. Komonyai Orbán termelési főmérnök nem szereti a nagy szavakat; mikor arról kérdezzük, hogyan állnak helyt a nők, röviden felel. — Jól. Éppúgy, mint a férfiak. okozta kiesés semmi esetre sem billenti ki egyensúlyából a szövetkezet tojásmérlegét. A bátai November 7. Tsz évente tizenhat és fél millió tojást termel. Az áru körülbelül kilencven százaléka tőkés exportra kerül. Nagy tételekben évenként másfélszázezernél több tyúkfélét vesznek át a partneBodnár Gáborné összegyűjti a tojásokat Itatás közben A távcsöves bácsi — Tóth József a nevein, de a legtöbben csak így emlegetnek: „távcsöves bácsi”. Látom, nem hiszi el, hogy betöltöttem a hatvannégyet. Pedig így igaz, öregember lettem. No azért még nem kell elhagyni magunkat. Magam vagyok a legjobb példa erre. Már a hatodik éve állok itt a siófoki kikötő mólójánál. Egy kis túlzással azt is mondhatnám, ismerősöm az egész ország. Mert aki egyszer belekukkant ebbe a 130 éves távcsőbe, nem felejtheti el a kapott élményt, s ezzel együtt engem is megtart emlékezetében. Nem panasz- kodhatom hát, sőt néha még sok is az érdeklődés. Volt már Itt a Tv, a Rádió, és seregnyi újságíró, ügy látszik, jó riportalanyra találnak bennem, merthogy olyan közvetlen vagyok mindenkivel. Hát hogyne beszélne az ember! Meg lehet azt állni, hogy egy-két mondatban ne fűzzünk magyarázatot a tiszta időben oly gyönyörűen kirajzolódó Tihany látványához? Ilyenkor még az autómárkák is felismerhetők. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy gyakran fordul a távcső a közeli Európa-szállóra. Igaz kérem, de az is igaz, hogy minden esetben előbb én nézek bele, s ha valami olyasmit látok, ami nem közönség számára való, elfordítom a távcsövet. És nem érdekelnek a kifogások. Azt Jelelem, tartsa meg a forintját, nekem a diszkréció mindennél fontosabb. Persze azt azért elárulhatom, hogy a hölgyek különös szeretettel érdeklődnek a közeli strand fürdőruha-divatja iránt. Kérem, mentettem már fuldoklókat is. A távcsővel láttam meg, amint messze a parttól megtörtént a baj. Rögtön értesítettem a rendőrséget. Sokat látok, hallok én itt, hiszen kora tavasztól, késő őszig szinte minden időmet a mólón töltöm. Még az ebédemet is itt fogyasztom el. Van úgy, hogy itt talál még a hajnal is. Illyés Gyula, ha átjön a túloldalról, búcsúzóul mindig visszatekint. S minden fizettségnél többet ér a láttatás, a fölfedezés örömét nyújtani az embereknek. MÉSZÁROS ISTVÁN FIGYELEM! Állami Gazdaságok Termelőszövetkezetek Vállalatok! Nagy gépvásár a szekszárdi AGROKER-nél csökkentett áron régi ár: új ár: MTZ légfékberendezés 10 300.— 5 150.— D—I59/b tolólap 24 210.— 12 110.— KHS—40 szőlőprés 227 000.— 158 900.— RSM metszőegység 9 350.— 7 010.— RS—33 szőlőkeret 6 730.— 5 050.— RSU—33 szőlőkeret 13 200.— 9 150.— RS—31 metszőolló-fkomp. 11 200.— 8 400.— BC—300 szőlőzúző 62 400.— 43 680.— BC—300 szőlőzúzó-|-kapcsoló 66 700.— 46 690.— U—613 simahenger 14 300.— 10 010.— EKR—700 rakodó 36 100.— 25 270.— KZ—3 fűkasza 7 370.— 5 160.— ZP—1,7 szársértő 15 800.— 11 062.— SZD—48 gabonavetőgép 24 700.— 17 290.— GT—13 m1 takarmánytároló 24 100.— 18 080.— VAKUFOL takarmánytároló 319 300.— 191 580.— VAKUFOL—200—fh-es takarmánytároló 506 300.— 303 790.— Á gépek használatáról szakmai tanácsadást adunk I Tolna megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat AGROKER Szekszárd Mátyás k. u. 63—65 Telefon: 12—337 12—338 (207)
