Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

A magánkisipar-politika gyakorlata Három előadás a közgazdasági társaság ankétján A Magyar Közgazdasági ban kielégíti a lakossági igé­Társaság Tolna megyei szer­vezete tegnap a KIOSZ- székházban ankétot tartott, amelynek témája a magánkis­ipar-politika gyakorlati ta­pasztalatainak vizsgálata volt. Az ankéton dr. Kelemen Sán­dor, a megyei tanács osztály- vezetője mondott vitaindítót, amelyben arra utalt, hogy az MSZMP kilencedik és tizedik kongresszusán a magánkisipar- politika jövőbeni tennivalóit meghatározták, a 2008/1968-as kormányhatározat pedig a gya­korlati munkát szabályozta. Az utóbbi két évben a jó hatá­rozatok nyomán erősödött a Vállalkozási készség a kisipa­rosság körében, a javítás­szolgáltatás tekintetében or­szágosan és így , megyénkben is előrelépés történt: korsze­rűbb gépekkel, jobban felsze­relt műhelyekben végzik a lakossági munkát. Az aktív helyi iparpolitika eredménye, hogy Tolna megyében a kis­iparosok egyre inkább ellát­ják feladatukat, annak ellené­re, hogy néhány területen — kis létszámú községek iparos- ellátása, a gépipari szakmát művelők számának stagnálá­sa, a fodrászok számának csökkenése miatt — még van tennivaló. Véleménye szerint szükséges volna a kisiparral kapcsolatos állásfoglalások, rendeletek gyűjteményének újabb kiadása, miután az 1966-ban nyomdából kikerült összesítő ma már nem hasz­nálható, miután egész sor rendelet változott és módosító határozatok jelentek meg. Az ankéton három előadás hangzott el. Az elsőt Simon József, a KIOSZ megyei tit­kára tartotta. A magánkisipar szerepe a lakosság ellátásban — címmeL Tolna megyében tavaly az év végén 2394 magánkisiparos tevékenykedett, a szolgáltatás voit rájuk jellemző, kevesen foglalkoztak árutermeléssel. Bár a jogszabályok lehetővé teszik, hogy közüléti munkát is végezzenek, ez a megyei kisiparosokra általában nem jellemző, mint ahogy az sem, hogy üzérkednének, a lakos­ságot megkárosítanák, örven­detes, hogy a magánkisiparo­sok a jobb szolgáltatás érde­kében egyre bővítik a tevé­kenységi körüket: az elektro­akusztikai új termékek javí- q tásával éppen úgy magas szín­vonalon foglalkoznak, mint például a műanyag-^padló ra­gasztással, amely az utóbbi hónapok új mesterségeként lépett elő. Egyébként a Tolna megyei magánkisiparosok 230 alkalmazottat, és mintegy há­romszáz ipari tanulót foglal­koztatnak. A tanulók számát, a várható lakossági szolgálta­tás-javítás igényhez képest — kevésnek tartják. Egyébként Tolna megyében 8,4 kisiparos jut ezer lakosra, legjobb „ellá­tás” e tekintetben a dombóvá­ri járásiban van, A megyei titkár a gondokról is beszélt. A vállalási idők csökkentése legtöbbször azért nem sikerül, mert az iparos­nak nincs nyersanyaga, alkat­része, illetve ezek beszerzése érdekében sokat kell futká- roznia. (Javasolta magánkis­iparosok anyagbeszerző-érté. kesítő csoportjának alakítását.) Volna kezdeményezés, a na­gyobb községekben társasmű- 'helyek építéséreis —a tanácsok azonban nem tudnak megfele­lő telket adni — kivétel Hő- gyész és Szekszárd. Az emele­tes szövetkezeti és társas-, il­letve állami bérházakban pe­dig azért nem studnak az ipa­rosok műhelyt nyitni, mert a létesítési költség igen magas, négyzetméterenként nyolc- kilenc ezer forint... összessé­gében azonban, állapította meg Simon József, a Tolna megyei kisiparosság egyre joto­nyékét, ami annak a helyi iparpolitikának egyenes kö­vetkezménye, amely Tolna me-; gyében folyik. A magánk isi par-gyakorlás jogi szabályozása címmel dr. Szelestey György, a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Államigaz­gatási Tanszékének tanársegé­de tartotta az ankét - második előadását. A kisiparra, mint a szocialista és az állami szek­tor kiegészítőjére, mint a la­kossági javító-szolgáltató munkák elvégzőjére még soká. ig szükség lesz, hisz a pártha­tározatok, a kormányrendele­tek hosszú időre, világos utat jelölnek meg. A magánkisipar hézagpótló jellege főleg a kis létszámú településeken je­lentős, állapította meg dr. Szelestey, majd utalt arra, hogy Baranyában és Tolnában is tapasztalható, hogy a kisipa­rosság elöregszik, ezért a la­kosság igényeit később nem tudják kielégíteni. Feladat a területek magánkisiparosokkal történő ellátása, ugyanakkor a mai kornak megfelelő szak­mákat művelők letelepítése oda, ahol más szektor nem működik. A tanácstörvény megjelené­se után az államhatalmi szer­vek hatásköre növekedett az iparpolitika helyi kialakításá­ban is. Ma már nemcsak ren­dészeti, nyilvántartó tevékeny­séget folytatnak, hanem vilá­gos, tervszerű helyi iparpoliti­kát a megyei helyi iparpoliti­ka részeként. Bírálta azt a gyakorlatot, hogy a terület-te­Nem vitás, hogy az érettsé­gi is olyan esemény az ember életében, amelyet nem lehet elfelejteni, emléke végigkísér egy életen át. Most is csak másfél órát töprengtem az író­gépbe fűzött papír fölött: hogy is volt az én érettségim? Tu­dom, hogy minden mozzana­tára emlékeznem kellene, de néhány részlet az istennek se akart az eszembe jutni. Mind­untalan egy kopasz fej, egy kígyópillantású szempár, egy pöttyös csokomyakkendő tola­kodott elő az emlékezetemben, kiszorítva onnan szinte min­den mást. Eltelt azóta több mint húsz hosszú esztendő, az érettségi elnököm arca azonban most is olyan elevenen áll előttem, mintha azóta is mindennap látnám a televízióban. Pedig ez már csak azért sem lehet­séges, mert a mi televíziónk meglehetősen ritkán sugároz rémfilmeket. De kezdem az elején. Tizen­nyolc éves voltam az érettségi idején, ezt azért tartom szük­ségesnek közölni, nehogy bár­ki is arra gondoljon, hogy is­kolai tanulmányaim során esetleg osztályt ismételtem, er­ről szó sincs. Arról viszont szó volt, hogy esetleg érettsé­git kell ismételnem, s ezt a le­hetőséget kizárólag az érettsé­gi elnök csillantotta fel előt­tem. Rögtön hozzáteszem, hogy nem rajongtam különösebben ezért az eshetőségért, emiatt bizonyos ellentétek is kiala­kultak kettőnk között. Időrendben úgy kezdődtek a nagy nap eseményei, hogy ko­ra reggel osztálytársaimmal együtt annak rendje és módja szerint megjelentünk az isko­lában, külsőnk az alkalomhoz illő volt, jómagam például sö­tétszürke öltönyömhöz, hamu­szürke arcot viseltem, de ez nem keltett semmiféle feltű­nést. A többieknél legfeljebb a ruha színe volt más. Jóságos osztályfőnökünk szeretettel fo­gadott bennünket, tőlem is megkérdezte, hogy miképpen érzem magam. Azt feleltem, hogy voltam már jobban is, úgy; érzem, mintha minden lepülés fejlesztési munkával egyidőben nem történik meg mindenütt a szolgáltatások- javítások ellátásnak tervezése, légióként pedig az e tevékeny­séget folytató szektorok lete­lepítése. A tanácsok magán­kisipart irányító munkáját a tanácstörvény több vonatko­zásában is segíti. Például elő­írja a fokozottabb ellenőrzést nemcsak pénzügyi vonatkozás­ban. Lehetséges együttműkö­dési megállapodások készítése a helyi KlOSZ-szervezetekkel, amelyekben szabályozzák az adott település fejlesztési, he­lyi iparpolitikáját. A jogi sza­bályozás kérdéseiről Szólva az előadó példákkal bizonyította, hogy a változó élethez alkal­mazkodó, előre néző valahány intézkedés fő elve, hogy a la­kosság minél: tökéletesebb el­látást kapjon. Dr. Erdélyi László, a Tolna megyei Tanács pénzügyi osz­tályának csoportvezetője tar­totta a harmadik előadást. A magánkisipari vállalkozás szabályozói címmel tartott elő­adás élénk érdeklődést váltott ki a hallgatóság körében. El­mondotta dr. Erdélyi László, 'hogy a megyében is tudatos, előrelátó iparpolitikát folytat­nak, amelynek célja az általá­nos politikát érvényre juttat­ni, illetve támogatni. Nélkülöz­hetetlen, de nem egyedüli, a pénzügyi szabályozók rendsze­re. Az elsődleges nem a finán- ciális érdek — mondotta — hisz az állami bevételek igen kis részét. képezik a magán­kisiparosoktól beszedett for­összezavarodott volna a fejem­ben, egyszóval semmit sem tu­dok. Semmi baj, vígasztalt az osztfő, ezzel mindenki így van, aki tanult, figyeljem meg, hogy mihelyt megkapom a tétele­met, egyszeriben kitisztul majd a káosz a fejemben. Túl­zás volna azt állítani, hogy et­től a jövendöléstől megnyu­godtam, sőt a következő beje­lentéstől kifejezetten ideges lettem, csakúgy, mint a töb­biek. Tanárunk ugyanis óva­tosan arra célzott, hogy az érettségielnök, aki egyébként magyar—történelem szakos, a szokásosnál is igényesebb. He­lyesebben, szeret kukacoskod- ni, abban leli örömét, ha a diák valamit nem tud. De azért ne keseredjünk el, tette hozzá, mert aki rendesen ta­nult, azt nehéz zavarba hozni. Nemsokára szemtől-szembe láthattuk a nevezetes férfiút, aki szárazon üdvözölt bennün­ket, vesékig hatoló kígyósze­mekkel végigmustrálta a gyá­szos hangulatú társaságot, majd közölte, hogy ő szigorú, de igazságos, ehhez tartsuk magunkat. Valamint, hogy az első öt maradjon bent, a többi menjen ki, majd mindig be­szólítják a következőt. És olyan képpel ült le az elnöki székre, mint aki kivételes öröm elé néz, védtelen diáko­kon élheti ki nehezen elfojtott szadista vágyait. Mit mondjak, a mohóság tényleg kiült az áb­rázatára. Ráadásul a névsorban én voltam az első. Ha lehet, egy árnyalattal még hamuszürkéb- ben húztam a tételeket, mi­közben az elnök a nevem fe­lett elmélkedett, mondván, hogy az őt papírra emlékezte­ti és az rímel rá, hogy most már kuss. Valamint azt citál­ta, hogy áll j\ elő vén Márkus, vedd le a süveged, hadd süsse a napfény galambősz fejedet. Később kiderült, hogy ez csu­pán bemelegítés volt a részé­ről. nem vitatta azonban, hogy az utóbbi két évben ennek is je­lentősebb szerepe van, mint korábban volt. Ugyanakkor az államnak érdeke, hogy a pénz­ügyi szabályozók biztosítsák a kisiparosság reális jövedelmét, a vállalkozói kedvet és ösztö­nözzenek a lakossági munkák végzésére. A forgalmi adó­rendszer a kisiparosság köré­ben nem olyan jelentős, mint a jövedelmi adó rendszere. Ez utóbbi a mai gazdasági hely­zethez igazodik, a társada­lom véleményét-érdekét fi­gyelembe veszi. A jö ved elem - adózási rendszer nem merev, állandóan változik, hisz a gazdasági élet is állandó moz­gásban van. A megjelenő sza­bályozók, mind azzal a céllal készültek, hogy a magánkis- ipart a társadalomnak megfe­lelő keretek között tartsák, és ösztönözzék a társadalom szükségleteinek jobb kielégíté­sére, ugyanakkor gátat vet a kapitalizálódási folyamatok­nak, a harácsolásnak, az üzérkedésnek. A három előadás után vita következett, amelynek során a Somogy, a Zala és a Tolna me­gyei tanácsok ipari szakigaz­gatási és, a kisiparosság megyei szervezeteinek képviselői is felszólalitak. Részt vett a vitá­ban dr. Homola Lászlóné, a Könnyűipari Minisztérium fő­osztályvezetője és Szemán Jó­zsef. a KIOSZ országos köz­pontjának osztályvezetője is. Az ankéton dr. Kelemen Sán­dor mondott zárszót. Őszintén szólva a piszkatúra cseppet sem hozott ki a sod­romból, miután pillanatnyilag azt sem tudtam pontosan, hogy fiú vagyok-e, avagy lány. Csak akkor nyugodtam meg valamelyest, amikor a helyem­re visszamenve nekiláttam a tételek vázlatának kidolgozá­sához, ugyanis határozottan szerencsésnek éreztem magam. Irodalomból Adyt kaptam, tör­ténelemből pedig az első világ­háborút, úgy gondoltam, hogy ezekkel nem lehet semmi baj. És akkor az elnök elkezdett nyikorogni. A jobblábas cipő­jével állította elő a hangot, oly módon, hogy szüntelenül ta­posó mozdulatokat végzett az asztal alatt. Néhány perc múl­va a nagy csendben ez a rit­mikus nyikorgás szinte kibír- hatatlanná vált, láttam, hogy a bizottság többi tagját is ide­gesíti, pedig nekik nem is kel­lett érettségizniük. Nyikorgó aggyal kezdtem el a tételemét Adyról, akit sze­rettem és ismertem is, persze csak verseiből. A szükséges életrajzi adatokon kívül, be­széltem antifeudális, antikleri- kális, a népi és nemzeti el­nyomással szembe forduló for­radalmi költészetének sajátos­ságairól, s amikor elégedetten befejeztem, az elnök azt kér­dezte: ez minden? Mert ez édeskevés, fiatal barátom, je­lentette ki diadalmasan felerő­södő nyikorgás közepette. Mondja meg például, hogy A grófi szérűn című versben a zsellérek honnan tudják meg, hogy ég a búza. Felel­tem: onnan, hogy észrevették, miközben a gróf éppen vala­hol mulatott. A lángoló aszta- gokat éjszaka elég könnyű észrevenni, magyaráztam. Az elnök vad örömmel nyikorog­va olvasta a fejemre, hogy nem ismerem a verset, amely­ben világosan benne van, hogy „Koldus, rossz álmú zsel­lér ébred, Lompos, bús kutya csahol”. Tehát erre ébred a Sárközbe kirándult a szekszárdi olvasó asszonyok klubja Szűkebb szülőföldünket si Sárközt tekintettük meg a szekszárdi felsővárosi olvasó asszonyok klubja egyik prog­ramjaként a napokban. Bogár István a megyei művelődési osztály népművelési főelőadó, ja mutatta be a sok érdekessé­get. Az első állomás öcsény volt, ahol a puritán egyszerű­ségében is nagyon szép refor­mátus templomot néztük meg. Decsen a művelődési ház pad­láskiállításában gyönyörköd, tühk. Nagyon stílusosan a padlásokról összegyűjtött régi edényeket, munkaeszközöket* szerszámokat, bútorokat őrzik itt. A sárközi háziipari szövet­kezet udvarán színes kép foga­dott bennünket: a kertben pompázó rózsák méltó keretül szolgálnak a sárközi háznak) Itt sorra jártuk a szépen be. rendezett termeket, sokáig né­zegettük a hímes tojásokat; ruhákat. Sárköz legdélibb településéi re, Bátára érkezve a jelennel ismerkedtünk. Megtekintettük az Ady Endre művelődési há. zat, melyben a színház- és mozi­terem, valamint a klubszobák elismerést érdemelnek. A keli lemesen eltöltött nap után bol. dogan tértünk haza, s nem * győzzük emlegetni a gazdag kirándulás szép és hasznosi emlékeik zsellér. De ad egy utolsó men­tőkérdést. Elemezzem a Fekete zongora mondanivalóját. Mon­danom sem kell, hogy nem tudtam elemezni, de hozzátet­tem, hogy ez eddig nálam jó­val okosabbnak sem sikerült. így szinte reménytelen helyi zetben kezdtem el a történel­mi tételemet. Az első világ­háború kirobbanásának oka­ként elmondtam, hogy miként érkezett Szarajevóba Ferenc Ferdinánd trónörökös, hogyan készült a merényletre Gavrilo Princip szerb nacionalista diák, aztán eldördült a végzetes lö­vés. Amíg beszéltem, látnom kellett, mint válik tanáraim arca mind sápadtabbá, az el­nöké pedig mind diadalma­sabbá. A nyikorgás szinte már egybefolyt, amikor szünetet tartottam. Az elnök gyilkos gúnnyal kérdezte: szóval ma­ga szerint a szarajevói me­rénylet miatt tört ki a világ­háború? Nem egészen, felel­tem, ezt régen tanították így. Azóta viszont már tudjuk* hogy az imperialista hatalmak két nagy csoportja, az úgyne­vezett központi hatalmak és az antant között a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése követ­keztében kiéleződött ellent­mondások miatt, a világ újra­felosztása céljából tört ki a háború. És mondtam tovább, akár a vízfolyás. Utólag megtudtam, hogy az elnök mindenképpen meg akart buktatni, tiszteletlen­séggel vádolt és csak taná­raim szívós ellenkezése miatt úsztam meg az érettségit. Még ugyanaznap a folyosón nyi­korgást hallottam, és tényleg az elnök jött arra. Megállt mellettem és azt kérdezte: re­mélem, azt tudja, hogy merre van itt az illemhely? Némi ha­bozás után azt feleltem, hogy nem tudom. Pedig négy hosszú éven át jártam arra az emeletre. De hát ilyen gyarló a diák. Job­ban szereti, ha arra kíván­csiak, hogy mit tud, mintha azt firtatják, amit esetleg nem is kellene tudnia. ÁRKUS JÓZSEF galmi és jövedelmi adok — — Pj ­Dr. Kiss Sándorné Ere fis égi

Next

/
Oldalképek
Tartalom