Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

Iskolapolitikánk kérdései Válaszol : Dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes A szülőket, a pedagógusokat és a diákokat egyformán ér­deklő kérdésekkel kerestük fel dr. Gosztonyi János, művelő­désügyi miniszterhelyettest. — Oktatási rendszerünk vi­tathatatlan eredményeket pro­dukált. Ha azonban a jövőhöz mérjük az igényeket, úgy tű­nik, iskolapolitikánk nem elég­gél előrelátó, még kevésbé ru­galmas. Mi a véleménye erről Gosztonyi elvtársnak? — Először a népgazdaság igényeihez való alkalmazko­dásról kívánok szólni. Csak az utóbbi években került kidol­gozásra a szakemberszükséglet távlati terve. Ezek az oktatás- szervezés és tervezés száméra egyelőre nem eléggé egzaktak. Egyébként külföldön is a ne­héz problémák közé tartozik a szakemberszükséglet távlati tervének elkészítése. A fő ne­hézség abban mutatkozik, hogy egyelőre nem állnak ren­delkezésre olyan mutatók, me­lyek a műszaki fejlettség, a társadalmi termelés és mun­kamegosztás távlataira vonat­koznak, és az oktatástervezés­hez szükséges egzaktsággal rendelkeznek. Egyszóval: a jö­vőkutatás, a prognosztika egy­előre gyerekcipőben jár. Az oktatási rendszer vonat­kozásában bizonyos számítá­sok és tervek vannak, főleg a hálózatfejlesztésre vonatko­zóan. A nagyobb baj az, hogy az oktatáspolitikai koncepci­ókban nem sikerült eléggé elő­relátó programot kidolgozni. Most vagyunk abban a hely­zetben, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusát követően elemeztük az oktatás helyzetét és a to­vábbfejlesztés irányelveire nézve határozatunk lesz. An­nak alapján fogjuk kidolgozni a 15 éves távlati tervet, amely tartalmi koncepciókat és há­lózatfejlesztési kereteket is magában foglal. — A tanulók túlterhelésén — bár az utóbbi években történ­tek intézkedések —, eddig nem sikerült megrtyugtatóan segíteni. Mikor csökkentik az óraszámo­kat, s mikor lesznek differen­ciáltabbak u tantervi követel­mények? És mikorra várható a pedagógusok heti kötelező óra­számának csökkentése? — A túlterhelés az egyik legsúlyosabb problémánk. Az iskolai munkánkat és tanter­veinket ma is inkább a lexi- kalitás, mint a gondolkodóké­pesség fejlesztésére való tö­rekvés jellemzi. Különösen nagy a túlterhelés a szakkö­zépiskolákban, valamint a gimnáziumok tagozatos osztá­lyaiban. Az egész problémát alapvetően új tantervek be­vezetésével, illetve a közép­iskolák képzési céljainak mó­dosításával tudjuk majd meg­oldani. Ez meglehetősen bo­nyolult munka lesz és komp­lexen csak a 70-es évek máso­dik felében készülhetünk el. Addig is azonban mindent el kell követnünk azért, hogy az adott keretek és lehetőségek között csökkentsük a tanulók túlterhelését. Természetesen meg kell jegyezni azt is, hogy a túlterhelésnek nemcsak is­kolai (tanterv, tankönyv, mód­szer stb.) okai vannak, hanem gyakran a szülői ház ambíciói is hozzájárulnak ehhez. A pedagógusok heti óraszá­mának csökkentésére kész ter­vekkel rendelkezünk. Ezeket a terveket még a jelenlegi öt­éves tervben kívánjuk megva­lósítani. Az 1971-ben végre­hajtott bérrendezéssel párhu­zamosan ezt a feladatunkat nem lehetett megoldani. — A napközik és a tanulószo­bák sajnos zsúfoltak, s jelen­legi formájukban többségükben nem alkalmasak arra, hogy nyu­godtan tanuljanak a gyerekek, nem beszélve a szabad idő okos, hasznos és kulturált eltöltéséről. Hogyan lehetne korszerűsíteni a napköziket, tanulószobákat? — A napközik és tanulószo­bák *»* s tegyük hozzá, általá­ban a diákotthonok is — több­ségükben valóban zsúfoltak. Iskoláink fejlesztése során nem tudtuk követni a szülők foglalkoztatásából származó igényeket. Pl. Budapesten az általános iskolai tanulók több mint 80 százalékának mind­két szülője dolgozik. De így van ez a nagyobb városaink­ban és egyre inkább ez a ten­dencia érvényesül a mezőgaz­dasági centrumokban is. Ép­pen ezért a diákszociális el­látást a IV. és a következő öt­éves tervek súlyponti feladatá­nak tartjuk. Szerepét és funk­cióját két irányban kívánjuk korszerűsíteni. Az egyik irány azt jelenti, hogy szorgalmaz­zuk a tanácsi ráfordítások nö­velését (hálózatfejlesztés, fel­szerelés), a másik irány, a tar­talmi munkára ‘ vonatkozik. Ezeknek az intézményeknek ugyanis nem ,,megőrzőhelyek­nek” kell lenniök, hanem a ne­velés feladatait is el kell lát- niok.-- Tudjuk, hogy egész napos iskolákkaí kísérletezik a mi­nisztérium. Milyenek a tapasz­talatok? — Ezek a kísérletek eredmé­nyekkel kecsegtetnek. Egyen­letesebb a tanulók terhelése, emelkedik neveltségi szintjük és javul tanulmányi eredmé­nyük. Egészségesebb napi rit­must lehet megvalósítani az egész napos osztályokban. Megállapítható azonban, hogy személyi és tárgyi feltételek­ben magasabb igényeket kell kielégíteni, mint ahogyan el­látjuk jelenleg a napközi ott­honokat és tanulószobákat. Ezért távlati feladataink kö­zött szerepeltethetjük az egész napos iskolai hálózat későbbi kiépítését. Addig a folyó kí­sérleteket (figyeljük, összegez­zük a tapasztalatokat és azokat igyekszünk lehetőség szerint a napközi otthonokban is hasz­nosítani. — Mi a véleménye miniszter- helyettes elvtàrsnak a tagozatos osztályokról? Tapasztalataink szerint ugyanis a szülök túl­becsülik azok jelentőségét, sőt kjssé divatot is csinálnák belő­le. így kialakulnak az úgyneve­zett elit tagozatok, az általános osztályok színvonala pedig csök­ken. Felteszik ezzel kapcsolatban azt a kérdést is: miért nem a második osztályban kezdik a tagozatokat? — Ä tagozatos osztályok rendszerének kialakításakor az Volt a eél, hôgy egyes tanu­lóinknak jobb előrejutási lehe­tőséget biztosítsunk átlag fe­letti érdeklődés, hajlam és te­hetség esetében. Mindezt a munkás- és parasztgyermekek hátrányainak leküzdése érde­kében tartottuk fontosnak. Je­lenleg az alábbi problémákat látjuk: — Az említett célt csak részben érjük el, mert főleg a gimnáziumban a tagozatos ősz. tályokban kevesebb a fizikai dolgozók gyermeke, mint a többi osztályokban; — elsősor­ban a szülők ambíciója jut ki­fejezésre ezen osztályok ösz- szatételében és nem a tanulók tényleges hajlama, tehetsége. — Sajnos a normál óraszám felett jelentkeznek azok a plusz óraszámok, amelyek a tagozat irányának megfelelő alaposabb képzést kívántak biztosítani. így tehát ezekben az osztályokban, ahogyan er­ről szó volt, még nagyobb a túlterhelés. A már említett továbbfej­lesztésre vonatkozó munkála­tokban van olyan tervünk — legalábbis az egyik verzió sze­rint — amelyet ha végül meg­valósíthatunk, a második osz­tálytól kezdve differenciálód­nak a tanulók. Itt azonban egy olyan probléma is mutatkozik, hogy amennyiben az általános iskola 7. és 8. osztályában el­kezdjük a differenciálást, ez esetben kérdéses, hogy helyes-e a gimnázium 2. osztályától való kezdés. Bizonyára továb­bi részletes muhkálaíckra és kísérletekre lesz szükség. Köszönjük válaszait. Márkus László A Rhodope-hegységben épül Európa egyik leghatalma­sabb vízmüve. Ez a duzzasztógát lesz a legnagyobb a Balkán-félszigeten, és 218 millió köbméter vizet fog tárolni. A duzzasztóművel egybeépített vízierőmű kapacitása ! üt me­gawatt lesz. (Fotó: BT A—MTI—KS.) A tavaszi zöldség-, gyümölcsellátás mérlege Panák László vezérigazgató nyilatkozata A korai termésű Zöldség-, gyümölcsfélékből az idén ta­vasszal jobb volt a lakosság áruellátása, mint a múlt év azonos időszakéban. Az idény végi számvetés kapcsán Danák László, a Zöldség-gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés vezér­igazgatója elmondotta az MTI munkatársának, hogy a hosz- szú időn át tartó kora tava­szi napfényes időjárás, fnajd a bőséges csapadék, általában kedvező hatással volt a ter­mesztésre. Az idén a tavalyinál 10 nap­pal korábban jelent meg az új burgonya a piacon, az átla­gosnál jobb termés várható. A május végi termésbecslések alapján, körülbelül 2000 vagon újburgonya felvásárlására szá­míthatunk. Az ellátás már ed­dig is lényegesen jobb volt a múlt évinél, az ár a tavalyi­nak megfelelően alakult, ám a közelmúlt naplókban az esős idő akadályozta az áru felsze­dését, s ezért — hangsúlyo­zom — csak átmenetileg meg­emeltük a felvásárlási és a fo­gyasztói árat is. A továbbiak­ban majd fokozatos árcsök­kenéssel lehet számolni. — Kedvezett az időjárás a korai fejes káposztának; 912 vagon átvételére kötöttünk szerződést. Előreláthatólag azonban ennél is többet, mint­egy 960 vagonnyit tudunk fel­vásárolni. Most korábban je­lentkezett a fejes káposzta a piacon, de az igényeket május második felében még nem tudtuk teljesen kielégíteni. Je­lenleg viszont annyi áru ke­rül a boltokba, hogy remélhe­tő: a tavalyinál olcsóbb lesz. — Ez évben a táVálylnál 55 vagonnal több kelkáposzta át­vételére szerződtühk, de à A cikói buszvárók Aki már régen járt Cikón, bizony meglepő­dik a nagy változáson. Mintha újjá varázsol­ták volna a községet. Amint Bonyhádi felől bejövünk, balra hangulatos park, benne ter­méskő alapra épített buszmegálló. A község központjában a régi düledező gazdasági épüle­tek és cselédházak eltűntek. Helyükbe széles buszfordulót építettek betonból. Körötte pá­zsit, díszcserjék, rózsafák. Középen szintén buszmegálló. De olyan buszmegálló, ami még egy városnak is dísze lenne. Már messziről csillognak a vasszerkezetre erősített üvegfalak. A buszmegálló tete­jén egy tábla: „E létesítményhez hozzájárul­tak: Mecseki Ércbánya Vállalat, Budapesti Vegyiművek, Bonyhádi Ruházati Ktsz.” Egyvalamit viszont nem írtak ki. Talán nem is volt fontos. A szépen ápolt virágokon, fü- vön, környéken amúgy is látszik... Hogy mi? A község apraja-nagyja szinte minden hét­végét a buszváró környékén töltötte. Több száz köbméter földet hordtak, hogy feltöltsék a süppedezö területet, aztán építették a várót, szépítették a parkot. A felsorolt három vál­lalat pedig komoly anyagi támogatást jutta­tott a községi tanácsnak, ami a cikóiaknak nagyon sokat jelentett. Az ezerötszáz lelkes községből naponta körülbelül 300-an járnak el dolgozni — főként az említett vállalatok­hoz, ktsz-hez. Huszonhat buszjárata van a községnek, s a napnak nincs olyan szaka, hogy legalább egy-két jármű ne várakozna a kiszélesített fordulóban. Amikor a község központjában elkészült a buszmegálló, akkor kezdték el építeni a má­sikat, a postával szemben. A társadalmi Ösz- szefogás itt sem maradt el. A község lakói rengeteget dolgoztak. Ezenkívül a Bonyhádi Cipőgyár, a Bonyhádi Vasipari Ktsz és a Bonyhádi Bőripari Ktsz járult hozzá a létesít­ményhez. Persze, ők anyagi támogatást nem tudtak adni. De felajánlották munkájukat. A bőripari ktsz építette fel a terméskő alapot, a vasipari és a cipőgyár pedig elkészítette a vasvázat és a többi munkát. Idén februárra elkészültek a munkával. — Sokkal nagyobb tekintélye van az ilyen létesítményeknek, 'mint azoknak, amiket „si­mán” építtetünk, — mondja Kiszler Albert, a cikói községi tanács elnöke. — Az emberek becsülik, védik, úgy, mint a sajátjukat. Egyéb­ként nálunk nem ritka a társadalmi össze­fogás. Mielőtt a buszvárókat építettük, a köz­ség társadalmi munkában tette rendbe a köz­temetőt. Százezrekre rúgott a társadalmi mun­ka értéke. Azt hiszem, mindannyian és joggal lehetünk büszkék minderre. — vhm ■— piacnak még több kell. A vár­ható igényeket szabadárú ala­pokból, további 20—30 vagon- nyi kelkáposzta Vásárlásával kívánjuk kielégíteni. Egyéb­ként az idei ár egyezik a ta­valyival. A zöldborsó is 10 nappal korábban került a piacra. Má­jus második felében, közvetle­nül a jég- és Viharkárok után. nem Volt elég zöldborsó, a kö­zeli napokban már azonban nagyobb tételeket dobnak piacra. — Végé felé tart a fejes sa­láta szezonja. Ebből a cikkből mindvégig elegendő jutott a lakosságnak és exportra is. Fogyasztói ára hasonlóan ala­kult a múlt évihez, egyes idő­szakokban még alacsonyabb is Volt, A zöldhagymaellátás és az ér megfelel a tavalyinak. Hó­napos retekből mindvégig jó volt az elétás, s ára a tavalyi­hoz hasonló, időnként még ol­csóbban IS árusították. — A korai gyümölcsfélék felvásárlása nagyobb problé­mákat okozott. A szamócater­melés országosan csökkent. A termőterületek nagy része is elöregedett. Az idén 290 vagon eperre — a tavalyinál 52 vagonnal tooo- re — kötöttünk szerződést. Az igényeket azonban most éppen a sok csapadék miatt, sem mennyiségben, sem minőség­bén nem tudjuk kielégíteni. Az eper ára ezért is maga­sabb a tavalyinál. — Megsínylette az időjárást a korai és a középérésű cse­resznye. A május Végi T>ecs- lés szerint közepes termes ígérkezik. A tavalyi 429 va­gonnál legfeljebb ha egy va­gonnal tudunk többét fclvn:.á- rolni. Ez a kínálat előrelátha­tólag nem fedezi az igényeket, s így a cseresznye ára a tava­lyihoz hasonlóan álakul, vagy valamivel magasa í> lesz — fejezte be tájék az tatását Pa­nák László vezérigazgató,

Next

/
Oldalképek
Tartalom