Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

I

Pártmegbízatások

Aiz elmúlt hónapokban széles körű felmérést végeztek Tolna megyében a pártélet különböző kérdéseiről, benne a pártmegbízatásokról.

A felmérés a többi közt azt igazolta, hogy a pártmunka- pártmegbízatás fogalomkör nem mindig és mindenütt tisztázott helyesen, azt többféleképpen értelmezik. Egyesek szerint — állapította meg az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága — csak a pártszervezetekben végzett konkrét tevékenység, a taggyűlésekéit, pártnapokon,

pártoktatáson való részvétel számít pártmunkának, pártmegbízatásnak. Egy másik felfogás szerint, ha a kommunisták a munkahelyükön jól látják el szakmai feladatukat, akkor azzal lényegében eleget tettek . kötelezettségüknek, pártimegbízatásuiknak. Olyan nézettel is lehet találkozni, amely szerint á tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban végzett munka nem egyenrangú a pártszervekben és -szervezetekben végzett munkával.

E nézetek közös vonása, hogy valamennyi helytelen, mert leszűkíti a pártmunkát egy-egy részterületre, s nem annak sokoldalúságára teszi a hangsúlyt. Ez is, de a „sorrendiség” is ellentétes a párt szervezeti szabályzatával. Kétségtelen, nem éppen könnyű megfelelő általános definíciót felállítani, ami kifejezi a pártmegbízatások lényegét. Ezt több formában megfogalmazták már, s a pártmunka elméleti elemzői napjainkban is foglalkoznak vele. Tehát ez nem teljesen lezárt téma. Egy dolog azonban nem képezheti vita tárgyát: csak az olyan megállapítások járnak közel az igazsághoz, amelyek a pártmunkát mint sokoldalú, *- a társadalmi, gazdasági életünk minden területére kiterjedő, személyes felelősséggel járó tevékenységet tüntetik fel. A különböző területeken végzett pártmegbízatások közt pedig semmiképpen sincs valamiféle fontossági sorrend, hanem csupán jellegbeli eltérés. Ebből következik, hogy a saját munkahelyen végzett szakmai munka nem merítheti ki a pártmegbízatás fogalomkörét, csak része lehet annak. Ezt ugyanis nem szűkíthetjük le mondjuk a taggyűlésen vagy más pártrendezvé- nyen való részvételre sem. A pártmunka-pá rtmegbízatásofc skálája tulajdonképpen végtelen, éppen ezért mindig az kerül közelebb az igazsághoz, aki az elméleti meghatározásoknál is, a mindennapi gyakorlat során is a sokoldalúságra törekszik. Természetesen párhuzamban a másik alapvető követelménnyel, a konkrétsággal. A pártmegbízatást mindig pontosan meghatározott személynek, vagy személyeknek, és világosan körülhatárolt feladat végrehajtására, kell adni.

Kívánatos, hogy a pártmegbízatás minden pártszervezet, -szerv tevékenységi körének középpontjában álljon. Az erre való törekvésre nagyon sok jó példa található megyeszer- te. A pálfai tsz pártszervezetében például minden tagnak van valamilyen megbízatása. A Bonyhádi Cipőgyárban rendszeresen ellenőrzik a pártmegbízatások sorsát. A szekszárdi bőrdíszműben pórtcsoportüléseken is rendszeresén ellenőrzik, elemzik, hogy ki mit tett a megbízatás érdekében. A Tolna megyei Tejipari Vállalat alapszervezeténél általában félévenként számon kérik a feladatok végrehajtását.

Sokfélék és névre szólóak a

pártmegbízatások a legtöbb alapszervezetnél. A KlSZ^vá- lasztás segítésétől a fiatal párttagokkal való foglalkozáson keresztül a tagbélyegek kiosztásáig számtalan megbízatást adnak. A Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, alapszervezete az idei évi munkatervét úgy ■állította össze, hogy a különböző feladatokhoz már eleve kijelölte a felelősöket is. A munkatervben több tucat név szerepel, vagyis a kommunisták nagy részének jó előre meghatározták személyre szólóan is a konkrét feladatát.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy több helyen kasért az úgynevezett tit- kár-ceptrikusság ;■ a titkár végez úgyszólván minden feladatot. A munka tehát nem . kollektív, a titkár legfeljebb csak számöt ad bizonyos időközönként a ■ feladatok elvégzéséről, amit a tagság, jóváhagy, vagy nem. Ez mindenképpen rossz gyakorlat. Ahol a titkár-cent- rikusság jellemző, ott rendszerint parlagon hever egy csomó pártmunkásenergia, nem kerülnek felszínre a jó ötletek, elképzelések, és végül beszűkül az egész pártszervezet tevékenysége. Sosem dicséretes egy titkárra nézve, ha túl sokat dolgozik, s a .túlterheltségről panaszkodik, de annál tiszteletreméltóbb, ha megosztja elvtársaival a teendőket, s az alapszervezet egész tagságát aktivizálja.

Több, korábban titkár-centrikus alapszervezetben már kezdenek rátérni a pártmegbízatások rendszerére.

A pártmegbízatás önmagában nem sokat ér. _ha_ ,az. .nem jár együtt a rendszeres számonkéréssel. A dombóvári kesztyűgyár alapszervezetének ■ vezetősége • nemrégiben az egyik ülésén külön napirendi pontként tárgyalta a párt- megbízatások teljesítésének tapasztalatait. De taggyűléseken, pártcsoport-összejövetele- ken is rendszeres téma ez. Mind gyakoribbak a hasonló jó tapasztalatok, de még mindig előfordul, hogy egy- egv megbízatás a feledés homályába merül. Az ilyen fele- dékenység elsekélyesíti a megbízatás súlyát, tekintélyét.

Állandóan kell törekedni a pártmegbízatásokra: e módszernek nem szabad leszűkülnie a kampányjellegű feladatokra, bár ilyen esetekben . is nélkülözhetetlen a kommunisták meghatározott feladatokkal való ellátása. Ahhoz, hogy egy-egy alapszervezetben a pártélet tartósan aktivizálódjon, egyebek közt az is szükséges, hogy állandóan legyenek érvényben lévő pártmegbízatások. Ahol e téren nincs állandóság, ott nem beszélhetünk igazi kollektív munkáról.

Visszatérő probléma a különböző szakvezetők pártmegbízatása. Egyes szakvezetők próbálnak olyan hangulatot kialakítani maguk körül, hogy a hivatali munkájuk rendkívül. sok, s tulajdonképpen az is. „pártmunka”, ezért külön megbízatással már ne „terheljék” őket... Ez nem elfogadható. Igenis szükséges, hogy minden kommunista szakvezető is kapjon rendszeresen pártmegbízatást, és a gyakorlati tapasztalatok szerint itt nincs szó valamiféle rendkívüli „túlterhelésről”. Törekedni lehet és kell arra, hogy a közvetlen beosztottak is mind több és mind nagyobb feladatot oldjanak meg felelősségteljesen, s ahol ezt teszik, ott jut energia a különböző pártmegbízatások teljesítésére is. Szerencsére azok a vezető beosztású kommunisták vannak többségben, akik rendszeres és sokoldalú párt- munkát végesnek « hivatali

teendőik ellátása mellett — s mindkettőt jól. A minap találkoztam. az egyik szekszárdi hivatal bejáratánál egy vállalati és egy iskolaigazatóval. A rövid beszélgetésünkből kitűnt;, hogy éppen párttagfelvételi ügyben jártak ott — pártmegbízatásként.

Végezetül hadd említsem meg: a pártmegbízatásokkal kapcsolatos megyei felmérés nagy részét társadalmi párt- munlíások végezték — pártmegbízatásként. . :

BODA FERENC

Földtörténeti kiállítás Pakson

A kiváló címmel kitüntetett paksi járási könyvtárban megnyílt a TIT „Kővé vált ősvilág” című biológiai vándor- kiállítása. Az érdekes kiállítás Földünk történetét, az élővilág fejlődésének nagy szakaszait mutatja be, az őskorban, az ókorban, a közép- és az újkorban. Nagy, üvegezett tárlókban eredeti kövületek, leletek, továbbá az ősállatokat is megjelenítő rajzok, képek láthatók.

A kővé vált ősvilágot megismertető kiállítást előzőleg két hónapon át a szekszárdi múzeumban mutatták be, s Pakson egy hónapig 'tekinthető meg. Az általános iskolások és a gimnazisták csoportosan tanulmányozzák, s nagy érdeklődést kelt a járási könyvtár olvasói körében is.

Űj búzafavorit Iregszemcsén

Csúcstermést ígérnek a búzák az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérlett Intézet ireg- szemcsei állomásán. Különösen kiemelkedik az elszaporí- tásra nagyüzemi táblában az idén másodjára termesztett Jubilejna 50-es szovjet új búzafajta. Ezt dupla gabonasor- távolságra, holdanként ötven kilogrammal kevesebb elit ve- tőmaggal vetették, hogy kisebb mennyiségből minél nagyobb területen érjenek el belőle több termést. így már tavaly is harminc mázsa holdankénti átlaghozamot adott tizenöt holdról, az idén pedig tizenhét holdon ennél is több termésre számítanak, ha súlyosabb elemi kár (jégverés, aszály) hem jön közbe. A Jubilejna 50 -es szilárdan állta a legutóbbi felhőszakadással együtt járó nagy szélvihar rohamát,

amely több más fajtájú búzát alaposan megdöntött.

Az iregszemcsei fajtakísérleti állomáson igen jelentősek: a kis parcellákon folytatott fajtaösszehasonlító kísérletek is. Gabonából például az idén körülbelül ötven, magyar, szovjet, román, ' jugoszláv, francia, olasz, osztrák búza- fajta, illetve fajtajelölt „vizsgázik”. Nagyon jól fejlődik a búza és rozs keresztezéséből Kecskeméten nemesített háromféle triticale is, ezekkel direkt búzatermő talajokon kísérleteznek az iregszemcsei telepen. Gyönyörűek a borsó- kísérletek ás, a kukoricák azonban gyengébbek a vártnál, mivel kezdeti fejlődésük vontatott volt. Az állomáson június második felében bemutatót rendeznek, főleg a búzatermesztési kísérletekről.

Aratómesterek

A régi aratások hangulatát ma már csupán az emlékezet őrzi. A fiatalabb nemzedék keveset tud arról, hogy milyen volt az aratás ' régen, s hogy miért is van az. hogy a kezdés még mindig ünnepnek számít. Életnek nevezzük a búzát. S ha kezdődik az aratás, az aratók azzal a tisztelettel vágják az első rendet, ami a mindennapi kenyérnek kijár.

Ritkán, elvétve találkozunk ma már a 30 fokos hőségben izzadó kaszásokkal, marokszedőkkel. Az idősebbek még tudják, mennyire nem volt gyerekjáték húzni a kaszát, szedni a markot, kötözni, a kévéket keresztbe rakni hajnaltól napestig. Lassan itt a Pé- fer-Pál. az- aratás-megkezdésének szokásos időpontja, mikor kasza a'á érik a gabona. Lám csak. Ez a szép magyar kifejezés mennyire idézi a hajdan volt aratások hangulatát. Igaz. a gabonát most is kasza vágja. De ez már egéBallagási gondolatok

A ballagó „vén" diák búcsúcsókra szólítja fel a cimborákat és kifejezi abbéli aggodalmát, hogy filiszter lesz maga is. Hogy filiszter lesz-e vagy sem, az később majd elválik. Na tagadjuk, lehet rá lehetősége. Tény, hogy a középiskolától búcsúzni szép és maradandó élmény, akár négy évig járt valaki az Alma Mater falai közé, akár — mint a ma már deresedő halántékúak — nyolcig. Természetes, hogy ennek az ünnepélyes eseménynek minden iskola tantestülete, diákja — és a diákok szülője — igyekszik megfelelő külsőségeket adni. Fiatalságunk szívesen bont meg nagyon sok formát, de azért farmerben, színes kivingben, netán rövid műbőr kabátkában ballagókat, nyakba vetett, hasig érő vásári érmékkel még nem láttunk. Ez idáig rendjén is lenne és teljesen megfelel a hagyományoknak. Vannak azonban változások is, mintha csak dokumentálni akarnánk, hogy a nagy változások korát éljük.

Valamikor csak a középiskolák végzősei ballagtak. Aztán elkezdtek ballagdálni az általános iskolások, később az ide készülő, nagycsoportos óvodások is. Óvodába lépő bölcsődések ballagásáról, búcsúztatásáról még nem tudunk, de ami késik, nem múlik. Távol álljon tőlünk az öncélú, olcsó humorizáiás! Cseppet sem baj, ha az óvodákban év végenként kedves kis műsort adnak a gyerekek egymásnak és a meghívott szülőknek. Az általános iskola padjaiból a középiskolába kerülni is fontos eseménye mindegyik gyerek életének.

Sajnos azonban a szülői pénztárcáknak sem csekély megterhelés. A „rongyrázás" különben is elkoptatott, cseppet sem találó közhellyé vált kifejezése ez esetben egyáltalán nem fedi a lényeget. Nem rongyokról van szó. Gyermekruházati cikkeink árainak ismeretében méregdrágának minősíthető fehér cipőkről, szebbnél szebb ruhákról, valóságos kis kosztümökről, melyek alkalmasak arra, hogy ilyenekben lefényképezve a gyerekek helyet kapjanak a „Mosoly albumában", de nem arra, hogy jól érezzék magukat bennük. A legkisebbekről van szó elsősorban, akik növésben vannak. Amíg a középiskolát elhagyó fiú, vagy leány e célra vásárolt (csináltatott) sötét ruháját máskor is használhatja, az óvodás aligha. Kis életében az ilyesfajta „társadalmi" események (szerencsére) ritkák és mire a következőre sor kerül — hiszen menthetetlenül sor kerül — a korábbi ruhákat, cipőket úgyis kinövik.

Ismét csak nem akarja senki sem kifogásolni, hogy valamilyen kis ünnepségen az átlagosnál jobb, tehát nem játszásra, hancúrozásra szánt öltözékben jelennek meg a gyerekek. Az alkalomra való túlköltekezés azonban maholnap már nem örömet, hanem terhet jelent sok családnak. Hiszen a pillanatnyilag más gyerekénél szebb ruhában páváskodó kicsinyeink látványa, aligha feledteti majd a következő hetekben azt, hogy a végérvényesen szekrénybe került szép ruha helyett mi miriden mást, hasznosabbat, a gyerekeknek is fontosabbat lehetett volna vásárolni.

Érdemes erről írni? Feltétlenül. De ellene, egy ferde és egyre inkább ferdülő közszellem ellen, tenni is jó lenne valamit. Elsősorban minden érdekeltnek.

■s. -n.

szén más, géppel, motorral működtetett szerkezet.

Kevesebb lett a magyar nyár egy színfolttal. Ne sajnáljuk* örüljünk annak, hogy a gabonaföldeken a gép és a gépet működtető ember az úr, kom- bájnosok az aratómesterek. Egyszerre végzik a kaszálást és a cséplést. Izzasztó, fáradságos munka, de már nem olyan, mint volt valamikor. A gabonabetakarítást ma már nemcsak a tarlón, hanem a kombájnszérűn, és a magtárakban, meg a szállítást végző vontatókon végzik. Elképesztően csekély azoknak a 6záma, akik a tengernyi gabonához képest aratáskor a határban vannak.

A falvakban, ahol az aratás még mindig megváltoztatja a dolgok hétköznapi menetrendjét, tisztelettel, megbecsüléssel emlegetik a falu első emberei közé tartozó kiváló aratómestereket. Büszkék rájuk épp úgy, mint ahogy büszkék azokra a mesteremberekre, akiknek a híre messze túljutott a falu határán. A jó kombájnosnak becsülete, híre, rangja van. Ilyenkor aratás előtt, aratás kezdetén jobban az érdeklődés középpontjába kerülnek, mint máskor. Mindig nagy izgalommal jár, mikor megbeszélik, kijelölik egy-egy üzemben, hogy ki legyen a váltótárs, a „tartalékos” hol kezdjék és hogyan bonyolítsák le ezt a nagy munkát. S mikor beleharap a kombájn az első rendbe, utána jó egy hónapig az aratómesternek se éjjele, se nappala.

Nem csupán fizikai erőt kíván ez a munka, hanem fokozottabb figyelmet is. A kom- bájnos minden porcikájával, minden idegszálával százfelé figyel. Érzi, hogy rendben forognak-e az alkatrészek, hogy pereg-e a szem, egy apró zörejből érzi a hibát, hallja a gépet, együtt él vele. Beszéltem már kombájnossal, aki a lábával, a talpával érzi a gépet, s beszéltem olyannal, akinek a füle hangolódott ösz- sze a géppel. Tiszteletet, megbecsülést érdemelnek, s nemcsak ilyenkor, aratás táján, hanem máskor is.

Mint rendesen, idén is megkezdik a betakarítást. Először az őszi árpa van soron, majd a búza következik. Mint rendesen, az újságok most is hírül adják majd, hogy hol aratnak először az országban, a megyében, milyen a gabona minősége, mennyi a termésátlag, kik a betakarítási verseny győztesei. A városi ember, s azok, akiknek közvetlenül nincs közük az aratáshoz, innen értesülnek először, hogy itt a nyár. De ne csak ilyenkor, aratás idején gondoljunk azokra az emberekre, akiknek megfeszített munkája nyomán mindennapi kenyerünk az asztalunkra kerüL — vm ►—> .