Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-06 / 131. szám
ï t ? T *• GEMENCBEN A GEMENCEN 1972. június 4-én Szobor Balmazújvároson ; Kereken egy esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzet olvasói egyik ismert budapesti kollégánk tollából kaphattak hírt a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal állal a világhíres Gemencbe szervezett túrákról. Aiz újságíró, személyes tapasztalatai alapján, nagyon éles (kritikai hangon írt, és egészen apró tévedéseket leszámítva igaza is volt. A jogos bírálatot érdemes megfogadni, így Okoskodtak az Idegenforgalmi Hivatalnál* Mennyire sikerült Î JÓ és rossz Vasárnap, nyári verőfényben, a karcagi (kórház turista- csoportjához csatlakozva, erre a kérdésre kerestünk, és úgy véljük, találtunk feleletet. Tavaly — a vadászati világikiállítás jegyében — az idegenforgalmi hivatal egy kis hajóval lett gazdagabb, mely „Gemenc” néven szolgálja az idegenforgalmat. Az __ ötlet mindenhogyan kitűnő volt. Vízről figyelni a mocsárerdőt, aztán kiszállva kisebb sétát tenni, szokatlan és felejthetetlen élmény. A hajó kényelmes, de kitűnőnek aligha lohet nevezni, hiszen alig egy éves szolgálat után csökkenteni kellett befogadóképességét, mert valamilyen konstrukciós hiba miatt 12 fokot megdőlt, a fara „csavarodik” és a biztonság kedvéért be- toncövekékkel kellett kiegyensúlyozni áz salját. Ezt azonban a vidám társaság, mely délelőtt háromnegyed kilenckor indult útnak, nem tudta. Azt viszont, igen, hogy az elegáns bárpult üresen ásított és a sörösüvegek és hűsítő italok részére szánt polcokon mindösz- sze egy műanyag flakon ablaktisztítószer és egy Tangó- paszta árválkodott. A hajószemélyzet közlése szerint a büfét üzemeltetni hivatott „Szarvas-csárdának” ez egyelőre nem fizetődik ki. Az utasoknak kifizetődött volna, hiszen a tűző nap a vízen még jobban kiszívja, szikkasztja az embert, mint egyebütt* A fatelep alatti halászháznál kiszállva, kisebb séta az egy véletlenül felfedezett odúban, valóságos tolongást ered- mélyezett, ugyanígy a halásztanya elnehezedett és szépnek bajjal mondható kutyája. Óhatatlanul több élményt nyújtott “volna itt egy tnikro- sikanzen, mondjuk az ősi halászati eszközök és környezet •bemutatásával. Nem beszélve egy valamekkora állat-óvodáról. Azt a legbarátságosabb szarvastól sem lehet elvárni, hogy fényes délelőtt, tűző napon, egy zajos embercsapat előtt parádézzon. Az állatóvodák sikerére azonban már nem egy példa van országszerte. Megvalósítása talán éppen Gemencen nem tartozik az álmok birodalmába. így, egyelőre, a-madárvilág volt az, amely számos tagjával bemutatkozott. Karcagi vélemények Visszaúton még egy kikötés, kiszállás és séta a horgásztanyák barátságos világában. Közben megkérdeztük a karcagi kórház néhány dolgozóját kétnapos túrájukról. Általános volt a véimény, hogy megérte a személyenkénti 260 forintos ráfordítást, A szekszárdi turistaházban az elhelyezés kellemes, a látottak mindenkiben mély benyomást hagytak és külön örömet okoztak több fotoamatőmek. Kifogás csak a Szarvas-csárda kosztja ellen volt. Magnóról idézzük: — A köretből ítélve vadhúst ettünk! — Csak egy halom rizs volt az egész! Egy kajánabb megjegyzés: — Csak egyik oldala volt meg a húsnak! Semmilyen vélemény nem apróság, hiszen a tömegkommunikáción kívül van ,jma- gánkommunikáció” is. Ha az ország másik végében, Karcagon negyven — szakmája szerint is sok emberrel találkozó — ápolónő, műtős, és orvos csak öt-öt embernek számol be itteni élményeiről, az már kétszázszoros hírverés megyénknek, Gemencnek és az idegenforgalmi hivatalnak. Dühöngő autósok mérni lehetett. Az előbbi példánál maradva, az Általános Géptervező Intézet tagjai révén legalább ötszáz személyhez jut el mindannak a híre, amit nem szabad csinálni a Gemencben egyetlen turistával sem. Mivel a rossz hír általában gyorsabban száll, meglehet, hogy ezerhez is. Amin még az sem változtat, hogy a televízió jelen volt riportere, aki a Tv-híradó részére készített felvételeket, ezt a jelenetet, valószínűleg humanitárius okból, nem vette filmszalagra. Ha véletlenül tévednénk, és mégis, akkor ma a televízióban legalább hárommillió készülék révén kerül az ország színe elé mindaz, amit a gemenci túrákból végérvényesen törölni kellene. ORDAS IVÁN „Veres Péter születésének 75. évfordulója alkalmából irodalmi napokat rendeztek Balmazújvároson, az író szülőfalujában. A program során, vasárnap délelőtt leleplezték Veres Péter szobrát”. (Újsághír) Jártam Balmazújvároson. Előttem van a nagy főtér, mérsékelten sikeres parkjával, középütt a hősök emlékművével. Láttam a Jeszenszky bárók egykori kastélyát, de nem jártam a Gyepsoron. A Jeszenszky bárókra ma már Balmazújvároson alig-alig emlékeznek. Veres Péter emlékét egy egész ország őrzi. köztük Tolna megye székhelye és nem egy községe is. Műveinek lényege maradandó, személyisége pedig annyira egyedi volt, hogy akár „jelenség” jelzővel is lehetne illetni. Még két éve sincs, hogy Szekszárdon, egy hosszú előadás után tejet hozatott magának egyik kollégánkkal, Garay-szállóbeli szobájába, mert ő — úgy mondta akkor — enélküi le sefek-J szik. Még két éVe sincs, hogy Kisvejkén, lenyűgöző és példátlanul ízes előadását azzal rekesztette be. hogy: „Abbahagyom, mert látom, hogy mozgolódnak az asszonyok. Ugy-e; most hajt haza a csordás?” A csordás valóban akkor hajtott haza, és neki még azt is elhitte a közönség, hogy „a fejés előbbre való, mint egy öreg írót hallgatni” Azt azonban senki nem hitte volna akkor; hogy két tucatnyi hónap alig pereg le és a Gyepsorró] indult egykori nincstelen Szob*: rőt kap városnyi falujában.' Hogy ez a szoboravatás bekövetkezhetett. az egyszerre szomorú és dicső. Szomorú, mert Péter bácsi az emlékezetben sosem merevül szoborrá. Dicső, mert jelzője a háromnegyed század alatt bekövetkezett változásoknak. Hiszen Veres Péter „csak” hetvenöt éve született. És milyen fiatalon,' örök fiatalon halt meg! o. Ifjúsági honvédelmi nap Dombóváron Az úttörők átveszik a csapatzászlót erdőben, az egyik vadetetőig. Vad nem látható, de ezért seniki nem neheztel, hiszen ahogyan az egyik karcagi mondta: I — Szarvashúst lehet tányéron tálalni, szarvascsordát nem! Kifogástalan, jó idegenvezetés gazdagította a csoport élményeit, akik az előző napon már kisvasúttal jártak az erdőben. Akkor jobban kedvezett nekik a szerencse, harminc körüli szarvast és sok vaddisznót láttak. Amit láthattak volna A rövid erdei séta kétségtelenül szép élmény, hiszen a városlakóban él a nosztalgia a természet iránt, ámbár viselkedni már netm tud természetes környezetben. Mégis kevés. Két pelyhes madárfióka Népújság 5 I8Ä. Június 6» Nagyon rövid idő múltán másféle véleménynek is fül- tanúi lehettünk. Keselyűsben huszonkilenc budapesti személygépkocsi száz körüli utasa: — átkozódott. Nevükben Popper Istvánná nyilatkozott, akinek fia („szerencsés véletlen”?) mint idegenforgalmi szakember, a szekszárdiakat is vizsgáztatta már. így: — Az Általános Géptervező Intézetből jöttünk. A Magyar Autóklubon keresztül fizettünk be személyenként hatvan-hatvan forintot Szekszárdon hiába vártuk az ígért idegenvezetőt, nyoma sem volt Kijöttünk ide. Itt azt mondták, a kisvasút 11-kor indul. Most kiderült, hogy 2-kor, de akkorra már foglalt. Itt ez a hajó! Miért nem indulhat velünk ez a hajó? Hiszen itt vagyunk! Vagy azt akarják, hogy pénzünkért a sóderhalmokat nézzük??? Ugyancsak magnóról idézzük a hajó vezetőjéhez intézett szavak egyik-másikát: — Kapitány bácsi! Nem csinál egy fuvart? Sajnáljon meg bennünket! — Kapitány úr! Legalább egy órát! A végeredményt nem tud- llik- A Qt.Q± flT/wkm Korán reggel összegyűltek már az ifjúgárdisták a dombóvári vasutas-sportelepen, hogy a hivatalos kezdésig még alaki gyakorlatokat végezzenek. Eközben ugyancsak gyakorlásként, kis repülőgép-modelljei- ket repítették a sportpálya felett az MHSZ Pécsi Ércbányász klubjának tagjai. Kilenc órára elfoglalták helyüket a dísztribünön a meghívott vendégek. A dísztribünön megjelent és helyet foglalt Varjas János, a KISZ megyebizottságának első titkára, Harmath József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Vidóczy László, Dombóvár város Tanácsának elnöke. Kilenc órakor az ifjúgárdisták parancsnoka jelentést tett Varjas Jánosnak, a KISZ megyebizottsága első titkárának, aki meleg szavakkal köszöntötte a felsorakozott ifjúgárdistákat, úttörőket. Ezután Vidóczy László, a városi tanács elnöke ünnepi beszédet mondott, kiemelve a honvédelmi nevelés fontosságát. Ezt követően Bognár János, az MHSZ Dombóvár járásivárosi titkára a járási MHSZ- vezetőség nevében csapat- zászlót adományozott a dombóvári úttörő honvédelmi századnak. Az ifjúgárdisták a zászló átadása után díszlépésben vonultak el a dísztribün előtt, hogy helyet adjanak az összetett úttörő honvédelmi verseny megyei döntőjének lebonyolításához. A versenyben a járási bajnokságok győztes, korcsoportok szerinti első helyezettjei vettek részt, hogy összemérjék tudásukat futásban, gránátdobásban, lövészetben és szellemi tesztkérdések megoldásában. A verseny megkezdése után a dísztribünön helyet foglaló vendégek a városi tanács épületébe mentek, ahol megtekintették az ez alkalomra rendezett MHSZ- és polgári védelmi kiállítást. A vendégeket Vidóczy László tanácselnök kalauzolta. A színvonalas kiállítás sokszínűségével méltó képet adott az MHSZ-ben folyó munkáról, és hűen mutatta be a polgári védelem feladatait is. A kiállítás egyik érdekessége volt többek között, hogy bemutatta az egyes csomagolóeszközök ellenállóképességét radioaktív, biológiai, vegyi hatások ellen. Érdemes lenne ezt a kiállítást nemcsak Dombóváron, hanem az egész megyében bemutatni. Az összetett úttörő honvédelmi verseny ezalatt a sporttelepen lebonyolódott. Az ifjúsági honvédelmi nap résztvevői közös ebéden vettek részt a Hotel Dombóvár éttermében. Ebéd után a versenysorozat az összetett honvéde(Lmi versennyel folytatódott, melynek keretében az MHSZ járási ösz- szetett versenyeinek legjobb sportolói mérték össze tudásukat, az úttörőkéhez hasonló versenyszámokban. A versenyzőket a kitűzött díjakon kívül még az is serkentette, hogy a legjobbak szerdán Budapestre utaznak, ahol országos válogatóverseny lesz, melynek alapján összeállítják azt az országos MHSZ-csapatot, mely hazánkat a baráti országok! spartakiádján fogja képviselni. Az úttörő összetett honvédelmi verseny eredményeinek kihirdetésére fél kettőkor került sor. A díjakat Hagyó Irén, a megyei úttörőelnökség elnöke adta át. Az ifjúsági honvédelmi nap az ifjúgárdisták vizsgájával folytatódott, akik elméleti tudásban, összetett honvédelmi versenyben, lövészetből, lőelméletből, alaki és menetdaltudásukból mérték össze erejüket. A dombóvári ifjúsági honvédelmi nap befejezéseként Takács László, az MHSZ megyei titkára az összetett honvédelmi verseny legjobb Helyezettjeinek értékes díjakat adott át. ~ * — í ■
