Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

r I I ! ! Petőfi Tolnában Kiss István és Raffay Anna jó ideje dolgozik egy olyan ■filmen, melynek az lenne a mondanivalója (bemutatni­valója), hogy mit őrzött meg a hálás utókor Petőfi - me­gyénkben jártának nyomaiból. Ilyenkor természetesen min­denkinek a négyökrös szekér jut eszébe, mely valahol Bor­júd táján halkan ballagott. De amíg a költő odajutott, hogy erről az égre nézve számlál­hatta a csillagokat, sok min­den történt vele. Éppen ezért a születőben levő film alkotói — előjátékként — végigjárták Petőfi alföldi útját, Kiskőrös— Kiskunfélegyháza—Szabadszál­lás, Dömsöd—Dunavecse— Szalkszentmárton útvonalon. Petőfi ezután Dunaföldvárra ment, majd hajóval Paksra. Az „előjáték" színhelyén gyö­nyörű emlékházak sorakoznak. Nem műemlékek, hanem olyan épületek, melyek Petőfi ürü­gyén váltak irodalmi kegyhe­lyekké. Szalkszentmártonban másfél milliót áldoztak erre a célra, Dunavecsén a mészár­szék és a költő lakásának em­lékét külön őrzik, Szabadszál­láson két Petöfi-szobor is van, egyik a faluban, a másik an­nál az útelágazásnál, ahonnan távoztában — valószínűleg — visszanézett ide. A megyénk­ben lehetőségek egyelőre majdnem csak, hogy egy kriti­kai jellegű film alkotását te­szik lehetővé. Bár Sárszentlő- rincen csakugyan készül a Pe- tőfi-ház; itteni diákoskodása emlékére; és az egyik bolt ki­rakatában az eddig már be­gyűjtött, és mát csak a hely- történeti emlékgyűjtés miatt is minden elismerést megér­demlő anyag egy részét mu­tatják be. A borjádi Sass-kú- ria állapota azonban kritikán aluli és Ozorán se hirdeti egy emléktáblánál több a magyar líra egyik legnagyobb alakjá­nak ittjártát. Sok ez, vagy ke­vés? A négyökrös szekér ter­mészetesen nem ballaghat új­ra, de a kegyeletnek, az emlé­kek megőrzésének, élővé téte­lének még sok módja, fóruma van. Az eddigieket egyetlen jelző illetheti: — kevés. O. I. A korszerű állattenyésztő telepek működésének tapasztalatai, fejlesztésük további lehetőségei a megyében újszerű megoldásokkal való is­merkedés. Az üzemeltetéssel kapcsolatban a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, pártszer­vezeteinek nagyon sok, rend­szeresen figyelemmel kíséren­dő feladata van. Többek kö­zött: a munkaszervezés, gon­dozás, takarmányozás, továbbá a technológiai fogyatékossá­gok menetközbeni javítása te­rén. Mindezek együttesen je­lentős mértékben közrejátsza­nak a termelési színvonal alakulásában. A tehenészeti ágazatnál a technikai és bio­lógiai fejlődés összhangját még a legtöbb helyen nem sikerült megteremteni, amit az átla­gos alacsony termelési szín­vonal is mutat. Egyes telepek­nél különösen jelentkezik ez a probléma. A telepek létesítésével kap­csolatos üzemi döntések álta­lában megalapozottnak tekint­hetők, de a fejlesztés egyes termelőszövetkezeti gazdasá­goknál átmenetileg erőn felüli beruházási és forgóalap-leköté­si tehervállalást, anyagi ne­hézséget idéztek elő. A jövő­ben a gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek az eddi­giektől még alaposabb, meg­fontoltabb döntést megelőző tevékenységet, számításokat kell végezniük minden jelen­tős beruházásnál, konkrétan az állattenyésztő telepek léte­sítése esetén is. A több millió forintos invesztíció (nagyság­rendtől és a műszaki megol­dástól függően) mind a nép­gazdaság (állami dotáció), mind pedig a mezőgazdasági üzem számára (saját erő) ko­moly erőfeszítéssel jár. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyoz­ni mennyire fontos a minden részletre kiterjedő előkészítés, a komplex szemlélet. A megvalósított telepek rendszerükben sok eltérést mu­tatnak, s ennek megfelelően a beruházási költségekben is nagyok a különbségek. Haté­konyságuk a termelés volu­menére és a termékek minő­ségére nézve nem vitatható, a jövedelmezőségre vonatkozóan ez még korántsem érvényesül egyértelműen a vázolt és egyéb okok miatt. (Amortizációs költségtényező stb.) A gyakorlat már eddig is bizonyította, hogy a szakosí­tott állattenyésztő telepek lé­tesítése célszerű és szükségsze­rű volt. Az üzemek állatte­nyésztésének fejlesztése, az ország hús. és tejellátásának megjavítása, az exportértéke­sítés növelése ilyen módon vá­lik lehetővé. Emellett szólnak az állattenyésztés munkaerő- ellátási érdekei is. különös te­kintettel a munka- és szociá­lis körülmények elfogadható­vá tételére. A férőhelyek nö­velésének továbbra is » komp­lex telepeken kereszt *1 való megvalósítása látszik az egyik legjárhatóbb útnak, az egyéb megoldási módok mellett. A megyénkben a további feladatok és a továbbfejlesztés lehetőségei kétirányúak: egy­részről a már üzemelő telepek technológiai hibáinak folya­matos javítása, a szakvezetés, illetve a szakmunkáshelyzet további javítása, a korszerű takarmányozási rendszer al­kalmazása. az épülő telepek mielőbbi befejezése, termelés­be állítása. Másrészről a meg­felelő anyagi és egyéb felté­telekkel is rendelkező üze­mekben újabb telepek létesí­tése. 1975-ig a termelőszövet­kezetekben legalább 2000 db az állami gazdaságokban pedig 500 db további új tehénférő­hely létesítése szükséges ahhoz, hogy a kisüzemekben folyta­tódó csökkenést is ellensúlyoz­va a tervezett állományfejlesz­tés teljesíthető legyen. fëJBdA DANIEL Az MSZMP Tolna megyei végrehajtó bizottsága 1972. második negyedévében meg­tárgyalta a párt gazdaságpoli­tikai célkitűzése érvényesítésé­nek tapasztalatait a modern iparszerű nagyüzemi állatte­nyésztés vonatkozásában és a továbbfejlesztés lehetőségeit a megyében. Megállapította, hogy az állattenyésztési ága­zat összességében jelentősen fejlődött annak ellenére, hogy egy-egy állatfajnál a fejlő­dés rendje nem volt folyama­tosan felfelé ívelő, sem a számszerű növekedés, sem a hozamok terén (sertés, szarvasmarha). A fejlődést nagymértékben elősegítette — több tényező együttes hatása mellett — az elhelyezési, tar­tási viszonyokban végbement jelentős változás. A jelenleg üzemelő és építés alatt álló állattenyésztő telepek együtte­sen 11 668 tehén és 98 540 ser­tésférőhelyet, illetve évi 112 220 sertéskibocsá’jtó kapacitást biztosítanak. Ezzel a jelenlegi nagyüzemi tehénállománynak kb 55, a kocaállománynak pe­dig 35—40 százaléka lesz el­helyezhető korszerű telepeken. Tolna megye állami és ter­melőszövetkezeti gazdaságai — a megye fejlesztési program­jának teljesítésére törekedve — élenjáró kezdeményezői voltak a modern, nagyüzemi állattenyésztési telepek létre­hozásának. Ezt a törekvést a már említetteken túlmenően egyrészt indokolta az a tény, hogy a megye gazdag állatte­nyésztési — főleg szarvasmar­ha-tenyésztési — hagyomá­nyokkal rendelkezik, másrészt pedig szükségessé vált az elhe­lyezési viszonyokban uralko­dott mostoha helyzet megvál­toztatása. Az állomány elhe­lyezését 1965-ig a termelőszö­vetkezetekben túlnyomórészt szükségférőhelynek minősülő, primitiv berendezésű, szerfás építkezésű istállók, az állami gazdaságokban pedig nagyobb­részt az elavult tartásrend­szert biztosító uradalmi istál­lók szolgáltatták, egy-két munkafolyamatra szorítkozó gépesítettséggel. Ennek meg­felelően alacsony fokon álló munkaszervezet, higiéniai helyzet stb. uralkodott a nagy­üzemi állattartásban, többnyi­re vegyes profilú majorrend­szerekben. A dolgozók munkakörülmé­nyei alig különböztek a régi, hagyományos kisüzemi állat­tartás körülményeitől. Mind­ezek együttesen hátrányosan befolyásolták a munkaerőhely­zetet és az -utánpótlást, fékez­ték a munka hatékonyságát, gátat szabtak a további fejlő­désnek. A gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetése során ho­zott gazdaságpolitikai intézke­dések kedvező feltételeket te­remtettek a nagyüzemi állat­tenyésztés továbbfejlesztésé­hez. Az 1968 utáni időszakban megnőtt a beruházási kedv, s főleg a komplex nagyüzemi állattenyésztő telepek létreho­zására irányuló törekvés volt jellemző. Ennek eredménye­képpen jelenleg a megyében 26 szakosított tehenészeti és 14 sertéstelep épült, illetve áll építés alatt. Mind az épület- szerkezeti, mind a technoló­giai megoldásokban sok új­szerű elem, vagy rendszer bontakozott ki, s ezeknek egy része nemcsak pillanatnyi, ha­nem perspektivikus jelentősé­gűnek tekinthető. A műszaki és technológiai' téren elért jelentős pozitívu­mok mellett a kellő tapaszta­lat hiányából adódóan számos tervezési, kivitelezési, anyag- minőségi stb. hiba tapasztal­ható. Ezeknek nagy része az elkövetkezendő időkben épülő telepeknél kiküszöbölhető. A munkakörülmények, a te­lepek szociális viszonyai. a munkaszervezet korszerűsíté­sének lehetőségei, a munkakö­ri szakosítás vonatkozásában messzemenően felülmúlják a hagyományos istállókban ural­kodott ilyen körülményeket. Természetesen a gépesítés komplexitásának mértékétől függően nagy eltérések van­nak. A telepek egy részénél még sok a kézi munkát igénylő munkafolyamat. A telepek irányítását meg­felelő végzettségű szakveze­tők végzik, de még nem kielé­gítő a sziak- és betanított munkások aránya az állatte­nyésztő telepeken. A végre­hajtó bizottság felhívta a fi­gyelmet ás ajánlotta a gazda­sági vezetőknek, pártszerveze­teknek, hogy a jövőben as eddiginél nagyobb gondot for­dítsanak e nagyon lényeges kérdésre. A telepek üzemeltetésének mechanizmusa, színvonala a telepek rendszerétől, technoló­giájától függően eltérő, de ál­talában véve határozott fejlő- 4 őst mutat. Ezek reális értéke- ' -sét nehezítik az indulással iáró különböző problémák,, az Outinord az Újvárosban 100 Outinord alagútzsalus rendszerrel épülő lakás alapo­zását kezdte meg a TOTÉV Szekszárdon az Újvárosban. Az öt épület szalagház rendszer­ben párhuzamosan épül majd a Rákóczi utcával. Az idén még három épület összeszere­lését elvégzik: az új beruházás mintegy 30 millió forintba fog kerülni. Foto : Gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom