Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
Itt is emberek élnek A gyorsuló urbanizációt meggondoltan szolgáló területfejlesztési koncepciók általános megismerését követően megyénkben is számos úgynevezett kis, további fejlesztésre nem jelölt község lakossága eresztette búnak a fejét. Egészen csekélyke túlzással még az is papírra vethető, hogy némely kisközségünkben úgynevezett világvége hangulat uralkodott el. Kezdetben még történtek szubjektív indítású próbálkozások, szembe szegülni az urbanizáció „rideg” törvényszerűségeivel. Kezdetben, mondom. Mostanában már lép- ten-nyomon azt hallhatja a kis települések élete felől érdeklődő, hogy „szél ellen nem lehet zongorázni.” Aki menni akar, menjen csak, miért is maradna olyan lakóhelyen, amit a fejlődés ítél halálra?!” A vadregényes környezetben fekvő Mórágy is olyan falu, amelynek' otthonaiban SŰRŰN CSATTAN a kissé még keserű bíztatás. — Fiatal vagy, előtted a világ! Akiknek szól az öreg szülők búcsúra ösztökélő mondogato- lódzása, nem győzik magyarázni, hogy nem a vakvilágba vágyakoznak ők, hanem közelebb a kenyeret adó munkához, mert érvényesíteni akarják jogukat, lehetőségeiket a kulturált életkörülményeikre. — Apám, annak az apja, meg öregapám apja is itt élt.;. Ez már sehol nem érv. Föl- fölhangzik, de annyi indulatos töltés sincs már benne, hogy valamirevaló családi csetepatét indítson el. Nincs ezekben a mai fiatalokban semmi ragaszkodás a szülőhelyük iránt, — panaszolják az öregek, a Mórágyon maradók, de tudván tudják, hogy nincs igazuk. Az elköl- tözöttek zöme ugyanis hazajár. Jön Bátaszékről, ami itt van egy macskaugrásnyira. Érkeznek Bajáról és Szek- szárdról. Rendszerint akkor, amikor a szülői ház könyékén szükség van a fiatal erőre. Kapálásra vár a kukorica, per. metezésre a szőlő, vagy igazítani kell a javításra igencsak rászoruló hajlékon. Mórágyon az elmúlt tizenöt év alatt mindössze ketten építettek új házat. Ha most kezdenének építkezni, gazdáik közül ..lüulüii EGYIK SEM ITT dő, mert csak kevés keresőnek ad ' kenyeret a község. Pontosabban, a munkaerő javát tartja vonzásában az ipari üzemek közelsége. Az 1400 katasztrális holdas termelő- szövetkezet, amelyiknek nem is olyan régen még 180 tagja volt, s amelyik 1969-ben olyan aktívan szorgalmazta Mőcsény központtal az egyesülést, ma mindössze 30 aktív termelőszövetkezeti taggal rendelkezik, A harmincak között több az elégedetlen, mint az elégedett ember. SAJOG A SZIVÜK a mórágyi határért, hogy abban csak gabona, meg vegyszeres művelésű kukorica terem, holott az az ésszerű és nem egyedül azért, mert csökken a mórágyi termelőszövetkezeti tagok száma. Itt ez a vetésszerkezet a gazdaságos. Az általános iskolában az idén 31 diák fejezte be tanulmányait. Hárman jelentkeztek gimnáziumi továbbtanulásra, ketten szakközépiskolába és tizenhármán ipari szakmunkásképzőbe. A képlet nem 'új. Évek óta ez az arány. Egyúttal a felnövekvők útiránya is. Az iskola tanári szobájában hallhattam, hogy itt sincs rangja a paraszti munkának. De mitől legyen? Az igazgató, aki a jövő tanévtől megválik Mórágytól, elmondott egy példát. ;. Tanítványuk volt az a lány — azóta eladósorba cseperedett már — aki elvégezte a lengyeli szakmunkásképzőt. A termelőszövetkezet nem tudta a szakképesítésének megfelelő munkába állítani. Következésképpen, beszélhettek már ezután a pedagógusok, hogy mennyire a magyár mezőgazdaság jövőjében gondolkodik, aki mezőgazdasági szakmát tanul. Azt kérdezte- tőlem Mezei Zoltán igazgató, hogy miért akarok én írni Mórágy csöndes agóniájáról, amikor ez olyan értelmetlen dolog, mert a község életében beálló változások törvényszerűek? — Nem értelmetlen, — feleltem és teljes meggyőződéssel — mert emberek élnek itt és nagyon valószínű, hogy ötven év múlva is élnek még itt emberek. Ezek miatt érdemes * krónikába foglalni a jelen gondjait — Én erről mégsem írnék! A kérdésre, hogy miről írna, nem kaptam választ. beszélgetni a tanács vezetőivel. Itt viszont idő is van, hely is van, fölhívni a figyelmüket arra, amit tán figyelem, fölhívás nélkül is tudnak. A közös tanács kisközségeiben van élet! Akad bennük igen számos olyan óhaj, ami nem egyéni hasznú és ezért lenne érdemes a lehetőségek határain belül mihamarabb hadat üzenni a temetői közhangulatnak. Az idő rövidsége csak röpke bepillantást engedett Mórágy életébe, de ez ÉPPEN ELÉG VOLT annak fölfedezéséhez, hogy a község lakói messzebbre lódultak lakóhelyük jövőjének megítélésében, mint az az adott körülmények között reális. Itt ugyanis még nem kihalásról van szó, hanem egészséges mozgásról, a lakosság cserélődéséről. És amíg erről beszélhetünk, nem csak indokolt, kötelező is, odafigyelni arra, hogy mire van szükségük az embereknek. Mit szeretnének, mi kell ahhoz, hogy a közérzetük jó legyem Egyébként... Mórágy környéke gyönyörű vidék. Hazafelé hosszan volt alkalmam tűnődni azon, micsoda fölkínálkozó paradicsoma lehetne a városok, nagyobb települések rohanó zajából a természethez menekülő embereknek! Az jutott eszembe, hogy amikor már készen áll a ház, bele is lehet költözni, amikor a család összeszorgalmaskod- ta mindazt, ami az összkomfortos élethez szükséges, rendszerint arra kezd gyűjtögetni, hogy megszerezze azt a bármi picike földdarabot, ami visz- szavezeti a pihentető, fölüdítő természetbe..; Igaz, hogy Mórágyra nem települ hét határra nagy vonzást gyakorló ipari üzem, igaz, hogy a fejlődésnek nem tudunk itt gazdrvígilag is megalapozott perspektívákat nyitni, de az sem lebecsülendő szerep, ami juthat a községnek. Az nevezetesen, hogy a nyugalmával, természeti környezetének szépségével hódítson magának az új lakók mellett pihenni vágyó hazatérőket. Persze, a hódítás képessége csak akkor bontakozik ki * igazán, ha megmozdulnak a most reménytelenül ölbe hullatott kezek. LÁSZLÓ IBOLYA A lélek-lyutas cserépedény A lélek-lyukas cserépedény. A Balaton „Aquincumában" — Fenékpusztán — a közelmúltban került elő dr. Sági Károly múzeumigazgató ásatása nyomán a nem mindennapos cserépedény. A késő vaskorban, a római hódítás idején az agyagból készült urnát a halott hamvának elhelyezésére készítették. Az agyaguma eltér a szokásos cserépedényektől. Öhlös, nyílása körül kihajló perem fut körbe, de a legjellegzetesebb vonása: a hét lyuk az oldalán. Foto: Péterfay Endre Az urna készítője késsel nyitotta a hét lyukat. Az egyik alaposan megrepesztette az edény oldalát. A szokás onnan ered, hogy a rómaiak hittek a Lélekvándorlásban és a lyukak nyitásával igyekeztek szabad utat biztosítani a halott távo-; zó lelkének. A tízéves program alapján teljes szépségében feltáruló Fenék-puszta egyik értékes lelete került az urnával a keszthelyi Balatoni Múzeumba. — g — ^Autósoknak ! A GÉM Szövetkezet TOLNAI AUTÓSZERVIZE kibővíti szervizszolgáltatásait. A hagyományos szervizműveleteken túl-díjmentesen végezzük a: fényszórók műszeres ellenőrzését, futómű és fékek vizsgálatát. További tevékenységeink: kis- és középjavítások, karambolos és egyéb karosszériajavítások, műszeres gyújtás- és futóműbeállítás, időszakos vizsgára előkészítés, elakadásjelző villogó beépítése, stb, TELEFON: Tolna 14L a legkisebb fuvardíjjal — munkaidő után is, bejelentés: Szekszárd, Gyenei Tartsay It II/B. (114) építene már, hanem Bátaszéken, Szekszárdon. A miértre világos a válasz; — A gyerekek miatt, hogy az ő iskoláztatásuk könnyebb legyen! Valóban, az elmenők, a fész- . két másutt, a munkahely közelében rakák csak részben szánják rá magukat a költözésre csupán a maguk nevében. A tanácskirendeltség vezetője — aki elnöke is volt itt a községi tanácsnak — arról számolt be, hogy pillanatnyilag stagnál az elvándorlás. Pontosabban, ahány család megy, körülbelül annyi jön a helyébe. Olcsók a házak és a pusztán lakóknak még a Mórágyra való beköltözés is forradalmi változást jelent. Van villany, jó a közlekedés, biztosított a kereskedelmi ellátás, Kt az iskola, ami még majdnem vadonatúj, kéznél az orvos, szomszédságában pedig a gyógyszertár. A községnek — mint említettem — viszonylag jó a közlekedése. Egyedül Bonyhád fel gyöngébbek az útviszonyok. Ez utóbbi magyarázza, hogy a járási székhely ipari és kisipari üzemeibe nem járnak el dolgozni olyan _ sokan, mint amennyien Bátaszékre és Szekszárdra utaznak naponta. Mórágy egyébként típusosán alvó falu. Kora reggel néptele- neddk el és esténként, _ majd főleg hétvégeken népesedik tog, Ez megint magától értetőtgy hát, maradt a szándék, mert az a tény is maradt, hogy Mórágy a hanyatlás ellenére emberi lakhelyül szolgál és mint ilyen, nem kerül még számos évtizedig a Gyűrűfű sorsára. Megismételném, miért. Azért, mert az elmenők helyébe újak jönnek, öt év alatt KICSERÉLŐDÖTT a község lakosságának 25—30 százaléka. A lélekszám három év óta stagnál az 1150—1200 között. És nem igaz, hogy csak idős emberek telepednek ide! Nagyon sok család érkezett az alföldi tanyavilágnak árvíz sújtotta vidékeiről, itt remélve a dombokká jámborodó Mecsek lábánál biztonságot az elemek legádázabb csapásától, az árvíztől. Asszonyokkal beszélgettem. Ott álltak a tűző napon és várták a Bátaszék felé közlekedő autóbuszt, munkába menet. — Tudja, nem lenne itt semmi baj, pedig nem fejlődött a kereskedelem, viszont nem is romlott. De mennek az őslakosok. — Kellene nekünk egy cukrászda. Azt mondják,' nem adnak, mert nem fizetődik ki. Hát lehet, ilyenkor nyáron messziről hozni a krémest, meg ezt, azt?! Mőcsényben délután 1 órakor ült össze a közös tanács végrehajtó bizottsága. Sajnálom, hogy nem volt idő ismét Vietnami kutató Egy fiatal vietnami kutató is dolgozik újabban az iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézetben. Nguyen Viet Nien, a hanoi mezőgazdasági intézet harmincnégy éves agrármérnöke aspiránsi tanulmányait folytatja az iregszemcsei intézet izotóplaboratóriumában, ahol a fehérjedúsabb takarmány termesztésének lehetőségeit kutatják besugár- zásos kísérletekkel. — Hogyan került a térben oly távoli testvérország fia hazánkba, méghozzá Tolna megyébe? — kérdeztük tőle és iregszemcsei kollégáitól, miközben székkel kínáltak a laboratórium egyik szűk helyiségében. Meglepetésünkre magyarul válaszolt kérdésünkre. Ha törve is, de már eléggé érthetően beszéli nyelvünket. Elmondotta, hogy 1970. októberében jött Magyarországra, s előzőleg a magyar nyelvet tanulta Budapesten, majd a tápiószelei agrobotanikai intézetben kezdte meg tanulmányait. Aspirantúrájának befejeztével kandidátus lesz. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának felkérésére és dr. Kurnik Ernő akadémikus engedélyével, 1972. januárjában került az iregszemcsei kutatóintézetbe. Először csak háromhónapi Időtartamra, itteni tartózkodását azonban további felkérésre 1974. szeptemberéig meghosszabbították. Időközönként konzultációra jár Budapestre, a Magyar Tudományos Akadémiára. Tudományos munkásságát magyar tudósok, kollégák is elősegítik. Dr. Pozsár Béla, a biológiai tudományok kandidátusa, aki néhány évvel ezelőtt az iregszemcsei izotóplaboratóriumban végzett kutatásokat, a vietnami agrármérnök budapesti aspiránsvezetője és dr. Kurnik Ernő professzor, az intézet igazgatója is figyelemmel kíséri és támogatja tanulmányaiban. Nguyen Viet Nien a levéliehérje-tartalmat Iregszemcsén befolyásoló tényezőkről írja meg kandidátusi disszertációját, s ehhez szerez elméleti és gyakorlati tapasztalatokat Iregszemcsén. Alaptárgya a növényélettan, szaktárgya pedig a növénytermesztéstan, a takarmányozástan és általános biológia. Napkelet fia jellegzetes képviselője a szabadságáért és felemelkedéséért küzdő népének. Törékeny alkata rendkívüli akaraterőt rejt. Steinmacher Pál, az intézet sugárvédelmi felelőse, aki szállásadója is, nagy elismeréssel beszél a fiatal vietnami kutató hallatlanul nagy szorgalmáról. Rengeteget tanul, gyakran éjfélig fent vir- raszt a magyar egyetemi tankönyvek társaságában, Steinmacherék lakásában. Újságokat olvas és nézi a televíziót is. A képernyő közelebb hozza messzi hazáját, ahol felesége él- hároméves kisfiúkkal. Felesége a hanoi kórházban sebészorvosnő. Emberéleteket ment ott, ahol a háború megszállottjai bombákkal öldökölnek. A fiatal vietnami kutatót Steinmacherék is igen megkedvelték szerény, emberséges magatartásáért, mértéktartó életmódjáért, udvariasságáért. Szállásadója feleségét mamának hívja, már családtagnak számít. Velük együtt étkezik, s nem volt nehéz megszoknia a magyar ételeket, Steinmacherné főztjét, mert Vietnamban is fűszeresen készítik az ételeket. Nagyon szereti a természetet, a szabadban való barangolást, s Pali bácsi viszi motor- kerékpárján a környékbeli tájak felfedezésére. Együtt kirándultak a tabi erdőbe is. Mindenkihez kedves, szereti a magyarokat. S azt kívánjuk Nguyen Viet Nien-nek: hozzájuk is legyen kegyes a sors, mielőbb űzze el a háború fekete felhőit hazája és családja felől. BALLABÁS LÁSZLÖ
