Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-02 / 128. szám
J ? jflfî-ÂtCjc'P Ér Ma van a könyvhét utolsó napja író—olvasó találkozók — A Körkép, a Rivalda és a Szép versek elfogyott Ma,' äz ünnepi könyvhét btolsó napján még két író- olvasó találkozó lesz a megyé. ben, .Jókai Anna József At- tila-díjas író, aki tegnap a nagymányoki pártalapszerve- eet házában már találkozott olvasóival, délután három órakor a Dombóvári Kesztyűgyárban, este hét órakor pedig a döbröközi községi művelődési házban vesz részt író •—olvasó találkozón. Az idén nem jelentek meg & könyvhétre, a már hagyományos antológiákon kívül csemegék, újdonságok, de a kiadók úgy időzítették könyveik májusi megjelenését, hogy legnagyobb részűk mégis közvetlenül a könyvhét előtt hagyta el a nyomdát* A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat egyik szekszárdi boltjában érdeklődtünk a holtvezetőtől, Leposa Dezsőtől, hogy alakult az ünnepi forgalom, melyek voltak a legkeresettebb könyvek. — Egy hagyományos héthez viszonyítva, körülbelül ötvenezer forinttal több könyvet adott el az üzlet és a könyvsátrunk. Egyelőre még csak feltételezzük, hogy ugyaneny- nyivel emelkedett bizományosaink forgalma is. A féláron forgalomba kerülő antológiák, a Körkép, a Szép versek, és a Rivalda mér az első két napon elfogyott. Száz- százötven darab volt mindegyikből. Hétfőn, az irodalmi est szünetében, fél óra alatt négyszáz forintnyi könyvet adtunk él. Másnap Csurka István dedikált a pavilonunkban, az 50- es népbolt mellett. Harmincadikén délután kettőkor pedig Kertész Ákos dedikálta szép számmal fogyó Makra című regényét, Bővül az orosz nyelvi tát or DomLoriban Szekszárdon tanácskozott a ÍTolna megyei TXT-szervezet idegennyelvi szakosztálya a napokban, Bauer József, a szakosztály titkára beszámolt az Aggteleken tartott országos idegennyelvi konferenciáról,; ■Vajnai János paksi gimnáziumi tanár, a szakosztály elnöke pedig a jövő évi feladatokról és a dombori orosz nyelvi tábor előkészítéséről tájékoztatta az ülés résztvevőit. Az idei nyáron a korábbinál sokkal több Tolna megyei fiatalnak nyújtanak arra lehetőséget, hogy tíznapos üdüléssel egybekötve, gyarapítsa, fejlessze iskolában tanult orosz nyelvtudását. A megyei KISZ-bizottság dombori vezetőképző táborában július 2-től 12-ig rendezik meg az orosz nyelvi táborozást, amelyre Jiúsz szovjet fiatalt is meghívtak, hogy minél tökéletesebben elsajátítsák a helyes kiejtést és beszédet a résztvevő magyar lányok és fiúk. Ezúttal az egész tábort „birtokukba veszik”, a szovjet vendégeken kívül fizikai dolgozók gyermeke közül 40 iskolást, 24 orosz nyelvet oktató pedagóguspályára készülő fiatalt és 30, az orosz szaktárgyi versenyeken kitűnt tanulót részesítenek ebben az igen kedvező és hasznos lehetőségben, A tanácskozáson Hofmanri László, a TIT országos központjának instruktora a szakosztályi tagok nyelvoktatási feladatairól beszélt, főleg az audió-vizuális (halló-látó) •— és a domborihoz hasonló szi- tuatív nyelvoktatás létjogosultságára, korszerű módszerére hívta fel a figyelmet. 181 tonna rongyot gyűjtöttek Húsz Tolna megyei úttörő üdülhet a Balatonnál A Budapesti Nemzetközi Vásáron május 28-án sorsolták ki a MÉH által szervezett rongy gyűjtő Tiónap nyereményeit. A vállalat pécsi központjában kapott információ szerint megyénk ez évben nem tartozott Fortuna istenasz- szony kegyeltjei közé. A főnyeremények sorsolásakor egyetlen Tolna megyei szelvényt sem húztak ki a szerencsekerékből. Tolnában és Baranyában összesen az egyik pécsi iskola nyert egy televíziót. Sokan vannak azonban megyénkben is, akiknek szelvényei a sorsolás után 200— 500, vagy ezer forint értékűvé yáltak. Bár a, sorsolás ezúttal nem kedvezett megyénknek, a MÉH Vállalat a lelkes rongygyűjtők fáradozásainak honorálásaként — a két megyében 181 tonna rongyot gyűjtöttek egy hónap alatt — húsz úttörőt kéthetes nyári nyaralással ajándékoz meg. Július folyamán a dombóvári III. számú általános iskola 15 diákja és’ 5 nagymányoki iskolás az ország más megyéiből érkező 140 tanulóval együtt, teljesen ingyen Teres kérdések Székszórd a furcsa tárak varosa. Van egy Mártírok tere* amelyiknek egyik oldala sétakert és később utca jellegűvé válik. Van egy Felszabadulás tere* amelynek viszont Hunyadi utcának hívják az oldalát, Van egy Garay tere, tagjaként a szovjet hősők emlékművétől egészen a városi tanácsig húzódó térláncolatnak, ahol is a Béla térbe torkollik. Ez múlt és jelen minden Béláinak tere, mert (erre néhai Veres Péter hívta fel a figyelmet) a „király** titulust és az ilyen foglalkozásúaknál megszokott római sorszámot leszégyenkeztük róla, ámbátor az Arpád-ház egyik ilyen nevű tagjának volt némi köze Szekszárdhoz. Gyakorlatilag újra alapította és ide is temetkezett. Végezetül a megyei művelődési központ és a százhatvan lakásos bérház között napjainkban alakult ki egy újdonatúj tér. Ennek a változatosság kedvéért egyelőre éppúgy nincs semmiféle neve, mint ahogyan az ide nyíló mozit is csak a plakátok nevezik Panorámának, magán a homlokzaton egy betűnyi felírás sem. További terek kialakítása tudomásunk szerint mostanában nem várható, bár a város fejlődésének ismert üteme ezt nem teszi valószerűtlenné. Addig is: — mi lesz a neve, sőt lesz-e neve egyáltalán az új térnek, mely napjainkban (és főleg estelente) kerékpár-, és motorkerékpár-versenypályául szolgál? O L m ill Fotó: Szepesi, rr Ok tizen és az AFIT tölthet eï Î4 vidám napot Fonyód—Alsóbélatelepen a Bonyhádi Járási Hivataltól bé. relt üdülőben. Jön Jóska és kiszól az autó ablakán : — Jöjjön, majd kiviszem. — Kié? — mutatok az autóra? — Enyém. Nemrég vettem, öreg Warszava. De azért jó. Irigylésre méltó Kiss József, Vizsgálat a tanácsi iparban Tegnap délelőtt Vád György, a DÉDÁ3Z igazgatója népi ellenőrzési vizsgálat témavezetőjeként tájékoztatta annak a csoportnak a tagjait, amely a közeli hetekben a tanácsi iparban vizsgálja, hogy 1969 óta milyen intézkedések, s milyen eredménnyel történtek a termelékenység növeléséért, a műszaki fejlesztésért A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság új vizsgálata a dombóvári, a szekszárdi, a bonyhádi, a tamási járás, valamint Dombóvár város területén 10 tanácsi vállalatra terjed ki. ahogy biztos kézzel fogja a volánt, s nem néz se jobbra, se balra, csak előre, ahogy az út kanyarog. Szakállas Mihály kint áll az AFIT előtt, int, hogy menjünk arra. — Szaladj Jóska, —• mondja — egy öreg Trabantos keres Bajáról. Azt mondja, hogy megvár. — Jó, jó. Megyek már; ’■— Hát ez a mi cégünk — mutat körbe Szakállas Mihály, az AFIT KISZ-titkára. Autók mindenfelé. Legtöbb-' jük balesetről árulkodik. Jönnek a fiúk, együtt megyünk tovább. A tíz brigádtag közül csak nyolcán vannak itt, kettőnek valami elfoglaltsága akadt. Jön Móró Gyula, Németh István, aztán itt van Lehőcz László is, a brigádvezető. Mindnyájan fiatalok, átlag- életkoruk húsz év körül lehet. Autószerelők, szakemberek. — Hogy szeretjük-e az autót? — kérdez vissza Lehőcz Laci — de még mennyire, hi-— Jón; ;— mondja az egyik kislány és oldalba böki a szomszédját. Ma ezek a harmadik osztályos kis iskolások olvasóként ülnek egy órán át padjaikban. Tanár helyett most írónő lép a katedrára. Janikovszky Éva, sok ismert gyermekkönyv szerzője találkozott csütörtök délelőtt Szekszárdon, a 4-es számú általános iskola harmadikosaival. A kisfiúk, kislányok megilletődve, tágra nyílt szemmel figyelnek a katedra felé. Hárman mennek Janikovszky Éva elé, kezükben virágcsokorral. ________ F igyelő szemek előtt Néhány író—olvasó találkozón megfordultam már, tudom azt is, hogy sok esetben vontatottan, nehézkesen indul a beszélgetés, és az esetek többségében alig-alig válik bensőségessé. Itt azonban mást láttam. Meglepett a gyerekek okossága, kíváncsisága. Amikor az írónő megkérdezte, ihogy van-e aki kérdezni szeretne tőle valamit, karok lendültek a magasba és jelentkezett majd az egész osztály. A kérdések.Sokfélék, másra, másra irányulok. A gyerekek Éva néninek szólították az írónőt, nyugodtan, magabiztosan kérdezgettek. — Hány könyve jelent meg, Éva néni? — kérdezte Szabadi Péter. — Melyik a legsikeresebb könyve? — Hány könyve jelent meg eddig? — Van-e gyereke? — Hány éves, Éva néni? — Szereti-e a gyerekeket? — Milyen gyermekkora volt? ~■ Szívesen jött-e hozzánk? — Mikor kezdett írni? A válaszok után az írónő érdeklődött, hogy a gyerekek közül ki mi szeretne lenni. Volt itt erdész, tűzoltó, katona, orvos, mérnök, újságíró, gépíró, matematikus, autószerelő, zenészjelölt. Amikor, már a találkozó vége felé arra került a sor, hogy könyvet vehetnek és dedikáltathatják, szinte mind egyszerre indultak a könyves asztal felé, s pénzüket morzsolgatva várták a sorukat. Később boldogan mutogatták egymásnak a dedikációkat. — V — szén ezért választottuk ezt § szakmát.-r- összetartok vagyunk —i jegyzi meg Móró Gyula. —» Szakállas Miska épít, segítünk neki, mindnyájan. Némerth István veszi át ä szót: — Ma reggel négykor kezeltünk. Van itt egy régi felvonulási épület, azt szeretnénk társadalmi munkában tan-j műhellyé alakítani. — Az utánpótlásnak? 1 — Igen. Mégiscsak jobban' megy a tanulás szép környezetben. — Élmények? Hát vannak szép számmal. Közösen voltunk a közelmúltban a BNV-nJ Szép volt, hasznos volt. — Csúnyák ezek a roncsok! — Hát látunk néha olyatj bogy jobb elfelejteni. Múltkoriban behoztak ide egy 1300-as Volkswagent. Egy motoros szaladt neki, de úgy ám, hogy a koponyarészeket itt szedtük le róla. — Csúnya,' nagyon csúnya volt. De érdekes volt az az öreg Trabantos is. Jön az öreg és sír. Kicsit koccant a kocsijával, mondta, jócskán összetört az eleje. Öt évig spórolt az Öreg a Trabantra és a felesége meg nem is tudta, hogy, karambolozott vele. Hát az jó eset volt. Gyorsan megcsináltuk csak menjen és ne sírjon már. Megsajnáltam nagyon, —« mondja Kiss Jóska. Járjuk az AFIT területét. UJ üzem, nagy a forgalom. — Jó dolog az autó, —■ mondja Szakállas Mihály. — Hármunknak van. Pestinek egy Trabantja, Kissnek a Warszavája, meg nekem, apósomék jóvoltából egy Wartburgom. Amikor időnk van rá, ezekkel megyünk el kirándulni. — Mit jelent szocialista brigádtagnak lenni? — Jól dolgozni, — mondja Kiss Jóska. — Becsületesnek lenni, -« jegyzi meg más. — Barátoknak lenni. A válaszok látszólag v mások' és mások, de lényegük'ugyanaz. Megértik egymást. Ennyi az egész. Vj.
