Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

A Kodály-életmű reprezentatív bemutatása PÁKOLITZ ISTVÁN VERSEI: KELJ FÖL ÉS JÁRJ! Nem szólított magához az Űr, a Sátánnak sem kellett a bőröd; mért lapulnál gyámoltalanul? Ki vesztésre áll, még nem legyőzött: Kelj föl és járj! Kérdezetten minek vallani? Fitogtatnád fölös-szép erődet; hisz az egész nem nagy valami, újra beállhatsz következőnek: Kelj föl és járj! Másokkal se hitesd el soha, hogy különös, ami veled történt; nem spanyolviasz és nem csoda, csak kései-biztató verőfény: Kelj föl és járj! ötvenen túl minden ráadás, ki megéli, könnyen belebékül; akid mindig, aki magyaráz------­T edd a dolgod fontoskodás nélkül: Kelj föl és járj! Mint a Naim-béli tetszhalott: félig még a koporsóba zárva------­D e gyógyul a szív, gyógyul: sajog, készül az újabb feltámadásra: Kelj föl és járj! MESSZIRŐL Az ácsinas mégiscsak odabiggyesztette — szabályellenesen — a lábnak való támasztékot. Ha többre nem futja, legalább ennyivel segíti azt a szerencsétlen flótást. Igaz, csak beszélni hallotta, nem is értett jól mindent, talán azért, mert túlontúl szép volt. Kár, nagy kár az ilyen kenyér- és halszaporitókért. Lám, a főpallér is szemet hány. Ha a huligán Barabbásról lenne szó, hát a világért sei Hogy a megrendelő egy vasat se fizet magánszorgalmú különmunkájáért, az még hagyján. És nem fogadná el a borravalót se. De ráuszíthatják a kopókat. Mert az inasféle könnyen gyanúba keveredik. Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójáról nagyszabású zenei ünnepségsorozattal em- lékéznek meg hazánkban. Ez lesz az idei évad egyik legki­emelkedőbb kulturális esemé­nye; megrendezésekor nem­csak a hazai, a külföldi közön­ség érdeklődésére is számítha­tunk. A szeptember 25-én kez­dődő és december 17-én záruló jubileumi ünnepségekről a kö­zelmúltban sajtótájékoztatón is beszámolt az Országos Ope­ratív Bizottság, — ennek egyes fontosabb programjaira kell most emlékeztetnünk, amikor vázlatosán ismertetjük a Ko- dály-jubileum tartalmát, mon­danivalóját. A Budapesti Zenei Hetek keretében — szeptember 25.— október 26. — nyolc hangver­senyt Kodály-emlékestként rendeznek meg. A további hu­szonöt koncert középpontjában is Kodály életművének repre­zentatív bemutatása áll. Zene­kari művei közül felhangzik a Nyári éste és a Háry János- szvit (Ferencsik János vezény­li); a Galántai táncok és a Concerto (Lukács Ervin); a Mdt-osszéki táncok (Vagzy Vik­tor) és a Felszállott 'a páva (Konstantin Iliev vendégkar­mester dirigálásával). Az ora- tórikus művek közül a Psal­mus Hungaricust, a Budavári Tadeumot hallhatják a kon­certsorozat részvevői. A jubi­leumi ünnepségek nyitánya­ként — Ferencsik János ve­zényletével — a Székelyfonót adják elő. „Kodály kamaraze­néje” címmel négy előadáson Nemes György szerkesztésé­ben az idén is megjelent az Írószemmel című gyűjtőkötet, amely rendeltetése szerint ar­ra hivatott, hogy az elmúlt év legjobb riportjait gyűjtse egy­be. Már az első, 19?0-es év legjobb riportjait egybefoglaló s a jelenleginél lényegesen jobb kötetnél feltűnt a cím kétértelműsége: írószemmel, tehát nem író módjára, nem is írói ■eszközökkel, csak épp szemmel, amiből csak arra le­het következtetni, hogy a kö­tet szereplői nem írók, de író- szemmel látták meg a valósá­got, legalábbis itt közölt ri­portjukban. A cím azonban így is félreérthető, kétszeresen is, hisz épp ebben a kötetben sze­repel- például Thiery Árpád, aki több kitűnő regénnyel bi­zonyította be írói rangját, ugyanakkor ugyancsak ebben a kötetben olyan írás is talál­ható, nem is egy, ami elég tá­vol van attól, hogy szerzője írói kvalitását ígérje. Mégis, a kötet egy év riport- termésének keresztmetszetét adja, bizonyítva, hogy a tár­sadalmi gondokat tükröző, szo- ciográfikus igényű riport is­mét polgárjogot nyert, s kár lenne lebecsülni társadalmi szerepét, tudatformáló jelentő­ségét, s még azt sem mernénk megkockáztatni, hogy mint műfaj valahol az irodalom pe­rifériáján lenne. A kötet leg­jobb írásai föltétlenül ezt bi­zonyítják. Valamennyi írásra nem tér­hetünk ki, elsősorban azok ér­dekelnek bennünket, amelyek szükebb pátriánkkal. Tolnával valamiképp kapcsolatban van­nak. Ám nemcsak ebből a szempontból, a kötet egészét tekintve is, első helyen kell említeni Ordas Iván írását, amely már a műfaj, végső le­hetőségét jelenti, hisz egy csa­ládregény áramlása sejlik a B&ke-család tagjainak egymás­rautatja be műveit a Magyar Rádió és Televízió Énekka­ra —, amely ezeken kívül ün­nepi hangversennyel is meg­emlékezik1 a nagy zeneköltőrőL Nem ez az első Kodály-ün- nepségsorozat Magyarországon. Fontos zenei esemény volt a zeneszerző 70., 75. születésnap­ja alkalmából megrendezett koncertsorozat is, amelyeknek előadói gárdáját a mester út­mutatásaival is segítette. A mostani azonban — arányai­nál, jelentőségénél fogva — még kiemelkedőbb. Valamennyi eddigi Kodály- emlékünnepség óriási lendü­letet adott a hazai kórusmoz­galomnak. Ez volt e bemuta­tók legnagyobb eredménye, ez­zel igazodtak a mester szelle­méhez, s ezzel vívták ki leg­inkább Kodály elégedettségét. Köztudott, hogy milyen hatal­mas arányú zenepedagógiai te­vékenységet fejtett ki Kodály Zoltán. Ô vetette meg a mai iskolai — elsősorban az álta­lános és középiskolai — zenei nevelés alapjait: ma már sok százezerre tehető azoknak az általános iskolát végzett fia­taloknak a száma, akik az ő zenepedagógiai elvei szerint felépített tananyag segítségé­vel ismerkedtek meg a muzsi­kával. Ez tükröződik a kórus­mozgalom eredményeiben is. Az idei jubileumi hangver­senysorozaton több mint há­romszáz öntevékeny kórus is bemutatja műsorát —, s ezek­nek az együtteseknek a tagjai ba folyó, szétváló, újra egyesü­lő sorsában. Az Anyasági ér­demérem kilenc fejezete, me­lyek mindegyike önmagában is biztos vonásokkal megrajzolt portré, nemcsak egy család hű képe, a koré is: íme, így élt egy család, s mennyi más még, 1971-ben Magyarországon. Szekulity Péter riportja, a Félútón, egy utazás kerettör­ténetében villantja föl nem­csak útitársait, hanem egy ki­csit az egész országot, való­ban „írószemmel", helyenként szinte Gogolt idézve, s az uta­zás egyes állomásainak szerep­lőiről jóval többet tudünk meg, mint amennyit elmond: a fél- WfOndatok mögött sorsokat ér­zünk, emberekét is, egy or­szágét is. A kötet egyetlen írása szól kifejezetten Tolna megyéről, pontosan Sárpilisről, Kunszabó Ferenc Sárpilis, 1970 című írá­sa, ami alcíme szerint „részlet egy nagyobb lélegzetű szocio­gráfiai műből”. Sajnálatosan gyönge írás, s bár Féja Géza kitűnő Sárköz-könyve után ne­héz hozzá hasonló színvonalon írni a Sárközről, a szerző meg sem próbálkozik azzal, hogy ábrázoljon, írói eszközökkel igyekezzék közelebb hozni egy falu életét, inkább csak leltár­ba veszi a tényeket. A szocio­gráfiának ma mindenképp más úton kell járnia. Az Irószemmel 1971 nem éri el színvonalban az előző évi gyűjteményt, néhány kitűnő írás azonban így is bizonyítja, hogy a mű­faj, amit képvisel, nemcsak időszerű, hanem jó alkotásokat is rejteget magában. Ordas Iván és Szekulity Péter írásán kívül mindenképp ezt bizo­nyítja Katona Éva, Thiery Ár­pád, Sulyok Katalin, László Lajos, hogy csak azokat a ne­veket említsük, amelyek meg­maradtak emlékezetünkben. CSÁNYI LÁSZLÓ már túlnyomó többségükben Kodály „zenei növendékei”. A mestert roppant örömmel töl­tötte el életében az a tény, hogy pedagógiai munkássága termékeny talajra talált ha­zánk iskoláiban. 1963-ban írta ezeket a sorokat: „A legna­gyobb örömömre az szolgál, amikor a fiatalokat hallom jót, és jól énekelni. Nemrég há­rom alkalommal volt ilyen él­ményben részem: Kecskémé» ten, Veszprémben és Dunaúj­városban (öregember már csak kevés helyre jut el) —, s mondhatom, a csendes elége­dettség örömével jöttem el: így éneklő ifjúság, ez az, amit mindig kívántam. Bebizonyo­sodott, hogy az éneklő ifjúság óhaja nem hiú, üres ábránd; szorgalmas zenetanárok, tehet­séges pedagógusok, kiváló ne­velők segédkeznek megvalósí­tásában, nagy sikerrel”. Több­ször írt erről a témáról — be­szélt, nyilatkozott — s mindig . hasonló hangnemben. A mester, természetesen, nemcsak a Kodály-művek be­mutatását hallgatta élvezettel. Sőt, mint mondotta, elsősor­ban annak örül, hogy az ő közreműködése is megkönnyí­tette, (egyszer így nyilatkozott: megrövidítette) a nagy zene­költők műveinek megértésé­hez vezető utat. Nem csekély részben neki köszönhető, hogy ifjúságunk tekintélyes része eljutott Bach, Beethoven, Mo­zart megértéséhez, eljutott az opera megértéséhez, s nem idegen számára a mai európai komolyzene. A jubileumi koncert- és kó- rusbemutató-sorozat kiváló al­kalom lesz arra is, hogy hatá­rainkon túl még jobban meg­ismertesse Kodály zenepedagó­giai munkásságának jelentősé­gét. Nem mintha külföldön először hallanának róla. Zenei szakemberek — pedagógusok — évek óta tanulmányozzák módszerét. Most azonban, újó­lag tapasztalhatják, mint ha­tott a tömegekre Kodály pe­dagógiai eszméje, mint lett belőle zenei mozgalom, szelle­mi eredmény, kulturális cse­lekvés. S láthatják a részve­vők százait, ezreit, akiknek együtteseit nem valami „pa­rancs” kovácsolta össze, ha­nem a zene szeretete, megér­tése, s a Kodály Zoltán feléb­resztette — az ő szavaival él­ve — „zenei közlésvágy”. A külföldi közönség és a szakemberek, a Magyar Rádió adásain kívül, közvetlenül is bekapcsolódnak az ünnepség- sorozatba. A Kulturális Kap­csolatok Intézete Kodáiy- hangversenyeket rendez a pá­rizsi Magyar Intézetben, a ró­mai Magyar Akadémián, a bé­csi Collegium Hungaricumban, a varsói és a szófiai Magyar Intézetben és a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagykö­vetségének előadótermében. A jubileumi ünnepségsorozat másik fontos tartalmi jegye: előtérbe helyezi Kodályt, a komponistát. A háromhónapos bemutató­sorozaton lényegében vala­mennyi Kodály-mű előadásra kerül. Nagyzenekari, kamara- és oratórikus művek, népzenei feldolgozások, kórusművek. Óriási feladatokkal kell meg­birkóznia a népes előadói gár­dának. Nem a KodáJy-életmű „újraértelmezéséről” van szó, — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra vá­laszolunk, amelyekben a tehet­ség jelét látjuk. hanem arról, hogy még ponto­sabb, még lelkiismeretesebb, a mester útmutatásaihoz még jobban igazodó produkciók szü­lessenek meg. A hivatásos együttesele, a kórusok, iskolai énekkarok már hónapok óta készülnek a műsorokra. S hogy ezt a munkát milyen fontosnak tekintik, jellemzés­képpen megemlítjük: igen 6ok zenetanár halasztotta el hosz- szabb nyári kirándulását, ta­nulmányúját jövőre, hogy irá­nyíthassa a felkészülést, a próbákat. Végezetül, hadd számoljunk be röviden arról, hogy a köz­vetlen zenei eseményeken kí­vül milyen széles körben fo­lyik a készülődés a Kodály- jubüeumra. Az Országos Filharmóniánál 25 koncertből álló sorozatot készítenek elő, elsősorban Deb­recenben, Győrben, Kecskemé­ten, Miskolcon, Szegeden és Veszprémben. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Moszkvá­ban, Helsinkiben és Pozsony­ban Kodály-emlékestet rendez. A Zeneművészeti Főiskola ün­nepi hangversenyeket tart, Kodály-előadótermet avat és megrendezi a „Szép magyar beszéd” című versenyt. A Ze­neműkiadó Vállalat két Ko- dály-könyvet bocsát a közön­ség elé (Magyar népzene. Utam a zenéhez) ; s kiadja Szabolcsi Bence, Eősze László és Gál Zsuzsa Kodály Zoltán­nal foglalkozó műveit. A Ma­gyar Hanglemezgyártó Válla­lat megjelenteti a Székelyfo­nót, a Zenekari dalokat, a Kó­rusművek új sorozatát és Ko­dály Zoltán vezényel című 3 lemezes albumot T. L Az olvasó naplója j írószemmel, 1971

Next

/
Oldalképek
Tartalom