Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1971 legszebb képeiből Balett (MTI Fotó—Keleti Éva felv.) A KSI sportnapközis táborában. (MTI Foto—Benkő Imre felv.) ZELK ZOLTÁN: HA OTT Ahol az útjuk megfutott szelek, ahol a hajléktalan árnyak, ahol a törött szárnyú záporok menedéket találnák, ahol egy asszony léptei alatt a fű nem hajlik, jég be nem szakad, ahol a perc az ágakon tollászkodva megül, már föl se rebben ha ott, ha ott, ha végül is a bekerített csendben. IHASZ-KOVACS ÉVA: LÉPEK ÓVATOSAN ...Mondom, — leperegtél szívem piros faláról: vakolatsors. Eveim porral összekevertek, hogy szedjelek fel a mérhetetlen, űri homokból, Szerelem, bennem kristályosodó ős-preparátum ... ? ! Kezed, a sosem-volt Kéz nem egyenget, most-lett kezekbe fogódzom: lépek óvatosan, nehogy az emlék-ezüstport, a felcsillámlót a homokból — tekintetedet olykor — vigyázatlanul eltapossam ... MAKAY IDA: FÉNYESKEDJENEK Még nem tudod, de ők lesznek veled csak ők, a versek a legmélyebb órán amikor kincs, csók, emlék elpereg, nyelvedre veszed feloldozásul igéimet majd minden bűnödért. Vedd, és világítsanak fölötted mikor indulsz a mély-fekete útnak. Fényeskedjenek vigaszul neked, ha majd a Nap és két szemed vakulnak. 1970. december 29-én, Az érthetőség korlátái Mikor, mit, milyen közönség, hogyan fogad í — Még kér a nép, — írtuk nemrégiben egy Jancsó-film ismertetése első mondataiban és a véletlen elénk hozta kifejezést felhasználva, nyomban hozzátettük — de nem ilyen filmet! Ha egy ismertetés ilyesformán kezdődik, akikor az olvasó joggal sejtheti, hogy az ismertető nincs szélsőségesen elbűvölve a szóban forgó műalkotástól. Egyetérteni természetesen senki nem köteles. Ugyanezt az alkotást egy fiatal amatőr filmes kitűnőnek ítélte és elmarasztalta a cikk íróját. Egy másik, immár gyakorlott szakember, sóik díjnyertes rövidfilm alkotója a „Még kér a nép”-ről úgy emlékezett, hogy képei rendkívüli hatást gyakoroltak rá, a tartalmáról sejtelme sincs. Mindezt a befogadás különbözősége miatt tűnik érdemesnek említeni. Ugyanilyen okból soroltuk fel a minap Kálmánchey Zoltán szép és érdekes kiállításának ^kapcsán az egymásból szegecsen elütő véleményeket, melyeket a Jónás-könyve egyetlen illusztrációja váltott ki. Az' természetes, hogy kire- kire a saját érzékenysége, műveltsége, egy s más területen való jártassága szerint más és más módon hat ugyanaz a műalkotás, lett légyen az színdarab, zenemű, festmény, szobor, vagy bármi egyéb. Akad, aki számára Picasso blöfföl, más Kokoschkáról vélekedik ugyanígy. Pollack Mi- hályért éppúgy lehet lelkesedni, mint Lediner Ödönért, vagy Le Corbusier-ért. A lelkesedés — ha így tetszik — „fokozataival” azonban mintha mégsem lenne minden rendben. Ismét egy példa. Húsvétkor a televízió két egymást követő napon sugározta Szabó István sikerült alkotását, a „Szerelmes filmet” és az Állami Népi Együttes világszerte sikert aratott produkcióját, a Kisbojtárt. Tanúi voltunk, amikor mindkét műsort végignézte egy már nem egészen fiatal házaspár. A férj; hatvanéves parasztember, aki ötvenéves korában pótolta általános iskolai hiányait és ötvennégy éves fejjel mezőgazdasági technikumi végzettséget szerzett. Életformájában azonban megmaradt parasztnak, ' jelenleg elismerten éles eszű középvezető az egyik termelőszövetkezetben. Felesége hat elemit végzett, ötvenkilenc éves, háztartásbeli. A „Szerelmes film”-bőil egyikük sem értett egy árva szót sem. A múlt és jelen váltakozó képsíkjai, a visszaemlékezés felettébb filmszerű megörökítése rejtély maradt előttük. Csak az adott pillanatban a képernyőn éppen látható cselekmény kötötte le figyelmüket, a tényleges történés, de amögött nem kerestek semmi abszrahálhatót, átvitt értelmet, valami — ámbár könnyen kihüvelyezhető, de azért mégis rejtett — tartalmat. Meglepő módon az Állaim, Népi Együttes folklór motívumok felhasználásával, illetve 'azok továbbié^ lesztésével létre hozott Kfs"- bojtára jóformán semmivel sem hatott rájuk különbül. Egész pontosan: a táncjelenetek igen, de mihelyt a tánc átváltott jelmezes, maszkás, szinte semennyire sem átvitt értelmű táncjátékká, lelkűk kapui becsukódtak, érezhetően elömlött rajtuk az unalom. Kiváló szerelő barátunk, túl van a negyvenen, polgári iskolát végzett, rendszeresen olvas és érzékenyen, kritikusan, sőt nagyon szenvedélyesen reagál környezete, . vagy á tágabb világ minden eseményére, behatására. Behatás alatt értendők a filmek is, melyek közül a kicsit is mélyebbnek szánt mondanivaló- júak részéről teljes elutasításban részesülnek. Elve: „A film szórakoztasson, töprengeni otthon éppúgy van elég okom-módom, mint bárhol az életben.” Hosszabb beszélgetés után kiderült, hogy ez a félelem az elgondolkodástól nem szellemi restségből származik, hanem az utóbbi néhány év súlyosabb mondani- valójú magyar filmjei nem tudtak utat találni hozzá. Vétkes könnyelműség lenne ezek után azt állítani, hogy ezek a filmek (és más modern műalkotások) értéktelenek, mert nem értik meg azokat. A figyelmet arra szeretnénk ráirányítani, hogy nagyon stukák (véleményünk szerint sokkal szélesebb kör, mint gondolni szeretjük, vagy merjük) számára azért maradnak idegenek, mert édeskeveset tettünk a közönség befogadóképességének fejlesztése erdőkében. Ez vonatkozik az iskolai oktatásra éppúgy, mint a sajtóban megjelenő, vagy csak a puszta tényeket sorra vevő, cselekményt mesélő, de az érdemi állásfoglalást tökéletesen nélkülöző szürke, lapos, semmitmondó kritikák özönére is. Természetesen nem minősíthető „kritikának” az elvtelen hozsán- názás sem. Annak, hogy kritikai életünk milyen félelmetesen szegény és hitelét vesztett, van egy sajnos nagyon is fejbe ütő bizonyítéka. Cseppet sem szűk körben hangoztatott nézőt, hogy „Ezt és ezt a filmet megnézem, könyvet elolvasom hiszen az újság lehúzta, tehát biztosan csak jó lehet.” Az érmeknek mindig van egy másik oldaluk, ha gondolatmenetünket éremként fogHorthy után ő a legfontosabb ember; „István gazda”. A horthysta rezsim leghosz- szabb ideig működő miniszter- elnöke, nagyúr, aki birtokaként kezel országot, eszközként államapparátust, szolgájaként embereket. Akadtak, akik jelentős politikusnak tartották. Talán az is volt, legalábbis az ellenforradalmi garnitúra többi politikusához mérten ... Ám ennél sokkal fontosabb, hogy kulcsfigurája mindannak, ami 1919. és 1944 között az országban zajlik. így tehát titkos iratai — amelyeket Szinai Miklós és Szűcs László válogatott, rendezett sajtó alá, s látott el jegyzetekkel — nemcsak embert, hanem kort, rendszert is jellemeznek. A 174 dokumentum az 1921—1931. közötti évtizedben kelteződött; a friss, majd megszilárduló ellenforradalom kórlapjai. „Prónay Palit — akinek sok fáj és részben igazi okkal —, kérlek hívd magadhoz —hadd öntse ki szívét.” — írja Bethlennek Gömbös, azaz „Gyula” 1921. júliusában. Lám, milyen összekacsintása ez véres és „szalonképes” terrornak! Ahogy megint csak „Gyula” kéri — 1925. augusztusában — a „Kedves István”-t, avatkozzék már közbe, hiszen az ostoba csendőrjei a „nemzeti irányt képviselő” urakat is zaklatják a választási előkészületek során. „Kedves István! Te tudod a legjobban, hogy az erő alkalmazása nekem is stílusom...” — méljuk fel, ennek is van. Ezen az álarisztokratizmus díszük. Az, hogy nagyon sok mű alkotója mintha már eleve eldöntötte volna magában: — esze ágában sincs széles körhöz, hanem csak kevesekhez óhajt szólni. Megvetve az avatatlan tömeget, a kiválasztottakhoz, vájtfülűekhez, esetleg sznobokhoz, olyasfajta elmékhez, melyeket képesnek vél a maga mondanivalójának befogadására. Ez az eleve elrendeltség nem hiba, nem vétek, hanem amellett, hogy bűn, még ostobaság is. Létező ostobaság. Természetes, hogy vannak művek, melyeket csak egy szű- kebb kör érthet meg, sokszor évtizedes iskolázás árán. Spinoza, Kant, vagy Hegel sosem ábrándozott arról, hogy bármelyik művük szerelmes konyhalányok olvasmánya lesz, és a Materializmus és empirio- kriticizmus se óvodai meséskönyv. Súlyukat azonban a bennük rejlő gondolatok adják meg, így az értőnek világosak és nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy bárki megérthesse azokat, ha pallérozza elméjét. Ami azonban azért zavaros, mert jobb hiányában így akar elütni minden más előzőtől, örök időkre az is ma* rád. Ha egy érdemes, idős tsz* paraszt nem érti meg a Szerelmes filmet, az ugyanakkor természetesen nem azt jelenti, hogy csak a már meglévő igényszintjének megfelelő alkotások készüljenek a jövőben. A művészet nem kiszól* gálója a tömegeknek, hanem szolgája, de a szolgálat fogalmába jelen esetben a nevelés is beletartozik. Közönség és alkotók nevelése egyaránt. ! iVli.f ORDAS IVÁN tatlankodik Gömbös, de ami sok az sok. S Bethlen nem késlekedik az intézkedéssel. Ahogy nem röstelli a fáradozást, küldöttséget indít a fasiszta Olaszországba, tanulmányozzák az ottani „reformokat”. Amit Bethlenhez intézett levelében — 1927. novemberében — Mussolini „a még bensőségesebb megértés’ ’ reményében nyugtáz. Mindez kóstoló csupán, „István gazda” miként intézte az ország ügyeit, hogyan volt benne mindenben, a választási csalásoktól a frankhamisításig, ami az ellenforradalmi kurzust szolgálta. A titkos iratok — amelyeknek nagyobb része most először kerül nyilvánosságra — olyanok, mint a mozaik-kockák: összerakható belőlük a hatalmon lévők s osztozkodók, a nemzeti frázisokat pufogtatók, s közben országot elveszejtők portréja. A nagy körültekintéssel, pontos munkával összeállított, s bevezetővel, valamint az irathagyaték teljes fölsorolásával és névmutatóval kiegészített kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. V- (m) Kéziratokat nem őrztink meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk! Bethlen István titkos iratai
