Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

I X 1 / Hem ismerik a békéi „Nemrég fiatal partizánlánnyal beszélgetett az ország dé­li részén egy külföldi tudósító. Háborúról, politikáról, azután oz életéről faggatta — rokonszenves, józan és okos válaszo­kat kapott. A magabiztosan csevegő lányt egyetlen ponton hagyta cserben- tájékozottsága és képzelőereje. Egy-két, töre­dékes mondatokban fogalmazott általánosságon tűi nem tud- . ta megmondani: mi a béke?" Nevelési elveimnek egyik alappillére már régen romba dőlt. Ezt arra az elképzelésre véltem építeni, hogy az én fiam nem kap fegyvereket. Fegyverek alatt természetesen az olyan milita­rista játékokat értve, mint puska, revolver, géppisztoly. Eközben persze elfeledkeztem arról, hogy valamikor én sem békegalambo­kat kergettem a lágymányosi réteken, kisfiam pedig nagyon ha­mar elárulta, hogy bensőséges hajlandóságot érez az említett harci eszközök iránt. Ennek megfelelően most van két géppiszto­lya, ha jól sejtem, három pisztolya és kedvenc játékai közé tar­tozik egy kétéltű harckocsi NDK-ban készült modellje. Tulajdon­képpen — bármilyen szomorú, — de jól is van ez így. Amíg az emberiség rákényszerül arra, hogy egy része fegyverrel tartsa vissza azokat, akik fegyverrel óhajtják elveszejteni, vétkes köny- nyelműség lenne a legfiatalabbakat is valamiféle sosem volt pa­cifizmus ábrándképének ködével megtéveszteni. Bevallom azon­ban. hogy azt az óhajtását, mely szerint meséljek a második világháborúról, sohasem teljesítettem. Ennek megfelelően még töredékesen fogalmazott mondatokban sem tudja elmondani, mi a háború. A fenti idézet a Magyarország ez évi 18. számából, és Kör- mendy István tollából származik. Természetesen Vietnamból. Bár­milyen szivszorító, ismerjük be, hogy túl van a fantáziánk hatá­rain. Az iskolában tanultunk a harmincéves, meg a százéves há­borúkról, de mindkettő békés rexparti volt ahhoz az iszonyatos szenvedés-özönhöz képest, mely immár évtizedek óta ömlik egy tehetséges, jobb sorsra hivatott népre. Újságíró ilyet nem szíve­sen ismer be, de gyakran az az érzésem, hogy a tömegkommu­nikációs eszközök Vietnam esetében bizonyos mértékig csődbe jutottak. Az információk olyan özöne zúdul nap-nap után ránk, hogy lassan lelki képtelenség súlyozni, megkülönböztetést tenni köztük. Egy repülőgép-anyahaját úgy, ahogy, még el tudok kép­zelni. ötöt már nem. A százas számokkal mért napi bevetések pusztítását annak ellenére sem, hogy a második világháború vé­gén átéltem jó néhány, cseppet sem kisméretű bombázást. Csak néha sikerül összehasonlító arányokat találnom. Például, amikor a B—52-es légieródök leszórnak egyetlen területre ötszáz tonna bombát, akkor az tíztonnás vagonokból álló ötven vasúti kocsinyi szerelvény terhével egyenlő, ötven vasúti kocsit könnyen elképze­lek, ötven vagon robbanóanyag pusztítását azonban már nem. Nekem és Kisfiamnak természetes, hogy reggelente nem pus­kával a vállamon indulok a szerkesztőségbe, hogy a szekszárdi Mészáros Lázár utcában nincsenek egyszemélyes óvóhelyek a jár­da mellett, és hogy az alsóvárosi óvodában a Márta néni nem őriz fogasra akasztott géppisztolyt és nem kell a mesélést félbe szakítva Phantomokra, nagyon is igazi fantomokra vadásznia. A vietnami partizánlány ugyanennek az ellenkezőjét nem tudja el­képzelni. Például azt, hogy egy alacsonyan szálló repülőgép eset. leg csők a szomszédos állami gazdaság földjei fölé repül mű. trágyázni, vagy hogy az ejtőernyővel leereszkedők nem valame­lyik lelőtt ellenséges gép személyzetéhez tartoznak, hanem az őcsényi repülőtéren bemutatót tartó MHSZ-hez. Családomnak „komoly" utazási előkészületeket jelent, amikor Sopron megyei rokonainkhoz utazunk. Hanoit nemrég félmillió ember hagyta el, annyi, mint Miskolc, Szeged és Pécs együttes lakossága. Ha nagyobb lesz, mégis elmesélem egyszer a kisfiamnak, hogy milyen volt a háború. ri ' (ordas) Ifjú kommunisták aktívaértekezlete Az udvart üde pázsit borít­ja, csupán egy keskeny, agya­gos út sárgállik ki belőle. Az meg olyan, mintha ötpercen­ként porszívóznák. A kapuhoz egy negyven év körüli asszony 6iet. — Jöjjenek beljebb — invi­tál. — Mindjárt rendbe teszem magamat. Épp a tűzhelyet •kor* mólóm. A konyhaajtó elé kis terasz­félét csináltak. Faoszlopokkal vették körül a ház elejét, s nylonfóliával borították. így-a fény is bejön, meg a gyerekek sem áznak, ha kint játszanak.’ A „teraszon” kisasztal, székek, és egy gyerekágy. Benne a kis Jancsika. A kilenchőnapos ap­róság vidáman kaszál csöpp kezével, amikor megpillantja közeledő édesanyját. A ketrec, bizony már nincs valami jó- állapotban. Felső keretét szi­getelőszalaggal ragasztották- össze. — Két kiságyban neveltem föl a tizenöt gyereket. Mondja Dinka Mihályné. —Az. első nyolcé a padláson van,- Darabokban. A többi hét meg ebben nevelődött. — Manapság ritka a sok­gyerek. , — Mi szeretjük őket. Nem is lenne élet az élet, ha nem volna ennyi. Én boldog va­gyok. A férjem is. — Ha újból elölről kezdene mindent, megint vállalná? — Hát persze — mondja a legtermészetesebb hangon. — Miért is ne? Én akkor vagyok jól, ha ’ terhes vagyok. Meg azt mondom, ha meg tudok ad- ni mindent a gyerekeimnek, akkor érzem jól magam... Per­sze, az utolsónál már bizony­talan voltam. Tizenöt gyerek azért sok. — Aztán gondol­kodik egy kicsit, majd kiveszi a folyton kapálózó Jancsikát a ketrecből. Nézi egy ideig, meg-, csókolja többször is. Olyan ér­zésem ■ támad, mintha bocsá­natot kérne. á kicsitől. — 0" majdnem nefn lett. Amikor megtudtam, hogy terhés va- - gyök, elmentem Pincehelyre/ hogy elvetessem. De a kórház előtt megálltam. Arra gondol­tam, miért ne kellene épp ez? Ha jut a többinek, hát neki. miért ne lenne? Aztán meg­fordultam. Azt hittem, soha- nem érek haza. Hosszú volt a-‘ visszaút. A nagyok is mond­ták már, hogy minek nekünk annyi gyerek. Most meg' ké­nyeztetik a kicsit... De azért még mindig bánt, hogy egyál­talán elmentem Pincehelyre. — Hány éves a legidősebb? — Az Imre huszonnégy. Az­tán jöttek a többiek. Magdol­na, Józsika, Tibi, Olga, Aladár,- Zoltán, Erzsébet, Sándor, Gá­bor, Attila, Csaba, Lacika, -Ibo­lya és a Jánoska. Imre mar pnegnősült, Magdi férjhez ládi pótlékból. Mert én nem mehetek el dolgozni. Örülök, ha itthon végzek. A perceim­mel tán még jobban kell ta­karékoskodni, mint a fizetés­sel. A Dinka-családot Szakadá- ton mindenki ismeri. Pontos­ságukról és tisztaságukról. A konyha padlója hófehérre van súrolva. A három szobában katonás a rend. Az asszony büszkén nyitja sorra a szekré­nyeket. Néhányban a hétköz­napi, egyben meg az ünnep- lős ruhák. Amikor kihúzza a fiókokat, bolt jut eszembe. Barna kartondobozok sorakoz­nak. Egyikben hófehér, másik­ban színes zoknik. A követ­kező kettőben apró fehérne­műket tartanak, egyben zseb- kendöstószok. Amikor felhajt­ja az ágyterítőt, kellemes le­vendulaillat csap meg. Majd csodálattal , nézem a vakító ágyneműt, ? ugyanakkor ön­kéntelenül is az anya sűrűn eres kezére nézek. Az asszony kezéről hirtelen a vasárnap, az anyák napja jut eszembe.,. S már látom is. Gyerekei szorongatják, meg­csókolják a ráncos kezet. A nagyobbak meghatódnak, a ki­csik meg elmondják az óvodá­ban tanult versikét. „Te taní­tottál meg az első szóra”. Amikor Sanyikától megkér­deztem, hogy lesz a vasárnapi köszöntés, bizalmasan húzott félre, nehogy az ünnepelt meg­hallja, — Megcsókoljuk. Sokszor. Én egy~, készletet, olyan poha­rasat adok anyunak. Ibolya még óvodás, ö képet Ragasztott. — Színeset. Meg tettem, rá nefelejcset. — És tudod, mit jelent az anyák napja? — Hogy szeressük anyukát. V. HORVÁTH MARIA Népújság 3 1972. május 7.1 Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság nagytermében aktívaértekezletet tartottak a KISZ-ben dolgozó ifjú kom­munisták részére. Vitaindító előadást Deli György, az MSZMP Szekszárd járási Bi­zottsága párt- és tömegszerve­zeti csoportjának munkatársa tartott. Az előadó értékelte a párt ifjúságpolitikai határoza­ta végrehajtásának eredmé­nyeit és ismertette az ezzel Az SZMT és a Paksi Kon­zervgyár szakszervezeti bizott­sága Pakson, a Konzervgyár­ban rendezte meg jelentős ta­nácskozását, a szakszervezeti kiadványok hasznosságáról. A megye minden részéről érkez­tek a szakszervezeti tisztség­viselők, hogy meghallgassák a Táncsics Könyvkiadó és a Népszava Lapkiadó Vállalata képviselőinek előadását, hogy a különböző szakszervezeti ki­adványok miben segítik az alapszervezetek1 munkáját. Az előadások után többen elmondták, hogy a kiadvá­kapcsolatos további feladato­kat, tennivalókat. Az előadást vita követte, melyben a hozzá­szólók elmondták a saját te­rületükön elért eredményeket, valamint a felmerülő gondo­kat, problémákat vitatták meg» Ezután Mácsik István, aa MSZMP Szekszárd járási Bi­zottságának párt- és tömeg­szervezetek csoportjának ve­zetője értékelte a hozzászólá­sokat. nyoknak jelentős hasznuk van a gyakorlati munkában, de nem ártana, ha még több szem­léletes módszertan^ segítséget is adnának. Ezután a terjesz­tés problémáiról és feladatai­ról beszéltek. Többen öröm­mel mondták el, hogy mit je­lent majd a Táncsics Kiadó egységesített, szép kivitelű szo­cialista brigádnaplója, amit még ebben az évben közrebo­csátanak. A tanácskozás után a részt­vevők délután megtekintették a konzervgyárat. ment. Van egy. négyévé?, uno­kám. Ö is itt lakik velünk, szüléivel. *.- So£. lemondást jelentet-» tek a gyerekek-:?,. -, — Nem mondom, . hogy , ke­veset. De megérte. Igaz, hogy én., nem, utaltam, nem. szóra­koztam, "csak dolgoztam. 'Szín- • te ,-fijel,.. nfppsUL De szépek, egészségesek a gyerekek. . Olga technikumba jár. Orvosnő sze­retne lenni, Gabika' is» eszeé1 gyerek, jó lenne, ha kitanulna. Egy ilyen /nagy ; családban leg­alább- páran legyenek' tanult emberek. . — Mennyit keres a férje?. , — Háromezret. .Rakodó az ÉPFU-nál. Már tizenkét éve. Rengeteget dolgozik.., Négykor kel, .háromnegyed ötkor .indul a busszal. Este ijét után ér ha­za.' Hét végén meg a‘keét De ■ szívesen csinálja... A gye­rekekért. . — Hogyan tudja beosztania pénzt, hogy jusson mindenre? — Bizony, nem könnyelműs- ,ködhetünk,., Miqfäei} fillért meg kell gondolni* rgaz, hogy már csak tíz gyerek van itthon, de mégis.. Ennyi? éjlés-;száÍSt nem könhyű etetni'az egy' fizetés-' bői, meg a kétezer forint csa­• - V- ; . y . •• i*.:v- • '»^V * A Vörtíxh ereszt „ világnapja Az öt világrészen több, mint 224 millió különböző faj­hoz. nemzetiséghez, vállashoz, társadalmi réteghez tartpzo, különböző politikai meggyőződésű fiatalt és időset fog .CQVr be az az összekötő kapocs, amit a Vöröskereszt, ez az egye­temes segélymozgalom jelent.. Ezeknek az .embereknek közö­sek törekvéseik, legfontosabb célkitűzésük, hogy segítséget nyújtsanak a bajbajutottaknak. A Vöröskereszt minden körülmények között összekötő kapocs azok között, akik szenvednek. es akiket elkerül a baj, azok között, akik nélkülöznek és akik jólétben élnek. De a Vöröskereszt nemcsak a válságos napokban, években műkö­dik Megszünteti az elszigeteltséget, akár a szegénységből, betegségből, fizikai vagy szellemi fogyatékossagbol, vagy más tényezőkből adódik.- Aktivistái gondoskodnak a nélkü­lözőkről idősekről.- betegekről. Szakmai -tanfolyamokat,- sport és szórakoztató programokat szerveznek. Jeleútos feladata az elsősegélynyújtás, a batésetmegelőzés, az egészségügyi nejjé-, lés anya- és gyermekvédelem, a véradás és a betegápolas. De minden esetben emberi életek megmentéséről, megóvásáról, embertársaink egészségének, vagy jólétének védelméről van SZÓ. : . . A vöröskeresztes mozgalom megyénkben is • igen szép. eredményeket ért el, elsősorban a vöröskeresztes aktívák ve­zetésével. Ezért ezeket az önfeláldozó embereket ünnepeljük szerte a világon, május 8-án. Okét, akiket valóban tisztelet és hála illet, . -----------------■■ ».........................................................———» T olna megyei szakszervezeti napok A szakszervezeti kiadványok hasznosságáról Tizenöt gyerek édesanyja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom