Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
MOSZKVA, GORKIJ UTCA 43...- Virágok fesSőie Praszkovja Homa képei között (Foto: B. Kristul felvétele — KS) Erre a címre a Szovjetunió minden részéből érkeznek levelek. Nagy városokból, körzeti központokból, kolhozfal- vaikból és kis helyi településekről százával, ezrével jönnek. Gyermekek, iskolások küldik őket és valamennyi egy dologgal foglalkozik : könyvekkel. A gyerekek beszámolnak róla, melyik. könyv tetszett nekik, elmondják véleményüket a történetről, a könyv hőseiről, külsejéről, gyermeki közvetlenséggel vitatkoznak a szerzőkkel és az általuk teremtett figurákkal. Figyelemre méltó levelek ezek, mert nyíltszívűek, őszin. ték, melegszavúak — elismerést jelentenek az írók számára. . „Érdekelnek a könyvek — írja egy tizenhárom éves moszkvai iskolás lány. — Az első könyvet másodikos koromban olvastam ki... Nehezen ment az olvasás, de azért végére jutottam. Aztán már érdekelni kezdtek a könyvek. Olvastam, új dolgo- 'kat ismertem meg és hogy hogyan élnek az emberek.” Egy másik hasonló korú kislány így mesél: „Azelőtt nem nagyon szerettem olvasni. Most a könyv a legjobb barátom.” Egy ifjú moszkvai pedig így szögezi le véleményét: „Szerintem könyv nélkül egyszerűen !nem is lehet élni.” Ezzel teljesen egyet ért egy kazahsztáni iskolás lány: „Azt hiszem, könyvek nélkül na- gyon-nagyon unalmas lenne. De jó dolog js a könyv! A könyvekbe belefér az egész világ, az egész természet, az összes város! Egy ilyen kis könyv és mégis az egész világ!” Van, aki a mesét szereti, a másik a. hősi történeteket, mondjuk a polgárháborúból és a Honvédő Háborúból, a harmadik inkább a kalandosat, a fantasztikusát kedveli De olyan könyvek is vannak, amelyek mindenkit érdekelnek: az iskolások és, úttörők mai életéről szóló történetek. „A könyvet azért szeretem, mert igazat mond az életről — írja egy 12 éves kislány, — Énnekem például egy életem van. De a könyvekben más sorsokkal is találkozom. És az én életem gazdagabb lesz ettől”. Az ér a legtöbbet — állapítja egy másik, — hogy a könyv'ből olyan igazságokat tudok meg, amiket azelőtt nem ismertem”. Ezek a levelek — s évente körülbelül harmincötezer jön belőlük — nagyon becsesek az írók, szerkesztők, illusztrátorok, könyvkiadók, pedagógusok, kritikusok és irodalomkutatók számára. A levelek címzettje a Gyermekkönyv Háza Moszkvában. Ez a Gyermekkönyv Háza Moszkvában. Ez a „Gyermekirodalom” nevű könyvkiadó mellett 1949-ben létesített sajátos alkotó laboratórium. Fő feladata a könyvek sorsának és az ifjú olvasók igényeinek tanulmányozása. A Szovjetunióban 70 szovjet és külföldi nép nyelvén, milliós példányszámúkban adnak ki gyermekirodaimat. A kis olvasók kezébe csupán 1970-ben több mint 266 millió kötetet adtak. Ha tekintetbe vesszük, milyen nagy arányú ez a könyvkiadás, megérthetjük, mennyire fontos és felelősségteljes feladat hárul a Gyermekkönyv Házára. Pillantsunk be a Gyermekkönyv Házába. A barátságos olvasóteremben a gyerekek maguk választhatják ki az őket érdeklő könyveket, megismerkedhetnek az újdonságokkal, tanácsot kérhetnek a könyvtárostól. Egy másik teremben állandó könyvkiállí- tás látható. Itt naponta több száz iskolás gyerek fordul meg. Ide, a Gyerekkönyv Házába rendszeresen ellátogatnak az ismert ifjúsági írók, költők, rajzolóművészek. Alkotó munkájukról beszélnek a gyerekeknek, felolvassák nekik elbeszéléseiket, verseiket, bemutatják rajzaikat. A Ház munkájának leglényegesebb része a jó művek propagálása, az olvasók részéről mutatkozó érdeklődéssel és kereslettel kapcsolatos dokumentumok gyűjtése és általánosítása. A Ház munkatársai eleven és szoros kapcsolatot tartanak az olvasókkal, nemcsak levelezés útján, hanem rendszeres találkozók révén is. Olvasói összejöveteleket, vitákat, könyvmegbeszélése- ket szerveznek a városi és falusi iskolákban, könyvtárakban. Hogy elképzelhessük az -ilyen könyvmegbeszélések légkörét, ott kellene lenr.ün r. Mennyi lelkesedés, igazi érdeklődés, ősante szeretet a könyvek és hőseik iránt, milyen friss és közvetlen vélemények, az érzelmek, rokon- szenvek és ellenszenvek milyen tűzijátéka, milyen önálló, megalkuvást nem ismerő ítéletek! Tudásvágytól csillogó Hatvani Dániel 18. INTERJÚ A FOJTOGATÖVAL Karácsony előtt pár nappal e sorok írója magnetofon segítségével készít interjút Király Róberttel. — Hogyan telik az idő itt, a fogdában? — Elolvastam már vagy tizenhét könyvet. Meg kaptam anyámtól csomagot, volt benne csoki is meg külföldi gyártmányú erős cukorka. A csoki fóliájából és a cukorzacskóból csináltam hamutartót. Felerősítettem a falra, így, ha cigihez jutok, nem kell a padlóra hamuzni. Nagy híve vagyok a tisztaságnak... — Ha előbb tud a cselekmény tervéről, vajon elköveti-e? — Az idő, az hiányzott hozzá. .. Hogy fontolóra vegyem a jogi következményeket. Finomabban ki lehetett volna dolgozni... És ha együtt hallom a két Zolit, te hogyan gondoltad, te meg hogyan, és ha nem lett volna logikus, amit mondanak, elküldtem volna őket a fenébe.. ; — Furcsa kérdés Ilyen helyzetben: vannak-e tervei? — Szeretnék még egyszer becsületes ember lenni. Az őrnagy, aki itt volt a BM-től, szintén ezt kérdezte. Neki is ezt mondtam, amit most. De szemek, kipirult arcok, buzgón felemelkedő kezek — úgy szeretnének válaszolni a feltett kérdésekre. Ilyen élénk visszhangra és elismerésre talált az ifjú olvasóknál például Ljubov Voronkova tehetséges és igaz könyve, a „Lu- . dák — hattyúk” amely a falusi gyerekek életéről szól. A Gyermekkönyv Házának munkatársai a szmolenszki terület falusi iskoláiban rendeztek vitákat róla. A Gyenmekkönyv Háza ajánló bibliográfiákat, bibliográfiai kézikönyveket, az olvasók véleményeit tartalmazó bulletineket ad ki. Évente megjelenik a „Könyvek gyermekeknek” című gyűjteményes kötet, amely a modern gyermekirodalomról, az újdonságokról közöl írásokat recenziókat ad ég egy-egy író munkásságát ismerteti. A Gyermekkönyv Házának nem egy külföldi országból akadnak látogatói, hiszen tagja a Gyermek- és Ifjúsági Irodalom Nemzetközi Tanácsának, dokum ént u mr eg énye 5 erre megvetően csak eny- nyit mondott: „A fenéket, még nagyobb gazember leszel.” De én elhatároztam, megmutatom, lesz . belőlem még becsületes ember.. i Egész nap álmodozom, hogy mi lesz majd akkor, ha kiszabadulok. Mondták itt, hogy majd szép pénzt fogok kapni, ami összegyűlik a munkám után. Lehet, hogy húszezer is lesz. Felruházkodom belőle. Ha sikerül szakmát tanulni, akkor a maradék nyolc-tízezerből nyitok egy maszek vízvezeték-szerelő műhelyt. Mert ezt a szakmát szeretném itt kitanulni, ha egyáltalán még mód lesz rá. Ilyen szempontból még jó is, hogy itt vagyak, mert ném pocsékolódik el az időm, a munkára és a tanulásra tudok majd koncentrálni. .. Ha sikerül a maszek-üzlet, akkor kát év alatt összeszedem magam. Mert az biztos, hogy jó szakember leszek. És a jó szakembert megfizetik. Lesz házam, kocsim. És vezethetem-e. Azt mondta, hogy ez lehetséges lesz. Mert majd egyszer rehabilitálnak. De én tudom, hogy nem leszek már úgy sem az az ember, aki eredetileg lehettem volna. Nem szakmailag értem ezt... Hiába leszek becsületes, mások számára én leszek a taxisofőr gyilkosa. — Lehetséges tehát a becsületes élet? „Azért rajzolok, hogy örömet szerezzek az embereknek" — vallja Praszkovja Homa, a nyugatukrajnai Csernyatyin falu kolhozának festőművész asszonya. Praszkovja Homa képein a világ színpompás — híven életre kelti az érett szőlőgerezd hamvát, a mézes szilva kékjét, a napfényben aranyló búza színét... S a virágokat: a pünkösdi rózsa finom árnyalatait, a mák pirosát, az orgona liláját, a mályva utánozhatatlan rózsaszínjét, a georgia színorgiáját. Praszkovja Homa négy éve, 35 éves korában kezdett festeni, de már első képei nagy figyelmet keltettek eredeti látásmódjukkal. Továbbra is a növénytermesztő brigádban dolgozik. Eddig több mint 300 képet készített. Egyik kedvelt témája a virág. A sima rajzlapon hol csokorba köti őket, hol szétszórja, mintha a rét szőnyegén látnánk azokat. Természet után, de emlékezet— Azt hiszem, igen... A vízvezeték-szerelő szakmáról beszéltem,.. Van Izsákon egy ismerősöm, ennek is az a szakmája, még csak huszonhat éves, de már Kecskeméten van lakása s mindennap csak azt látom, illetve hát láttam, hogy furikázik a kis Trabantjával, végigsuhan a falun, mintha nem is dolgozna. Pedig hát, tudom, dolgozik. De amúgy semmi gondja nincs... A tiszthelyettesi jó lett volna. Ha megnősülök, azt mondták, kapok szolgálati laíkást. Jó érzés az, ha megvan a lakás, mondjuk egy kétszoba- csszkomfort... De ha építtet az ember, és én. építtetni fogóik, az is nagyon jó, abszolút kényelem, meg minden... Pénzem lesz mert keresek, de abból is csak annyi kell, ami a boldogsághoz elegendő. Több nem kell, mert az a züllés útjára visz. Tehát csak az kell, hogy legyen meg a lakás, a berendezés, a kocsi és legyen meg a boldog családi élet. Ha kellő összeggel tudok kezdeni akkor biztosan megállóm a helyem. De ha nem lesz pénz, akkor is bebizonyítom, hogy leszek valaki.., Persze akkor nehezebb lesz. — Mit ér az emberi élet? — Az ember értékét nem lehet felbecsülni. Mert tegyük fel, hogy a taxisofőr, amit a fuvarral keresett, annak nagyobb része az államot illette meg. És ha életben marad, akkor öt év alatt any- mri össtriö.Vjetetit vo’na. amiből egy ház ára is kitelik. Szóval egy lakásé... Akár nekem, akár másnak. — Tehát csak anyagiakkal mérhető? — Nemcsak anyagiakkal... Maradt egy kisgyermek is utána, a’-i most már apa nélkül nő fel. Neki js hiányzik majd az apja, mint ahogyan nekem hiáAyzott. bői fest, így készültek sorozatai: a mezei virágokról, a georgiák- ról, a kert virágairól, a virágdíszbe öltözött orgonabokorról Minden vonása egyszerű és természetes, s képeit látva szinte érezzük a virágok illatát. Kompozíciója mindig őszinte belső át- érzésről tanúskodik. Az ukrán parasztfestő képeif először Lvovban állították ki. A tárlat rendkívül nagy érdeklődést keltett. Többen kérték — adja el képeit múzeumoknak, képtáraki nak. Praszkovja Homa így felelt a rendezőknek: „Adják oda nekik azt a képet, amelyik megtetszik, majd festek másikat". A vendégkönyvben ilyen bejegyzéseket olvashatunk: „csodálatos, remek, fantasztikus". Ezeken a képeken elénk tárul a természet gazdagsága. Mintha azt mondaná a paraszt festőnő.: „Nézzétek jó emberek, milyen csodálatos örömet adó szépség között éltek!" — Kapott-e vallásos nevelést? — Nem kapam. Anyám, talán, vallásos. De a munkája miatt ritkán van arra alkalma, hogy eljárjon a templomba. A levelében legutóbb azt írta, hegy sokait imádkozik értem. Én nem vettem komolyan a vallást soha. így mondogattam: ,,Én kommunista vagyok, én nem járok templomba.” — Amikor vezette a kocsit a nyugati határ felé, zavarta-e, hogy a holttest a csomagtartóban van? — Igen.. : Arra gondoltam, hogy mit csinálunk, ha elkapnak. — Pszichológusnál voltak vizsgálaton? Mi volt ott a legérdekesebb ? — Festményféléket mutattak, fényképeket. Absztrakto- kat, meg ilyesmiket. Kérdezték, mire emlékeztet. Sorba, mindegyiket. Kettő nagyon megmaradt bennem: a kilences és a tízes. Az előbbire azt mondtam, hogy az egy holdbéli, vagy az idegen bolygón lévő sziklahasadékot ábrázol. Két ember kapaszkodik a sziklafalba, tartanak valami tárgyat és felettük egy misztikus lény lebeg, olyan, mintha szárnya is lenne, de egyúttal emberi alakja is van.. . A másik pedig hasonlít egy tengeri élőlényre, mondjuk a medúzára, ami a csalánzók osztályába tartozik. De emlékeztet a hirosimai és a naga- szaki atomrobbanásra is.. Látszik az atomfelhő és alatta a lángcsóva. Van a képen két hatalmas, sötétzöld folt, ez az erős sugárzást ábrázolja. Hirtelen volt a válasz, amit adtam, csak úgy kapásból jött, de tudom most ís, hogy az nem lehet más, csak Hirosi-' ma és Nagaszaki. (Folytatjuk) OLEG DOBROVOLSZKIJ Mibe került Amerika felfedezése? Spanyolországban, az ősi Monsanares kolostorban, a történészek olyan okmányra bukkantak, amelyek elárulják, mennyibe került a spanyol kincstárnak Amerika felfedezése. Ferdinánd spanyol király és Izabella királynő ugyanis olyan utasítást adtak a pénzügyi hatóság vezetőjének, hogy 36 000 pesetát utaljon ki Kolombusnak három hajó felszerelésére. Egy másik okmányból kiderül, hogy ennek az összegnek csupán a felét fizették ki Kolombusnak. A másik felét az admirális akkor kapta meg, amikor sikeresen visszatért első útjáról. Ugyanakkor Kolombus még 1600 peseta jutalmat is kapott (nyilván azért, mert teljesítette Amerika felfedezésének tervét). A két másik hajó kapitányának 900—900 peseta ütötte a markát, matrózaik pedig felvehették egyhavi zsold- jukat — ki-ki 12 és fél pesetát. Ha tekintetbe vesszük, hogy a három hajó építése 14 000 pesetájába került a kincstárnak, az élelmezés pedig 2000-be, ha összeadjuk valamennyi kifizetett pénzösszeget és a végeredményt átszámítjuk mai dollárra, akkor kitűnik, hogy Amerika felfedezése félmillió dollárba került... Élő** Muronmr Uö’HDÉKKftL
