Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
« ! t t Az értekezlet — Az értekezlet nagyon hasznos volt, — mondotta a fővárosból jött rangos központi kiküldött, és a mil- liószor hallott közhelyszerű megállapítás után hangja átcsapott az extázisba. — Igen, elvtársak! Meg kell mondanom, hogy hosszú évek óta nem vettem részt ennyire pergő, építő indulatoktól fűtött, nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó tanácskozáson. Csak a legjobbat referálhatom munkájukról, ügyszeretetükről és lelkesedésükről. Engedjék megköszönnöm, hogy lehetővé tették részvételemet ezen a mélyértelmű eszmecserén, mely •— ezt merem állítani — mérföldkövet jelent majd a hazai értekezletkultúra fejlődésében! • Az értekezlet úgy kezdődött, hogy elhalasztották. Erről mindenkit értesítettek, csak épp a fővárosi központ rangos küldöttjének felejtettek el táviratozni. Ilyesformán, amikor az elegáns fekete gépkocsi befordult az udvarra, az intézmény vezetője joggal sápadt el. Nyomban átlátta a helyzetet. — Most mi lesz? — meredt rá az egyik főelőadóra. Az nyugodt, rendíthetetlen lelkű férfiú volt. Megtapogatta tömör bajuszát és feltette a' hamleti kérdést: — Főnök! Van egy százasod? — Megőrültél? Persze, hogy van! — Add ide! Odaadta. A központi küldött léptei már a folyosóról hallatszottak. — Most kérj elnézést, hogy csak másfél óra múlva kezdünk, adj neki kávét és mesélj vicceket. Másfél óra múlva együtt ül mindenki. így történt. A kitűnő lélektani felkészültségű főelőadó átvonult a közeli presszóba, ahol nyomban felfedezett az intézmény előadói karából öt személyt. — Fegyvertársak! — mondotta nékik. — Itt van ez a százas. A feléért most mindenki kap egy féldecit. A másik feléért pedig majd értekezlet után ugyanennyit ... És megszervezte, hogy fél órán belül ki-ki szerezzen a város különböző pontjain lakó kollégák táborából két-két személyt. A félórából óra lett, mert közben kiosztották a hozzászólásokat is. Hónap vége felé jártak ugyan, de azért nem volt mindenki teljesen pénztelen. így történt, hogy az alap féldeciket ki-ki saját rezsiben megtoldotta még kettő-hárommal, aminek egyenes folyományaként a már említett értekezlet soha nem látott módon pergővé, építő indulatoktól fűtötté és nagy szakmai hozzáértésről tanúskodóvá vált. Két előadó, merő szakmai lelkesedésből, hajszál híjjá egymás torkának esett. De ez már értekezlet után történt, a főnöki százas második felének cseppfolyóssá változtatása alkalmával. O. I. A zöldségprogram Fogalmak — fókuszban A kormány által kezdeményezett úgynevezett zöldségprogram kedvező visszhangot váltott ki Baranyában, mégpedig nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemekben, hanem az egyéni kertészek körében is. A kormányhatározat ugyanis jelentős kedvezményeket biztosít a társult kertészek számára is. így kedvezményes áron juthatnak hozzá fSliákhoz, öntözőcsőhöz, vetőmaghoz, műtrágyához, növényvédő szerhez és kertészeti eszközökhöz, s ezen túlmenően szakmai tanácsadással is segítik őket a szakemberek. A zöldségA magyar népgazdaság fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű az a kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos együttműkö«- dés. amely immár negyed évszázados múltra tekint visz- sza. A II. világháború előtt a Szovjetunió Magyarország külkereskedelméből csak 0,1%- kal részesedett. Az 1947-ben kötött első nagyobb arányú külkereskedelmi és gazdasági megállapodások hazánk iparának megindulását és kifejlesztését célozták. A behozatal zömét a kohókoksz, a vasérc és a gyapot, a kivitelt olajtermékek és pamutszövetek tették ki. A külkereskedelmi forgalom rohamos emelkedését az áru- szerkezet változása követte. Importunkat napjainkban főleg a kőolaj, a kohókoksz, az elektromos energia, a vasérc, a gyapot, a színesfém és a gömbfa teszi ki. Gazdaságfejlesztési terveink megvalósítását nagy mértékben elősegítették a Szovjetunióból származó gépek, berendezések, üzemek, vegyi alapanyagok, míg a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél a szovjet traktorok gabonakombájnok és egyéb mezőgazdasági gépek voltak segítségünkre. A Szovjetunióba irányuló magyar exportot főleg a gépek, a közlekedési eszközök, a gyárberendezések, hústermékek, a konfekció és a bőráruk, valamint a gyógyszerek teszik program nyomán elsőként Old községben alakult zöldárutermelő szakcsoport, amely főleg primőrök haj tatásával akar foglalkozni. A tagok elsősorban a közeli 0e- remend lakosságát, az épülő BCM munkásait látják majd el friss kertészeti termékekkel. Az oldi példa nyomán Szigetváron is létrejött a zöldség- és gyümölcstermelő szakcsoport. A szántóföldön és a fólia alatt előállított zöldség mellett meggyet, szilvát és szőlőt is juttatnak majd a kertészek a tízezer lakosú városkának. (MTI) ki. Az áruforgalmunk szerkezetére jellemző, hogy 1 kg exportált áruért kb 14 kg árut importálunk. A gazdasági és műszaki tudományos együttműködés iparunk gazdaságos termelését és műszaki színvonalának emelését célozza. A KGST-n belül a Szovjetunióval kialakított kooperációk a magyar gép-, vegy-, élelmiszer- és híradás- technikai ipar fejlesztését szolgálják. Nincs olyan nemzeti vagy nemzetközi gazdasági kérdéseket taglaló tanulmány, amely ne szánna megkülönböztetett helyet és figyelmet a legfőbb mércék egyikének, a nemzeti jövedelemnek. Hazánk esetében is a Központi Statisztikai Hivatal jelentései az éves tervek teljesítéséről, közleményei a következő esztendők terv- feladatairól, minden, alkalommal első helyen a nemzeti jövedelem megvalósult, illetve kívánatos növekedését tüntetik fel. A nemzeti jövedelem nagysága a gazdasági fejlettség legfőbb jellemzője, egy főre jutó összege alapján rangsorolják általában három — fejlett, közepesen fejlett, fejlődő — csoportba az országokat. Szakkörökben ugyan világszerte — idehaza is — vitáznak arról, hogy miféle tényezők játszanak közre a nemzeti jövedelem termelésében, s növelésében, de szerepének fontosságát ez nem befolyásolja. ÚJ ÉRTÉK Kissé száraz, de szakszerű megfogalmazásban : a nemzeti jövedelem az anyagi termelésben, meghatározott idő alatt — általában egy év — létrehozott új érték. Szülője az adott időszakban történt élőmunka-ráfordítás, azaz tekinthetjük úgy is a nemzeti jövedelmet, mint a társadalmi összterméknek és szolgáltatásnak a felhasznált termelési eszközök értékének — az úgynevezett holt munkának — levonása után fönnmaradó részét. Nagyon-nagyon leegyszerűsített példával: az ércből vasat olvasztanak, az öntvényből gépalkatrészt készítenek, s azt egy berendezésbe szerelik. A munkafolyamatok során több tucat ember dolgozott a formálódó anyaggal, s ténykedésük fokozatosan növelte annak értékét. Amit ilyen módon „hozzátettek”, az a nemzeti jövedelem. Alakot tárgyakban — fogyasztási cikkekben és termelési eszközökben — ölt, többségét a foA Barátság-kőolajvezetékek, hazánk fűtőanyag- és vegyipari alapanyag-ellátását segítik, 400 kilowattos Béke-távvezeték pedig egyre növekvő elek- tromosenergia-szükségleteinket igyekszik megoldani. A magyar—isz/jvjet alumíniumegyezmény a hazai bauxitvagyon kiaknázását, a kedvező alumínium-előállítást és értékesítést tesz lehetővé. A műanyaggyártás fontos alapanyagának, az o'efinnek Nemzeti jövedelem gyasztásí cikkek alkotják. Nagysága a társadalmi munka termelékenységétől, s a termelésben foglalkoztatottak számától függ. Gyakorlatiasabban: 1960-ban 153, 1970-ben 260 milliárd forint volt Magyarország nemzeti jövedelme, összehasonlítható árakon számítva. Azért, hogy érzékelhessük a korábban említett „új érték” mibenlétét, írjuk ide: ugyanezen két évben a társadalmi termék pénzbeni összege 366, illetve 643 milliárd forintra rúgott. Az eltérés abból adódik, hogy ez utóbbi summák a fo,- lyó anyagráfordítást, s a termelési eszközök értékcsökkenését is tartalmazzák. VEZET AZ IPAR Húsz esztendeje, 1952-ben nem nőtt, hanem csökkent a nemzeti jövedelem, ám az előtte lévő esztendőben meg kápráztató gyorsasággal —16,5 százalékkal — emelkedett. Csúcsok és völgyek váltogatták egymást; a kiegyensúlyozott fejlődés csak kívánalom maradt. 1957 óta egyetlen olyan év sem akadt, amikor ne növekedett volna a nemzeti jövedelem, s közben nagyfontosságú változás is végbement. 1950 és 1970 között megháromszorozódott a létrehozott új termék, ám míg huszonkét éve az ipar csupán 26 százalékkal részesedett belőle, s 48 százalékát a mezőgazdaság adta. addig 1970-ben az ipari 43 százalékot mondhatott magáénak, a mezőgazdaság pedig 4.7-et. Hétköznapi - an kifejezve: hazánk agrárországból ipari országgá vált. Ássunk tovább, a vastagabbak után a vékonyabb gyökereket keresve. Bizonyítván, hogy a népgazdaság egészének hatékonysága javul, azaz a termelékenység kerül előtérbe, 1966—1970 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem — az élő munka társadalmi termelékenysége — 30 százalékkal növekedett, szemben az 1961—1965 közötti 23 százalékos értékkel. így magyarázgazdaságos előállítását is a Szovjetunióval kötött megállapodás teszi lehetővé, mivel átveszi a gyártott olefinfeleslegeinket. A közúti járművek és alkatrészek, a nagy értékű mikrohullámú berendezések, színestelevízió-alkatréazek, laboratóriumok és üzemek — amelyeket a Szovjetunióba szállítunk — hazánk munka- igényes iparának fejlődését segítik elő. ható — de persze nem csu- pán ezzel —, hogy a harmadik ötéves tervben a létrehozott új érték a tervezettnél gyorsabban — 21 helyett 39 százalékkal — bővült. Ami lehetővé tette, hogy a lakosság anyagi fogyasztása — 1960-ban 114 milliárd — 1970-ben mái? 178 milliárd forint legyen. A jobb élet, a családi jövedelmek gyarapodásának, a fogyasztás bővülésének forrása ugyanis nem más, mint a nemzeti jövedelem növekedése. TERMELNI ÉS ELOSZTANI Fölcserélhetetlen sorrendi először megtermelni az új ér-* téket, s utána elosztani. Ha több, tehát nőtt a nemzeti jövedelem, elosztáskor is bővebben jut sok mindenre. Ahogy; a megtermelése, úgy az elosztása sem egyszerű teendő. Aa elsődleges elosztáskor — eredeti jövedelmek — megkapják fizetségüket a termelésben dolgozók, tiszta jövedelmüket a vállalatok, s ennek egy részét elvonja — központosítja az állam. Mi történjék azonban a tanárral, a nyugdíjassal, a köztisztviselővel? Aa állam az általa elvont összegeket újra elosztja — származékos jövedelmek —, s így kap fizetést a nem termelő ágazatban dolgozó, nyugdíjai az idős ember, ösztöndíjat a diák ... Az elsődleges — meg az újraelosztás megtörténte után — a bővített újratermel lés követelményeit, s az élet- színvonal politikai céljait figyelembe véve — két nagy alap, fogyasztási és felhalmozási keletkezik. Jónéhány esztendeje immár, hogy e két nagy alap egymáshoz viszonyított aránya lényegesen nem változik. Azt pedig, hogy az aránytartás menynyire fontos, éppen a közelmúltban bizonyították a kívánatosnál gyorsabban emelkedő beruházási tevékenység visszafogására tett intézkedések. A tervezettet meghaladó beruházást ugyanis a fogyasztási alap rovására lehetett volna csak fedezni ! MAGUNKON MÉRVE Az állampolgár — az érintett szakembereket kivéve — nem vizsgálja, hogy miféle összefüggések lelhetők fel a nemzeti jövedelem nagysága, a felosztás aránya, a termelő és a nem termelő felhalmozás, a tartalékalapok, az ezeket előteremtő többlet termékek és az életszínvonal között. Jó esetben a termelő felhalmozást egy új gyár, munkahelyén egy modern gépsor, a nem termelőt egy új lakótelep, szociális vagy egészségügyi intézmény jeleníti meg, s ha a nemzeti jövedelem növelésének szükségességéről hall, általában úgy fordítja le a maga számára, hogy: mi hasznom ebből nekem? Magyarázhatnánk hosszasan és bonyolultan, de feleljünk nagyon egyszerűen. 1960 és 1970 között 70 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, s egy főre számítva elérte az évi 750 dollárt. Miben mérhető a hetven százalék? 1960-ban száz lakásra 343 lakó jutott, 1970- ben 315. Évtizede száz háztartás közül háromban ülhettek le a tv elé, mindössze egyben használhatták a hűtőgépet. 1970-ben viszont száz háztartásból már 53-ban szid- ták-dícsérték a tv-műsort, s 32-ben rakták meg jó falatokkal a hűtőszekrényt. S hogy egészen friss példát is említsünk: 1962-ben 8,8 milliárd volt a lakosság takarékbetét- állománya, most pedig túl van az ötvenmilliárdon ... MÉSZÁROS OTTÓ A magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatok i
