Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 81. szám
V 1 % « * Ha nem termelik, hiába akarunk vásárolni Zöldségellátási gondok A kötelező betegségi biztosítás kiterjesztéséről A Simontornyai ÁFÉSZ évente hozzávetőlegesen 1 millió forint értékű zöldségfélét értékesít helyben. Ennek azonban csak körülbelül negyed része helyi termelésű, azaz felvásárlású, a többit máshol termelik. Az ÁFÉSZ néha nagyobb távolságra is kénytelen elmenni zöldségért. Különösen sokat hoznak Fe- ijér megyéből, így aztán az ellátás többé-kevésbé zavartalan. De csak többé-kevésbé! Méghozzá azt sem mondhatjuk, hogy javul, inkább — a különböző erőfeszítések ellenébe is — meglehetősen sok a fennakadás. Csakúgy, mint sok más helyen. Nemrégiben primőr fejessaláta érkezett az üzletbe. Nem helyben termesztették ezt sem, hanem valahol jó messze a falutól és — korai áru lévén — meglehetősen borsos áron került forgalomba. Ám a salátát így sem kellett kidobni: akadtak bőven, akik a magas árat is megfizettek érte. Ha több lenne a primőr áru, ezt is megvennék — csak lenne! í)e nincs több. És tulajdonképpen itt kezdődik a probléma. — Ma már ott tartunk — mondja Péti Imre, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke —, hogy legtöbben a primőr árut is meg tudják vásárolni, mert elég jó az anyagi helyzetük. Nem az árat kérdezik, hanem hogy van-e ez vagy az? Sőt, az emberek nagy része inkább bármennyiért megveszi az árut, minthogy megtermelje. Azt a zöldségfélét is, amit néhány évvel ezelőtt még megtermeltek saját maguk a saját kis kertjükben. Manapság vásárlóként jelentkeznek azok is, akik ellátására pár évvel ezelőtt még nem volt gondunk, sőt, néha még piacra is vittek. Simontornya nem utolsó sorban ezért mind nagyobb fogyasztóvá válik és mind kisebb szerepet játszik, mint termelő. A simontornyai megfigyelés ' nem elszigetelt jelenség: meglehetősen általános tendencia az emberek „pénzesedése” és mind többen gondolkodnak úgy, hogy kényelmesebb megvásárolni a kívánt zöldségfélét, vagy akár a gyümölcsöt, mint megtermelni. Való igaz, ez az egyszerűbb egy-egy család asztala felől nézve. Csakhogy van a dolognak egy másik oldala is. Amit el akarunk fogyasztani, ahhoz nem elég a pénz, azt valakinek valahol meg is kell termelni. És éppen itt tapasztalhatók mind aggasztóbb tünetek: egyre kevesebben akadnak, akik — bármilyen keretek közt is — hajlandók a termelésre és mind többen számítanak arra, hogy majd a boltban kiválasztják maguknak a kívánt árut és fizetnek. A kereskedelmi szervek — Simontornya esetében elsődlegesen az ÁFÉSZ — igyekeznek felkutatni a termelőhelyeket, felvásárolják az árut és forgalomba hozzák. De mind nehezebb annyi és olyan árut találni, amennyi amilyen kellene az egyébként reális fogyasztói igények szerint. Ott tartunk, hogy a Tolna megye legtöbb településének ellátását biztosító szövetkezeteknek az az egyik fő gondjuk, hogy honnan tudják beszerezni a fogyasztók részére a kellő mennyiségű és minőségű zöldségfélét. Néha valóságos kereskedelmi bűvészmutatványokat kénytelenek tenni ennek érdekében. Azzal azonban nép- gazdasági szinten még nem lesz több áru, hogy valamelyik szövetkezet — mondjuk a simontornyai — szakemberei jó piackutatással az áru nyomára bukkannak. Ezzel Si- montornyán esetleg egy ideig jó lesz az ellátás, de ugyanaz az áru hiányzik máshonnan. Országosan nagy zöldségellátási gondok mutatkoznak és az összproblémát megoldani csak a termékek mennyiségének növelésével lehet. A kedvezőtlen változásokat Tolna megyében Simontornya szembetűnően mutatja. Simontornya ipari település, s az itteni munkások zömére hagyományosan a kétlakiság volt jellemző. A falu határának igen jelentős része kiválóan alkalmas kertészkedésre, a domboldalak szőlő- és gyümölcstermesztésre. A kertészkedés azonban nagyon visszaesett az utóbbi időkben. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt földművesszövetkezeti központi támogatással például nagyüzemi öntözőrendszert építettek éppen a kertészkedés érdekében. Nagyüzemi kertészet azonban már régóta nincs a falüban, s a háztájiak is fogynak. Ez egy község. De az országban sok hasonló található és ezért vált olyan súlyos problémává a zöldségellátás, hogy különböző kormányintézkedéseket is kellett tenni. Azok minden bizonnyal kedvezően éreztetik majd hatásukat, de azt semmiképpen sem lehet várni, hogy máról holnapra minden problémát megoldanak. A kormányintézkedések is abból indulnak ki, hogy többet kell termelni. Különben nincs előrelépés. Igen ám, de ki termeljen többet? Kötelezni erre senkit sem lehet. Simontornyán azt is felvethetik, hogy végeredményben ez nem az ipar feladata, hanem a mezőgazdaságé. Ez igaz is, de még ettől sem lesz több zöldségféle. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagyüzemek erőfeszítései nem képesek a kieső háztáji zöldség- termelést teljesen ellensúlyozni. Nyilvánvaló, hogy mindenütt intézkedéseket kellene tenni a háztáji zöldségtermesztés sorvadása ellen. Simontornyán is. Különben ezután is ellátási gondokkal kell számolni. Mindenekelőtt ki kellene alakítani egy olyan köztudatot, hogy minden falusi településen legalább annyi zöldségfélét termesszenek, amennyi az ottani fogyasztás, mert azzal nem jutunk előKlubtalálkozó Regölyben Tizenhárom ifjúsági klub működik jelenleg a tamási járásban. A járási KISZ-bi- zottság, a járási művelődési központ és a regölyi művelődési ház valamennyit meghívta egy tanulságosnak ígérkező klubtalálkozóra Regölybe, e hó 16-ra. Felsőnyék, Fürgéd, a gyönki gimnázium, az ugyancsak gyönki Tűszelep- üzem, Iregszemcse, Magyar- keszi, Nagykónyi, Nagyszo- koly, a vendéglátó Regöly, Szakály, Szárazd, a tamási ifjúsági ház és a művelődési központ ifjúsági klubjainak tagjai vesznek részt a tervek szerint az egész napos vasárnapi programon. Délelőtt kerül sor a helyi művelődési házban Szegedi Miklós egyiptomi fényképeinek bemutatására. Ugyancsak délelőtt lövészversenyre, illetve azok részére, akik eziránt, nem érdeklődnek, magnóstalálkozóra. Délután a dombóvári filmesek mutatkoznak be. majd a helyi klubban lesz egyórás módszertani foglalkozási bemutató. Ezt követi este a tolnai művelődési ház színjátszódnak vidám műsora „A farmernadrág és a többiek” címmel, majd „non-stop” klubest éjfélig. rébb, ha a falvakba is úgy kell odaszállítani azt. Még az ilyen ipari településeken is újjá kellene szervezni a háztáji termelést, mint Simontornya, mert hiszen a kiváló termőtalaj ehhez adott. A hogyanra természetesen nem lehet valamiféle központi sémával felelni: mindenütt helyileg kellene kidolgozni a részleteket. Egy azonban általános szempont: olyan közügyként kell ezt kezelni, aminek beláthatatlan következményei lesznek, ha nem cselekszünk. Hogy ki, melyik szerv intézkedjen? A maga körében az ÁFÉSZ-tól a tanácson keresztül a dolgozókat foglalkoztató üzemekig, hivatalokig mindenki, minden szerv sokat tehet és kell is, hogy tegyen. Nem arról van szó, hogy most mindenütt rendezkedjenek be teljes önállátásra, mert hiszen az elképzelhetetlen, hogy az igények szerint mindenfélét mindenütt termeljenek. De arra törekedni kell mindenütt, hogy legalább forint értékben megtermeljenek annyi zöldségfélét, amennyi helyileg kell és a kereskedelmi szervek majd gondoskodnak annak igény szerinti „terítéséről”. Jó kezdeményezés szép számmal akad. Dunaföldváron az ÁFÉSZ fóliás háztáji kertészetet — szakcsoportot — szervezett részben tsz-tagok- ból, részben alkalmazottakból. Tizenkét — egyenként 120 négyzetméteres terület befedésére alkalmas — fóliasátrat adott a szakcsoport tagjainak 4 éves kamatmentes hitelre. A tagok a fólia alatt különféle zöldségfélét termelnek, annak felvásárlását, forgalmazását pedig az ÁFÉSZ vállalja. Másutt más módszerekkel segítik a termelést, s ezen van a hangsúly, a felvásárlás ezzel szemben másodlagos, mert ha nem termelünk, nem is tudjuk megvásárolni sem a zöldségfélét. BODA FERENC A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 6/1972. (II. 29.) Korm. sz. rendeletével 1972. április 1-től kiterjesztette a kötelező betegségi biztosítást. A rendelet hatálya kiterjed a kisiparosokra, magánkereskedőkre, az egyénileg gazdálkodókra és azokra a személyekre, akik általános jövedelemadó fizetésére kötelezettek. Kiterjed továbbá a mezőgazdasági szakszövetkezetek, fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetekben működő mezőgazdasági szakcsoportok és társulások tagjaira. A kötelező biztosítás keretein belül az alábbi járulékok fizetésére kerül sor: Kisiparosok: megyeszékhelyen 110.— Ft, egyéb városokban 105.— Ft, községekben 100.— Ft havonta. A 65 éven felüli férfi, a 60 éven felüli női kisiparos, valamint azok, akik munkaképességüket legalább 67 %-ban elvesztették, a telephelytől függetlenül havi 100.— Ft járulék fizetésére kötelezettek. Magánkereskedők járulékbesorolását a KISOSZ végzi el és tudatja a tagjaival. A járulék pótlékmentes befizetésének határideje a tárgyhónapot követő hó 15-e, tehát először május 15-ig lehet a járulékot pótlékmentesen befizetni. Elkésett befizetés után havi 3 °,o késedelmi pótlék kerül felszámításra. A mezőgazdasági szakszövetkezetek közös munkában részt nem vevő tagjai, az egyénileg gazdálkodók és az általános jövedelemadó fizetésére kötelezett személyek a I kötelező biztosítási járulékukat a telephely szerint illetékes tanácshoz fizetik. A szakszövetkezetek közös munkájában rendszeresen részt nem vevő tagok havi 70.— Ft, az egyéni gazdálkodók havi 80.— Ft és az általános jövedelemadó fizetésére kötelezettek havi 130.— Ft biztosítási járulékot fizetnek. A mezőgazdasági szakszövetkezetek közös munkájában rendszeresen részt vevő tagok a nyugdíjjárulék alapját képező átlagos jövedelem 1 %-át fizetik járulék címén. A továbbra is önkéntesen biztosítottak havi biztosítási díja 130.— Ft. Mindazok, akik a járulékot a telephelyük szerinti illetékes tanácshoz fizetik, további felvilágosításért forduljanak a tanács szakigazgatási szervéhez. A kisiparosok és kiskereskedők, akik a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz fizetik a járulékot, további felvilágosítást az igazgatóságnál kapják. A kötelező betegségi biztosítás keretein belül a következő szolgáltatásokra jogosultak a biztosítottak és családtagjaik: — orvosi kezelésre (szak-] orvos), — gyógyszerre, kötszerre,’ gyógyvízre, — gyógyfürdőre, — gyógyászati segédeszköz^ re, — műfogra, műfogsorra, fogkoronára, foghídra, — kórházi, gyógyintézeti ápolásra, — útiköltség-térítésre, (mentőszállításra), — anyasági segélyre és — temetési segélyre. Mindaddig, míg az előírt nyomtatványok elkészülnek, a kötelező biztosításba bevontak a szolgáltatásokat személyi igazolványuk bemutatásával vehetik igénybe. Erre való tekintettel, ha bármelyik társadalombiztosítási szolgáltatást kívánja igénybe venni a biztosított, személyi igazolványát (azon családtagok is, akik már ezzel ellátottak) feltétlenül vigye magával, mert azt be kell mutatni. ^ Társadalombiztosítási Igazgatóság, Szekszárd Partvédelem a Balatonon A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Siófoki Kirendeltsége 150 millió forintos költséggel partvédelmi és partkialakítási munkát végez Siófoknál. Nyolc kilométer hosz- 6zú partszakaszt 90—100 cm-es vízmagasságig iszappal feltöltenek és kövezett partfalat alakítanak ki. A feltöltött terület egy részén strand lesz. Ezzel a nagyarányú partvédelmi munkával a víz romboló hatásától mentik meg a Ba- laton-partot. Képünkön: A part feltöltéséhez használt iszapot kotróhajó segítségével a Balaton aljáról termelik ki, amelyet a partra vezető vascsövön keresztül juttatnak az épülő partra. (MTI Foto — Kozák Albert £eiy, ~ KSjj
