Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

»# «» Az On szíve, az On A civilizált ember rizikó-faktorai: A rádió, a televízió; s sajtó rengeteget beszélt már erről, s föltételez- tietóen sokat beszél még eb­ben az esztendőben. Az Egész­ségügyi Világszervezet, a World Health Organisation — WHO — az ENSZ szakintéz­ményeként 1948. április 7-én kezdte meg működését. Azóta, kerek huszonnégy év óta ha­gyománya a WHO-nak, hogy intenzívebb harcot hirdet vi­lágszerte egy-egy, a haláloki Statisztikákban előkelő helyet telfoglaló betegség ellen. 1969- ben a WHO születésnapi jel­mondata így hangzott: „Egész­ség, murika. termelékenység!’’ A rákövetkező évben 1970- ben az Egészségügyi Világ- szervezet fő témája a rák el­lesni küzdelem, majd 1971-ben — az inzulin fölfedezésének 50. évfordulóján — a cukor­baj volt, ezzel a jelmondattal; cukorbeteg is teljes értékű emberi” Az 1972. április 7-én az tez évre meghirdetett világ­méretű harc „Az ön szíve, az Ön egészsége” jegyében indult el. S mert a küzdelem kime­netelében nem csekély a mi* van igaza? Nézze, szembesí­tünk. Megjön az illető, ez a suhanc. Ráparancsolok, mond­ja a tis2teletes úrnak szemébe, hogy hogyan volt. Ez elmond­ja hogyan volt. Tiszteletes úr! Mondja szembe, hogy hogyan volt. Ez meg mondja az illető­nek, úgy volt, hogy ő bement, a csirkék megijedtek és hagy­juk a többit No, rendben van; majd a bíróság előtt eldől ennek az Ögye. Majd ottan lerendezzük. Gondoltam még egyet Mondom ennek a fiatalem­bernek: maga meg mer arra esküdni, amit mond? Elnök elvtárs. én a szívemre teszem a kezem és becsületemre mondom, hogy ez így volt ahogy én mondom. Tiszftele- tes úr, maga meg mer esküd­ni? Hát én. Én. Dadog. Ez meg nyújcsa a kezét, hogy lehúz egyet a papnak, ha azt mondja, hogy meges­küszik. A tiszteletes úr da­dog. Azt mondja: hát. hát én, én nem esküszök. Dehogy­nem. Esküdjön meg nyugod­tan, hogyha magának igaza van. De ő: illetlen dolog ne­künk esküdni. Ne dadogjon tiszteletes úr,' hanem most már mondja meg, hogy mj a helyzet, őszintén mondja meg, de őszintén, és ne hazudjon! Ar­ra felhívom a figyelmét, ne hazudjon, mert nézze, ha ne­kem hazudik, ebbü nagy baj lesz, mert 3600 forintnak lőt­tek. A papi fizetés kutyagumi ehhez képest, kap 1200 forin­tot. A püspöknek hazudhat, mondhat amit akar, a maga papi állására ménkű se pá­lyázik, de ilyenre meg az egész falu. Nem győzök itten rendet teremteni, mindenki a maga állására pályázik itten, könnyű állás, meg satöbbi, és hogy én a papot támogatom satöbbi; Megszólal a tiszteletes úr: na most már akkor elmon­dom elnök elvtárs. hogy tör­tént. Hazudtam. Hű, a szent­ségit neki, mondom, hát még ilyet tiszteletes úr, no, csak mondja el, hogy mi történt. Hát ez úgy történt, tetszik személyes közreműködésünk jelentősége sem, határozottan kötelességünk, érdekünk a közfigyelmet a szív- és ke­ringési betegségekre irányíta­ni, mert ai a helyzet, hogy a rohamosan fejlődő civilizáció kitermelte úgynevezett rizikó^ faktorok közömbösítéséhez HOVATOVÁBB NEM ELEGENDŐ az ismeretekben szintén nagy iramban gyarapodó orvostu­domány. Egyszóval, a szív- és érrendszer betegségei ellen a gyógyítás munkájának megelő­zéssel kell párosulnia. És ép­pen ez, a szív. és érrendszer betegségeinek megelőzése- kén- zelhetetlen el az embermilli­ók közreműködése nélkül. Mint tudjuk, az orvostudo-' mány leküzdötte a halálos ve- szedelmű betegségek javaré­szét a XX. században. Régen elveszítette korábbi jelentősé­gét az antibiotikumok felfe­dezésének jóvoltából és a gyógyítás, gondozás munká­jának nagyobb szervezettsé­géből eredően pl. a vérbaj. Eredményes volt világszerte, de különösen hazánkban küz­delmünk a tuberkulózis ellen. Az elmúlt negyedszázad azt bizonyította, hogy megállít­hatók a halál dús aratásaként ismert járványok, s ami kü­lönösen fontos a nemzetek, népek számára; csökkenthető tudni, hogy nagyon meleg volt. 35 fokon felül volt, per­sze a csirkék mind feküdtek, ugye el voltak nyújtózva, úgy, mint a hullák, úgy feküdtek ebben a nagy melegben. Én persze megijedtem, mentem, akartam, hogy majd meg­mozgatom élnek-e, mond­ja. Aztán közben, amint akartam a kerítést átlépni —• ugye a széles papi nadrágba!» — beakadt a lábam, és közé­jük vágódtam. Agyonnyomott 36-ot. Azt a megváltó, no mindegy, most már itt más megoldás nem lesz, mint az, hogy befizeti a csirkék árát, De erről senkinek nem sza­bad tudni, mert ha ezt meg­tudják, hogy maga úgy nyom­ta agyon, akkor még nekem is végem van, nemcsak magának. No, de azt se mondja el el­nök elvtárs, hogy hazudtam. Tiszteletes úr, én senkinek. Jött az új gazdasági mecha­nizmus már meg a csirkék ára... Egyre inkább nem volt kifizetődő a csirkékkel való foglalkozás. Legjobb lesz mondom, áttérünk a nagy­állatra, amit a jászolhoz lehet kötni, azokat az állatokat fő­leg szeretem, megmondom őszintén úgy, ahogy van. No, de hát, hogy üvele ml lesz? Tiszteletes úr, majd ar­ról én megint gondoskodom. Azt mondja, hogy szeretne el­menni a tehenészetbe. Oda? Oda nem! Nem lehet tisztele­tes úr. tetszik tudni; először a borjukhoz, aztán a növendé­kekhez, majd utána a tehe­nekhez. Maga se lett egyszerre pap. Fokozatosan, először a gimnázium, meg satöbbi, ugye teológia, egyetem, meg tudom is én, azután lehet mindig följebb. Meg aztán a másik az, hogy maga roppant szere­ti a tójet. azon, amennyit fo­gyaszt, kilenc borjút lehet fölnevelni, egy év alatt, ha maga ott lesz a teheneknél. Tiszteletes úr, én azt gon­dolom, maga elmegy a növen­dékekhez: Ott se tej nincs, se ez, se az. És mennyit lehet keresni? Én biztosítom a tisz­teletes urat, hogy a fizetése meglesz, persze a normák alapján, ha dolgozik. De itt a csecsemőhalandóság. Mind­ezeket tudjuk, bár úgy tűnik, néha, hogy nem átgondoltan. Idézgetjük is, de nem elég tudatosan. Holott VALÓBAN ÉRDEKÜNK lenne a tudatosság, mert az megint csak tény, hogy mind a nagyvilágban, mind pedig hazánkban emelkedik az át­lagéletkor. De, hogy is va­gyunk mi ezzel a ténnyel? Nem ritkán fülig belemerü­lünk a belőle sugárzó meg­nyugvásba. holott nagyon való­ságos érdekünk lenne a tétlen megnyugvás helyett a pozitív előjelű nyugtalansággal elje­gyezni magunkat. Használva e^vúttal oz összes rendelkezé­sünkre álló lehetőséget, hogy az átlagéletkor növekedésének mindennap kell dolgoznia, nem minden másnap. Jól van, a pap dolgozik, köszöni a gondoskodást satöb­bi. Megyek, úgy harmadik­negyedik napjára, hányják a trágyát kifelé, ilyen rögtön­zött istálló volt az ottan. a baromfinevelőből átalakítva, és még akkor ottan saráglyán hordták ki a trágyát, a párt- titkárral együtt, dolgoztak. Megyek oda. Tiszteletes űr, hogy és mint? Hát nagyon jól megvan, de nagy baj van. Micsoda? Hát majd csaik úgy négyszemközt mondom meg inkább, mert nem akarom, hogy hallja a párttitkár elv­társ is. Panaszom van rá. Micsoda? Hát tudja, első nap, én ezt az embert nem is na­gyon ismertem és mindjárt első nap nekem azt mondja; gyere faszikám, fogd meg ezt a saráglyát! Sörös, gyűjjön csak ide, azt a római szentségit magának, azért ne haragudjon, nézze, nem az, hogy pap, a rosseb ette vóna meg a rangját, nem arról van itten szó, hanem arról van szó, hogy becsülete­sen szólítsa meg a munkatár­sát. mert se pertut nem ittak, se ez, se az, se nem is ismer­ték jóformán egymást. Rop­pant sértve érzem magam, mondja a tiszteletes, No. ez ha még egyszer Sörös előfor­dul, akikor maga nem lesz itt. Még hogy én a papot párto­lom? Azt pártolom, nézze, mert ha pappal is állunk szemben, úgy mint egy mun­katársat. úgy kell megbecsül­ni. Nem egyszerire lefaszikázni mindjárt. Azért engedje meg a világ, akármilyen művelet­len legyen valaki, ez illetlen dolog, ezt maga megértheti. No, kérlek szépen, a pap jó ideig ottan volt. Dolgozott rendesen, nem volt semmi pa­nasz rá, vitte a saráglyát, mondom, olyan erős volt, mint te, vagy tán még erő­sebb. Érelmeszesedést kapott a pap. Panaszkodott nekem, hogy mit csináljon. Szeretné, ha valami állást kerítenék ne­ki, meg. hogy ha biztosítanék neki, valami könnyebb állást, ő be is lép a pártba. Tisztele­egészsége tuitápláltság, alkohol, dohányzás, cukorbaj, magas vérnyomás, mozgáshiány folyamata nehogy megszakad­jon, megtorpanjon. Hogy mi kezünk ehhez? Rengeteg! Is­mételjük, rengeteg, mert nap­jaink orvostudományának va­lóban elsőrendű dolga a be­tegségek gyógyítása és — ha erre lehetőség van — meg­előzése! A megelőzés, mint a szocialista egészségügy alap­elveként közismert fogalom a gyógyítás gyakorlatában alap­vető szemléleti változást va­lósított meg. Régen az orvos különféle medicinákat adott a már kialakult, és sokszor már-már nem csak az egész­séget, hanem az életet veszé­lyeztető betegségek ellen. Most arról van szó, hogy orvosnak és embernek együttműködve kell — azaz kellene — meg­előzniük az egészséget veszé­lyeztető betegség kialakulását. Sajnos, e közös munka meg­honosodásához nem elegendő à jó elv és puszta jószándék, az együttműködéshez széles. tes úr. hát nem lehet ezt így. De hogy ő akkor kilép — ki­vetkőzik. Nézze, hát nem megy ez ilyen gyorsan, hogy gyerünk be a pártba, ezzel várni kell tiszteletes úr. Itt a silózás, most már négy napja esik az eső, és állunk, félben a rengeteg siló, a levente, a lövölde, ez mind teli silóval, majd a guta üt meg. Most jön a vasárnap. Lónyi, Ko­máromi, ezek, Ujszásziék, Sza­bóék, mind a templomba akarnak menni. A rinaldó szentségit, gondolja meg, hogy micsoda baj lesz ebből nekünk? Rövidre szabja a „misét” tiszteletes úr, és ezt a silózást, ezt vesse fel nekik, majd a templomba. Nézze el­nök elvtárs, én besegítek, igyekszem valahogy beékelni az igébe. Na, kérlek szépen, kezdi az öreg, hogy az úr azt mondá; nem vétkezik az, aki másnak az ökrét, szamarát megmen­ti. Tehát nem bűn, hogyha valaki a silónál dolgozik, mert arra éppen olyan szük­sége van az állatnak, mint ne­künk a lelkünk üdvösségére. Mert a siló, — ami ott van a gödrökben — lassú erjedése folyamatát biztosítani kell, mert mit is csak úgy jutunk a mennyországba, ha lelkünk folyamatosan erjed egész éle­tünk végéig. Tehát mentsük meg azt a silót, hogy alkalmas legyen az állatok étkeztetésére. Szóval ilyen dolgok megtör­téntek. Aztán a végén, mikor beteg lett a pap, én igyekez­tem azért csak segíteni. Mór környékére, oda lett egy nagy parókiára elhelyezve. Köszönte is nagyon. Mondtam neki: a párttitkárral legyen szíves tiszteletes úr, majd ve­gye fel a kapcsolatot, meg a téesz-elnökkel és segítsen, ahogyan itten nekünk segített. Minden köszönetem és hálám az eddigi munkáért. Szóval a pappal így fejező­dött be...” SZEKULITY PÉTER Részlet a szerzőnek a Szépirodal­mi Könyvkiadónál a Magyarország felfedezése sorozatban megjelenő kötetéből. körű egészségügyi kulturált­ság is kell. Annak a biztos tudata, hogy például a kerin­gési betegségekre hajlamosító rizikó-faktorok küktathatóak,' a keringési betegségek meg­előzhetőek. Melyek tulajdonképpen te civilizáció fejlődésével szí­vünk épségét veszélyeztető „rizikó-faktorok” ? Itt van elsőnek az elhízás;' ezt követi a mértéktelen do­hányzás, és alkoholfogyasztás, majd a magas vérnyomás, a cukorbaj, a fizikai munka-, a mozgás hiánya, a helytelen táplálkozás. Az elmúlt évtizedben még a számokkal! hadilábon álló emberek is megszerették a statisztikának korábban ri«j degriek hitt számadatait. Ol­vasóink bizonyára fel tudják idézni, hányszor olvashatták már számadatokkal dokumen­tálva e lap hasábjain, hogy lakosságunk az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan mennyit költ táplálkozásra, De hányán olvasták ki vajon a veszélyjelzést az idézett adatokból? Jóütáplált dundi- sásunk örökzöld témája lett a bajainkon, szamárkodó szokás­sainkon céllal évődő, csúfoló- dó humoristáknak, de ettől még nem fogyatkozott mind­eddig az orvosi várószobák közönsége. Pedig LAIKUS ÉSSZEL IS fölfogható, hogy a fölös test­súly nagy terhet ró a vérke-f ringésre és kivált akkor je­lentkezik a kövérség káros hatása, ha a szív egyébként sem ép. Hazánkban három-négy év­tizeddel ezelőtt még az elég­telen táplálkozás jelentett népegészségügyi problémát. Most a tuitápláltság jelent gondot. Pedig az megint csak kézenfekvő, hogy az elhízot­tak betegednek meg leggyak­rabban érelmeszesedésben, cu­korbajban, magas vérnyomás­ban, s ezek közül sem az egyi­ket. sem a másikat nem tűri a szív. A szívünk, ami való­ban azonos az egészségünkkel. Ne nyugtatgassuk hát magun­kat egyénileg gyártott kis elmé-' letekkel, szívünkre nézve a kö­vérség legalább annyira ká­ros, mint a dohányzás, vagy az alkohol, ha ugyan nem vés zedelmesebb. Egyébiránt, aki a fentiek olvastán félredobja az újsá­got, sajnálva a meggondolás készségét az elmondottaktól, magára vessen, mert az me­gint csak tényékkel bizonyít­ható, hogy a szív- és érrend­szeri betegségek javarésze he­lyes életmóddal, megfelelő magatartással és önismerettel megelőzhető. Sőt! Csökkenthe­tő a bajok súlyossága, ha rá­szánjuk magunkat a védeke­zési lehetőségek alkalmazásá­ra. Az első ilyen lehetőség a hízás elleni küzdelem, majd a helyes táplálkozási szokások kialakítása, az élvezeti cikkek mérsékletes fogyasztása és mozgása, mozgás, sok mozgás;-4r'r,s életmód! Egyszóval kár lenne elfelej­teni, hogy: Az ön szíve, az ön egészsége! — óa — Rajz; Érdi Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom