Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-29 / 100. szám

i f I 9 I Nyelvünk és népünk Hatodszor ültük meg az idén a magyar nyelv netóc, ünnepi szavakkal, erdekeseló- actásoiíkaj. és tüzes — érzékeny vitakaaL — nyelvünk ügyéért. Mindennek a visszhangját és hatását felerősítette, s meg­sokszorozta a rádió és a saj­tó. De ennél is fontosabb: a tavalyi kezdeményezés, hogy a nyelvhét országos mozga­lom legyen, az idén továbbter­jedt. A budapesti Kossuth Klub mellett most Szeged vál­lalta a központi rendezvénye­ket. Az előadások témái : nyel­vünk szépsége és gazdagsága, az élőszóval elhangzó írott szövegek kérdése, a magyar észjárás nyelvi formái, nyelv- tanításunk új útjai, a nyelvé­szeti irányok, nyelvünk mu­zsikája, a magyar nyelv böl­csője, Juhász Gyula nyelv­művészete. Az eseménysort mindkét helyen az immár ha­gyományos és népszerű nyelv­művelő ankét zárja be, s en­nek külön súlyt adott az, hogy a mostani nyelvhét összekap­csolódott nyelvművelésünk százéves folyóiratának, a Ma­gyar Nyelvőrnek jubileumá­val. E két rendezvénysorozattal párhuzamosan — illetve azt megelőzően — több vidéki vá­ros szervezett nyelvi előadá­sokat vagy előadássorozato­kat, így: Győr — a Kazinczy- verseny döntőjével egybeköt­ve, — Csorna, Kapuvár, Ka­posvár, Pécs, Székesfehérvár, Békéscsaba, Szarvas, Nyíregy­háza. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulathoz befutó je­lentések azonban bizonyára újabb helyekről is hoznak majd hírt. A tömeges aktivi­tásnak pedig örvendetes jelei a diákok számára rendezett próza- és versmondó-vepse- nyék. szónoki és. nyelvismere­ti vetélkedők. Nyilván nem mindenütt si­került egyforma érdeklődést kelteni a nyelvhét előadásai iránt, akár a kezdemény új­donsága, akár a témák kivá­lasztása miatt. Nem hisszük azonban, hogy olyan egyete­mes érdekű, mindennapi éle­tünket és egész szellemi tevé­kenységünket átható, művelt­ségünket alakító jelenség, mint a nyelv, ne érdekelné az embereket. Hiszen nélkülözhe­tetlen közege életünknek, akárcsak a levegő. Oly ösztö­nösen is élünk vele, mint ahogy lélegzünk. De a légzés­nek Is van helyes techniká­ja, s nem közömbös számunk­ra, hogy a levegő, amelyet be­szívunk, egészséges, tiszta-e. A nyelv ügye éppúgy közügy kell, hogy legyen, mint a kör­nyezetvédelem. Közel férkőz­hetünk az emberekhez, ha rá­irányítjuk a figyelmünket a nyelv szerepére és tudatos használatára. A szorosan vett nyelvhelyességi kérdéseken kí­vül bőven akad ilyen téma. Csak néhány ötlet javaslat: nyelvünk eredete, rokonai, fej­lődésének főbb állomásai ; sza­vaink származása, élete; a szó­lások és a művelődéstörténet; a nyelv életfolyamatai; a nyelvtani szerkezet és a gon­dolkodás kapcsolata; nyel­vünk „magyarsága”; az írás szerepe és története; társadal­mi és nyelvi fejlődés; a ne­vek élete és divatja; nyelvmű­vészeink alkotásai, olyan szem­léltetéssel, mint Bánffy Györsv előadóestjén, a Kos­suth Klubban, stb. A vidéki hallgatókat és ol­vasókat természetesen köze­lebbről érdeklik olvan témák, amelyek életükkel szorosabb kapcsolatban vannak, mint pl; nyelvjárásaink jellemzői és vi­szonya: a helynevek vallomá­sa; a korszerű mezőgazdaság és a falu nyelvének változá­sa. Ez utóbbi téma pavik fő tárerva lehetne a nyelvszocio­lógiái vizsgalatoknak és a vi­déki nyelvi ismeretterjesztés­nek, nyelvművelésnek. Érde­mes volna felmérni a nyelv­járások kopását, elhalványulá­sát. Ennek egyik oka a váro­siasodás, a városok szívóha­tása. A másik: Budapest ural­kodó kisugárzása, a köznyelv­nek, illetve a közélet, a saj­tó és a hivatal nyelvének hó­dítása vidéken, főként a tévé, a rádió és a fim útján. Nagy szerepe van ebben az egysége­sülésben az ifjúság általánossá vált, „divatos” nyelvhasznála­tának és a különféle szakmák sajátos szókincsének, kifejezé­seinek, amelyek egyre jobban beolvadnak a falu nyelvébe. Szükségszerű velejárója ez a gazdasági-társadalmi fejlődés­nek, a nyelvész azonban nem tudja, örüljön-e neki. A nép nyelvét tekintették régebben annak a tiszta forrásnak, amelyből a ma már főként vá­rosi jellegű, sokfelől fertőző­dő és minduntalan megzavart köznyelv megújul, gazdagodik. Ez a folyamat azonban jórészt megfordult: a város nyelve árasztja el a vidéket, a falut. A nyelvjárások lassanként af­féle nyelvi múzeumokká), re­zervátumokká szűkülnek, a legtöbb vidéki ember, főként az életben többet forgó férfi­ak szinte két nyelvet beszél­nek már: a maguk természe­tes nyelvjárását — házi hasz­nálatra —, és a hivatalos, köz­életi, vagy szakmai zsargont. Sem a felemás kettőség, sem a további egyénsúlybomlás nem örvendetes. Lassanként 6. BÓBERT ÉS A NEVELŐAPJA Kiss Ferencné, Király Ró­bert édesanyja fiatal lány ko­rában a fővárosba került Pá- hiról, kitanulta az esztergá­lyos szakmát, s alig múlt 18 éves, amikor férjhez ment Ki­rály Lajoshoz, 1953-ban. Szak­máját tekintve a férj- motor- szerelő volt, s jó érzéke is lett volna ehhez, de minden keresetét elitta, elkártyázta, estéit duhajkodással, randali- rozással töltötte. A két gyerek — Robi és Zoli — már meg­volt, amikor Kecskemétre köl­töztek. Korábbi életmódjával itt sem hagyott fel a férj. Az asszony nem bírta tovább, 1957-ben benyújtotta a váló- keresetet. Ennek egyik fő in­doka az volt, nem szeretné, hogy „a gyermekekből ideg­roncsokat neveljen”. A bíró­ságtól külön kérte, hogy Ki­rály Lajos számára ne enge­délyezze a gyermekek látoga­tását, akinek egyébként házas­ságon kívül született gyerme­kei is voltak, s hogy azok utón ne kelljen gyerektartást fizetnie, inkább nem vállalt állást sehol. Az elvált asszony két kis­gyermekével már Izsákon la­kott, apja házában, amikor Ki­rály Lajos felkereste. De a gyerekek akkor épp Páhin voltak, a nagymamájuknál. Róbertnek csak annyi emlé­ke van apjáról, hogy négy­éves korában — közvetlenül a válás előtt — odabújt anyjá­hoz és szipogva ezt kérdezte: „Ugye nem fog bennünket az apu agyonütni?” Néhány nyugalmas év kö­vetkezett. Az elvált fiatalasz- szony az izsáki „vasgyárba" járt dolgozni. Sikerült a szak­födfedezésszámba megy, ha a rádió, vagy a tévé egy ter­mészetes, eredeti ízzel, hite­les nyelvjárási jelleggel beszé­lő riportalanyt szólaltat meg. Több örvendetes és biztató jele van annak, hogy a szom­széd országokban élő és a nyugaton szétszóródott ma­gyarság egyre nagyobb gon­dot fordít anyanyelvi kultúrá­jára, mind féltőbb gonddal őr­zi. A nyelvi öntudatnak és lel­kiismeretiek ez a föléledése ösztönző, sőt kötelező példa kell, hogy legyen számunkra: vidéki művelődési központja­ink, az iskolák, a helyi sajtó és a rádió versenyezzenek egy­mással a táj nyelvi jellegzetes­ségeinek, értékeinek föltárá­sában és megőrzésében. DR. KOVALOVSZKY MIKLÓS A Szekszárdi Műszergyár FELVÉTELRE KERES: BÉRELSZÁMOLÓI MUNKAKÖRBE középiskolai végzettségű dolgozókat. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés a Szekszárdi Műszergyár munkaügyi osztályán. (487) májában elhelyezkedni, autó­busz-alkatrészeket készített ak­kor az üzem. Itt ismerkedett meg egy fiatal legényember­rel, Kiss Ferenccel. A vonza­lomból 1963-ban házasság lett. Kiss Ferenc — 27 éves volt akkor — odaköltözött hozzá­juk. Akkor még ott élt velük Szőke János, Királyné, illetve most már Kissné édesapja. Az asszony második házas­ságát előbb az anyagi gondok ásták alá. Az üzemből az al­katrészgyártás Székesfehérvár­ra került, maradt az utcai sze­metesládák és a lapátok ké­szítése, primitív lemezmunka, amellyel a 7,50-es órabérszin­tet lehetetlenség volt tartani. 1964 februárjában kettőjük keresete összesen alig érte el a 690 forintot. Mindketten munkahelyet változtattak; Kiss Ferenc elment az erdé­szethez fűrészgépesnek, az asszonyt pedig felvették a postához kézbesítőnek, s aleg- sivárabb, legelhagyottabb — s egyúttal a községtől legtávo­labb eső — külterületet, Ma­tyópusztát kapta. Éveken át 35 —40 kilométert biciklizett na­ponta a dűlőutak feneketlen homokjában. Csak pár évvel ezelőtt kapott szogálati mo­tort, egy Riga mopedet. A konfliktus élőbb Szőke János és Kiss Ferenc között mélyült el, majd fajult tettle- gesséegé. A vége az lett. hogy az idős ember elköltözött So­roksárra. A haszonélvezeti jo­got 22 ezer forint ellenében Íratta a lányára. Ez havi 600 forintom törlesztési kötelezett­séggél terhelte meg a családot: Magas' a ház egyébként ala­csony. földes, szoba-konyhás vityillő. elhasználódott szimp­la ajtókkal és ablakokkal, té­len nem győzik fűteni, mégis hideg. Nevéft fiaival, főleg Róbert­tal, Kiss Ferenc egyre inkább Éiike MtmnmT SlAftbÉkkftL Hatvani Dániel dokúm ént umregénye SEXSAL-LINK (barna tojóhibrid) NAPOSCSIBE beszerezhető az Uraiújfaiui Állami Gazdaságnál A naposjérce 13,— Ft/db, naposkakas 2.—Ft/db, vegyesivarú csibe 7,— Ft/db áron kerül eladásra. 500 db-on felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. Szállítási és dobozköltség csibénként 45 fillér. Naposjércét és vegyesivarú csibét május 1-től tudunk biztosítani. Megrendelést az Uraiújfaiui Állami Gazdaság, URAlOJFALU címre kérjük megküldeni. Telefon: Uraiújfalu 4- Telex: 037—355. (32) Dolgozókat felvesz A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 16 éven felüli lányok részére. A betanulási idő 1 hónap. Vidéki lányok részére szállást, korszerű leányotthonunkban biztosítunk havi 100,— Ft té­rítésért. Cím: PIV. Lőrinci Fo­nó Budapest, XVIII., Gyömrői út 85—91. (37) ellentétbe került. „Évek alatt; alakult ki olyan helyzet, ame­lyet nem lehet bírni idegek­kel” — vallja később a bíró­ságon a tanúként megidézett nevelőapa. Annyi tény, hogy Kiss Ferenc évek óta mérték­telenül hódol az ital szenve­délyének, 1969-ben kisebb sik­kasztás miatt ült is néhány hónapot. Nyolc-, vagy kilenc­ezer forint visszafizetési köte­lezettség hárult a családra, s hogy ezt ki tudják nyögni, az akkor 14 éves Róbert szüret idején egy hónapon át vállalt puttonyobást, s napi 120—150 forintot keresett. Ilyen előzmények után ja­vallottá Kiss Ferenc a -felesé­gének: — Munkára kéne szok­tatni ezeket a kölyköket! — De hiszen még gyerekek! — mondotta az asszony. Kiss az asztalra csapott: — De az úr­istenit, amikor bálba mennek, már felnőttek, mi? Anyjuk megengedte, hogy moziba menjenek. Kiss köz­ben hazaérkezett, italosán, a fiúk részére meghagyott ételt a földre öntötte, lábánál fogva ez asztalt fejreállította. Házimunkát a fiúk odahaza nem végeztek, s ez a nevelő­apát gyakran felbőszítette. Egyik vasárnap délelőtt el­ment hozzájuk Robi izsáki barátja, Illés Pista, az ő je­lenlétében küldözgette Kiss a padlásra Robit, hogy hozzon le egy zsák kukoricát, de a fiú nem ment. Egy másik alkalom­mal náDarancsolt: — Hozzál be tűzifát! — Azért sem ho­zok! — így a fiú, s máris hát­rált az ajtó felé. Az asszony éppen mosogatott, Kiss felka­pott egy csorbult tányért. Ró- berthez vágta, s az edény egyik darabja mélyen felhasí­tása a fiú kariát. Egy másik alkalommal Robi este 11 után ért haza. Mozi­ban volt, a Bostoni foitogató-t tóttá — másodszor. Tízkor már véget ért az előadás, de haver­jaival még jó órán át eevütt maradt, „kiértékelték a látot­takat”. À nevelőapa reggelig tartó patáb át csapott emiatt. De volt olvan eset is. hogv Róbert a péktől egy ledolgozott éiszakaí. maid egv nannali műszak utón tért csak haza. a környékbeliekké! kiült vala­melyik ház előtti pádra, Kiss Szekszárdi munkahelyre felvételre keres a Pécsi Közúti Építő Vállalat kőműves szakmunkáso­kat. Jelentkezés: a 2. sz. Épí­tésvezetőségen Szekszárd, Pollack M. u. 6. (435) eközben észrevétlenül a hátai mögé lopódzott, s kétszer egy­másután tarkónvágta a fiút,' Róbert ennyit mondott: —« Majd odahaza még beszélge­tünk erről. Később bent a szobában hallotta, hogy édes­anyja és KiSg valami miatt ve­szekednek. Ezt már megszokta. Csak arra figyelt fel, amikor Kiss ezt mondja: — ... akkor feküdj a fiad mellé! — Ezután mondta valakinek a fiú, hogy meglásd, egyszer még kikészí­tem. Illés Pista édesapjának pedig ezt mondta: — Pista bá­csi, én egyszer megfojtom azt az embert, amikor alszik. — Ugyan Robi, verd ki a fejed­ből, tán csak nem csinálsz ilyet? — Megcsinálom én, Pista bácsi... — Volt olyan is, hogy Kiss az édesanyjánál lévő postai pénzből akart el­venni. Mondta az asszony; hogy ezt nem lehet. Erre ököllel az arcába sújtott, majd eszméletlenséget mímelve ki­feküdt az udvarra. Robi ek­kor ért haza, s miután meg­tudta, mi történt, ezt mondtál — Az ilyen embert ki kéne hegyezni és beleverni a föld­be! — Előfordult még. hogy Kis? részegen akart felülni fe­lesége szolgálati motorjára! Róbert ezt meg akarta akadá­lyozni. Dulakodás támadt, vé­gül ig a nevelőapát a két fiú fogta le. Kissné 1971. márciusában ai gyámhatósághoz fordult férje elleni panaszával. Az ügyből az lett, hogy Kiss kijelentette: ő ezek után nem törődik a fi­úk nevelésével. Elhatározásá­nak később is hangot adott,' így: — Én nem keresek sen­kinek a szájába. Amikor Ró­bert felvételire készült, előbb a postaforgalmira, majd a tiszthelyettesire, ezt mondo­gatta: — Hiába minden, be­lőled úgysem lesz semmi! Szeptemberben Robi már hetekig nem aludt otthon. Kiss megfogta az ágyát és kitette az udvarra. Ha néha hazament a fiú, egy ágyban aludt öccsé­vel, Zolival: 1.. Vonatja háromnegyed kettőkor gördül ki a nagyállo­másról. ötven fillérje maradt, nincs hová mennie. Hazafelé?.. : (Folytatjuk). J

Next

/
Oldalképek
Tartalom