Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-20 / 92. szám

V f Április 24 : flz ifjúság nemzetközi szolidaritási napja A DlVSZ-iroda március 22-i felhívása alapján április 24-ét hazánkban is az ifjúság nem- fceáközi szolidaritási napjává nyilvánították. Tolna megye KISZ-szervezeted, fiataljai csat­lakoztak a felhíváshoz és a következő napokban számos szolidaritási akcióra kerül sor. Tiltakozó gyűléseket, fáklyás felvonulásokat, kommunista műszakokat tartanak. À szolidaritási napnak kü­lönös aktualitást ad, hogy az Egyesült Államok az utóbbi napokban fokozta a vietnami háború eszkalációját, repülő­gépei súlyos terrorbombázáso­kat intéztek a VDK ellen. A Csepel Autógyár fiataljai áp­rilis 10-i nagygyűlésükön fel­hívással fordultak a magyar ifjúkommuniiítákhoz mely­ben kezdeményezték, hogy áp­rilis 22—23-án mindenütt ren­dezzenek kommunista műsza­kot. Az így összegyűjtött pénzt a VDK-ban épülő 'ezerszemé­lyes ';szdkmunkásképző intézet létrehozására fordítják. Már a megyében is folyik a kommu­nista .műszakok, szervezése. A kezdeményezők az üzemi, is­kolai, falusi KlSZ-alapszerve- zetek, -de számítanak a felnőt­tek, a pártszervezetek, a szak- szervezet ég a Hazafias Nép­front segítségére is. Az ifjúság nemzetközi szo­lidaritási napja alkalmából 'afrikai, ázsiai, latin-amerikai fiatalok látogatnak a megyé­be. Ismerkednek a magyar fiatalok életével és beszámol­nak a hazájukban folyó im- perialistaellenes harcról, ered­ményeikről, gondjaikról. így* többek között Dombóváron hétfőn este ifjúsági nagygyű­lést tartanak, melyen latin- amerikai fiatalok vesznek részt. Tolna megye ifjúkom- munistái is, amellett, hogy részt vesznek a politikai meg­mozdulásokban, elsősorban azzal bizonyíthatják szolidari­tásukat, hogy a kommunista műszakokon becsülettel helyt­állnak és tettekkel segítik a kolonializmus, neokolonializ- mus ellen küzdő népeket. Válasz a „Minden kedden’" címmel múlt heti számunkban megjelent írásra Nem vagyok újságíró. Hogy mégis ezt teszem, oka, hogy egy közösséget, egy olyan KISZ-szervezetet ért sérelem, mely él, dolgozik, eredménye­ket mutat fel. A Minden ked­den? című cikk írójának és azoknak kívánok választ adni, akik elolvasva a cikket csak negatív következtetéseket tud­nak levonni erről a közösség­ről. Tényeket sorolok fel cá­folatul, nem kívánok elvi fej­tegetésekbe bocsátkozni. Ért­hetetlen, hogy a cikkíró miért használ olyan hangöt, amely a tartalomtól függetlenül is sért, és egyáltalán hogyan vonhat le következtetéseket egy egye­di esetből, néhány mondat­foszlányból, holott egyetlen illetékessel sem beszélt. Igaz, ő akart, csak nem talált ille­tékeseket. Viszont nem tudja — miért. Az eset, amelyből a témát merítette, március 29-én történt. Ugyanakkor megfeled­kezett arról, hogy két nappal előtte éppen ő volt, aki a klub­vezetőknek tartott értekezletet. Vagy talán két nap alatt lehet egy falusi szervezetben jól működő klubot létrehozni? Mert ez a valóság. Nagyszoko- lyon ifjúsági klubot kívántak létrehozni, 27-én ehhez kért segítséget a jelen volt vezető­ségi tag. Azóta egyébként meg­tartották a fiatalok a meg­nyitót. És ha még hónapok múlva sem megy olajozottan a munka, az sem róható fel hi­bául, hiszen vannak jobb kö­rülmények között működő klu­bok, amelyek a jó tárgyi felté­telek mellett sem tudnak ered­ményt felmutatni. Erre van példa, nem is kell messzire menni. Érdemes volna talán elgon­dolkodni azon: mielőtt papírra vetette volna sorait, talán a járási KISZ-bizottságot is megkérdezhette volna: — való­ban ez jellemző a nagyszoko- lyi fiatalokra?! Gondolom, ha csak ezt az egy információt A megye tíz ifjúsági klub­jának részvételével április 16-án, vasárnap klubtalálko­zót tartottak Regölyben. A találkozónak célja volt a ta­pasztalatok átadása, egymás munkájának megismerése — és a közös szórakozás. Délelőtt a művelődési ház nagytermé­ben megnyílt Szegedi Miklós „Egyiptom ’71” című fotókiál­lítása. Ugyancsak délelőtt ke­rült sor a légpuskás lövész­megszerzi, már nem került volna sor erre a cikkírásra. Vagy talán a falu vezetőit, az egyszerű, de felnőtt embereket (nem gyerekeket !) kérdezte volna meg, nem beszélve a KISZ-vezetőkről. Akkor ugyanis kiderült vol­na az, hogy ebben a kis falu­ban a fiatalok színvonalas közreműködésével tartják évek ótg az esküvők nagy részét, a fiatalok vesznek részt a név­adókon, sőt évek óta a társadal­mi temetéseken is. Arról sem hallott a cikkíró, hogy ezek a fiatalok szavalóversenyen ve­télkedtek, műsoros klubdélutá­nokat szerveztek, minden nem­zeti ünnepre becsülettel készül­nek, munka után beülnek a „kuitúrba” .és ott próbálnak, hogy sikeresen szerepeljenek. Hogy lelkiismeretesen kivették részüket a nőnapi élőkészüle­tekből, az öregek napjából, ami pedig az egész falut megmoz­gatta. Mindéiről ő nem tudott. Es nem tudta azt sem, hogy ez a fiatalság évek óta az elsők kö­zött végzi el a politikai okta­tást, hogy az idén is elsőként fejezte be. Eredmények ezek? Tagadha­tatlan, hogy azok,- kihangsú­lyozva, hogy kis falusi szerve­zetről van szó. Sorolhatnám a példákat, me­lyekkel alapvetően meg le­hetne változtatni azt a hangu­latot, amelyet a cikk kivál­tott. Nem teszem azt, gondo­lom, a felsorolt példák ele­gendőek arra, hogy aki el­olvasta a cikket, elgondolkod­jon rajta: nem volt egy kissé elhamarkodott véleménynyil­vánítás ez? Annak részéről, aki mint a művelődési központ dolgozója köteles lenne mód­szertani tanácsokkal ellátni azokat a szervezeteket, ame­lyek rászorulnak. Pedagógus vagyok. Mindig azt tanultam és gyakorolom. versenyre és a magnós- műsorra. Délután a regölyiek módszertani klubfoglalkozást mutattak be. Ezt követően nagy sikerrel szerepelt a tol­nai színjátszócsoport, majd a dombóvári művelődési köz­pont „Kiváló” címmel kitünte­tett amatőr filmstúdiója vetí­tette le néhány kisfilmjét. A program este bállal zárult, melyen a Gold beat-együttes játszott. közösséget sem lehet egyszeri cselekedete után értékelni. Nagyon-nagyon sok találkozás, hosszú kapcsolat kell ahhoz, hogy megismerjünk valakit, annak pozitív és negatív tulaj­donságait, hogy ezek ismereté­ben reálisan tudjuk értékelni. A népművelő is pedagógus, pedagógiai, lélektani felké­szültséggel kell rendelkeznie. És. ha ez nincs meg, úgy gondolom, meg kellene szerez­ni! Pintér József Nagyszokoly * 1. Úgy érzem, a fenti írás igazságai nem döntik meg az enyémet. Félre­értett. A Minden kedden? című írás szerintem csupán tényszerű. A reagálás nem cáfolja — meg sem kísérli meg­cáfolni — a nagyszokolyi látogatásom­kor tapasztalt tényeket. 2. Néhány dologban azonban nem pontos. A március 29-ének írt látoga­tás 28-án, kedden volt, ez sajná­latos nyomdai elírás. A járási klub­vezető értekezlet — ahol nagy öröm­mel láttuk a működő nagyszokolyi klubvezetőség egy tagját, aki saját­kezű írást adott arról, hogy minden kedden klubestjük van, s meg is ígérte, ha megváltozik az időpont, ér­tesít — nem március 29-e előtt két nappal volt, hanem február 27-én. Mivel ez a valóság, úqy látszik a fevélírót is rosszul informálták. 3. A klubot látogatni mentem Nagy- 6zokolyba! Ezért nem is kerestem mást, csupán ezt nem találva, érdeklődtem azon klubvezetőségi tag iránt, aki már február 27-től tudta, hogy klubjuk munkájához segítséget adni, progra­mokban megállapodni külön értesítés nélkül, de rövidesen, feltétlenül ki­megyek egy keddi foglalkozásukra. (Mivel ott leírtam, bíztam benne, hogy Minden kedden? című írásomból ez a cél egyértelmű). 4. Nem a közösség munkáját érté­keltem vagy marasztaltam el, hanem egy példát, egy tényt arról, ami nem kevésbé munkával, s így közösséggel kapcsolatos: félrevezetésem, segítő­szándékom és feladatom megakadá­lyozásának tényét. (A mi munkánkat az ilyen felelőtlen információk fölös­legesen és súlyosan nehezítik. Ezt volt szándékomban elmondani.) 5. A kioktatással vitáznom felesleges lenne, de biztosítom a levélírót, jelen­leg éppen — a nem túl könnyű és egyszerű — napi munkám mellett le­velező úton szerzem szakképesítésemet. Eddig ugyanis középiskolás voltam, maid katona, később képesítés nélküli pedagógus — a „szakma” megszerzé­sére most és csak így van módom. 6. Nagyon sajnálom, hogy meg- hurcolásnak, lejáratásnak, támadásnak érezték — ennyire félreértették íráso­mat Nagyszokolyban. Ennek ellenére remélem, hogy további munkánkat, együttműködésünket *— legalábbis ne­gatív irányban — ez az írás nem be­folyásolja. Polioao Ferenc Felvételre keresünk ANYAGKÖNYVELŐT középiskolai végzett­séggel. Jelentkezési cím: Szek­szárd TÖVALL. Rákóczi u. 85—87. (242) hogy egy gyermeket sem, egy Klubtalálkozó Regöl y ben 1 ház 2 éve A ház Szekszárdon van és közismert. Helyén néhány éve még kisebb városrész állt, amit elfelejtettünk. Most itt a ház, amellyel viszont büszkélkedni szeretünk. A Babits Mihály Megyei Mű­velődési Központról van szó, amely a hónap elején ünnepelte fennállása máso­dik évfordulóját. Ez igazán nem valamiféle klassziku­san értelmezhető „jubileum”, mégis megérdemli a vissza­pillantást. Az ország 3650 művelődésügyi intézményé­nek ugyanis tavaly 49 mil­lió látogatója volt. Ezek tíz százaléka huszonhét intéz­mény falai között fordult meg és a huszonhét között volt, nem is a legutolsó he­lyen, a megyei művelődési központ, a valamikori „kis város, nagy faluból”. Fennállásának két éve alatt a művelődési központ 5101 rendezvényén megfor­dult 536 711 látogató. Nagy­jából hatvan százalékuk a fiatalság körébe tartozott. Regisztráljuk tovább a je­len esetben joggal objektív- nek minősíthető tényeket. A szípház nélküli Szekszárdon sikerült megszervezni a színházi életet. Alberto Alonso: Rómeó és Júliája, a nyitó előadás óta, öt színház társulata jár rendszeresen a megyeszékhelyre. Gárdájuk­ban a művészet olyan ki­emelkedő alakjai, mint Aj- tai Andor, Latinovits Zol­tán, Bánffy György és Má­éi Szabó Gábor. A hangver­senyéletet többek közt Fe­rencsik János és Fischer Anny, vagy a Magyar Rádió fél világot bejárt gyermek- kórusa is élénkítették. A kiállítók közt szerepelt Mattioni Eszter, az ilyen rendezvények között pedig a pozsonyi operaház nemzet­közi szcenikai kiállítása, az NDK centrum anyaga a Dürer-évforduló alkalmából és még több hasonló. Fontos szervezeti formája a népművelésnek, közműve­lésnek a klub. Ezek közül a százötven tagú ifjúságit, az aranykoszorús jelvénnyel ki­tüntetett és immár orszá­gosan is jó hírű Fiatal Uta­zók Klubját, a magnó­sokét, a nyugdíjasokét és a várostörténet iránt érdeklődőkét kell elsősor­ban megemlíteni. Utóbbiak­kal kapcsolatban érdekes, hogy mintha a múlt és jelen kapcsolatai iránt elsősorban azok között mutatkozna ér­deklődés, akiknek évei szá­ma nagyobb. A klubban ke­vés a fiatal. Az önálló cso­portok és szakkörök sorából kiemelkedik a népi táncoso­ké, a filmeseké-fotosoké és szép jeleit mutatja a fejlő­désnek a képzőművészeké. A megyeszékhelyen működő sok tanfolyam közül nem egynek adott otthont a mű­velődési központ. Ezek rész­ben a TIT-tel közös szerve­zésben zajlottak. Sikeres volt a saját rendezésű tit­kárnőképző és a dr. Német Pálné vezette szabás-varrás tanfolyam. Két év leforgása alatt a házat befogadta és minden jel szerint magáénak érzi a közönség. Az elmúlt időre visszapillantva, dr. Vadas Ferenc igazgató — akitől a fenti adatok is származnak — elsősorban a jó kapcsola­tokat tudja hangsúlyozni a felsőbb- és társszervekkel, éppúgy, mint a hírközlési fórumokkal, így lapunkkal is. Változatlanul kedves.szo- kása a szekszárdiaknak, hogy messziről jött vendégeiket először a művelődési köz­pont üvegfalú épületéhez vezetik, sajátjukként büsz­kélkednek azzal. Ami per­sze nem változtat a belső elrendezés kisebb hibáin, a hangszigetelés gyarlóságán és azon, hogy máig megol­datlan a szellőzés-hősza­bályozás, mely utóbbi miatt az üvegfalú palota a benne dolgozók részére olykor ke­mencévé változik. O. I. Á könnyűipar a BNV-n A könnyűipar kiállítása az idei BNV-n főként a ruháza­ti cikkek bemutatására össz­pontosul, de így is több mint 100 minisztériumi és tanácsi vállalat, valamint kisipari sző. vetkezet vonultatja fel termé­keit. A bútor- és lakberende­zési bemutató most elmarad, mivel ősszel már nemzetközi jellegű lesz az otthon-kiállí­tás. A bemutatásra szánt ter­mékek ilyen módon most két pavilonban kapnak helyet, az egyik a könnyűipari csarnok, a másik a győri pamutszövő és. műbőrgyár önálló kiállítá­sa. A gyártmányfejlesztés ered ményeit jól tükrözik a vásár­díjra benevezett új termékek. A főváros nagydíjára és a BNV-díjakra összesen 110 tex­til- és textilruházati, vala­mint 48 bőrruházati cikket ajánlanak. Uj kikészítésű el­járásokat, új technológiák ered­ményeit tükrözi egyebek kö­zött a Lőrinci Vattagyár vol- tex nevű, malipol gépen boly­hozott, műszőrméhez, teddi- berhez hasonló lakástextil anyaga. A Férfi Fehérnemű- gyár nyomott mintás, kötött- hurkolt kelméiből mutat be férfiingeket és női blúzokat. Általában több úifaíta. köny- nven mosható, vasalást nem igénylő áevnemű- és ruha- nnvne szerepel a vásári kol­lekcióban. A Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat maratott el­járással készült asztalneműt, á Pamutnyomóipari Vállalat egyebek között új mintázatú interprint hurkolt kelméket mutat be. A Magyar Posztó­gyár és a Hazai Fésüsfonó. és Szövőgyár tiszta élő gyapjúból készülő, a legjobb angol szö­vetekkel vetélkedő új termé­kekkel jelentkezik. A buda­pesti bőripari vállalat a kül­földi piacokon legújabban fel­tűnt mosható ingveiurt állít­ja ki. A Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalat újdonságai: a különleges eljárással impreg­nált, kempingisátor, a kender­polipropilén keverékből szőtt liszteszsák. valamint a trinok- lán nevő ponyva, amelyből felfújható raktársátor készül. A kiállítást a divatbemuta­tó egészíti ki, amely kapcso­lódva Pest-Buda centenáriumi ünnepségeihez, korhű miliőt ad; alkalmat nyújt a száz év előtti és a napi divat összeha­sonlítására. A szekszárdi kórház fel­vételt hirdet műszerrak­tárba, raktárosl állás ^betöltésére. Jelentkezni lehet a kórház munka­ügyi csoportjánál. (362)

Next

/
Oldalképek
Tartalom