Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
r fi r A népfront története 2. Függetlenséget, szabadságot, demokráciát! A II. világháború kitörése után Magyarországot reakciós urai újabb és újabb szálakkal kötötték a vesztébe rohanó Németországhoz. A haladó világ, mindenekelőtt a Szovjetunió figyelmeztetéseinek fity- tyet hányó horthysta Magyar- ország előézör Jugoszlávia megtámadásával, majd a Szovjetunió elleni agresszióval bizonyította, hogy képtelen a magyar nép érdekében cselekedni. A kommunisták jól látták, hogy e háborúval nemcsak a reakció, hanem a nemzet is elpusztulhat. Mindent félretéve, tehát az egész nemzet, minden, a Hitler melletti háborút elutasító magyar összefogására szükség van. A Kommunisták Magyarországi Pártja felhívással fordult a nemzethez, szorgalmazva „az ország szabadságának a megvédése érdekében minden németellenes és haladó politikai erével való együttműködést.” Hangsúlyozza a felhívás, hogy „az azonos célért felsorakozó erőknek az ország fennállását fenyegető veszély közelségében nem szabad egymást felemészteniük, hanem együttműködéssel kölcsönösen erősíteniük kell egymást.” Antifasiszta nemzeti egység A harmincas évek végén elültetett és ha lassan is, de gyökeret vert népfrontgondolat megerősítését, egyben — tanulságait felhasználva — további kiszélesítését szorgalmazták a kommunisták. Jól látták, hogy e tragikus időszakban nem elég csak a demokratikus erők számbavétele, egy második kiadású Márciusi Front megteremtése, hanem az összes Hitler-ellenes erőket tömörítő Nemzeti Harci Frontra vagy közismertebb néven Függetlenségi Frontra van szükség. Adódhatnak az ország életében olyan válságok — írták a kommunisták — amelyeknek elhárítására „.egész széles — mondjuk ki a szót — nemzeti összefogásra van szükség”. Mégpedig olyanra, amilyen az 1848-as szabadság- harcban bontakozott ki, amikor „a nép egyszerre harcolt a haza ezeréves földjéért, a sajátjáért, a jobbágytelkének biztosításáért”. Ennek programját a KMP egy mondatban: Független szabad, demokratikus Magyarországért! — jelszóban sűrítette. Minden kommunistát és a népfront célkitűzéseinek ' korábban már megnyert hazafit a kommunista párt e feladat valóra váltásának szolgálatába állított. A börtönök, internáló táborok és akasztófák árnyékában is szinte emberfeletti energiával láttak hozzá a feladatok megoldásához. Lehetetlennek tűnő helyzetekben, sok esetben az osztályharc túlsó partján állókkal közvetlenül vagy közvetve vitázva érték el, hogy az 1941 nyarán még kevesek által képviselt gondolat az egész ország német- ellenes közvéleményét lassan átalakító és a nemzeti összefogást országos üggyé formáló erővé váljon. Még az e problematikával foglalkozó kutatók számára is szinte^ rejtély, hogyan vált lehetővé 1941 nyarán, hogy a kommunisták által zászlót bontott nemzeti összefogás politikája hónapokon keresztül a baloldali és németellenes polgári lapok hasábjain, ha „virágnyelven” is, központi problémaként szerepeljen. A nemzeti összefogás olyan ‘alapvető problémáin, mint a munkás-paraszt szövetség, a népi, nemzeti egység, vitatkoztak a kommunista, szociáldemokrata, polgári újságírók, népi írók, olyan közéleti személyiségek, mint Szekfü Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1941 nyarán, s az ezt követő években helyet és teret adott a nemzeti összefogás gondolatának: a Népszava, a Magyar Nemzet, a Szabad Szó, a Független Magyarország, a Pesti Napló, az Est, a Magyarország, az Újság, a Kis Újság, az Esti Kurir, a Mai Nap és természetesen a kommunisták illegális központi lapja, a Szabad Nép. Ezzel a programmal a németellenes polgári erők nem tudták hasonlóan konstruktív programot szembeállítani, így egyrészük kénytelen- kelletlen tudomásul vette, de nem támogatta. Viszont később egyre többen akadtak, akik nemcsak szimpatizáltak vele, hanem megvalósításáért hajlandók is voltak a kommunisták és az antifasiszták oldalán küzdeni. Az egyetértést tett kövesse 1941 őszén a kommunisták szorgalmazására már mind többen sürgették, hogy az „elméleti vitát gyakorlati kérdések felé tereljék”. Sürgették a „mj oldalunkon jelentkező erők tömörítését” és „egy új politikai front megalakulását”. 1941. október 6-i. november 1-i- antifasiszta tüntetés, a különböző antifasiszta kultúr- megmozdulások nyomán ezrek és ezrek értették meg a József Attilától „kölcsönzött” verssorok időszerűségét és lényegét: Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak Hogy mi ne legyünk német gyarmat. 1941 végén a Népszava híres karácsonyi számában Bajcsy-Zsilinszky is a kommunistákkal együtt vallja, hogy a „magyar sors olyan fordulat elé érkezett”, amikor Kossuth Lajos 1848 örökségeként vállalni kell a harcot „bármenynyire is bizonytalan annak kimenetele, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőiekéi szemben is, egy évezredes nagy nemzeti küldetésért és az emberi szabadságért”DR. PINTÉR ISTVÁN Következik: A Magyar Történelmi Emlék- bizottság A Kereskedelmi Kamara albizottság©! alaki a szekszárdi vásár sikeres lebonyolítása érdekében A Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli összekötő Bizottsága ülést tartott. A második negyedévi elnökségi ülést a Nagyatádi Konzervgyárban tartották. Az elnökségi ülésről Halasi Kálmán, a Simontornyai Bőrgyár főmérnöke az összekötő bizottság elnökségi tagja tájékoztatott bennünket. Az összekötő bizottság három megyére kiterjedően tevékenykedik, Baranya, Somogy és Tolna megyében lévő tagvállalatok érdekeit képviseli, jár el ügyükben a Magyar Kereskedelmi Kamaránál, s nyújt kedvezményeket. Mostam ülésén az elnökség az idei munkatervet hagyta jóvá. A feladatok közül néhányra érdemes emlékeztetni lapunk olvasóit is, hisz az MMK-nak több Tolna megyei vállalat tagja. Idén növelni kívánják a kishatármenti áruforgalmat, ebből megyénk lakossága is részesül. A szekszárdi mező- gazdasági kiállítás és élelmiszeripari vásár sikeresebb lebonyolítása érdekében a kamara albizottságot hoz létre azzal a céllal', hogy a különböző vállalatok közötti kapcsolatot elmélyítsék. Felkészülnek idén a jövő évi Pécsi Ipari Vásárra is. ez is szerepel a pécsi székhellyel működő összekötő bizottság munka- tervében. A Dózsa- és Petőfi-évforduló országos vándorkiállításokon Az 1972. év 27 vándorkiállításának összeállításánál a központi múzeumigazgatóság — a művelődéspolitika konkrét feladatai, elsősorban a természettudományos ismeretterjesztés mellett — nem feledkezett meg az év kiemelkedő évfordulóiról, a Petőfi. és Dózsa-jUbileumokról sem. A Petőfi Irodalmi Múzeum például emlékkiállítást szervez, amelyet az ország számos részében bemutatnak, a Hajdú- Bihar megyei múzeumok pedig a „Dózsa a képzőművészetben” című vándorkiállítást forgalmazzák majd. Nógrád megyében „1514. Nógrádban” címmel készül tárlat. A művelődési házaikban, üzemekben láthatják majd az érdeklődők azt a kiállítást, amely a magyar partizánok, a fegyveres ellenállási mozgalom magyarországi és külföldi harcát szemlélteti. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében négy vándorkiállítás is útra kel a következő hetekben,' hónapokban. Borsod megye műemlékeit többek között Kazincbarcikán, Ed előnyben, Sajó- szentpéteren, Szerencsen, En- csen nézhetik meg a látogatók, a megye őskorát ismertető anyagot pedig október és december között Leninváros- ban és Miskolcon láthatják. Az „Istenek és népek” című vándorkiállítás NyékMdházán, Bükkábrányiján, Mezőköves-*, den és Mezőcsáton. szerepel1 majd. A budapesti művésze-1 ti hetek alkalmából a Petőfi, Irodalmi Múzeum vándor kiél-i lítást készát a magyar felvi-jf légosodás irodalmáról, s a nyu^j gat írónemzedékéről. A Szépé;; művészeti Múzeum az antiké kisművészeteket viszi el sé tömegek közé. A fővárosi mű-., szaki emlékeket gyűjtő csoport számítógép-történeti béé mutatón ismerteti meg az ér-* deklődőkkel a XX. század fon*, tos gépeinek kialakulását, hisjf tóriáját. szerepét. Pest megyében. vándorkiállítások szénig léltetiik a középkor művészetéig engednek bepillantást a repülés és az alumínium történetébe, Komárom megyében ai táj műemlékeiről készült vándorkiállítás, illetve a megye# galéria képzőművészeti kiállítása keres fel több kulturális otthont. Vas megye a helyi munkásmozgalmi hagyomá-j nyak dokumentumaiból állí-j tott össze utaztatható tárlatot! Tolna megyében a kerámiai történetével ismertetik meg a;? érdeklődőket. A stuttgarti csata in. í,A német keleti területekért vívott küzdelemnek az egész német nép ügyévé kell válnia.’* — Adolf Ha- senöhrl, a Szudéta Szövetség szociáldemokrata badeni tartományi elnöke, Stuttgart, 1968. Csodálatos, mennyire nem fejezi ki a szociáldemokrata párt haladó ereje ebben az ipari tartományban a feltételezett potenciált. Elvégre az SPD bázisa a nagyipari munkásosztály és néhány más, a nagyiparral összefüggő középréteg. És az ipari foglalkoztatottak aránya Baden- Württembergben csaknem, vagy éppen olyan magas, mint a nagyipari óriáskomplexumot ma- gábafoglaló Északrajnában. Ipa- rosultabb társadalmakat elképzelni is alig lehet, mint e két tartományt. (Itt figyelmen kívül kell hagyni a két Hanza-várost, amelyek gazdasági szerepe és ennélfogva társadalomszerkezete is speciális.) Baden-Württemberg gazdasági téren előkelő helyet foglal el a Német Szövetségi Köztársaságban. Só, kálisó, vasérc, uránérc, fa a honi nyersanyag, a vízi- energia-gazdálkodás igen fejlett. Maga az ipari tevékenység a kakukkos óra feltalálásától kezdve a haszonfa, a bútor, a papír, a játék, a hangszer és bizsugyártásból kiindulva a textiliparon át szervesen és ütemesen fejlődött a mezőgazdasági gépgyártás és a legkorszerűbb vegyipar, az autó- és repülőgép- gyártás világszínvonaláig. A most formálódó déli München—Stuttgart, BMW—Daimler Benz autóegyesülés a Volkswagen méltó társává válik. Nem beszélve a két óriás német csoport összevonásának kombinációiról, amely a nyugatnémet autóipart a Ford és General Motors szériaszámaira tenné képessé! Az említetteken és az olyan amerikai—német cégeken kívül, mint a Standard Elektric, a sváb ipart olyan nevek fémjelzik: mint Bosch, Porsche, Heinkel, Zeiss Ikon, Kodak. A-nyugatnémet tartományok viszonylotábon Baden- Württemberg vezet a jármű, oz optikai, a finommechanikai, az elektroipar terén és második helyen áll textilipara, gépipara és fémárugyártása. Csakhogy a tartományra nem a Quandt és Flick konszernek koncentráltsága a legjellemzőbb. Ellenkezőleg. Iparban és mező- gazdaságban egyaránt tipikus a kis- és középüzem. Kiterjedt vidékeken kimondottan a családi üzem, vagy a családi méreteket kevéssel túlhaladó üzemi nagyságok uralják a termelést. Vonatkozik ez néhány elsőrendű iparágra is, amelyek alvállalatai és üzemei nagymérvben elszórtak és felaprózottak. Még inkább dominál ez a vonás a hagyományos ágazatokban. Az igen intenzív szőlőtermelés és világhírű borászat — amelynek hatásai szorgos közvetítők útján évszázadokkal ezelőtt a magyarországi borkultúra nem egy helyi gócát termékenyítették meg —, a gyümölcs- és dohánytermelés, a mezőségek és hegyi legelők tehenészete ugyancsak konzerválja a családi és a közepes nagyságrendű gazdaságok kereteit. Ez a kultúrák sajátosságából is következik, de a modernséget is kellően biztosítja. S mivel a mezőgazdaság ilyen speciális ágaktól tarkított, s a haszonterület nagyobb fele olyan erdőség, amelyet a Fekete-erdők nyúlványai és a Sváb Alp vonulatai eleve szétszabdalnak, — nem is fejlődtek ki olyan társadalmi feszültségek a kisparcel- lák megszűnésével, mint a nagy gabona- és takarmánykultúrák világában. Annál inkább nem, mivel az ipar, a maga munkaerőszükségletével együtt, mindenütt vagy a szoros közelben jelen volt és jelen van. Ennek megfelelően az Ipari munkásosztály egy részében kevéssé fejlődtek ki a koncentráltsággal járó osztálykvalitások, másrészről pedig a mezőgazda- sági foglalkozásúak konzervatív világképe is kevéssé módosult. A népességi és települési ábra is arról győz meg, hogy — egyelőre! — kedvezőtlenek a modernebb pártok esélyei. Hiszen a nagy munkáspártok rendszerint ipari nagyvárosokra építhetnek. Maga Stuttgart, a tartományi székváros 700 ezer lakosú ugyan, de rajta kívül csak öt város éri el a 100 ezres nagyságrendet. Nagy proletár jellegű város Mannheim is, amely fele akkora, mint a főváros. 50 ezer lakosú, tehát közepes és nagyobb városokban a lakosság kisebb része él. Az emberek csaknem kétharmada piciny városkákban, falvakban és településeken Lakik, a természeti és az azokhoz igazodó gazdasági viszonyoknak megfelelően. Természetesen ez a szétaprózottság korántsem jelenti az életforma minden téren való elmaradottságát. Olyan nagy hírű kulturális történelmi centrumok éreztetik hatásukat, mint Heidelberg, humanista hagyományú ősi egyetemével és Tübingen, amely a sváb szabadelvű és baloiduli szellemi mozgalmak otthona. De a tömegek általános életviszonyai lehetővé tették egy sajátos helyi színezetű konzervatív életfelfogás kiterjedt méretekbeni fennmaradását. Kissé hasonlóan a bajor viszonyokhoz. De itt minden szerényebben fejeződik ki, mint Bajorországban. Amíg München és Nürnberg a bajor történelem éles politikai küzdelmeinek színtere volt és maradt, s ma a bajor föld a szélsőjobboldali politikai áramlatok, szervezetek és intézmények gyűjtője, addig itt a svábok és badeniak átlagosan jóval nyugalmasabb és apolitikusabb, el- zárkózottabb életet élnek. Igaz ugyan, hogy Európa keJ leti feléből a történelmi tragédiák során áttelepült tömegeket manipuláló szervezetek itt is fel« tűntek, s hogy itt is otthonra IdJ tek — Sindelfingenben, Stutt« gart mellett — a délkelet-európai elsZármazású dunai svábok revi** zionista szervezetei, de e szervezetek hatékonysága elkopóbar» van és nem oly fenyegető, mert a józanság túlnő a sérelmeken. Fenyegetőbb a sváb tartomány politikai-lélektani fejlődésének lassúsága és ütemelmaradása. Különösen kirívó ez az elmarado- zás a közeli Dél-Hessen és a Ruhr-vidék dinamikájához hason, lítva. Méghozzá nagyon is negatív értékű a tempóvesztés. Hiszen az említett középső övezetek nemcsak a széles bázisú szociáldemokrácia fő támaszát képezik, az Észak nagy kikötői és ipari koncentrációs pontjai mellett, de Hessenben és Északrajnában, sőt Schleswig-Holsteinban, a legészakibb tartományban is, maga a baloldaliság nyomul elő, ami az újjászülető kommunista moz- ’ galom számára is potenciális jelentőséget nyert. Baden-Württemberg nagykoalíciójának léte és visszamaradása 1972-ig tehát nemcsak választási terminus eltérés, hanem politikaitudati késés is, amely a közgondolkodás és közvélekedés strukturális elmerevültségében és stagnálási hajlamában leli magyarázatát. Gy. K.
