Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Annavölgyi történet Űj üdülő Hajdúszoboszlón ISZONYÚ DETONÁCIÓ REMEGTE TTE Meg a földet ÉS ■Vizet. a colt aramlat VEDIG HATALMAS VÍZTÖMEGÉVEL SZÁGULDOTT A HIDEGTŐL VACOGÓ • EUROPA _ _ áramot 5. A hősök is emberek Varga János elsőszülött fia a Magyar Néphadsereg egyik tiszti főiskolájának harmadéves növendéke. Repülős. — Az én nemzedékem csak szavakból ismeri a múltat. A mi ítélőmércénken a múlt csak ajánlólevél a mába, de a jelen munkája számít. És csak ez lehet ajánlólevél a jövőbe. Szigorú mérce! A bányász nagyapa volt az első példaképe. A nagyapa „vörös hőstettéről”, a 13 legény dacos kiállásáról gyerekkorától tud. De úgy igazán, a szive mélyén mást tesz a nagyapa mérlegére. — Nagymamától tudom, hogy mit jelentett a munka- nélküliség a harmincas évek közepén. Hogy papa java .erejében volt és hiába akart, nem mehetett dolgozni. A tulaj azt mondta, hogy egy időre leáll, mert ez neki jobban megéri. És akkor máról- holnapra munka és kenyér nélkül maradt háromszáz bányászcsalád. A két-, három- és ötgyerekes családoknál gyorsan kopogtatott a nincs. Nagyapám akkor életében egyetlen egyszer búcsút akart mondani a családnak. Valaki elhíresztelte a faluban, hogy Franciaországban és Amerikában tárt karokkal és nagy fizetéssel várják a bányászt. Papa akkor menni akart. Napokon át készülődött, hogy megy és a mesék szerint kintről majd kenyér helyett kalácsot küld a gyermekeinek. A papa csak a falu határán lévő szilvafákig ment el a többiekkel. Ott’ lèhiâralît, telessed- te a zsebét, szép kék szilvával és amikor hazament, így szólt a családjához: „amit most kaptok, azt az óperencián túlról, hét tenger vizén át hoztam ...” Szeret olvasni. Azt mondja, hogy a felsőfokú matematika, fizika és a technika mellett életszükséglet a jó irodalom ismerete... Hemingway majd minden könyvét olvasta. „Az öreg halász és a tenger”-t háromszor is. — Az ember mindig képes a győzelemre. Először kötelező olvasmányként vette kézbe Solohov Csendes Don-ját. Nagyapja, meséivel elegyítve ebből a könyvből ismerte meg a forradalmat. — Amióta ezt a könyvet megismertem és megszerettem, minden Solohov-írást elolvastam. És rájöttem valamire, ami azt hiszem, nagyon lényeges : a. hősök is emberek. Hogy hétköznapi mosollyal járó, tréfásan kacsintó, kalapot vagy éppen barettet hordó férfiak — nők, göndör hajúak és kopaszok, kék szeműek és nevetősek, szerelmesek és bosz- szankodók, szótlanok és örökké beszélők, mipdentől ijedősek és örökké bátrak, analfabéták és lángelmék voltak már, lehetnek és lesznek még hősök... Tulajdonképpen szótlan természetű. ■— Nagyapát hősnek tartod? — Ö sem tartotta soha sem egyetlen percig sem hősnek magát. — Édesapád tizenhét éves fejjel. 138. napon át fegyverrel'a Kézében harcolt és négyszer sebesült. Ö hős? Folklórfesztiyál Szibériában A távol-keleti Habarovszkban a szakszervezetek művelődési házában folklórfesztivált rendeztek. A seregszemlét, amelyen mintegy 100 népművész adott ízelítőt tudásából, annak tiszteletére tartották, hogy 50 évvel ezelőtt verték le a Távol- Keleten az intervenciósokat és fél évszázaddal ezelőtt alakult meg a Szovjetunió. A fesztiválra elküldték legjobbjaikat az itt élő kis népek: a naná jók, az u lesok, az üde-. gék is. Sok helyen a kis falvakban működnek amatőr együttesek, amelyek összegyűjtik és feldolgozzák a nép ajkán élő ősi és mai dalokat, regéket, meséket és néptáncokat. Ezek a népi együttesek gondosan ápolják a hagyományokat és igyekeznek megismertetni a nézőkkel a kis nemzetiségek sajátos életformáját, szokásait . A folklórfesztivál nagy sikert aratott. (AFN—KS) Levelek öt világrészből Kedves Magyarok Több száz, több ezer, több tízezer levé', kezdődik ezzel a megszólítással, s idegenben élő hazánkfiai hol ép, ízes, hol pedig bizony erősen megkopott, idegenes írással a messzi távolból így próbálják megtalálni ismét a kapcsolatot valamikori hazájukkal, a szülőfölddel. Vannak, akik ilyen-olyan célra pénzadományt küldenek, különösen most az Olimpia évében, hogy több magyar versenyző indulhasson a hon színeiben, és vannak, akik megköszönik a könyvküldeményeket, újságokat. Sokan afelől érdeklődnek, hogyan intézhetnék el, hogy gyermekük iskolai vakációját Magyarországon tölthesse, ahol nemcsak anyanyelvével ismerkedhetne meg alaposabban, hanem a szülők, nagyszülők gyermekkorának színterével is. Természetesen nem egy Amerikában, Venezuelában, Belgiumban, az NSZK-barí, Mexikóban, Izraelben élő honfitársunk fejti ki levélben véleményét a számukra megjelenő magyar hírekről. Egy 81 éves özvegyasszony. Világszövetsége ! aki tizenhét éves korában vándorolt ki, arról ír, hogy ebből a képeslapból ismerte meg hazánk különböző tájait, régebbi, újabb létesítményeinket. Egy másik lapon, ugyancsak ezzel a témával foglalkozik M. W., aki ötven évvel ezelőtt utazott ki végleg az Egyesült Államokba. Egy brazíliai magyar azt említi, mennyire szereti a magyar híreket. Nemsokára 89 éves lesz, szívében és érzéseiben azonban ma is magyar, lelkileg osztozik a magyar nép minden örömében, bánatában. Most is, hogy az újságokból értesült arról: ezúttal is magyar ember kap Nobel-díjat; „alig tudott hová lenni örömében”. Nehéz sorok, nehéz sorsok. Az egyének tragédiái mögött egy kicsit egész népünk történelmének nem egy szomorú, baljós fejezete rejtőzik. Aggódó, várakozó, bizakodó, segítségkérő sorok. Egy híd, amelyik százezernyi magyart még összeköt a szülőfölddel, az anyanyelvvel. Nem sok. De néha ez minden. — Nagyon szeretem édesapámat és örökre példaképem marad. De nem csalk azért, mert a nehéz pillanatokban is tudta, hogy mit kell tenni. Én az emberségéért tisztelem nagyon. Dicsekedni és kérkedni még sohasem hallottam. — Úgy tudom, egy dologban hajthatatlan volt. Igaz? — Még a gépipari technikumiba jártam, amikor egyszer szóba hoztam előtte a repülést. Nagyapám akkor már tudott a tervemről, de apa hallani sem alkart róla. Technikát ismerő és szerető ember, ettől függetlenül valami gyerekes félelem fogja el, ha a repülés jön szóba. Akkor is azt mondta, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra vegyük le a napirendről. — Én nem tudtam és nem is akartam levenni. Azt mondtam magamban, ha édesapám tizenhét éves korában se szó, se beszéd azt tette, amit akart, akkor én is azt teszem. Titokban jártam vitorlázni és mivel még nem voltam tizennyolc éves, aláhamisítottam édesapa nevét az engedélyre. Egyszer aztán kiderült a csalás. Édesapa összefutott egy régi barátjával, aki dícsérget- ni kezdett, hogy én milyen jól vitorlázok. Kész volt a lebukás. Aim megnézte a papírt, ott volt az aláírás. Akkor sokáig beszélt velem. Az első turnusok vendégei üdülnek a 180 személyes haj- dúszoboszlói új ÉDOSZ-üdülőben. Az üdülő bekapcsolódásával most már évente 25 ezer vendéget tudnak fogadni Hajdúszoboszlón. Képünkön: Az új üdülő épülete. (MTI foto — Balogh László felv. — KS) BOLDOGAAT, NEl/ETVE, UGRÁL L'A ÉLVEZTÉK AZ OLY SOKÁIG NÉLKÜLÖZÖTT napsugarakat. VALAMENNYIEN A TEDELZETEN VOLTAK, VE NAGY ÖRÖMÜKBEN NEM VETTEK ÉSZRE, HOGY DON AaoST/NQ... A Hajo megtépázva, rormanyozhaTAU-ANUL, DE EPEN ÚSZOTT A MEGSZABADULT GOLF ARAM MELEG HULLA MA " , IRAM. - . - .
