Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
4 1 A nagy tartalék 4. Népgazdasági célok, vállalati nyelven A korszerű üzem- és munkaszervezés nagy jelentőségű a szocialista vállalatok és az egész népgazdaság fejlődésében. A gazdaságpolitikai célok elérésében döntő szerepe van annak, hogy a vállalatok termelő és szolgáltató munkáju- . kát hogyan szervezik meg, hogyan gazdálkodniaik a munkaerővel, az anyaggal, a gépekkel és az állóeszközökkel.” Ezek a mondatok — amelyek az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i határozatának bevezető mondatai — lényegében azt jelentik, hogy a további gazdaságfejlesztésnek nincs más útja, módja, mint a termelőmunka racionális megszervezése. A gazdasági reform új lehetőségeket és új követelményeket állított a vállalatok vezetői elé. E lehetőségekkel a vállalatok egy része élni tud. A vállalatok többségénél azonban a vezetők még nem tudták kielégíteni, illetve nem ismerték fel az új követelményeket- Ezért az üzem- és munkaszervezésben nem érvényesülnek kellően a gazdasági reform célkitűzései. Mindez komoly akadálya a népgazdasági hatékonyság gyorsabb növelésének, táptalaja az indokolatlanul nagy munkerő-keresletnek, és forrása annak a törekvésnek, hogy minden termelésbővítési feladatot beruházással oldjanak meg a vállalatok. A Központi Bizottság említett határozata leszögezi, hogy az idei népgazdasági terv végrehajtásával együtt az anyagi termelés és szolgáltatás területén országos aktivitás bontakozzon ki, amelynek célja a vállalati üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékok módszeres feltárása és hasznosítása. A KB-határozat részletesen elemzi e munka céljait és módszereit is. A vállalati és üzemszervezői munka népgazdasági céljai nagyjából a következőképpen vázolható fel: —r- a munkatermelékenység növelése a munkaidőalap jobb kihasználásával, illetve a gépesítéssel; — az állóalapok jobb kihasználása a műszakszám lehetséges növelésével, és a felesleges és elavult gépek berendezések kiselejtezésének gyorsításával; — az önköltség csökkentése; — az ügyviteli rendszer javítása és fejlesztése, illetve a túlzott adminisztráció egyszerűsítése; — az üzem- és munkaszervezés javításával párhuzamosan a munka- és kereseti feltételek javítása; — az állami jövedelmekhez való nagyobb vállalati hozzájárulás és az állami támogatás arányának mérséklése. Ezek az általános célok, amelyeket minden vállalatnak „le kell fordítania” saját nyelvére, azaz minden vállalatnál, a helyi sajátosságok figyelembevételével kell meghatározni azokat a konkrét célokat, amelyek végül is egybeesnek az imént említett népgazdasági követelményekkel. A vállalati üzem- és munkaszervezés javítása érdekében különösen nagy figyelmet kell fordítani a termelőmunka különböző elemeinek (az emberek, a gép, az anyag, a technológia, a készletek stb.) összhangjának biztosítására; a felesleges, vagy rossz hatásfokkal foglalkoztatott létszám ésszerű átcsoportosítására, a vállalaton belüli munkamegosztás, illetve kooperáció tökéletesítésére; a vállalat vezetési szisztémájának és a különböző vezetők feladatainak, hatásköreinek egyértelmű kialakítására, illetve az általános vállalati munkarend továbbfejlesztésére. Lényegében mindenki számára ismert, régóta emlegetett feladatok ezek, amelyek most — minden eddiginél — erősebb hangsúllyal — kerültek napirendre. Ez nem jelentheti azonban a szervező munka időszakos, valamiféle kampányjellegét. A szervező munka ugyanis állandó' része a mindennapi vállalati gazdálkodásnak. Éppen úgy, mint a technológiai munka, az anyagátvétel, a gyártáselőké- szítés stb. És éppen az a baj, hogy nálunk sok helyen üzerrt- és munkaszervezés alatt afféle látványos, időszakonkénti akciókat értenek és megfeledkeznek arról, hogy a legapróbb, a legjelentéktelenebbnek látszó feladatokat is a tudományos szervezés szemszögéből vizsgálják és oldják meg.. Semmi szükség nincs arra, hogy a szervező munkájuk közben, mindig a jövőt — a sokszor nagyon is távoli jövőt —, az európait, sőt a világ- színvonalat „célozzák meg”. Sokkal eredményesebb lenne, ha a legközelebbi, az éppen soron következő termelési feladatokat próbálnák az adott viszonyokhoz leginkább alkalmazkodó szervezési módszerekkel megoldani. Ha a munka- és üzemszervezés megoldásait aszerint alkalmaznák, ahogy változnak a termelés mindennapi feltételei, akkor előbb-utóbb csökkenne az ipari termelés hol kiugróan magas, hogy mélyre zuhanó lázgörbéje, egyenletesebb, megbízhatóbb lenne a vállalati termelőmunka. VÉRTES CSABA Következik: üzemszervezés bérmunkában A gyámügyi igazgatás helyzete Dombórárott Ülést tartott a dombóvári tanács végrehajtó bizottsága egy része a kiszabott gondozási dijat nem fizeti. A jövőben — ahol erre lehetőség van — nagyobb gondot kell fordítani ennek behajtására, vagy fizetésképtelenség esetén gondoskodni a tartozás törléséről. A végrehajtó bizottság az igazgatási osztály vezetőjének jelentését elfogadta és a gyámügyi munkát jónak ítélte. Az ülés következő napirendi pontjában a vb a város területén működő ipari szövetkezetek állami felügyeletével kapcsolatos tapasztalatokat értékelte. Az ülés bejelentésekkel ért véget. Tegnap délelőtt ülést tartott a Dombóvár Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága; Az ülés legfontosabb napirendi pontja, amely a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló jelentés után következett, a város gyámügyi igazgatásának helyzete volt. A szűkebb értelemben vett gyermekvédelem, a családi környezetben veszélyeztetett vagy rossz körülmények között élő kiskorúak védelmét jélenti. Ide tartozik az erkölcsileg, egészségileg veszélyeztetett, vagy lélekben sérült, bűnözés útjára lépett, nehezen nevelhető testileg és szellemi- lég fogyatékos kiskorúak, valamint az árvák, félárvák védelme. A gyámhatósági munka csak egy része a szűkebb értelemben vett gyermek- védelemnek is. (A teljes gyermekvédelem minden kiskorúra kiterjedő védelmet jelent az erkölcsi és szellemi fertőzés lehetőségei ellen.) A tanácsi apparátuson belül, a gyámhatóságon kívül is több szakigazgatási szerv végez ilyen feladatokat. A gyámhatósági munkát kiegészíti a bűnüldöző szerv, az iskolák, a társadalmi szervek, a hivatásos pártfogó gyermek- védelmi munkája, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság tevékenysége. Dombóvárott a gyámhatóság 110 esetben alkalmazott megelőző óvó intézkedéseket. 1971- ben a nehéz anyagi, családi körülmények között élő családok számára 10 400 forintot fizettek ki. A gvermek- és ifjúságvédelmi albizottság kiegészítő je!enté~ében megállapítja, hogy a jogszabályban meghatározott, maximálisan évi egyszeri nyolcszáz forint, több család esetében kevés segítséget jelent Jobb és igazságosabb lehetne a rendelkezésre álló összegek elosztása, ha a gyámhatóság saját hatáskörében dönthetné el, hogy a rászoruló csaladokat hányszor és milyen összegű segélyben részesítse. Harmincöt állami gondozottat tartanak nyilván a városból. Erkölcsi okokból huszonnyolcán, anyagi okokból hat- vanan, egy gyerek pedig egészségi okokból szorul állami gondozásra A gondozottak nyolcvan százaléka került tehát erkölcsi okokból intézetbe. Ez a szám arra kényszeríti az érintett állami* társadalmi szerveket, hogy fokozzák megelőző tevékenységüket. Ha időben felismerik az egyes családok esetében a züllés veszélyét és azonnal intézkednek, sok esetben elkerülhető az állami gondozásba vétel. Az elmúlt öt évben nem kellett eljárást indítani Dombóvárott gyermekét elhanyagoló, vagy gyermekével rosszul bánó szülő ellen. A gyámhatóság az elmúlt évben 21 házasságkötést engedélyezett kiskorúak között. Egy menyasszony tizenhat éven aluli volt Az esetek többségében lakást biztosított n fiataloknak valamelyik szülő. Házassági kérelmet nem utasítottak el. A végrehajtó bizottság állásfoglalása szerint a jövőben körültekintőbben kell elbírálni, hogy a házasságkötés valóban a kiskorú érdekeit szolgália-e, tekintettel a válások amúgy is magas számira. Sok gondot okoz a gyámhatóságnak, hogy a szülők Az országgyűlés ma és holnap tárgyalja Új jogaink és új kötelességeink Ma délelőtt ül össze az országgyűlés, hogy kétnapos tavaszi ülésszakán tárgyalja meg és hagyja jóvá az alkotmánymódosítás, majd pedig az új egészségügyi törvény tervezetét A várakozás, amivel hazánk közvéleménye parlamentünk jogalkotó munkájának újabb állomása elé tekint, jogos. Jogos már csak azért is, mert törvényalkotásunk gyakorlatában egy-egy új törvény, vagy a korábbiak módosítása min- • dig történelmi eseményt jelez. Olyan történelmi eseményt, aminek létfeltétele a politikai társadalmi fejlődés reális mérlegelése, és közvéleményünk tisztában van ezzel. Történelmi, társadalmi, politikai vonatkozásban legalább annyira tisztában van, mint az egyszerű ember azzal a hétköznapi igazsággal, hogy biztos alapok nélkül hazardírozás mindenfajta építés. Korábban sok szó esett a társadalom legszélesebb köreiben mind a készülő alkotmánymódosítás, mind pedig az új egészségügyi törvény tervezetéről. Az előbbivel kapcsolatban nem merült föl az előkészítés időszakában annyi miért, mint az utóbbival kapcsolatban. Kommentárunk ezért is vállalkozik arra, hogy az országgyűlés jelenlegi ülésszakának második napján napirendre kerülő egészségügyi törvény megalkotásának jelentőségéről szóljon. Bizonnyal kevesen tudják, hogy új egészségügyi törvényünk, amely minden paragrafusával a szocialista egészségügy korábban már kimunkált alapelveire épült, „A közegészség- ügy rendezéséről” szóló 1876. évi XIV. törvénycikket váltja föl azokkal a jogszabályokkal együtt, amelyek — felölelve az egészségügy egész területét — 1947—1970 között léptek hatályba. A négy év híján százéves törvény és a jelzett időben hozott 40 jogszabály megszűnik tehát, amint országgyűlésünk az új törvény tervezetét megtárgyalta és elfogadta, illetve ezt követően megszületnek majd és hatályossá válnak a törvény érvényesülését szolgáló végrehajtási intézkedések. Az új egészségügyi törvény tervezetének előkészítési munkálatai 1966-ban kezdődtek el és járultak hozzá ahhoz, hogy a törvénytervezet világosan és határozottan a legkorszerűbb tudományos eredmények figyelembevételével foglaljon állást a szocialista egészségügy kérdéseiben, és irányt szabjon egyúttal a fent már említett részletes jogszabályok megalkotására is. Mi az, ami az új törvény iránt megnyilvánuló érdeklődést rendkívülivé teszi? Az a történelmi, társadalmi, politikai fejlődésünktől nem független szempont, amely szerint a szocialista állam minden polgára részére díjtalan egészség- ügyi ellátást nyújt. Emlékeznek még népköztársaságunk életének alapdokumentumára, az országgyűlés ma kezdődő ülésszakán módosuló alkotmánynak idevonatkozó régi megfogalmazására? Alkotmányunk ott a dolgozó ember jogát hangsúlyozta a magas szintű egészségügyi, orvosi ellátásraj Most mind az alkotmány, mind az új egészségügyi törvény azt mondja ki, hogy a Magyar Népköztársaság minden állampolgára ingyenesen jogosult a legmagasabb szintű egészségügyi ellátásra. Mi történik tehát? Az, ami — a szocialista országok kivételével — kevés közép-európai országban történhet meg: az egészségügy minden eddiginél rangosabb állami, társadalmi üggyé lép elő. A közeljövőben éppen ezért kell majd többet beszélnünk arról, hogy mit tehetünk mi, a társadalom, a közvélemény az egészségügy országosan egységes irányítású munkájának sikeréért. Azoknak az egészségügyi céloknak a megvalósítása, mely célok benne foglaltatnak az új egészség- ügyi törvényben, mindenkinek érdeke. Elvárható tehát, hogy társadalmunk minden tagja tőle telhetőén segítse azt a folyamatot, amit a szocialista egészségügy most következő feladatai valóban közös munkában számunkra jelentenek. Elvárható, hiszen az új egészségügyi törvény nem csak állampolgári jogainkat, egyben kötelességeinket is. magában foglalja — időtállóan. A négy év híján 100 éved régi egészségügyi törvény előkészítésén több évtizeden át munkálkodtak olyan orvosi kiválóságaink, mint Balassa János, Bugát Pál, Fodor József és Korányi Frigyes. Olyan volt az az 1876. évi XIV. törvény, hogy Európa méltán csodálta és irigyelte. A baj csupán aa volt ezzel az akkor korszerűnek alkotott törvénnyel, hogy, 1945 előtt alig született a XIV. törvénycikkre végrehajtási utasítás. Az 1947—1970 között hozott 40 új jogszabály sem tudta már biztosítani az egészségügy áttekinthetőségét, egy-- ségét Ezért jelentős az orvos- éa gyógyszerészeti tudományok, a betegellátás gyakorlatát hosszú távon megszabó új egészségügyi törvény. II. Tolna megyei szakszervezeti napok Holnap ünnepélyes megnyitó — Dombóváron Az idén, a tavalyihoz hasonlóan ismét megrendezik a Tolna megyei szakszervezeti napokat. Az április 20-tól május 21-ig tartó rendezvénysorozat célja, hogy bemutassa a szakszervezeti szervek, intézmények munkáját, többek között, hogy a szakszervezetek XXI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában milyen eredményeket értek el megyénk területén. Az ünnepélyes megnyitóra holnap kerül sor Dombóváron, a Vasutas Művelődési Házban. A rendezvénysorozat jelentős programja 23-án, délelőtt 9 órakor a hőgyészi művelődési házban lesz, ahol megyénk munkás-színjátszó csoportjai tartanak bemutatót. E napon Tolnán tánczenekarok és táncdalénekesek vetélkedője kezdődik. Érdemes még kiemelni a gazdag programból a Népszava olvasóinak és szerkesztőinek találkozóját, melyre 25- én, a megye művelődési központban kerül sor, ahol az olvasókat a megye szakmunkás- tanulói képviselik. 29-én Si- montornyán nyitják meg a megye szakmunkástanulóinak munkáját bemutató kiállítást. Még e napon Gyapapusztán, a művelődési házban vers- és prózamondó versenyt rendeznek. A tánczenekarok és táncdalénekesek versenyének második részét 30-án, a si- montornyai művelődési házban tartják. Mázán fotókiállítást nyitnak meg. Május 1-én a szekszárdi megyei és a dal- mandi községi művelődési házban ünnepi előadásra kerül sor. Jelentős program lesz május 19-én Szekszárdon, a megyei művelődési központban, ahol ekkor kezdődik a megye szocialista brigádvezetőinek tanácskozása. A Tolna megyei szakszervezeti napok befejezését május 20-án nyugdíjasok találkozója előzi meg Szekszárdon, a TIT-klubban. Az ünnepélyes zárásra május 20-án kerül sor a tolnai művelődési központban.-vJ-
