Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
Vetélkedő Simontornyán Ki tud többet a Szovjetu r r a irol A Simontornyai Bőrgyárban a Magyar—Szovjet Baráti Tár. 6asá'g tagcsoportja, valamint a KISZ-szervezet a község üzemeiben dolgozó fiatalok részvételével nagy sikerű vetélkedőt rendezett a bőrgyári művelődési házban „Ki tud többet a Szovjetunióról” címmel. A vetélkedőn több mint száz kérdés hangzott el a Szovjetunióval kapcsolatban és a válaszok azt mutatták, hogy a fiatalok méltóképpen készülnek felszabadulásunk 27. évfordulójára, alaposan tanulmányozták a szovjet nép életét és munkáját. Valamennyi KISZ-szervezet lelkesen készült a versenyre. A zsűri nehéz hélyzetben volt, mert holtverseny alakult ki az első és a második, valamint a negyedik és Ötödik helyezett csapat között. A végső sorrend izgalmas küzdelem után újabb kérdések segítségével dőlt el. Első lett a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat labdagyári KISZ-szervezete, második a bőrgyár szakmunkástanuló KISZ-szervezete, harmadik pedig a bőrgyár krómog részlegének alapszervezete. A vetélkedőn részt vevő hét alapszervezet valamennyi versenyzője tárgyjutalmat és oklevelet kapott. A jól sikerült verseny a fiatalok felkészültségén túl azt is bebizonyította, hogy az egyes vállalatok KISZ- ezervezetei között a korábbi gyakorlattal ellentétben ma már egészséges, jó kapcsolat alakult ki. Botos Jánosné „Színházi évad” — Páriban Körülbelül egy éve olvashattunk a Népújságban néhány sort arról, hogy Páribam évenként, farsang idején „színházi évadat” tartanak. A hagyományhoz ezúttal sem lettek hűtlenek a kisközség lakói. Sőt! Az idei produkció fölülmúlt minden eddigit. Hétről hétre szombat dél- titánonként vidám gyereklárma csalogatta az érdeklődőket a kulfcúrházhoz, és a vidámság este sem volt kisebb, csak talán a lárma mérséklődött. Délután tartották a gyermek-, este a felnőttelőadásokat. Az estit az tette felnőttelőadássá, hogy a nézői voltak felnőttek, de a szereplők délután is, este is gyerekek, a pári általános iskola tanulói, sőt' még óvodások is. Ök kezdték a műsorsorozatot, a legapróbbak, az „ovisck”. Megszeppent, bájosan esetlen, csillogó szemű, ragyogó arcú kis emberkék mondták el mcndókáíkat, ki bátran, ahogy egy „meglett ötéves férfihez” illik, ki szipogva, a nagy nyilvánosságtól megszeppenve. Szavaltak, táncoltak, énekeltek, sírtajc, kacagtak és — kacagtattak. Másik szombaton az alsó tagozat, az első négy osztály már komolyabb produkciói következtek. Aztán jöttek a „nagyok” is. A hatodikosok, az ötödik és a hetedik osztály. Végül a nyolcadikosok, akik az ötödik osztályban tanult egyik népmese színpadi változatát mutatták be — nagyon ügyesen. A siker, a sok taps betetőzéseként a legutóbbi szombaton ígérkezett a legjobb program. Korra, osztályra tekintet nélkül a legügyesebbek közös műsora következett. A gyerekek fokozottan készültek erre az előadásra, amelynek sztárja egy igazi birka volt. A srácok szerezték, és vonszolták a színpadra, és bár a gyerekek bizonygatták, hogy sem a próbákon, sem a főpróbán a gyapjas nem volt ott, a gyámoltalan áiliat túlteljesítette szelepét és belebégetett a legjobb poénokba, sőt az esti előadáson még a padlót is megtisztelte a nézők óriási derültségére. Az előadás végén (elcsattanó vastaps azonban elsősorban a gyerekeknek szólt. De nemcsak nekik, hanem a pedagógusoknak, a szülőknek és azt hiszem az egész előadássorozatnak, a jól bevált hagyománynak, mely valóban tanít, nevel, szórakoztat. Sok munka előzte meg ezt a vastapsot. A gyerekek lelkes szereptanulása, tanáraik fáradhatatlan irányítása, a délutáni próbák, a szülők díszlet- és ■ jelmezkészítő munkája. De megérte ! A gyerekek egészen másként élnek a színpadon, mint a tanteremben, tanáraik új oldalukról ismerik meg őket, a nyilvános szereplés bátorságot ad az órai feleletekhez, a szülők, falnőttek pedig szívesen mennék megnézni csemetéjüket, vagy az ismerős, a szomszéd, a rokon gyermekét. Ezt bizonyítja a nagy nézőszám is. A bevétel az úttörőcsapat pénztárába kerül, ahonnan átváltják könyvekre, sportszerekre, játékokra, jutalmakra, kirándulásra. A legutóbbi előadás különösen nagy gonddal készült, és egyetlen napért, két előadásért mennyi munkát végeztele a gyerekek, pedagógusok, szülők! Hasznos volna, ha más, környékbeli iskolákban is előadnák a darabot! Végül hadd álljon itt néhány név. Azoknak a gyerekeknek a inieve, akik legjobbak voltak a jók között. A talpraesett Pá- czeit Marié, a született udvarmester Lehr Pityué, a bájos kis Róth Szilviáé, a délceg királyfi Pelez Gyurkáé, a hatodikos Weisz Gyurié, a hetedikes Kiss Julisé, a nyolcadikból Orsós Gyurkáé, aztán itt van még a közönség kedvence, Zsiga, Echert György — és még sokan mások ... Németh Tamás Iskolanap Dombóvárott A Dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium és Szak- középiskola március 14-én íe- kolanapot tartott. A program gazdag és változatos volt. Reg- gél 9-től fél 11-ig osztályonként KISZ-gyűlést tartottak, melyeken megemlékeztek a magyar márciusokról — 1848. március 15-ről, és 1919. március 21-ről. A III á. osztály fél 11-kor nyitotta meg Életünk című kiállítását. A helytörténeti szakkör kiállítását a fo-‘ lyosókon helyezték el. A be- mutatójellegű biológiaszakköri foglalkozáson Pucsli Erzsébet színvonalas előadást tartott a sejtmagról, a magyar szakkör bemutatóján pedig az iskola névadójának életéről emlékeztek meg. Az islkolafórumon problémáinkkal és kérdéseinkkel Gelencsér Józsefné kollégiumi igazgatóhoz és Veres Józsefhez, iskolánk igazgató.iá. hoz fordulhattunk. A délelőttöt a 48-as emlékmű megkoszorúzásával fejeztük be. Délután szavalóversenyt, a tornateremben kosárlabdamérkőzést és valamivel ké-i sőbb a sportpályán futball-1 meccset rendeztek. A meccs népes szurkolótábor jelenlétében az Apáczai Csere János Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Gőgös Ignác Gimnázium között zajlott és 2:2-es döntetlennel ért véget. A 19 órakor kezdődött táncos összejövetellel fejeződött be az iskolanap. Varga Éva Dombóvár A gyár laev Nagy György né a Műszer- gyárban dolgozik. Szalagvezető, műszerész szakmunkás, aki a nemzetközi nőnapon kapta meg hét társával együtt a Kiváló dolgozó címet. A gyár neveltjei közé tartozik. Főnökei azt mondják róla, bár mindenki ilyen lenne, és hogy jó szervező. A beosztottjai, hogy kedves teremtés. Hatvanötben, az első mű- szerászosztályban végzett, akkor körülbelül harmincán szereztek műszerész szakmunkás- bizonyítványt. — A munkán kívül elsősorban a társaság köt a gyárhoz Már ipari tanuló korunkban sokat voltunk együtt, megszerettük egymást. Ma is jó köztünk a kapcsolat, nemcsak a munkában, a gyáron kívül is. A férjem is itt esztergályos. — Harminc ember munkájáért felelős... — Az a legfontosabb, hogy biztosítani tudjam a folyamatos anyagellátást és ezzel a zökkenőmentes munkát. Neon is olyan nehéz „főnöknek” lenni. Igaz, mindenkihez más hangon kell szólni, sokan ismerjük egymást. À többiek segítenek, a régiek nemcsak a szakmára tanítják az új belépőket, hanem a nálunk uralkodó munkafegyelem szabályaira is. Brigádvezető is vagyok. Van KISZ-alapszervezet a műhelyben. A titkárral kölcsönösen megbeszéljük a problémákat. Segítjük egymás munkáját. — Politikus embernek tartja magát? — Persze, az is vagyok. Újságot olvas az ember, rádiót hallgat, tévét néz. Nem lehet nem odafigyelni arra, ami a világban történik. A gyárban minden aktuális politikai kérdést megbeszélünk munkatársaimmal. Hatvankilencben fejeztem be a technikumot, szerencsém volt, mert Szakszóidon voltak a konzultációik, nem kellett Pécsre járni. Nem mondom, az utolsó év nem volt könv- nyű, akkor született a kislányom, illetve akkor volt kicsi. Másfél évet bírtam ki otthon, aztán visszajöttem dolgozni. Hiányzott a társaság, no meg a pénz sem volt közömbös. Szeretem a szakmámat, szereinél minél többet tudni róla, ezért ma is részt vennék minden továbbképzésen, vagy tanfolyamon, bár nagyon sok energiát leköt az, építkezés, Bővítjük a szüleim házát, ahol lakunk. A marxista esti középiskolába is azért iratkoztam, mert érdekel a politika és persze a gazdasági törvényszerűségek is. Mit mondjak még magamról...'. Ennyi nem elég? — Elég. I. T. A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa Szekszárdim .Az Országos Filharmónia és a Babits Mihály megyei művelődési központ „zenekari” bérleti hangversenysorozatának befejező estje március 20-áp, hétfőn este 7 órakor lész a művelődési központban. Az 1954-ben alakult kórus rövid idő alatt rendkívül népA munkásőröket ünnepelték a tamási gimnáziumban Március 10-én ünnepelték meg a. Tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban a munkásőrség megalakulásának 15. évfordulóját. Az ünnepélyt Fehérvári Sándor, az iskola KISZ-titkára nyitotta meg. Köszöntötte Herczig Gábort, a megyei KlSZ-bizottság képviselőjét, Lukács Sándor munkásőrt, Bábel Dezső járási MHSZ-titkárt, a gimnázium tanárait és diákjait. A megemlékezés szavalattal kezdődőt. majd Lukács Sándor a 15 év alatt elért eredményekről számolt be. Utána Spin György méltatta a munkásőrség munkáját. Lehr Magdolna Tamási szerű lett 1959-ben volt az első külföldi útjuk, s az elmúlt öt év alatt Európa csaknem valamennyi országát bejárták. Japánban 46 és az Egyesült Államokban 27 hangversenyt adtak. A Magyar Rádióban közel 800 kórusműről van felvételük és számtalan lemez- felvételük jelent meg bel- és külföldön. Az együttes vezetői megalakulása óta Botka V--- léria és dr, Csányi László karnagyok. A gyermekkórus ezúttal harmadszor szerepel Szekszárdon. Műsoruk gyűjtőcíme: KÉPESLAP JAPÁNBÓL. Lassus, Marenzió, Mozart, Schumann, Weber, Bartók, Kodály, Szvesnyíkov, Kai juste, Weatherly, Suchony, Yoshinao Na- kada kórusművei melleit magyar és japán népdalok és hangszerszólók hangzanak el.
